tudja

Részvény

Hallottál valaha a scleroderma nevű állapotról? Talán nem, mivel inkább ritka és ritka betegségről van szó. E betegség következtében a bőr testén különböző bőrelváltozások lépnek fel. A szkleroderma azonban nemcsak bőrbetegség, hanem a belső szervek különféle problémáival, és az egyes betegektől függően számos más egészségügyi problémával is járhat. Mi okozza valójában és kezelhető egyáltalán? Cikkünkben sok fontos információt talál a szklerodermáról!

Mi a szkleroderma?

A szkleroderma a kötőszövetet érintő ritka krónikus autoimmun betegségként jellemezhető, amelyet általában a bőr és a bőr alatti rétegek különféle változása kísér. A scleroderma kifejezés a görög sclerosból származik, ami kemény és derma, azaz bőrt jelent. A betegségben szenvedő betegeknél a kötőszövetek jellegzetes megvastagodása és hegesedése fokozatosan az egész testben, illetve az erek és a bőr fibrotizációja következik be. A betegség a kollagén túltermelésével jár, amelyet túlzottan tárolnak az érintett szövetekben, és felváltja az eredeti szöveteket. Ennek a problémának az okai ma még nem teljesen ismertek.

A szkleroderma azonban gyulladásos autoimmun betegségnek minősül. Fejlődése tehát a gyulladás kialakulásához és az immunrendszer helytelen reakciójához kapcsolódik, amely túlaktívvá válik és megtámadja a saját testének struktúráit. Beszélnek azonban különféle kockázati tényezőkről vagy kiváltó tényezőkről, amelyek hozzájárulhatnak a szkleroderma kialakulásához. Ilyenek például a túlzott mentális vagy fizikai stressz, a test hormonális változásai, a külső környezet hatása, a túlzott stressz, bizonyos örökletes tényezőket is említenek. Bár a közvetlen öröklődést nem erősítették meg, a szkleroderma kialakulásának veszélye fenyeget a családban. A Scleroderma a nőket is kissé gyakrabban érinti. Általában 25 és 55 éves kor között fordul elő, de a scleroderma bizonyos formái gyermekkorban is előfordulhatnak.

Melyek a szkleroderma tünetei?

A szkleroderma tünetei általában az adott betegetől vagy a jelenlévő szkleroderma formájától vagy típusától függenek. Általában a betegségnek két alapvető típusa van, nevezetesen a lokalizált és a szisztémás szkleroderma. A lokalizált szkleroderma általában sokkal enyhébb formája a betegségnek, mert elsősorban csak a bőrt, a bőr alatti szöveteket és a közeli szöveteket, például a csontot vagy az izmokat érinti. Ezt a fajta betegséget ovális helyi fakó és különösen merev lerakódások képződése jellemzi a bőrön, amelyeket vörös vagy lila szegély szegélyez. Megjelenhetnek a végtagokon és az arcokon. A csapágyak fokozatosan egyesülhetnek, és nagy területeket képezhetnek.

A lokalizált szkleroderma lineáris formában is lehet, az elváltozások merev csíkok és szalagok alakúak lehetnek. Gyakran megjelennek például a csomagtartón, és hajlamosak még a mélyebb szövetekre is hatni. Szisztémás szklerodermában általában súlyosabb lefolyás várható. Ez a típusú szkleroderma meglehetősen ritka gyermekkorban. Ebben a betegségben a betegség folyamata nemcsak a bőrt, hanem a belső szerveket is érinti. A legtöbb szisztémás szklerodermában szenvedő betegnél az úgynevezett Raynaud-jelenség jelentkezik, amely rohamszerű fehérítés és az ujjak későbbi bőrpírja, általában az erek összehúzódása miatt, például hidegben maradva. Ezt az állapotot általában ízületi fájdalom kíséri.

A szisztémás szklerodermában fokozatosan változnak a bőrben. A kezdeti duzzanatot felváltja a bőr és a bőr alatti szövet merevsége, majd a bőr megmerevedése, rugalmasságának elvesztése, valamint a kezek képtelen utánzása vagy meghajlítása az ízületekben, amelyet gyakran karmos vagy karmos kéznek neveznek. A végtagokon, a törzsön és az arcon a bőr változásai jelennek meg. A betegséget általában az ízületek fájdalmas deformitása kíséri. A betegség kialakulása a belső szerveket is érinti, például a nyelőcsövet, amely gyakran nyelési problémákkal jár. Az emésztőszervek, a szív, a vesék, a tüdő is érintett. Ennek megfelelően a betegnek további problémái vannak.