Az egyik bizonyíték a szélsőséges csoportok testvéreskedése az egész kontinensen. Míg korábban az ilyen politikai pártok és mozgalmak harcosok voltak a nemzeti érdekekért, ma szövetségeik átlépik a schengeni határokat.
Közös fenyegetést látnak az "Európa erőd" falai mögött, amely régóta hasonlít egy gyermek pattogó kastélyához, mint egy erődhöz. Beugrani nagyon könnyű, és néhány másodperc alatt lebontani még könnyebb.
Az ilyen szélsőjobboldali csoportosulások már számos választási sikert ünnepelnek a nemzeti parlamentekben és frakcióikban.
"A nemzetek és szabadságok Európája" - még az Európai Parlamentben is. Kontinentális szinten némelyikük (pl. A Magyar Jobbik) az ún Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége.
Nemcsak negatív hozzáállás jellemzi mindazokkal szemben, amelyek nem európaiak vagy "nem túl európaiak", hanem paradox módon a liberális demokrácia közös európai értékeinkhez is.
Amikor beszélő fejek beszélnek
Ezek a csoportok legitimitásukat nemcsak a választási támogatásból, hanem olyan "beszélő fejek" megjelenéséből is merítik, mint például Vaclav Klaus volt cseh elnök. Ez az elégedett nyugdíjas oda megy, ahol van. nagy pénzért beszél. Állítólag körülbelül 1,5 millió cseh koronáért rendelheti meg előadását.
Például a legutóbbi osztrák elnökválasztás első fordulójának győzteséről, Norbert Hoferről, a Szabad Osztrák Pártról azt mondta, hogy "a pajzsában van a szabadság", szemben a második jelöltvel, Alexander Van der Bellennel, aki " zöld támadás érte a pajzsát. az ember szabadsága ".
Legutóbbi nyilatkozatai közül említsük meg a jobboldali populista és az euroszkeptikus alternatíva Németország számára még mindig pozitív értékelését.
Ezért egyértelmű az egyenlet: aki sikeresen megragadja a különböző jobboldali populizmus hullámát, aki a megfelelő nacionalista húrra csap, és elég meggyőzően képes megijeszteni a tömegeket, garantált a siker. Ezt a sikert pedig politikai vagy akár pénzügyi nyereségben mérik, mint Václav Klaus esetében.
A szabadság megőrzése jegyében adja fel a szabadságot
Európában a kollektív gondolkodás trombitálódik. Paradox módon fennáll annak a veszélye, hogy hajlandó lemondani róla, félve saját szabadságától. A múltban a szélsőjobboldal és a populisták megmutatták, mennyire értékelik az egyén szabadságát. Végül elfojtotta a B ciklon.
Bár valószínűleg (remélhetőleg) ma nem ugyanazzal a forgatókönyvvel nézünk szembe, politikai szinten az európai liberális demokrácia már most is jelentősen megingott. Hogy ez most áll-e, nem biztos. De az üdvösség (vagy pusztulás) nem az elitek kezében van, akiket megválasztottak vagy önjelöltnek neveznek, az európai közvélemény hazugsága. Mindenki közülünk.