veterinársky

Ló érzéstelenítés terepi körülmények között

Szlovákiában a lovak száma meghaladta a húszezret, felhasználásuk az erdőből és a mezőről a kulturális és sport szférába költözött. A lovak kedvtelésből tartott állatokként történő tenyésztése magasabb igényeket támaszt az állatorvosi ellátással szemben, és ilyenkor gyakori, hogy egyes kollégák a lovak terepi gyakorlatára kezdtek szakosodni. Növekszik a lovak átlagéletkora, fejlődik a geriátriai orvoslás, mert a tulajdonosok nem akarnak hagyományos módon elbúcsúzni kedvenceiktől - "amikor kiszolgáltam, hadd verjenek meg". A lovak gyakran harminc évet élnek itt, Szlovákiában, ami a múltban ritkaságnak számított. A lovak terén jártas állatorvos számára ez teljesen új ingereket hoz a munkához, és kibővíti tevékenységeinek körét.

A lovak érzéstelenítése terepi körülmények között a lógyógyász állat-egészségügyi eljárásainak szerves részévé vált. Ellentétben az alkotmányos körülményekkel, amikor az aneszteziológusok inhalált érzéstelenítőkkel kívánnak érzéstelenítést végezni kifinomult műszerekkel és monitorozással, a terepi állatorvos a teljes injekcióra és a helyi érzéstelenítésre támaszkodik.

Ebben a számban (6/2020) úgy döntöttünk, hogy frissítjük a leggyakoribb aneszteziológiai eljárások gyakorlati utasításait. A xylazin, ketamin és diazepam kombinációjával végzett általános injekciós érzéstelenítés Szlovákiában jelenleg szabályozza a ketamin és a diazepam ellenőrzött használatát, de ez még mindig a legbiztonságosabb kombináció az érzéstelenítők számára a rutinszerű kasztráláshoz és a fekvő lovon végzett rövid eljárásokhoz. Az érzéstelenítés meghosszabbítása érdekében ezeknek az érzéstelenítőknek a kombinációja hármas kombinációban, infúzióval, képzett személy felügyelete mellett adható be. A cikk részletesen leírja a beteg manipulációját, és egy kicsit hosszabb, de simább ébredést és gyógyulást hangsúlyoz.

A páciens altatásra való felkészítéséről szóló cikk felhívja a figyelmet az általános lóanesztézia egyéb, a gyakorlatban nagyon fontos szempontjaira és a leggyakoribb szövődményekre.

Három cikket szentelnek a helyi diagnosztikának, valamint a műtéti érzéstelenítésnek. Felhívják a figyelmet a ló fején végzett érzéstelenítés módszereire, főleg szemészeti és fogászati ​​eljárásokra. A végtagok érzéstelenítése naprakész útmutatást nyújt a pata tenyérfájdalmainak differenciálására és az érzéstelenítésre a görbület diagnosztizálásához.

Az utolsó értekezés a lovak fájdalomcsillapításával foglalkozik. Nagyon fontos, mert a lovak idős korban való túlélése a tulajdonosok igényeit támasztja alá olyan eljárásokra, amelyekre korábban nem volt szükség, és amelyek egyre jobb megközelítést igényelnek a fájdalomcsillapításban nemcsak a műtét után, hanem az endokrinopatogén rendellenességek következményeinek enyhítésében is. idősebb lovak.
Kellemes olvasást és sok sikeresen gyógyított lovat kívánok 2021-ben a csípőbetegség számára.

MVDr. Zdenek Zert, CSc., Dipl. ECVS
Kassai Állatorvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
a téma szakmai garanciája

Az epilepszia diagnosztikai és terápiás megközelítése kutyáknál

A kutya epilepsziájának diagnosztikai és terápiás megközelítése

MVDr. Monika Líšková
MVDr. Michaela Fízeľová
MVDr. Viktor Paluš, az ECVN diplomata

Neurovet, Bratislavská 2196/32, 911 05 Trenčín

Összegzés

A kutya epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, amelyet a kis állatok gyakorlatában látnak. Ennek ellenére a diagnosztikai eljárást és az epilepsziaellenes kezelést gyakran rosszul kezelik vagy alábecsülik. Ez a cikk a kutya epilepszia diagnosztikai eljárásának, differenciáldiagnózisainak és terápiájának rövid áttekintésére összpontosít.
Kulcsszavak: reaktív epilepszia, strukturális epilepszia, idiopátiás epilepszia, antiepileptikus terápia, fenobarbitál, kálium-bromid, imepitoin, diazepám

Összegzés

A kutyák epilepsziája az egyik leggyakoribb neurológiai rendellenesség a kisállat-gyakorlatban, de a diagnosztikai megközelítést és az epilepszia-kezelést gyakran nem megfelelően kezelik, vagy nem kapnak kellő érdemeket. Ez a kézirat a kutya epilepszia diagnosztikai megközelítésének, differenciáldiagnózisainak és terápiájának rövid áttekintésére összpontosít.
Kulcsszavak: reaktív rohamok, strukturális rohamok, idiopátiás epilepszia, epilepszia elleni kezelés, fenobarbitál, kálium-bromid, imepitoin, diazepám

Bevezetés

Előfordul, hogy a munkahelyünkre utalt betegek, akiknek kórtörténetében több roham szerepel, megfelelő vizsgálatok és gyógyszerek nélkül érkeznek meg. Ha már megkezdték az epilepsziaellenes kezelést, egyes esetekben helytelenül választhatja ki a gyógyszer vagy annak adagját. Vannak olyan szélsőséges esetek is, amikor a betegek viszonylag későn érkeznek hozzánk, és csak akkor, amikor nem reagálnak a választott kezelésre, vagy ha epilepsziás rohamaik vagy status epilepticusuk van. Ha valami hasonló történik, visszafordíthatatlan változások léphetnek fel az agyban a kontrollálhatatlan rohamok következtében, amelyek negatívan befolyásolják a beteg hosszú távú prognózisát. Célunk az ilyen állapot megelőzése az első kapcsolatba lépő állatorvosokkal együttműködve. Ezért ebben a cikkben az epilepsziás rohamok diagnosztikai és terápiás megközelítését írjuk le kutyáknál. Információt adunk arról is, hogy miként kell eljárni ezen betegek kezelésében a munkahelyünkön.

Diagnosztikai eljárás és differenciáldiagnosztika

Az IE diagnosztika első szakasza olyan betegeken kell elvégezni, akik megfelelnek a következő kritériumoknak (De Risio és mtsai, 2015):

  • 6 hónapos és 6 éves kor közötti rohamok kialakulása,
  • két vagy több nem provokált roham története legalább 24 órás különbséggel,
  • normális interictalis klinikai és neurológiai vizsgálat.

Az IE diagnosztika második szintje magában foglalja az első szintű vizsgálatok követelményeinek való megfelelést és normál eredményeket. A második szinten további ajánlott az agyi MRI és a cerebrospinalis folyadék (CSF) elemzése. Ez különösen fontos olyan kutyák esetében, amelyek megfelelnek az alábbi kritériumok egy részének (De Risio et al., 2015):

  • 6 hónapos vagy 6 évnél fiatalabb rohamok jelentkezése,
  • az interneurológiai deficitek megfelelnek az intrakraniális neurolokalizációnak,
  • ha status epilepticus vagy rohamok csoportja fordult elő,
  • gyógyszer-rezisztens kutyáknál, akiknek gyanúja IE.

Noha az agy MRI vizsgálata a második szakaszban szerepel, ezt a munkahelyünkön szokásosan elvégezzük az összes beutalt beteg számára. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a kutyák legfeljebb 45% -át tévesen diagnosztizálták IE-ként speciális vizsgálat nélkül. Ebben a tanulmányban az MRI vizsgálat strukturális változásokat tárt fel az agyban (Hall et al., 2020). Az utolsó epilepsziás rohamra vonatkozó adatok nemcsak a klinikai és neurológiai vizsgálatok utikális változásainak differenciálódása szempontjából fontosak, hanem az is ismert, hogy a rohamot követő 14 napon belül az agy MRI-ben is változások láthatók (Mellema és mtsai. 1999) és a CSF rendellenességei (Gonçalves et al., 2010).
Harmadik szintű besorolás az IE diagnosztikához az első és a második szinten felsorolt ​​vizsgálatok normál eredményein és az EEG vizsgálatokon alapul (De Risio és mtsai, 2015). A legtöbb referencia munkahelyen, ahol dolgoztam (V. Paluš), az EEG-t nem hajtják végre, és ez nem általános neurológiai gyakorlat. Ennek oka lehet, hogy nem dolgoztam kísérleti vagy klinikai körülmények között. A munkahelyünkön sem végezünk EEG-t. Ha a háromlépcsős diagnózis során bármilyen rendellenességet észlelnek, akkor definíció szerint ez nem IE. A leletek jellegétől függően ez reaktív vagy strukturális epilepszia lehet.

A reaktív epilepszia oka lehet a szisztémás anyagcserezavarok (2. fül, például. hipoglikémia, elektrolit-egyensúlyhiány, máj-encephalopathiát okozó portisztémás sönt és mások), mérgezés (3. fül, például. karbamátok, szerves foszfátok, metaldehid, sztrichnin, ólommérgezés, etilénglikol miatti toxicitás stb.) vagy táplálékhiány (B1-vitaminhiány, hipokobalaminémia és mások) miatt.

Különösen mérgezések esetén ezek gyakran nem egy vagy több roham megjelenése után érkező kutyák. A tanulmány szerint a kutyák körülbelül 41% -a status epilepticusban jelentkezik (Brauer et al., 2011). Gyakorlatunkban a reaktív rohamok leggyakoribb okai a hipoglikémia, az elektrolit-egyensúlyhiány, a hepatopathia és a mérgezés. Ez korrelál egy nemrégiben készült tanulmány eredményeivel, amelyben a mérgezéseket (39%) és a hipoglikémiát (32%) említik a leggyakoribb okokként (Brauer et al., 2011). A reaktív rohamok előfordulása kutyákban 7 és 32% között változik a különböző vizsgálatokban (Bateman és mtsai, 1999; Zimmermann és mtsai, 2009; Steinmetz és mtsai, 2013). A reaktív epilepszia ezen viszonylag magas gyakorisága hangsúlyozza a helyes diagnózis felállításának és a megfelelő kezelés megválasztásának fontosságát.

A strukturális epilepsziát az előagy azonosítható szerkezeti rendellenessége okozza, amely vaszkuláris, gyulladásos/fertőző, traumatikus, anomális/fejlődési, neoplasztikus vagy degeneratív eredetű lehet (Tab. 4. sz).

A strukturális epilepszia előfordulása kutyákban 25-38% (Bateman et al., 1999; Pakozdy et al., 2008; Zimmermann et al., 2009; Steinmetz et al., 2013). Strukturális epilepsziában szenvedő betegeknél az interfázisos fázisban általában neurológiai hiányosságok is jelen vannak. A diagnosztikai eljárásnak ezért a rohamok és esetleg más neurológiai hiányosságok etiológiájának azonosítására kell irányulnia (De Risio és Platt, 2014). A normális interictalis neurológiai vizsgálat azonban nem zárja ki teljesen a strukturális epilepsziát, mert az előagy bizonyos területein található gócos elváltozások, mint pl. a bulbus olfactorius, a frontális vagy a pyriform lebeny idegrendszeri hiány nélkül görcsrohamot okozhat. A strukturális epilepsziában szenvedő kutyák körülbelül 23% -a nem mutat neurológiai hiányt az interictalis szakaszban (Armaşu et al., 2014).

Terápia

Fontos és a gyakorlatban nem mindig elsajátított téma a megfelelő epilepsziaellenes gyógyszer helyes megválasztása, a kezelés megkezdésének eldöntése és nem utolsó sorban a kezelés további kezelése (a kiválasztott gyógyszer szérumkoncentrációjának szabályozásának időzítése, dózismódosítás) és a betegek általános figyelemmel kísérése).
Munkahelyünkön követjük a világ állatorvosi neurológusainak ajánlásait, miszerint az epilepsziás rohammal küzdő kutyák epilepsziaellenes kezelését meg kell kezdeni, ha az alábbi kritériumok legalább egyike teljesül (Bhatti et al., 2015; Podell et al., 2016):

  • interictalis fázis ≤ 6 hónap (azaz 2 vagy több epilepsziás roham 6 hónap alatt),
  • status epilepticus vagy rohamok csoportja,
  • az epilepsziás roham gyakorisága és/vagy időtartama nő és/vagy ha a rohamok súlyossága romlik a három interektális periódus alatt,
  • rendkívül súlyos posztiktális tünetek (pl. agresszió, vakság), vagy ha 24 óránál tovább tartanak,
  • azonosítható szerkezeti elváltozás vagy agybetegség van jelen.

a KBr aktuális dózisához hozzáadandó KBr mennyisége mg/kg/nap-ban, hogy új fenntartó dózist hozzon létre mg-ban = (szükséges szérum-KBr-koncentráció mg/l-ben - az aktuális szérum-KBr-koncentráció mg/l-ben) x 0,02.

Következtetés
Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében rohamok vannak, ideális esetben teljes diagnózist kell felállítani a reaktív és strukturális epilepszia kizárása érdekében. Csak akkor beszélhetünk az idiopátiás epilepszia diagnózisáról. Az általános gyakorlatban nagyszámú vizsgálat végezhető, amely felgyorsíthatja az epilepsziás rohamok helyes diagnosztizálását. Okuk azonnal kezelhető hivatkozás nélkül. A vizsgálat körét természetesen korlátozza a kliens motivációja és képességei, ezért fontos a közvetlen kommunikáció és a diagnosztikai eljárás fontosságának magyarázata. Az idiopátiás epilepszia helyes diagnosztizálásával és hatékony antiepileptikus gyógyszerekkel történő korai kezeléssel a prognózis jó a kutyák többségének. Az általános ajánlások ellenére azonban fontos fenntartani az egyes betegek egyéni megközelítését.

Irodalom:

A fertőtlenítőszerek kiválasztása és a vegyi fertőtlenítés alkalmazásának alapelvei az állatorvosi klinikákon

A fertőtlenítőszerek kiválasztása és a vegyi fertőtlenítés alkalmazásának alapelvei az állatorvosi klinikákon