Áttekintés A mastopathia egy jóindulatú emlőbetegség, amely a pubertás és a menopauza alatt fordul elő. Ezek különböző változások, amelyek a duzzanattól és a fájdalomtól kezdve a csomók és ciszták kialakulásáig terjednek. Mastopathia
2004. február 2., 10: 54-kor. Primar.sme.sk
Áttekintés
A mastopathia egy jóindulatú emlőbetegség, amely a pubertáskor és a menopauza alatt fordul elő. Ezek különböző változások, amelyek a duzzanattól és a fájdalomtól kezdve a csomók és ciszták kialakulásáig terjednek. A mastopathiát tapintási eredmények, szonográfia és mammográfia alapján diagnosztizálják. Egyes esetekben a fenotípust az emlőráktól olyan fenotípus különbözteti meg, hogy a szövetmintát meg kell vizsgálni a pontos meghatározás érdekében. Elvileg nincs más terápia, mint a zavaró és gyanús csomók és ciszták eltávolítása és a fájdalom tüneteinek orvosi javítása. Mivel a súlyos mastopathia az emlőrák megnövekedett kockázatával is jár, fontos a rendszeres ellenőrzés és ellenőrzés.
Általános információ
A mastopathia esetében a betegségek különböző mintáinak gyűjteménye, amely magában foglalja az emlőmirigyek különböző változásait. A mastopathiát a mikroszkópos eredmények alapján különböző csoportokba sorolják. Ez azt jelenti, hogy szöveti mintát kell venni a hozzárendeléshez, amelyet aztán mikroszkóposan megvizsgálhatunk a besoroláshoz.
Valami az anatómiából
A mell egy mirigy. Fejlődési szempontból a mell a verejtékmirigyekből származik. A 2. - 7. borda felett fekszik.
A női mell az emlőmirigyek testéből, a mellbimbóból és az areolából áll. Az emlőmirigy 15 - 20 mirigyből, kötőszövetből és külön-külön különböző mennyiségű zsírszövetből áll.
Minden egyes mirigynek van egy nyílása, amely a mellbimbóba nyílik, az úgynevezett fő tejnyílások. A nem sokkal a szájuk előtti tágulás, az úgynevezett sinus lactiferi, tejtartályként szolgál a szoptatás során. Ha elölről nézzük a melleket, akkor a tejcsatornák belül sugárirányban konvergálnak a mellbimbó felé. Minden egyes mirigy több lebenyből áll, úgynevezett lebenyekből, amelyeket a hüvelyszövet választ el egymástól. A mirigyek egyes lebenyeinek kimenetei a fő tejnyílásokba nyílnak.
A mirigy minden egyes lebenyének szerkezete egy kis szőlőhöz hasonlít. A szőlő bogyói kicsi vezikulák, az úgynevezett alveolusok, a "szárak" pedig kifolyják a tejkivezetéseket. A tej az alveolusokban termelődik a szoptatás során. Ezután tejjel töltik meg, különben az alveoláris vezikulák folyadékmentesek és laposak. A tejcsatorna-rendszer viszont egy csomó szőlő formájában köti össze a mirigy lebenyének alveolusait. Így a tej az alveolusokból a kis tejnyílásokba áramolhat. A fő kimenetbe kis tejnyílások nyílnak. A fő tejcsatorna még egyszer egy helyen kitágul, mielőtt belépne a mellbimbóba. A terjedést sinus lactiferi-nek hívják, és szoptatás alatt a tej tartálya. A mellbimbó így kb. 15 üzlet. Az epidermisz hámja borítja őket. Véd a baktériumok ellen, amelyek egyébként könnyen bejuthatnak a tejcsatornákba és gyulladást okozhatnak. A mellbimbót szakmailag emlősnek hívják. A mellbimbó, akárcsak az areola, sötét pigmenttel rendelkezik. Az areolában sok faggyúmirigy, úgynevezett emlőmirigy található, amelyet areola mammae-nak is neveznek. A mellbimbóban lévő izmok lehetővé teszik az "erekciót".
Az emlőmirigyek minden hormonális ingadozásnak vannak kitéve a menstruációs ciklus alatt, a terhesség alatt és a szoptatás alatt a menopauza idején, akár öregkorukig is. Az ösztrogének és a progeszteron elősegítik a ciklustól függő veleszületett változásokat.
Mellfejlődés
A mirigy első duzzanata egy lánynál és egy fiúnál is előfordul a születés utáni első hetekben. Az anyai hormonok a véráramon keresztül jutottak be a csecsemő szervezetébe. Ennek eredményeként a mellben lévő tejcsatornák cisztásan kitágulnak, és tartalmaznak úgynevezett kolosztrumot zsírból, fehérvérsejtekből és hámozott hámból. Születés után az anyai hormonok eltűnnek. A változások a következő hetekben elvesznek.
A női mell első bimbózását szakmai nyelvben "thelarche" -nak nevezik. A lányoknál ez általában az első másodlagos nemi jel érik be, vagyis a pubertás első jele. A lányok ilyenkor általában 10 és 12 év közöttiek. A test hormonális változásai a külső fejlődést is irányítják. Az emlőmirigy mérete kb. 20-szor. Nemcsak a mirigyszövet függ a hormonoktól, hanem a burokszövet és a tejcsatorna-rendszer is. Nemcsak az intersticiális kötőszövet megy át a hormonális cikluson. Vannak olyan hormonok, amelyek csak a tejcsatornák rendszerére hatnak, ill. csak a lebeny rendszeren. Az erős mellnagyobbodást elsősorban a tejcsatornák növekedése okozza. Az ösztrogén és a progeszteron hormonok a petefészekben képződnek. Mindkettő felelős a mell fejlődéséért és növekedéséért. A lebenyrendszer differenciálódása főként a progeszteron hatása alatt áll.
Így egy ivarérett nőnél a mell ciklikus változásoknak van kitéve. Így a hormonok hatása alatt specifikus emlőváltozások léphetnek fel a ciklus alatt, de terhesség és szoptatás alatt is. A menstruáció során regresszív változások következnek be a tejcsatornákban és a lebenyek hámjában. Az ösztrogén viszont a tej rendszer hámszaporodását és növekedését okozza. Az ösztrogén hatására a környező kötőszövet ödémás. A petefészekben képződő hormon a tejcsatorna rendszer fokozott elágazását okozza a ciklus második felében, amely nem sokkal a menstruáció előtt tetőzik. A menstruáció kezdete előtt a hormonok hatása a mell duzzanatához vezethet, amely gyakran fájdalmas. Mindezen változások a ciklus alatt normálisak; azonban nem minden nőnél jelennek meg azonos mértékben. Menopauza idején, amikor egy nő már egy hónapig nem vérzik, a mirigyszövet elvész, és a zsírszövet megnő.
A mellekben a szoptatás során is specifikus változások következnek be. A prolaktin, egy hormon, támogatja az emlő növekedését és a tejtermelést az anya melleiben. A prolaktin hormon tartósan megnövekedett termelése elősegíti a fokozott tejtermelést. Egyrészt a prolaktin a laktációs periódus alatt természetesen kiválasztódik, de a nő vérében a megnövekedett prolaktin mennyiség gyógyszeres kezelés vagy stressz következménye is lehet. A prolaktin az agyalapi mirigyben képződik. A prolaktin termelésének ingere főleg a csecsemő szívása az anya mellbimbójából. Az éhség és a stressz a prolaktin termelését is "felélénkítheti".
A nem rosszindulatú mellbetegségek sokfélék lehetnek, és magukban foglalhatják az összes rekeszt és szövetet.
Osztály
Az orvostudományban a besorolás általában a prognózis meghatározására is szolgál, és esetleg az okot is tartalmazza. A szokásos besorolást a Prechtel állította össze, és 3 szintet tartalmaz. Kiértékelik a tejcsatornák hámját, az emlőmirigyek végét, valamint a környező szöveteket. Ez a tejcsatorna-hám egy nagyon finom szövetréteg, amely a tejcsatornákat belülről béleli
I. fokú matopátia
Az egyszerű mastopathia vagy az I. fokú mastopathia különféle változásokat jelez. Fontos, hogy itt ne változtassák meg a tejcsatornák bélését. A változások magukban foglalhatják a kötőszövet egyszerű szaporodását, a lebeny rendszer megváltoztatását és a tejcsatornák kitágulását. A tejcsatornák tágulása hólyagszerű szerkezetig, az úgynevezett cisztákig terjedhet. A hólyagos mastopathia ezt a formáját akkor mastopathia cysticának nevezik.
Matopátia II. fokozat
Kis előrehaladott (proliferatív) mastopathia vagy mastopathia II. fok írja le a tejcsatorna hám szaporodását. Ez a szaporodás primerre, szilárdra, adenoidra és papillárisra oszlik a kifejezés formája szerint. A hám egyes sejtekből áll. A mastopathia II. fokon ezek a tejsejt-hámsejtek jól fejlődnek, de az egyes sejtek normálisak. Ez azért fontos, mert a sejtváltozások elrejtik a megbukás kockázatát a kialakuló rák értelmében.
Különleges forma a Schimmelbusch-kór. Ez az egyénen belüli szaporodás, ill. több lebenyhatár. Pontosabban, a mirigyek részei és a kis kimenetek túlzottan szaporodnak. Bizonyos körülmények között ez akár kézzelfogható csomókhoz is vezethet. A proliferatív mastopathia azonban minden formájában jóindulatú daganat. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy e mastopathia megkülönböztetése II. fokú és rosszindulatú emlőrák nagyon súlyos lehet.
Matopátia III. fokozat
Matopátia II. fokozatot atipikus előrehaladott (buja) mastopathiának is nevezik. Itt is megjelenik a tejcsatorna-rendszer burkolatainak elszaporodása. A mastopathiától eltérően II. a sejtformák és a sejtmagok azonban atipikusan megváltoznak. Ezenkívül a sejtmagokat általában gyakran osztják meg. Ezek a sejtekben és sejtmagokban bekövetkező változások újabb lépést jelentenek a szaporodás irányában, amely később egy rosszindulatú, azaz rosszindulatú daganat alapja lehet. Ennek ellenére a mastopathia II. és III. fokozat nem tűnik az emlőrák elődjének. A mastopathiában szenvedő betegek II. vagy III. fokozatot, de rendszeresen meg kell vizsgálni, mert megnövekedett a későbbi emlőrák, azaz az emlőrák kialakulásának kockázata.
A különbség meghatározása a rosszindulatú folyamat között, amely még nem lépte át a hám határait, és a mastopathia között III. fok, szövet eltávolítás és a gyanús szövet szakorvos általi mikroszkópos értékelése szükséges.
Okoz
Megvitatják a női ciklusban részt vevő hormonok - az ösztrogének és a progeszteron - közötti egyensúlyhiányt. Ez azt jelenti, hogy a hormonok egyensúlya zavart. Ebben az esetben túl sok az ösztrogén. Ugyanakkor a hormonok szintje lehet normális, vagy túl magas a többi hormonhoz képest, vagy túl sok ösztrogén képződik. Ez a relatív vagy abszolút ösztrogénfelesleg változásokat okoz a mellszövetben. Bőséges, úgynevezett előrehaladott (proliferatív) és regresszív folyamatok egyaránt megjelennek. Ezen túlmenően vitatott, hogy a szövet fokozott képessége az ösztrogénre reagálni nem játszhat-e szerepet a mastopathia kialakulásában. A mastopathia hormonális oka azt is megmagyarázza, hogy ez egy ivarérett nő betegsége. A menopauza kezdetével, vagyis az átmenet kezdete után a nehézségek általában megszűnnek. Az okot a folyamatban lévő hormonális változásban kell látni.
Frekvencia
A mastopathia az összes nő összesen 30-50% -ában fordul elő. A 35 és 50 év közötti fogyatékossággal élő nők gyakran érintettek. A mastopathia nagyon ritka 25 év alatti nőknél és posztmenopauzás nőknél. A mastopathia az összes jóindulatú melldaganat leggyakoribb diagnózisa. Megállapítjuk, hogy a mastopathia gyakoribb a családban, egyrészt a sovány nőket és a dohányosokat kevésbé érinti.
Tünetek
Különböző tünetek jelentkezhetnek, amelyekben az érintett nők szenvedhetnek, de a betegség súlyosságáról a legtöbb információt nem a tünetek típusa vagy súlyossága adja. A mell kb. egy héttel a menstruáció kezdete előtt. Ez fájdalommal társulhat. A menstruáció kezdetével a nehézségek ismét eltűnnek. Érezhető a göbös keményedés. Az esetek csaknem 20% -ában fehéres váladék vagy ritkán akár vér is folyik ki a mellből. Egészen jellemző ezeknek a tüneteknek a súlyosbodása a menstruáció előtt. A nehézségek jellemzően mindkét oldalon jelentkeznek, főleg a mell felső külső negyedében.
Diagnózis
Ennek a betegségnek az ellenére is az anamnézis áll az első diagnózis középpontjában. Minden mastopathiában szenvedő nőnek ultrahangvizsgálatot kell végeznie a mellén. Ezt félévente meg kell ismételni, még a kezdetben nem feltűnő eredmények esetén is.
A mell teste tapintáskor szabálytalannak tűnik, de jól mozgatható a bőr alatt, valamint a párnán. A mell csomópontos változásai tapasztalt kézzel jól érezhetők. A tapintási lelet a menstruáció előtt általában nyilvánvalóbb, mint utána. A további klinikai diagnózis azért fontos, mert ez a jóindulatú változás tapintható megállapítás alapján nem mindig különböztethető meg a ráktól, azaz a rosszindulatú daganattól. Ezért gyakran biopsziára vagy szövetmintára van szükség a rák kizárásához.
A mammográfia további bizonyítékot nyújthat a tapinthatóság gyanújára. A meszesedés apró gócai, az úgynevezett mikrokalcifikációk gyakran kimutathatók mammográfiával. A szétszórt vagy csoportban felhalmozódott mikrokalcifikációkat mindig el kell távolítani, mivel csaknem 3 esetben mutatkoznak degenerált hámsejtek. Ezután az eltávolított szövetet mikroszkóppal meg kell vizsgálni. Ha vannak izolált ciszták, akkor szúrással eltávolíthatók. Ezen ciszták tartalmát, az úgynevezett lyukasztást cisztológiailag meg kell vizsgálni. Vagyis megvizsgálják a benne lévő sejteket sejtszintű változások szempontjából. A tejcsatornák radiológiai értékeléséhez folyadékot lehet injektálni a mellen keresztül a tejcsatorna rendszerbe. Ez a folyadék olyan anyagokat tartalmaz, amelyek aztán láthatóak a röntgensugarakon, ezáltal lehetővé téve a tejcsatorna-rendszer értékelését. Ezt a vizsgálatot akkor végezzük, amikor a mastopathia során a váladék szivárog a mellből. A váladékot, valamint a ciszták szúrását citológiailag vizsgálják. Ritka esetekben a mell ilyen váladékának oka pl. megrepedt ciszta, amely kiürült a tejcsatorna rendszerbe.
Terápia
A mastopathiára a mai napig nincs gyógymód, ezért a terápiának a tünetek minél jobb javítására kell összpontosítania. A gyógyszeres kezelést egyéni nehézségek szerint kell elvégezni, figyelembe véve a lehetséges mellékhatásokat. Fokozatosan nőhet a gyógyszeres kezelés. Meg lehet próbálni egyensúlyozni a felesleges ösztrogént a progesztogén hormon beadásával. A progesztogént a ciklustól függően adják be, a ciklus 16. és 25. napjától. Ezenkívül erős prolaktin inhibitorok. Céljuk a mell feszültségének és visszatérő cisztás változásainak csökkentése.
Egy másik gyógyszer (Danazol) szintén zavarja a hormonkezelést. Célja az ösztrogén felszabadulásának gátlása. Vannak más hatékony gyógyszerek is, amelyek nem engedélyezettek ebben a betegségben, ezért csak bizonyos, nagyon nehéz vagy másképpen gyógyíthatatlan gyógyszerekben alkalmazzák őket. Ezek a tamoxifen és más gyógyszerek, amelyek a Danazolhoz hasonlóan hatnak.
Ritka esetekben mellkivétel is jelezhető. Ez különösen igaz azokra a nőkre, akik nagyon rettegnek a ráktól, és ha több tényezővel találkoznak az emlődaganat elfajulásának fokozott kockázata miatt. Ide tartozik a mastopathia III. fokozatot többször megerősítette szövetmintavétellel, a mammopográfiás mastopathia csökkentésének képessége és a rákos esetek a család történetében. Ezek a tényezők különösen fontosak, ha a mastopathia 40 éves kora előtt alakult ki.
Előrejelzés
Az emlőrák kockázata a mastopathiában szenvedő nőknél III. fok kb. 4-szer magasabb, mint egy egészséges nőnél. A mastopathiában szenvedő nők számára II. fokon egyáltalán nem növekszik az emlőrák kockázata.