A szegénység nem csupán pénzhiány

lehet

A három szerző egyike a társadalmi reform szakértője, Ruby K. Payne is, aki a közelmúltban járt Szlovákiában a M. R. Štefánik Konzervatív Intézet meghívására. Mitől olyan egyedi ez a munka? Az emberek és a politikusok általában úgy tekintenek a szegényekre, mint olyanokra, akiknek csak kevés a pénzük. Adj nekik több pénzt, és a probléma megoldódott - legalábbis néhányan azt gondolják. A "Szegénység hídjai" könyv kissé tágabban határozza meg a társadalmilag gyengébb csoportok helyzetét. A szerzők a szegénységet úgy értelmezik, hogy "az egyén a szükséges erőforrások nélkül él". A pénzügy pedig csak egy a több forrás közül, amelyek a szegényeknek nincsenek.

Milyen források hiányoznak a szegény emberektől?

PÉNZÜGYI: Megfelelő mennyiségű áru és szolgáltatás megvásárlásának képessége. Ez azonban csak a gleccser teteje. Pénzügyi források hiányában a szegénység nem kezdődik vagy szűnik meg.

ÉRZELMI: Ide tartozik az önkontroll, az erős akarat, a kitartás, a kitartás, az önpusztító magatartás elkerülésének képessége, a stresszes helyzetek és állapotok ellenállása.

SZELLEMI: Megfelelő szellemi tehetséggel (népiesen szólva: hogy ne legyünk teljesen durva), valamint elsajátított készségekkel (hogy tudjon írni, olvasni, számolni tudjon), amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy mozogjon a mindennapi életben, és sok ingyenes forrásból származó információt használjon ( (például újságok, magazinok, hivatalos közlemények)., Internet, a nyilvános könyvtár könyvei stb.).

LELKI: Az ember halálos sebeinek elviselése és leküzdése nagyban megkönnyíti az Isten gondviselésébe vetett hitet, annak tudatát, hogy létezik egy magasabb hatalom, Isten terve vagy magasabb értelme, amelyben minden egyénnek helye van és reménykedik helyzetének javításában, és amelyből ki lehet derülni. merítsen szeretetet, kényelmet és kitartást.

FIZIKAI: Így, hogy működőképes, képes és mozgékony testünk legyen, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy önellátó életet éljen.

TÁMOGATÁSI RENDSZEREK: család, barátok és a különféle közösségi hálózatok, amelyeknek részesei vagyunk, és amelyek biztonsági hálóként szolgálhatnak problémák esetén, de trambulinként is szolgálhatnak az új lehetőségekhez. Ki fogja gondozni a gyermekemet? Ki kölcsönöz pénzt gyógyszerekre? Ki segít az iskolai feladatok elvégzésében? Hogyan juthat el pontosan az egyetemre vagy az álmai munkájához? A támogatási rendszerek nemcsak anyagi, anyagi vagy érzelmi támogatást nyújtanak számunkra. Fontos információkat nyújthatnak számunkra a különféle lehetőségekről, vagy új távlatokat mutathatnak be saját életünkben.

KAPCSOLATOS MODELLEK/ÉLETMINTÁK: Viselkedésünket és jellemünket a körülöttünk lévő életminták befolyásolják. Gyakran nem veszünk észre ilyeneket. átvesszük szüleinktől a családi szerepek működését, hogy öntudatlanul utánozzuk munkamoráljukat vagy a pénzhez való viszonyukat. Mindenkit és főleg a gyermekeket pozitív példaképekkel kell körülvenni, amelyek motiválják őket a megfelelő cselekvésre, és fordítva, a negatív példaképek elkerülésére. Ha a szülők megbuktak, nem kell kétségbe esni. A pozitív szokások megfigyelhetők inspiráló tanárok, idősebb testvérek, hírességek stb.

JEGYZETT SZABÁLYOK ISMERETE: Különböző társadalmi csoportoknak és minden rétegnek vannak bizonyos íratlan szabályai. Tagjaik általában nem tudják megfogalmazni őket, követik őket, mert az oktatás vagy az élet egy adott csoportban sajátították el őket. A szegényeknek íratlan szabályaik vannak, csakúgy, mint a középső és a gazdag rétegnek. Az egyén társadalmi helyzete gyakran attól a szabálytól függ, amely szerint az illető életének játékát játssza.

Nehézségek a nehézségek leküzdésére: A belső beszéd (úgynevezett eljárási monológ) képessége, hogy képes legyen leválasztani saját problémáját és gondolkodni róla nemcsak konkrét, hanem absztrakt szinten is. Fontos a formális önkifejezés képessége is, különösen egy munkához.

A szegénység kezelésének új perspektívája

Ha csak a szegénység problémáját tekintjük anyagi források hiányának, akkor könnyen belecsöppenhetünk egy triviális megoldásba: növelhetjük ellátásaikat, 13. és 14. nyugdíjat adhatunk nekik, lakásokat építünk nekik stb. Az ilyen társadalmi rendszer királya egy olyan politikus, aki jóváhagyja a költségvetést, úgy tesz, mintha saját, esetleg még személytelen hivatalnokától adna, aki csekket küld. De amikor pénzt osztanak szét olyan embereknek, akik pl. alkoholfüggő, ez nem csak nem javítja a helyzetüket, hanem gyakran még rosszabbá teszi - még nagyobb függőségbe sodorja őket. Ha azonban a szegénységre nemcsak az anyagi, hanem más, fent említett források hiányát tekintjük, akkor perspektívánk ismét megfordul. Hirtelen megértjük, hogy a pénz nem az egyetlen, sőt nem a legfontosabb a szegénység elleni küzdelemben. Gondolkodásunk a halak fogásáról a szegényekre vált át arra, hogy a szegények megtanulják a halakat.

Ráadásul a szegénységről való ilyen gondolkodás nem ruházza át az állam ellen a harcot a felelősségre, hanem megmutatja nekünk, hogy mindannyian egy kicsit csökkenthetjük a körülöttünk lévő nyomorúságot. A "Szegénység hídjai" című könyv nem politikusokon, tisztviselőkön és a jóléti államon alapszik. Bár jó lenne, ha elolvasnák. Sokkal inkább önkéntesek és szociális munkások számára készült, akik közvetlenül érintkeznek szegény emberekkel. Képviseli pl. projektek és technikák, amelyek a szegények számára tanítják a középosztály íratlan szabályait, amelyek gyakran lehetővé teszik számukra, hogy stabilabb, jobban fizetett helyet találjanak, és erősebb alapokra építsék életüket. Más fejezetek foglalkoznak azzal, hogy miként lehet segíteni a különböző függőségekkel küzdő embereken, és azok is alkalmasak, akik nem tudják, hogyan kell bánni egy alkoholistával a családban.

A könyv számos megoldása alkalmazható roma problémánkra is. A szerzők észrevehetik, hogy sok szegény ember nem érzékeli a jövőt és nem tud tervezni. Szerintük a megoldás először az, ha megtanítják az embereket a hátrafelé történő tervezésre. A lépések sorrendjét itt részletezzük. A könyv számos inspiráló tanúságtételt is tartalmaz szegény emberektől, de különböző módon sikerült a középosztályba kerülniük. Érdekesek azok a kutatási eredmények is, amelyek szerint a szegény szülők kevesebbet beszélgetnek a gyerekekkel, és így kevésbé fejleszti formális szókincsüket. Gyakran az ilyen családokban a gyermekek tiltottabbak és kevésbé pozitív visszajelzéseket kapnak a szülőktől, ha valamit jól csinálnak. Ugyanakkor a szegény gyerekek nem feltétlenül ostobábbak, bár az iskolában rosszabbul járnak.

A "Szegénység hídjai" című könyv talán legfontosabb megfigyelése az, hogy egy nemzet szocializmusa és a társadalmi szolidaritás mértéke nem függ az újraelosztás mértékétől vagy az állami gazdaságba való beavatkozás mértékétől. A valódi szolidaritás a társadalmi tőkétől függ - különösen az adott társadalomban meglévő bizalomtól és az emberek azon képességétől, hogy valóban segítsék egymást.