Az ősz az az idő, amikor a levegő égett faszagot áraszt, érett diófélék csapódnak ki a fákból, lehullott levelek zizegnek a láb alatt. A. Krumplit ásnak és káposztát savanyítanak!

mint

Mindkettő a hosszú tél menüjének fő összetevőjévé válik. Vagyis ha teli doboz import gyümölcsöt és zöldséget gondoltunk a piacokra.

De egyszer teljesen természetes volt, hogy az említett kettő a konyhában volt. Különböző módon főzve, sütve és párolva a vitaminok telítésére és gondozására. Nézzük tehát a gyökereiket és a fejüket.

Mint otthon

Mindannyian tudjuk, hogy a burgonya hazája Dél-Amerika, de három évszázadon át itt is otthon érezték magukat. Bevezetésük után először csak kerti növényként termesztették őket, majd nagymértékben a földbirtokosok és a közönséges gazdálkodók, később a szövetkezetek gazdaságában.

Egészen nyugodtan hívhatjuk a káposztát a háziasszonynak. Noha a Földközi-tengerről származik, hazánkban a századforduló óta jól teljesít. Későbbi termesztése olyan sikeres volt, hogy még tőlünk is exportálták Alsó-Magyarországra.

Jó terméshez

Bár a káposzta lényegében közönséges növény volt, a betakarítása ettől függ. A pálinka részeg volt, amíg beültették, hogy szilárd leveleket kapjon a káposzta. Tejjel megszórták, hogy szép fehér legyen. Ha egy nő terhes volt ültetése során, akkor a káposztafejeknek is nagyoknak és kerekeknek kell lenniük. És amikor megszületett, ideje volt ősszel összegyűjteni.

Hasonlóképpen, a legtöbb burgonyát csak nyár után szedik, amikor leveleik és leveleik szárazak. A könnyű fagyok nem ártanak nekik, éppen ellenkezőleg, a burgonya a földben érik, egészségesebb és lisztesebb, és így készen áll a tárolásra.

A pincébe és a hordóba

Annak érdekében, hogy a burgonya és a káposzta egész télen friss maradjon, feltárt gödrökben vagy pincékben tárolták őket. Az erjesztett káposzta kezelése és elkészítése azonban hazánkban nagy hagyományokkal rendelkezik.

Először a káposztát kellett reszelni, amelyet a reszelők (reszeltulajdonosok) a családi és szomszédsági segítségnyújtás részeként használtak. Ezután a reszelt káposztát hordókban rétegekre préselték, sóval, rascával, borssal, kaporral, babérlevéllel, tormával, almával vagy céklával letakarták. Annak érdekében, hogy a káposztát jól lehessen nyomni, mezítláb beletaposták a hordókba, ami valahol a nők, másutt a férfiak előjoga volt, de amúgy is mindig vidám volt. Végül egész káposztalevelekkel letakarták, megraktak egy tányérral és egy kővel, és erjedni hagyták.

A második kenyér

A burgonya nagyon jól ment az egyébként terméketlen hideg hegyvidéki területeken is, ahol szó szerint második kenyerük lett. Leggyakrabban bőrükben főzve vagy kandallóban sütötték őket, csak később hámozva és felszeletelve, kenőcsökben vagy kemencében sütötték őket.

Így készítették őket külön étkezéssel, ittak tejjel, csukával, és hozzáadtak bryndzát, túrót, sült szalonnát, hagymát vagy éppen káposztát.

Idővel a burgonyát zöldségekkel és hüvelyesekkel, például pörköltekkel vagy sűrű levesekkel együtt főzték. Csak később került a hús egyre gyakoribbá az asztalon, amikor burgonyát kezdtek tálalni mellé. A szegényebb régiókban a burgonyát pótolta a liszt hiánya.

A közönséges gabonaételekhez reszelt nyers vagy főtt burgonyát adtak, és ezáltal új, ma már hagyományos ételeket hoztak létre, például gombócokat, burgonyapürét, krumplipalacsintát, babát, szárítókat, pagáčákat. Ezen túlmenően, a burgonya keverésével a kenyérbe a kenyér puhábbá és tartósabbá vált.

Rendes és ünnepi

A káposzta korábban is a napi étrend része volt, de az ünnepi ünnepi étkezés során is megtaláljuk. A párolt nyers vagy erjesztett káposztát főtt tésztával, például lombikokkal vagy rongyokkal keverték. Sült káposztát készítettek édes és sós formában egyaránt, akár rétesként, kerek süteményként vagy pogácsaként. Kolbász főzésére is használták, és húsként köretként, vagy csak burgonyához való koplalásként szolgálták.

Ünnepi készülődése ma is szagolja a háztartásainkat. A savanyú káposztából készült ünnepi karácsonyi savanyú káposztát hagyományosan hús nélkül főzik. Más esetekben a háziasszonyok beengedték a "disznót" a káposztába, ezért azt mondják, hogy gazdag káposzta jó sertéshússal.

Népi gyógymód

Az emberek nagyon jól tudták, hogy a legjobb gyógyszertár az, amely a kertjükben terem. A káposztának és a burgonyának is helye volt a népi gyógyászatban. Enyhítette a főtt burgonyapürébe csomagolt préselt üregeket. Nyers burgonya kerekeket tettek a homlokra fejfájás alatt, és fekélyekre is helyezték, hogy elhárítsák őket.

Hasonlóképpen, a káposzta levelek bőrbetegségekben segítettek gennyes sebek, hólyagok, égési sérülések, csípések esetén. Belső gyulladás, torokfájás, asztma, visszér, migrén esetén borogatásként is használták őket. A savanyú káposztát fagyáshoz használták, és közvetlen fogyasztása elősegítette a jó immunitás fenntartását.

Nyelvjárási ablak

A káposzta hasonló nevű Záhorie-ban, mint nyugati szomszédainknál. Ott könnyű zöld és a hordóból savanyú zöld.

De a közönséges burgonyával valószínűleg nyelvjárási szótárra lenne szükségünk. Záhorie-ban vannak erteple a grumbí, de szintén krumpli a burgonya valamint Trencsén régióban. Magasabban északon, Árvában és Liptóban találjuk csótány, csepp, dokoca aj repu. Kelet-Szlovákia különböző régióiban pedig burgonyának hívják őket grule, grule, kompere, bandurky.