Mary E. Pearson - Hamis csók (A túlélők krónikája # 1)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5.
Első gondolatok olvasás nélkül: megvoltak a legyei, de határozottan felkeltette a figyelmemet
Mary E. Pearson amerikai író, aki több írót is írt. Fantáziákat ír fiatal felnőtteknek, és legújabb sorozata - A túlélők krónikája - szlovák és cseh fordításokat is kapott. A Hamis csók című sztori első részének megvannak az előnyei és hátrányai, de mindenképpen van mit vonzania.
Lia hercegnő, Morrighan első lánya. Nem tudja elfogadni a szülei döntését. El kell vennie egy szomszédos királyság hercegét, akit soha életében nem látott és nem szeret. És hát összekovácsolja menekülési tervét. Terravin városa ideiglenes menedékévé válik, ahol útjai két fiatal férfival keresztezik egymást. Amiről azonban fogalma sincs, az az, hogy az egyik a herceg, akihez feleségül kellett volna mennie, a másik pedig a bérgyilkos, akit életének megöltésére küldtek. Sokkal több forog kockán, mint csak egy ország sorsa. Lia-nak ki kell állnia a felelősséggel és át kell gondolnia, hogy döntése valóban helyes volt-e.
Ha csak a csillagokért nyúlna, mindent tudnék. Mindent megértenék.
Ezt a könyvet hatalmas rejtélyfátyol borítja, ami tovább növeli a történetet a légkörben. Óriási plusz a szerző stílusa. Még olyan helyeken is tartotta a figyelmemet, ahol nem sok minden történt. Hamis csókot könnyedén mesének nevezhetnék, mert így van megírva. Marynek hihetetlen ajándéka van, hogy szépen és érzelmesen leírja a dolgokat, és ez a tény is megörvendeztette olvasóm szemét. A történetet titkok, kétértelműségek és pillanatok fonják össze, amelyektől az ember egyáltalán nem tud szabadulni. Számomra a legnagyobb rejtély Li ajándéka. Van neki? Nincs neki? Mit tud csinálni? Olvasás közben nem kaptam megfelelő választ a kérdéseimre. A szerző valószínűleg így készíti elő a talajt a folytatásokhoz, mert a Hamis csók a trilógia első része.
A történet egyik legnagyobb rejtélye a herceg és a bérgyilkos kiléte, ezért nevüket nem említem az ismertetőben. A kezdetektől fogalmad sincs, melyik melyik, és így szinte az egész olvasmány alatt megmarad. Ez a szempont feszültséget is okoz a könyvben, és még ha úgy gondolja, hogy tisztában van vele, az teljesen más.
A koronás és a szegény, a nyelv és a kard együtt támadnak, mint az égből kidobott vakító csillag.
A történet gyorsan olvasható, és az utolsó pillanatig nem tudod, miről beszél valaki. A szerző ügyesen beépítette ide a titkokat és a történelmet, de szeretnék többet megtudni róluk. Mert ezt a részt visszaszorították. Az előtérben egy romantikus vonal található, ami nem zavart, de többet kell tudnom a világáról. Részleteket ad nekünk a fejezetekből, de nem lehet létrehozni a teljes képet, és ez az olvasás során is előrébb visz. Ez a tudatlanság és vágy a tudásra.
A könyv első fele sok cselekvés nélkül folyik. Nem arról van szó, hogy semmi sem történne ott, csak olyan szép, sima, szinte semmi buktató nem vár arra, hogy a szerző bombát dobjon rád. A második félidőben jött. Összezavarodni, és úgy éreztem, hogy nem elég gyorsan pörgettem az oldalt.
Harapása kegyetlen lesz, nyelve suttogva, lélegzete csábító, de szorítása halálos. A sárkány csak éhséget ismer, soha nem elégedett, csak szomjat, soha boldogtalan.
Érdemes megemlíteni a karakterek sokféleségét is. Szeretem azokat a könyveket, amelyekben a szereplők nem csak jók vagy rosszak. Egyeseknél az utolsó oldalig nem tudtam, melyik csapatban vannak. Aztán voltak olyanok, ahol egyáltalán nem jöttem rá. Ez a tény az olvasási élményt is növeli. A hősök kiszámíthatatlan cselekedetei egy szék szélére tesznek, és vágyakoznak az olvasásra. A szereplők közül a gyilkos érdekelt leginkább. Egyértelmű feladattal érkezett Terravinbe. Fokozatosan, ahogy a szerző felfedi számunkra a karakterét, egyre jobban megszerettem. Azt mondják: "Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján." Ezért nőtt meg a szívemben, mert nem világos, hogy ki az. Tényleg csak egy könyörtelen gyilkos, és megvédi magát küldetésének teljesítéséhez? Vagy kemény héj, valamint puha és érzékeny mag alatt is alszunk? Még más karakterekkel is eleinte nem világos számodra, hogy mi a karakterük. Ezeket fokozatosan fedik fel, és el kell mondanom, hogy valóban okosak. Számomra a buktató Lia volt. Nem elég meggyőző oka annak, hogy miért hagyta el, és el akarta kerülni a házasságot. Valamikor meg akartam rázni vagy megpofozni. Másokban nem értettem, hogy ugyanaz a karakter-e, vagy valami megszállta-e. Cselekedete nem volt összhangban azzal, ahogy viselkedett ezekig a pillanatokig. Olyan hősnő, aki nem kapott túl jól.
Hamis csók arról szól, hogy rangsorolják azokat a dolgokat, amelyekben hisznek. A kötelesség és a vágy megosztásáról szól. Arról is beszél, hogy a hazugságok sehová sem mennek, bár szükség lehet rájuk. Ez egy olyan könyv, amely biztosan nem sért meg. Van mit kínálnia az olvasóknak. A világ, amelyben a történet játszódik, érdekes, csak itt van a hiba. A szerző nem nagyon figyel rá, ezért csak alapvető információkat ismerünk róla. Talán többet tudok meg a folytatásokban.
Valaki életét megölve az anyja suttogta, még egy bűnözőnek sem lehet ilyen könnyű. Ha igen, aligha lennénk mások, mint állatok.
Ajánlom a történetet azoknak az olvasóknak, akik szeretik a mesekönyveket és sok cselekvés nélkül, vagy azoknak, akik szeretik az egyszerűbb történetet.
Köszönet az Albatros Media-nak, hogy átadta a felülvizsgálati példányt.