kiugrik, - mi, - milyen doki. kielégíti, az ugrás akaratáig: Az ugráló gyerekek ízlést esznek. (Rozs.)
vysk i zk, -u ember. r. bázis. üvöltözés, ugrás: Kupa magassági vízbe. (Záb.) Az istállóból nőstény magas rangú nő érkezik. (Ő c.);
erőszakoskodók (csillag)
1. valami dimenziója al. valaki a bázistól a csúcsig: v. tetején, v. fa, v. tornyok, v. kémény, v. szobák;
Mintha szégyellte volna a magasságát. (Vaj.) A gyűrűt teljes magasságban kiegyenesítik. (Laz.) A nő éppen olyan magasságú volt, mint én. (Egy csapat.);
geom. a geometriai alakzat pontjainak legnagyobb merőleges távolsága az al egyenestől. alapja síkja: v. háromszög, v. prizma;
2. helyzet, szint az alapsíktól felfelé egy bizonyos távolságon: ugorj fel, dobj fel valamit;
A növényzet magasra nyúlik. (Hec.) A kövek a magasból hullottak. (Urb.) A tűz felkorbácsolt. (Tomasc.) Felemelte a kezét. (Számol)
3. távolság az alapsíktól felfelé: a repülőgép magasságot kap;
geogr. a magasság egy pont merőleges távolsága a tengerszinttől mérve;
4. bármely érték mérete, mértéke, mértéke: v. betét, v. felvétel, v. díj, v. költségek;
Az alap elérte a 30.000 aranyat. (Vaj.) Kiszámolták a kereset összegét. (Hor.)
5. (a hangról, a hangnemről) fok, élesség mértéke: Vékony szólót húzott a magasba. (Csont.) A sziszegő hang magasságot nyer, húz. (Igen.)
6. bizonyos, szokásos magas szintű valami al. valaki, tökéletesség, érettség: művészi v.;
A pincér és a személyzet fent van. (Tat.) Kraszko költői nyelvet hozott a földre. (A. Mat.) Minden írónak az idő magaslatán kell állnia. (Mih.) Harciassága már nem a korábbi szinten van. (Ábra.)
7. vas. nemesség, arrogancia: a szlovák költészet nem azoknak az embereknek az éneklése, akik arisztokráciájuk magaslatáról lehajolnak az emberek előtt. (A. Mat.)