különbség

Úgy érzem, hogy a depressziót, vagy inkább a "depresszióm van" kifejezést ma túl gyakran használják. A mai idő a hibás? Ha nem tévedek, az emberek a múltban sokkal inkább megkerülik az ilyen feltételeket.
Először is meg kell különböztetni ezt a két fogalmat, mint például a "depka", ahogy az emberek gyakran hívják, és a depresszió. Klinikai tapasztalataim alapján tudom, hogy általában az, amit az emberek depressziónak hívnak, nem valódi depresszió. A depresszió egy olyan mentális betegség, amely professzionális kezelést igényel, míg a depresszió általában olyasmi, mint az alkalmi szomorú hangulat, amelyet mindannyiunk egy csípéssel tapasztal. Személy szerint nem gondolom, hogy a depresszió mint betegség valahogy extra a jelenben. Korábban inkább tabu volt, az emberek nem tudták megnevezni, és nem fordítottak rá akkora figyelmet, mint manapság. Az átélt depresszió szintjét azonban minden bizonnyal a jelen is aláírja, ami túlságosan elválaszt minket attól, ami az ember számára természetes. Különösen a természettel való kapcsolatra gondolok, amely évezredek óta annyira jellemző ránk, valamint a személyes kapcsolatokra, amelyek jelenleg a közösségi hálózatokon és az interneten keresztül kerülnek kapcsolatba. Úgy értem, hogy jelenleg egy túlzottan technológiai periódusban élünk, amelyre, attól tartok, organizmusaink nem biológiailag szántak.

Tehát vannak depressziószerű állapotok, amelyeket mindannyian tapasztalunk néha?
Természetesen igen. Vegyük csak például a bánatot. A szomorúság olyan érzés, érzelem, amelyet néha mindannyian átélünk, mert a szomorúság az ember érzelmi tapasztalatainak egyik alapvető érzése.

És mi is pontosan a depresszió, mi okozza? Amit érzel iránta?
Amikor depresszióról beszélünk, a nosológiai egységet értjük, azaz egy specifikus diagnózist. A depresszió egy olyan klinikai állapot, amelyet szomorú hangulat, a pszichomotoros készségek lelassulása és egy gondolkodási zavar leírására használnak. Fontos elmondani, hogy olyan tünetek, mint a depressziós hangulat minden nap nagy részében, szomorúság, üresség, kilátástalanság érzése, további 50 és több százalékos csökkenés az általánosan végzett tevékenységek iránti érdeklődés iránt, súlyváltozások, alvászavarok, napi fáradtság, esetleg energiavesztésnek, fokozott bűntudatnak és csökkent önértékelésnek, a figyelem koncentrációjának romlásának, a nehéz gondolkodásnak, a nehéz döntéseknek vagy a visszatérő halálgondolatoknak legalább két hét ízlésig kell tartaniuk, jelentős változás nélkül. Ebben az esetben beszélhetünk depresszióról. Ha egy vagy két napig a felsorolt ​​tünetek bármelyikét tapasztalom, akkor másnap jól érzem magam, akkor újra eljön a nap, amikor rosszabbul érzem magam, és ismét váltakozik azokkal a napokkal, amikor jobban érzem magam, ilyen esetekben nem depresszió.

Hallottam, hogy minden negyedik-öt ember ma depresszióban szenved. Ez igaz?
Személy szerint nem gondolom, hogy a depresszióban szenvedők aránya ilyen magas. A nyilvánvaló depresszió jóval több esete szorongás és szorongásos rendellenesség. Ambuláns rendelőintézetünkben nagyon gyakori jelenség az a tény, hogy az ember évekig előáll a depresszió kezelésével, és panaszkodik arra, hogy a kezelés többé-kevésbé hatástalan. Ezért hozzánk jön pszichoterápiára. Sok esetben az elvégzett pszichodiagnosztika alapján bebizonyosodik, hogy valójában nem depresszióról van szó, hanem szorongásos rendellenességről, amely teljesen más diagnózis és más kezelést igényel. Ez alatt azt értem, hogy a legfontosabb a probléma helyes diagnózisa és a depresszió, mint betegség egyértelmű megerősítése vagy kizárása.

Melyek a depresszió leggyakoribb tünetei? Hogyan becsülhetjük meg, hogy szenvedünk ettől?
Mint már említettem, először is legalább két hétig állandóan szomorú hangulat uralkodik, az érdeklődés elvesztése a hétköznapi tevékenységek és hobbik iránt, amelyekkel az ember addig foglalkozik. Az ilyen ember szokásos hobbija már nem okoz örömet, a dolgokat fekete fényben kezdi látni, az alvászavarok gyakoriak, az alvás rövid vagy időszakos, gyakran előfordulnak úgynevezett reggeli pesszáriumok, amikor az ember kora reggel felébred, és kimerült, fáradt, érdeklődés és öröm nélkül.

Magunk is "kivághatjuk"? Vagy szakértő segítségére van szükségünk?
Ha valódi depresszióról van szó, soha nem fogunk túltenni rajta, és egyértelműen pszichológus vagy pszichiáter segítségére van szükségünk. Ha a klinikai depressziót nem kezelik, az mindig súlyosbodik, és a legrosszabb kimenetel az öngyilkosság, vagyis az öngyilkossági hajlam. Szeretném hozzátenni, hogy sokan például kezeletlen depressziót isznak, például alkoholt isznak, sőt számos tudományos tanulmány is bizonyítja, hogy az alkoholizmus sok esete valójában kezeletlen depresszió.

Hogyan kezelik? És ami a legfontosabb a kezelésben?
Először is nagyon fontos, hogy egy pszichológus minőségi vizsgálatot végezzen egy adott pszichodiagnosztikai vizsgálat szükségességével, vagyis különféle vizsgálatok alkalmazását, ne csak a pácienssel történő interjút. Ha a depresszió a vizsgálat során megerősítést nyer, a kezelés a depresszió formájától is függ. Megkülönböztetjük a depresszió enyhe, közepes és súlyos formáit. Pszichoterápiát alkalmaznak kezelési módszerként, amely pszichológiai eszközökkel történő kezelés, azaz nem gyógyszeres kezelés. Ezután a gyógyszeres gyógyszeres kezelés, ún antidepresszáns. A kezelést a beteg állapotának súlyossága határozza meg. Vannak esetek, amikor csak pszichoterápiát alkalmaznak, vagy csak farmakoterápiát, vagy mindkettő kombinációját.

Mi a különbség az enyhe és a súlyos depresszió között?
Súlyos depresszióval, egyszerűen fogalmazva, az ember reggel nem is kel ki az ágyból, egész nap képes az ágyban feküdni. Képtelen ellátni a munkahelyi kötelességeit vagy a szokásos háztartási gondozásokat, és gyakran elhanyagolja saját higiéniáját. Ebben az esetben a depresszió abszolút kizárja az embert a mindennapi életből. A depresszió enyhe formájában az ember valahogy képes ellátni az alapvető életfeladatokat.

Gyakran előfordul, hogy a kezeletlen depresszió önkárosításhoz vagy öngyilkossághoz vezet?
Igen, sajnos nagyon gyakori, hogy a kezeletlen depresszió öngyilkossághoz vezet. Gyakran még elkészült is. Ezért soha nem szabad alábecsülnünk a depresszió súlyosságát.

Mi okoz leggyakrabban depressziót?
Az okok nagyon különbözőek lehetnek. Például munkahely elvesztése, szerettének elvesztése, nehéz életkörülmények, hosszú távon megoldatlan problémák a kapcsolatokban. Sok szerző kijelenti, hogy depresszió esetén a fő kiváltó ok egy régóta elfojtott dühérzet, amely semmilyen módon nem nyilvánul meg. Ezért a saját érzelmekkel való megfelelő munka elengedhetetlen.

Igaz, hogy az időjárás okozhatja? Vagy legalább segítsen neki?
Az időjárás bizonyosan jelentős hatással van sokunkra, és hozzájárul ahhoz, hogy érezzük magunkat. Az időjárás önmagában azonban nem okozhat depressziót. Ez azonban hozzájárulhat komor hangulatunkhoz és nélkülözésünkhöz. Ha azonban az ember már depresszióban szenved, az időjárás ronthatja azt. Ilyen időszak lehet például az ősz és a tél kezdete, amikor rövidebb napok vannak.

Lehet depressziós lenni a munkakörnyezetből? Például amikor kiégünk?
Természetesen a munkakörnyezet hozzájárulhat a depressziós hangulat kialakulásához, különösen akkor, ha a munkahelyen tartózkodó ember sokáig nem elégedett, a munkahelyen megromlanak az interperszonális kapcsolatok, vagy a munkahelyi mobing. Maga a kiégési szindróma azonban nem depresszió.

Van néhány irányelv a depresszió elkerülése érdekében?
Mint említettem, az alap a megfelelő munka a saját érzelmeivel. Tudatában kell lenniük az egyes helyzetekben, és megfelelő módon meg kell őket fejezni a címzettnek, vagyis annak a személynek is, akivel szemben érzelmet érzünk. Fontos a megfelelő pszichohigiéné is. A felelősség mellett a hobbinak és a hobbinak is helyet kell adni. Az is fontos, hogy hitelesen éljek, ami azt jelenti, hogy külső viselkedésemnek összhangban kell lennie azzal, amit belsőleg tapasztalok. Hozzátenném, hogy az ún munkaerő-kompenzáció. Ez azt jelenti, hogy ha van olyan munkám, amelyben mentálisan dolgozom, akkor azt egyensúlyba kell hoznom a fizikai munkával és fordítva.

Több nőt vagy férfit érint?
Ezt nehéz megmondani, mivel a nők hajlamosak ezekről a dolgokról beszélni és többet foglalkozni velük. A férfiak hajlamosak önmagukban foglalkozni ezekkel a dolgokkal, vagy nem ismerik el őket (gyakran gyengeségként érzékelik), és kompenzálják ezt munkával, vagy gyakran rabjaivá válnak valaminek.

Gyakran szenvednek-e az emberek rossz kapcsolatok okozta depressziótól? Például rossz partnerekkel?
Természetesen igen. A kapcsolatok hosszú távú kórképei mindenképpen hozzájárulnak a depresszió kialakulásához.

Amikor egy nő hajlamos depresszióban szenvedni a családon belül, és gondoskodik róla?
Ez akkor fordulhat elő, ha nehézségek merülnek fel a házasságkötésben, a gyermeknevelésben, amikor ismétlődő önbukás érzése támad, valamint a családi költségvetéssel vagy a beteg családtag gondozásával kapcsolatos nehézségek merülnek fel. Ennek oka lehet az a hosszú távú érzés is, hogy nem lehet megfelelően megvalósítani és megfelelően fejleszteni, és nincs ideje önmagára. És ismét megemlíthetem az olyan érzelmek elfojtását, mint a düh, a bűntudat, a szomorúság és így tovább.

Gyermekeket vagy tizenéveseket is érinthet, vagy kizárólag felnőttek számára jelent problémát?
Természetesen a gyermekek és a tizenévesek is szenvedhetnek depressziótól. A depresszió bizonyára nem kizárólag felnőttek számára jelent problémát. Ezért a szülőknek figyelniük kell a depresszió megnyilvánulására gyermekeikben, és nem szabad lebecsülniük. Az öngyilkosság a világ harmadik leggyakoribb halálozási oka gyermekeknél és serdülőknél.

Ez a személy természetétől is függ? Mármint például azok, akik bizonyos dolgokat túlságosan beismernek, hajlamosabbak a depresszióra.
Az ember személyisége minden bizonnyal szerepet játszik, különösen egy olyan személyiség egyik alkotóeleme, amelyet temperamentumnak nevezünk. Veleszületett, és például a melankólia sokkal hajlamosabb a depresszióra, mint például a szangvinikus vagy kolerikus. Mindenesetre bárki depresszióba eshet.

A depresszió nagy hatással van az ember mások iránti viselkedésére?
Természetesen. A depresszió határozza meg, hogyan bánunk más emberekkel. Ha depresszióban szenvedünk, akkor inkább kerüljük mások társaságát, és hajlamosak vagyunk elszigetelődni az emberektől és keresni a magányt. Ily módon a depresszió jelentősen megzavarja társadalmi működésünket.

Miért esik néhány híresség könnyen depresszióba?
Ez különböző. Az, hogy valaki híres ember, nem jelent semmit. Olyan emberek, mint mindenki más, életükkel, gondjaikkal, problémáikkal, kapcsolataikkal és saját múltjukkal. Mint minden más betegség, ők sem kerülik el a depressziót. Ennek oka természetesen az lehet, hogy a hírességektől valahogy elvárják, hogy kívülről bizonyos módon viselkedjenek, szórakoztassanak másokat, hogy mindig mosolyogjanak és ellazuljanak. Itt arra a következtetésre jutunk, hogy ha egy személy nem hiteles, és nem a belső tapasztalatai szerint viselkedik, akkor elfojtják az érzelmeket, az öntudatlan konfliktusokat, amelyek depresszióhoz vezethetnek.