A Covid19 első hulláma óta Szlovákiában megállt az idő. Mindenkit és mindent "válság" fenyeget, amelyet egyrészt meg lehet érteni, de minden válság egyszer elmúlik. Akkor mit?

édesen

Fel kell ismernünk Szlovákia állapotát a járványválság kitörése előtt. Az egész választás előtti időszakot az elrabolt állam szellemében a maffia, egy diszfunkcionális gazdaság, felhalmozott problémák az államigazgatás minden osztályán. Ez volt a kezdő vonal. A Covid19 első járványhulláma éppen a választások előtt lépett ebbe.

De ezek egyikét sem csodálatos módon veszítették el, csak átfedésben volt a pandémiás helyzet körüli médiaőrülettel. A rothadó évek éveit nem oldotta meg a csodálatos pálca, éppen ellenkezőleg, ennek a valóban megtöltött tartálynak a fedele egy ideig zárva volt, és úgy teszünk, mintha egyszerűen nem éreznénk a bűzt.

Szlovákia mint olyan ország, amelynek a nehézipar terén vannak a legnagyobb lehetőségei, de amelyre alapvetően nagyfokú automatizálás és robotika vonatkozik, bizonyos lehetőségek az informatikai szektorban, mivel valóban vannak csúcsszakértőink, de valójában csak kevesen vannak, és ez a szegmens nem képes felszívni a középkorú emberek tömegét. Hatalmas esélyünk van a tudományra és a kutatásra és történelmileg Szlovákia mindig is agrárország volt. Területünk 88% -a szántó, és 80% -a vidéki. Rengeteg napunk van, mérsékelt éghajlatú zónában vagyunk, és elegendő vízünk van, amelyet ha meg tudunk tartani az országban, akkor szinte ideális körülményeink vannak.

De az agroágazat az elmúlt 10-15 évben létrehozott hatalmas "bilag" -tól szenved. Az ebben az ágazatban dolgozó emberek elérték a társadalmi elismerés és érdeklődés teljes szélét. Munkájukat csúfolják, nem értékelik eléggé. Az egész üdülőhely hatalmas befektetési adósságtól szenved, és gyermekeink már azt sem tudják, mi a különbség a sertés karaj és a sertés has között. Azt hiszem, a gyerekek több mint fele nem is fogja tudni, hogy a sertéshús hús-e vagy fán nő. Megtudtuk, hogy mindent a boltban vásárolunk, és senkit nem igazán érdekel, hogyan került az adott üzletbe. A tudomány és a kutatás kérdése a lakosság megfelelő táplálkozása terén 1950-ben elaludt. Nem értjük, hogy az ételek összetételét életmódunkhoz kell igazítanunk, különben nem kerüljük el az elhízást vagy a betegségeket. Nem számít, hogyan forog a világ, hiába jobb vagy bal kormány, jobb, déli vagy északi, mindig eszel. Az emberek életben tartásának más formáját még senki nem találta fel.

Covid a földre taszít minket. Nem csak mi, hanem az egész EU, az egész világ. Az emberek összefogtak, egyesítették tudományos kapacitásukat, és vakcina formájában már világítunk az alagút végén. Valójában ez azt jelenti, hogy ha már vége. Akkor mit? A B terv (ami később következik be) egyszerűen nem létezik. Nem a nemzetgazdaság más szegmenseire, hanem kizárólag az agrárágazatra koncentrálok.

De jelenleg ezek egyikére sem kerül sor. Természetesen nem a mezőgazdasági szektorban. Csak azt halljuk, hogy Covid ideje megnehezíti a munkát itt. A nemzet minden bizonnyal és nemcsak a munka, hanem az élet is. De csak egy olyan időszak, amikor semmi sem olyan, mint mindig, ideális az új korszakra való felkészüléshez. Egyszer megtehetjük a Covidot, az biztos. De a jó kormány túllátja az orrunk végét, és ha nem ébredünk fel gyorsan, és nem gyakorolunk nyomást "képviselőnkre", "miniszterünkre" és "miniszterelnökünkre", akkor csak akkor élünk, hogy tehetetlenül állunk egy pandémia után és megtudhatja, mit írtam e bejegyzés első mondatában. Visszatérve 2020 februárjába, csodálkozva konstatáljuk, hogy még mindig van egy maffia által elrabolt államunk, egy működőképtelen és felkészületlen gazdaság, felhalmozott problémák az államigazgatás minden osztályán. Megtudjuk, hogy egy évet aludtunk. Ezt akarjuk igazán egy év szenvedés után?