farkasban

Ez a történet 1948 tavaszán játszódott le. Akkoriban erdei munkásként dolgoztam.

Ez a történet 1948 tavaszán játszódott le. Akkoriban erdei munkásként dolgoztam az akkori Hronec erdei üzemben, a Krámniská erdõben. Az erdő vezetője Ján Zvara idősebb úr volt, aki néha elvitt, hogy segítsen a faanyag kezelésében.

Egy reggel a Mogľová-völgyben dolgozó munkások elmondták, hogy egy vad meghalt a munkások és a kocsik laktanyájában, és utol kellett érniük, és farkasokkal kellett széttépniük. Ezt a tényt azonnal jelentettem az erdőben. Délután jött Zvara úr, és megparancsolta, hogy hozzam a farkasok korábbi előfordulásából megmaradt lábam maradékát, és rögzítsem dróttal egy csapdán, amelyet billenésnek neveztünk. Megtettem, amit mondott, még egyszer mindent átnéztünk és hazamentünk.

Másnap nem igazán virradt, amikor egy munkás Krámniskára érkezett, felébresztette Zvara urat, és közölte vele, hogy gyorsan el kell menni Mogľovába, mert bizonyára van egy fogott farkas, aki egész éjjel üvölt. Zvara úr vett egy lőfegyvert, felébresztett, és együtt mentünk oda, ahol a redőny volt. Valójában ott találtunk egy fogott farkast. Zvara úr nem lőtte le, hanem úgy döntött, hogy onnan élve elvezeti. Természetesen a farkast nem volt könnyű megbilincselni. Időközben más munkások és furmánok már eljöttek hozzánk. Egy ideig gondolkodás után Zvara úr megosztotta velünk a feladatokat. Az egyik munkásnak le kellett vágnia egy égeret, amely villának szolgál. Megnyomta vele a farkas fejét, én pedig megparancsoltam neki, hogy a lehető leggyorsabban tekerje szorosan ajkát a dróttal, majd mindhárom sérülés nélküli lábát. A farkas láthatóan fáradt volt, mert nem nagyon védekezett, és Zvar úr bíróságára vitték. Csak a tekintete árult el hatalmas gyűlöletet.

Először a fogásunkkal találkoztunk Zvar farkaskutyájával. Amint megszimatolta a farkast, meghúzta a farkát és elszaladt. A pályafelügyelő kutyáját is megőrizték, aki korábban a tűzoltóság közelében volt. Megmértük és lemértük a farkast. Súlya 29 kilogramm volt.

Az igazgatóság urai is meglátogatták fogásunkat. Úgy döntöttek, hogy a farkast a trolikon keresztül Hronecbe viszik erdei versenyre. Megtiszteltetés számomra, hogy út közben elkísérhettem a fogást, így szemtanúja lehettem azoknak az embereknek az összejövetelén, akik a gyerekekkel együtt a hroneci troliba jöttek, hogy élvezzék a fogott farkas látványát. Jött egy körzeti orvos is egy ápolóval. Kezelték a farkas sérült lábát, és ahogy közeledett az este, a megbilincselt és kezelt farkast egy istállóba helyeztük, amelybe a jelenleg üres tégla istálló is beletartozott. Egy láncra erősítettük, amelyet többször körbetekertünk a favázzal, és megfelelő szeggel rögzítettük.

Amikor másnap kerékpárral érkeztem az uszályhoz, már messziről hallottam, hogy megtörtént a hívás. Zvara úr körbejárta az udvart és átkozódott. A káromkodás között csak a fogai között mondta, hogy a farkas megszökött. Csak egy nappal később tudtam meg, hogy mi is történt valójában. Zvara úr felhívta a prágai állatkertet, hogy érdeklődjön egy élő egészséges farkas iránt. Volt érdeklődés, de feltételként szabták meg, hogy az állatnak készen áll a szállításra egy szilárd ládában. Az erdei üzem dolgozói valóban ládát készítettek, farkast tettek bele, még a láncot is levették a nyakáról és a papulakosarat, és a ládát istállóba zárták. Másnap kora reggel egy idős úr kiabálta a helyi templomot, hogy a farkas meg akarja enni a kecskéjét. Futottunk az istállóba. Az ajtó betört és a láda üres volt. A farkas beleharapott a deszkákba, kiszállt, becsapta az ajtót a zár körül, és felrohant az úton. Jobbra fordult a templom előtt, közvetlenül az előbb említett idős úr udvarán célozta meg, a kerítésen egy lyukon át jutott a temetőig, és ott is letépett egy kötést a lábáról. Soha többé nem láttuk a farkasunkat.

Kiderült az a rejtély is, hogy Zvara úr miért káromkodott oly gazdagon. A farkas elkapásának jutalma ekkor ötezer korona volt.