Mi a különbség a maraton és például a 80 km-es futás között? Vagy 130 km? A felkészülés és maga a teljesítmény arányosan hasonlítható-e a távolsághoz? Ha egy maraton futása nehéz, akkor kétszer olyan nehéz a 80 km-es futás? Vagy a nehézség exponenciálisan növekszik a távolságtól? Nézzük együtt több szempontból.

ultrafutás

Kiképzés

14 hét alatt felkészülhetünk egy maratonra anélkül, hogy felkészülés közben akár félmaratont is futnánk.

Csak a futásra kell összpontosítanunk. Pace futások, intervallumok, hosszabb távok és néhány domb.

Ugyanez vonatkozik az ultra edzésre is. Van még egy kis összetevő, amelyet be kell szorítanunk az edzésbe.

Sok órányi mozgás közben a testnek el kell kezdenie táplálékból meríteni az energiát. A tárolt energia akkor már régen volt, ezért kritikus fontosságú egy új energia feltöltése. Tehát a futás mellett meg kell tanulnunk enni is. Mozgásban. Egyél valamit, amit remegő gyomorral rendelkező testünk elfogad és energiát ad nekünk.

Sok ultrafutás éjszaka indul, vagy éjszakáig tart, ezért az ultrafutóknak meg kell tanulniuk mesterséges megvilágítással és sötétben futni. Első pillantásra a triviális dolog ismét bonyolultabb, mint amilyennek látszik.

Az úton ragyogás, amikor az ember sétál, nem igényel semmilyen edzést. Ragyogjon biztonságosan egy egyenetlen és folyamatosan változó ösvényen a mozgásunk nagyobb sebességével már igen.

Végül, de nem utolsósorban az ultra edzés intenzitásának arányosan nagyobbnak kell lennie, mint a maratoni edzés intenzitása, hogy a test képes legyen kezelni és leküzdeni az idő és a távolság különbségét.

Fizikai megterhelés

A maratont az ultra futásokhoz képest rövid versenynek tekintik.

Egy 5 órásnál kevésbé edzett futónak is meg kell futnia egy maratont. 5 órát elviselni a lábán, még a legrosszabb esetben is, csak gyorsan járjon, a legtöbb meg tudja csinálni.

A maraton kétszer olyan hosszú futása, zord terepen vagy akár a dombokon teljesen más kávé.

Számos ultraverseny 12, 15, 24 vagy akár több mint 30 órát vesz igénybe.

Nagy-nagy-őseink már megszokhatták a hosszú órákat a lábukon és a mozgásban, mi már biztosan nem.

Tehát, még akkor is, ha az ember edz és több ezer kilométert futott, mindenki teste hosszú órák után fájni kezd. Valaki többet, valaki kevésbé. Nincs olyan futó, aki képes 10 óránál tovább futni anélkül, hogy bármilyen fizikai fájdalmat vagy kellemetlenséget érezne.

Minden óra nehezebbé, igényesebbé és fájdalmasabbá válik. Szinte exponenciális. A célba történő gyors eljutás tehát nemcsak a saját rekordjainak megdöntéséről szól, hanem a test megmentéséről is az aránytalanul növekvő szenvedések ellen.

A maratoni táv többszörös lefutása nem többszörös, de sokszor nagyobb fizikai teljesítményt igényel.

Mentális kimerültség

A fizikai megterhelés csak a teljes rész. Több órás futás után sokkal erősebb ellenfél jelenik meg. Mentális kimerültség.

Az elme különféle trükkjeivel elnyomhatjuk a fizikai kimerültséget. Zene, étel, pozitív gondolatok, beszélgetés. A mentális kimerültség elnyomása, amikor az agy már nem tud semmire váltani, és csak sürgősségi módban működik, sokkal nehezebb dió.

A hosszú versenyek gyakran olyan gondolatokat és érzéseket keltenek, amelyeket nem tudunk kiküszöbölni a fáradtságban, így a futás nemcsak fizikai, hanem mentális küzdelemmé is válik. A leggyakoribb eset az ilyen szenvedés jelentőségének ismételt mérlegelése, a teljes képesség iránti kétség vagy a fizikai kényelmetlenség leküzdésének képtelensége. Ha az ötlet újra és újra eszébe jut, a harc kihívást jelent. Nagyon igényes.

Maraton vagy rövidebb táv esetén ilyen helyzet is előfordulhat. Óriási különbség a negatív gondolatokkal való küzdelem, amikor az ember még fizikailag uralkodik, vagy még elég friss.

Így sok óra elteltével az ultrafutás pusztán fizikai küzdelemből túlnyomórészt mentálisra vált. Ahogy valaki egyszer írta: "A verseny első harmadát a lábammal, a másodikat az eszemmel, a harmadikat pedig a szívemmel futom."

Az indulók és a befejezők aránya

Ha megnézzük a futási statisztikákat, gyorsan megállapíthatjuk, hogy a célig érő futók és az indulók aránya hasonló az ultrafutásokon maratoni futókhoz. Hogyan lehetséges? Ha az ultrafutás fizikailag, szellemileg és felkészítőbb, akkor nem kellene a célvonalnál lényegesen alacsonyabb a szám? Igen. Számol. Nem feltétlenül arány.

A 300 fős tömegben futni és a végén még emlékezni az arcukra egészen más élmény, mint az összeolvadó testek sokaságában futni.

Néhány száz induló is részt vesz a legrangosabb ultrafutások rajtjában is. Tízezrek a rangos maratonokon.

Ha mindkét táborban a futók egyformán őszintén készülnek a teljesítményre, akkor az indulók és a befejezők aránya ideális körülmények között valóban hasonló marad.

Ha azonban a körülmények nem ideálisak, az arány gyorsan változni kezd.

Sok órányi gyaloglás esetén egy apró feltételváltozásnak hosszabb távon is messzemenő következményei vannak. Ehhez csak egy kicsit rosszabb idő, magasabb hő, egy rossz befejezés, rosszul ülő rövidnadrág dörzsölése, remegőbb gyomor és a helyzet kezd gyorsan változni.

Amit kis kényelmetlenségként kezelhetünk 2-3 órán keresztül, óriási kellemetlenség lehet, ha 10-12 órán át tart.

Néhány szó a végén

Annak ellenére, hogy az ultra távok futása sokszor igényesebb és kiszámíthatatlan teljesítmény minden szempontból, a test fokozatosan hozzászokik a terhelés fokozatos növeléséhez, és a különbségek már nem olyan súlyosak.

Az erő nem a győzelemből fakad. Az akadályok építik erőnket. Amikor úgy döntünk, hogy legyőzzük a nehézségeket, és nem adjuk fel, az az erő.