Olvassa el, mit ajánlottak korábban az elhízás ellen, inkább kövesse a jelenlegi ismereteket.

Sok szenvedő felteszi ezt a kérdést, amikor eszébe jut, hogy érezte magát és milyen volt, mielőtt kövér lett. Nos, a válasz nem könnyű. A zsírosság oka néha nyilvánvaló, bár az illető nem akarja beismerni. Máskor a kövérség olyan rendellenességekből származik, amelyeket csak szakmai vizsgálattal lehet kimutatni.

teszi

Erre a kérdésre általában és minden egyes esetben a helyes választ az orvostudomány adja. Az elhízás kutatása számos külső és belső okot tárt fel, amelyek egymással kölcsönhatásban okozzák ezt a rendellenességet. Ugyanakkor egyik esetben a külső okok dominálnak, egy másikban belső, egy másik esetben a külső hatások és a szervezet belső rendellenességei is kölcsönhatásba lépnek.

Külső okokból a kövérség akkor alakulhat ki, amikor a test több "zsírképző" ételt eszik, mint amennyit a test energiává alakíthat és belső és külső tevékenységeire felhasználhat; A test ekkor kiküszöböli ezt a rendellenességet a test egyensúlyában, így az étel energiává nem átalakuló és tevékenységre fel nem használt része zsírokká alakul, amelyet aztán súlygyarapodásként tárolnak a testben.

Ezt az egyenlőtlenséget a zsírrá átalakuló élelmiszer mennyisége és a test tevékenységéhez szükséges táplálékfogyasztás között elsősorban az okozhatja, hogy az ilyen táplálékot a szervezet túlzottan ellátja, vagyis a túlzott táplálkozás és a túlevés. Ugyanakkor a test megszokja a nagy mennyiségű ételt, ezért erős éhségérzet jelzi.

Néha azonban a beteg észre sem veszi, hogy állapota a túlzott evésből alakult ki. Valójában nagyon nehéz - különösen a háziasszonyok számára - megbecsülni a bevitt étel napi mennyiségét, különösen, ha az illető nem a megszokott időben eszik, de főzés közben vagy más házimunka során kis mennyiségeket etet, tehát általában egész nap. Ez a rossz szokás nem ritka, és sok esetben a kövérség okozza eredetét és fejlődését. Kutatások kimutatták, hogy a túlevés a zsírosodás leggyakoribb oka. Nem számít, hogy valaki kis mennyiségeket győz le a nap folyamán, vagy nagyobb összegeket naponta háromszor. A szervezet egészséges fejlődése, vagy a zsírosság kialakulása és kialakulása függ a beérkezett táplálék mennyiségétől és annak elegendő elégetésétől, amelyet a fizikai aktivitás okoz.

A túlevés ellenére a táplálék mennyisége és a szervezet aktivitása szempontjából való fogyasztása közötti különbség a fizikai aktivitás hiányából és a befogadott és átalakított étel elégetéséből adódó tevékenységekből is adódhat. Ez különösen akkor fordul elő, amikor az életmód megváltoztatása csökkenti a fizikai aktivitás mennyiségét, ha például egy személy elegendő testmozgással végzett munkáról egy szellemi munka túlsúlyával rendelkező ülő munkára költözik, vagy ha aktív sportoló hirtelen abbahagyja a testmozgást.

A testmozgás hiánya miatt még az ágyban fekvő betegek is, például lábtöréssel, elhízhatnak. Az egyenlőség vagy a nem kormányzás idős korban ugyanolyan hatást gyakorol.

A zsírosságot befolyásoló tényezők másik csoportja azok a belső tényezők, amelyek összefüggenek az ember általános alkatával, vagy bizonyos szervek és mirigyek rendellenességeivel.

A kövérség kialakulását bizonyos mértékben befolyásolja az öröklődés, amely gyakran az ember testi felépítésében tükröződik. Valóban figyelemre méltó, mivel egyes családokban a kövérség "családi" tulajdonságként jelentkezik, míg más családok tagjai szegények. Azonban azonnal el kell mondani, hogy az egyén nem örökli a kövérséget, hanem csak a rá való hajlamot. Megfelelő életmóddal vagy táplálkozással támogathatjuk, gyengíthetjük, sőt elnyomhatjuk ezt a tendenciát. Végül is a különféle testi jellemzők vagy akár betegségek öröklődését jelentősen befolyásolják a külső környezet viszonyai. Nem ritka annak bemutatása, hogy egy szegény ember milyen meglepő módon kezd hízni néha, ha megváltoztatja életmódját (ülőmunka, jobb táplálkozás stb.). És nincs ellentétes példa. Mivel alapvetően felismerjük, hogy az öröklődésnek van némi hatása a zsírtermelésre, helyesen következtetünk rá. a ritkítás elleni megfelelő intézkedések megállapításától azonnal. Azoknak a családoknak az embereknek, ahol a kövérség családi tulajdonság, gyermekkoruktól kezdve meg kell szokniuk a helyes életmódot és a megfelelő táplálkozást. Különösen csökkenteniük kell a túlzott táplálékfelvételt és bőséges fizikai aktivitást kell gyakorolniuk.

A zsírosság kialakulása egyes mirigyek aktivitásával és rendellenességeivel társul

belső kiválasztással. Az elhízás néha az emlőmirigy meghibásodása következtében jelentkezik. Ha a fiúk és a lányok egyaránt megzavarják egy hormon termelését, amely szabályozza a lányok petefészkeinek aktivitását, a fiúknál pedig a herék, akkor zsírosság alakulhat ki. A kövérség ezen formái nagyon gyakoriak a serdülő fiúkban és lányokban, és orvosi beavatkozást igényelnek. A szülőknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gyermekek fejlődésére, és a serdülőkori kövérséget nem az egészség, az erő vagy gyermekük jólétének bizonyítékaként tekintik, hanem éppen ellenkezőleg, egy olyan betegség megnyilvánulásaként, amely professzionális orvosi ellátást igényel.

Az emlőmirigy még egy hormont termel, amely befolyásolja a zsírosság kialakulását. Ez az ún pajzsmirigy stimuláló hormon, amely szabályozza a pajzsmirigy aktivitását. Bizonyos körülmények között ez a hormon nem termelődik az agyalapi mirigyben, ami a pajzsmirigy aktivitásának kóros csökkenését és egy speciális zsírfajta kialakulását eredményezi. Ez a rendellenesség bármely életkorban előfordulhat. Ilyen zsírosság akkor is kialakulhat, ha például a pajzsmirigy szövetét gyulladásos folyamat megzavarja, és működése gyengül. Az a tény, hogy a pajzsmirigyhormon befolyásolja a test normális növekedését, a normális fizikai fejlődést, elősegíti a mentális fejlődést és jelentősen megzavarja a tápanyagok táplálékból energiává történő átalakulását. Ennek a hormonnak a szervezetbe juttatása növeli a anyagok, néha a saját testszövetének rovására. Ezt a megállapítást azon zsíros rendellenességek kezelésére használják, amelyeknél a fogyás nem érhető el az étrendi kalóriák csökkentésével és a testmozgás dózisának növelésével.

Az elhízás aktivitása összefügg az endokrin mirigyek aktivitásával is, amelyben a kérgi diszfunkció e mirigyek működésében is rendellenességet eredményez. Ezek a körülmények fáradtság, álmosság és éhség állapotához vezethetnek, amelyek mind nagymértékben támogatják a zsírosság kialakulását.

Az endokrin mirigyek bizonyos rendellenességei, amelyek a zsírosság kialakulásához vezetnek, általában az élet egy bizonyos szakaszában jelentkeznek, ezért érdekes a kövérség előfordulását életkor szerint figyelemmel kísérni. Így már a gyermekeknél az élet első hónapjaitól az első két évéig a kövérség gyakori jelenség. Ezt az állapotot nem nevezhetjük betegnek, mert zsírosság alakul ki
a gyerek veszít. A korai gyermekkori kövérség inkább az anya gyermeke iránti nagy, néha túl nagy gondozása, és főleg táplálkozás révén.

Az elhízás kialakulásának másik fontos periódusa a pubertás időszak, amelyben az elhízás gyakran a nemi mirigyek gátolt fejlődésének eredményeként alakul ki. A szülőknek különös figyelmet kell fordítaniuk erre az állapotra, és orvoshoz kell fordulniuk, mivel a kezelés elhanyagolása ebben az időszakban káros következményekkel járhat az életben.
Felnőttkorban a zsírosság nagyon gyakran alakul ki, mind férfiaknál, mind nőknél. A kövérség férfiaknál és nőknél csak időskorban, általában 40 év felett alakul ki, ami többek között az endokrin mirigyek megszűnésével és a mozgás korlátozásával függ össze.

Külső és belső tényezők gyakran lépnek kölcsönhatásba a zsírosság kialakulásában. A zsírosság kialakulását befolyásolhatják a központi idegrendszer kérgi részeinek egyensúlyának zavara a külső környezet hatásai miatt.

Különböző idegrendszeri állapotok, amelyek kimerítik az idegrendszert vagy megzavarják funkciói egyensúlyát, többek között alultápláltsághoz vezetnek. Néhány embernél az idegi funkciók egyensúlyhiánya étvágytalanságot mutat, míg másoknál ezekben a helyzetekben betegségéhség alakul ki. A kövérség kialakulását támogatják a családban lejátszódó különféle konfliktusok, akár a házastársak közötti nézeteltérésekből, akár a szülők és gyermekek közötti kapcsolatok megszakadásából fakadnak. Általában azt látjuk, hogy egy nő, aki férje hűtlenségében szenved, nagyobb mennyiségű ételt kezd enni és hízni.

Ellenkező esetben a súlygyarapodás lelki sokk után következik be, amelyet az illető a házastárs halála után tapasztalt. Ugyanakkor gyakoriak az ellentétes jelenségek is, amelyek hasonló körülmények között nem kövérség, hanem jelentős fogyás jár, nyilvánvaló anorexiával társulva.

Egy anya elmondta, hogy elkezdett hízni, mióta panaszkodott fia életének kudarcaira. A foglalkoztatási konfliktusok nagyon gyakran kövérséghez, ritkábban fogyáshoz vezetnek. Egy személy, aki rövid idő alatt (egy hónap alatt) 15 kg-ot hízt fel, kijelentette, hogy erős éhsége és súlygyarapodása félelmet váltott ki belőle, hogy elárasztja a munkahelyén. És a mindennapi élet sok ilyen helyzetet hoz számunkra, legyen szó családi vagy munkahelyi környezetről, vagy tágabb társadalmi életről.

Ugyanakkor ezek az esetek bizonyítják a központi idegrendszer döntő fontosságát az emberi egészség szempontjából általában. A központi idegrendszer döntő befolyása nemcsak a betegség zsír keletkezésében és kialakulásában érvényesül, hanem más betegségek előfordulásában is. Ez érthető, mert az egyes testi rendszerek aktivitása, legyen az légzőszervi, keringési, emésztési, kiválasztó vagy reproduktív, a központi idegrendszerből származó kontroll ingereknek van kitéve. Az élet megnyilvánulásainak szabályozása a feltétel nélküli és feltételes reflexek rendszerén keresztül zajlik, amelyek szintén nagy hatással vannak az emberi táplálkozásra, emésztésre, valamint az anyagok elégetésére, valamint az energiatermelésre.
Ma már könnyű megmagyarázni, hogy a különféle mentális állapotok miért befolyásolhatják a kóros elhízás kialakulását. A fenti megállapítások fényében a megfelelő táplálkozás, a megnövekedett mobilitás mellett az emberek mentális állapotát pozitívan befolyásoló és mentális egyensúlyát erősítő intézkedéseknek együtt kell működniük a zsírosság kialakulásának megelőzésében vagy gyógyításában is. Csak ilyen körülmények között lehet megakadályozni a zsírosság kialakulását, vagy kedvező és tartós eredményeket lehet elérni a.

Vannak olyan betegségek is, amelyek elősegítik a zsírosság kialakulását, míg mások fogyáshoz vezetnek. Gyakran zsír az agyi sérülések, agyrázkódások után, ami jelzi az idegrendszer befolyását a zsírosság kialakulására. Még a különböző lázállapotok is, például fertőző betegségek esetén, gyulladásos változásokat okozhatnak az agyszövetben, majd a lázból való kilábalás időszakában erős súlygyarapodást figyelhetünk meg.

A közvetlen tényezőkön kívül nem lesz érdekes adatokat szolgáltatni a zsírosság alakulásáról az évszakokhoz viszonyítva. Az évszaknak a zsírosságra gyakorolt ​​hatása sem nélkülözhetetlen. Sokan télen jelentenek nagyobb súlygyarapodást. Nyáron a súly általában stabilizálódik vagy csökken. Ennek a hatásnak azonban számos tényezője van, például az étrend megváltoztatása, a testmozgás hiánya. Sok beteg számol be az éhség növekedéséről ebben az időszakban. Úgy tűnik tehát, hogy az éhség inkább az év egyik időszakához kötődik. Kiderült az is, hogy télen a test „érzékenyebb” a bevitt ételekre, és a zsírtermelés növekedni látszik. Ez fokozott óvatosságra és a "zsíros" ételek elleni védelemre kötelez ebben az időben.

Így látható, hogy a kövérségnek számos oka van, mind külső, mind belső. De mindezek közül az ételbevitel és az energiafogyasztás játszik a legfontosabb szerepet. Ebből következik, hogy a zsírosság kialakulása elleni első fontos óvintézkedés a kiegyensúlyozott étrend, amely az energiafogyasztáshoz igazodik.