- E-shop
- Edények
- Növények
- Díszek
- hírek
- Rólunk
- Létesítmények listája
- Az esküvőd
- Hivatkozások
- Blog
- Kapcsolatba lépni
Nem található termék.
Nincsenek termékek a kosárban.
- itthon
- Blog
- Március 8. - Egy évszázadot átélt ünnep
Március 8. - Egy évszázadot átélt ünnep
Ez az egyik olyan ünnep, amelyet mi (kissé igazságtalanul) "kommunizmus élményeinek" is nevezünk. A kommunista rendszer azonban paradox módon megpróbált nem beszélni eredetéről és eredetéről. Noha hazánkban is nagy nemességgel és alapvetően kötelezően ünnepelt, kevesen tudták, miért is ünnepeljük őt valójában. Az ok egyszerű volt - nyugatról, egy kapitalista országból származott "nagy durranásként", és ez elég volt ahhoz, hogy gyanúsítottnak tekintsék.
Mit jelent mindez az "MDŽko"? Hogyan keletkezett és mit okozott? Tegyük rendbe egyszer és mindenkorra.
(Nem) kívánt ünnep
A valóságban azonban egyáltalán nem érdemli meg, hogy negatív alaphanggal beszéljenek róla. A kommunista rendszer különféle módokon próbálta leplezni azt, amit valójában ünnepelnek. Vezetői nem akarták, hogy az emberek megtudják, hogy a megvetett kapitalista országokban jöttek létre független szakszervezetek, az emberek törvényesen demonstrálták őket, és kénytelenek voltak javítani munka- vagy életkörülményeiken.
Nem kevésbé megpróbálták elrejteni azt a tényt, hogy a munkások úgy döntöttek, hogy beperelik a gyár vezetőségét, ahol dolgoznak, sőt pert is megnyernek. Nem akarták, hogy az emberek tudják, hogy a nyugati emberek összejönnek és kormányellenes jelszavakat kiabálnak, vagy kormányellenes újságokat tesznek közzé, miszerint nagy kártérítést lehet kapni egy munkahelyi balesetért.
Mindez valóban lehetséges és valós volt. A kapitalista világon kívüli országokban azonban nem. Mit jelentett ez a nap a szovjet blokkon kívül? Miért ünnepeljük a mai napig, és egyáltalán nem érdemel pejoratív tulajdonságot?
A tavasz felébreszti a nők elszántságát
A nőnap megjelenése a társadalom körülményeinek enyhülésével jár a 19. század végén. A nők munkakörülményeinek javítását célzó összehangolt akciók megszervezése a 19. és 20. század fordulóján kezdett megvalósulni, követve a textilgyárakban dolgozó munkavállalók bemutatásának régebbi hagyományait.
A feminista mozgalmak, különösen Amerikában és Nyugat-Európában, ekkor felerősödtek és egyre inkább előmozdították a nők egyenlő helyzetét a társadalomban. 1857. március 8-án több helyi textilgyár alkalmazottai vonultak New York utcáira, és bejelentették igényeiket a jobb munkakörülmények és a bérek megemelésére. A rendőrség szétszórta az erőszakos támadásban részt vevő nők tömegét, de csak olajat öntöttek a tűzre. A nőket nem riadták vissza, éppen ellenkezőleg, mozgásuk erősödött, tiltakozásaik pedig fokozódni kezdtek.
Két hónappal később megalakult a gyárak varrónőinek első szakszervezete is. A nők tiltakozó felvonulásai kezdtek tömegesebbé válni. 1908-ban, ezen a napon, amelyet még márciusban ünnepelnek, 15 000 nő vonult fel jogaikért. Fokozatosan politikai követelményeket kezdtek hozzáadni a munkakörülményekre vonatkozó követelményekhez, mint pl szavazati jog megszerzése.
Az első Nemzetközi Nőnapot az Amerikai Szocialista Párt tagjai 1909-ben, február 28-án, később február utolsó vasárnapján hirdették ki. Valójában nem volt ünnep csokorral és édességgel a kezében, mint manapság. Ezen a napon a nőknek utcára kellett vonulniuk, és harcolniuk kellett a jogaikért és a társadalomban elfoglalt helyzetükért. Ugyanakkor a következő években sem lehetett rögzíteni a dátumot. A nők iránti igény egyre nőtt. Bővültek pl. a nők joga a tanulószerződéses iskolákban való oktatáshoz vagy a férfiak egyenlő munkáért járó egyenlő bérhez való joga.
A fordulópont - tragédia egy New York-i gyárban
Előfordul, hogy tragikus események előzik meg a fordulópontot a cél elérésében. Ugyanez volt az ünnep kezdetén is. 1911. március 25-én olyan tragédia történt, amely megrendítette a közvéleményt. Ezen a napon tűz ütött ki a háromszöggyárban New York belvárosában, a gyárépület 8.-10. Emeletén. A gyári munka- és biztonsági feltételek rosszak voltak. A gyúlékony körülményekkel teli termekben megengedték a dohányzást, világításra nyitott gázégőket használtak, hiányoztak a tűzoltók, a két kijárat egyikét pedig tartósan elzárták.
A nyílt kelet előtti sorsdöntő napon lángok csapkodtak és egy teherliftet blokkoltak. Sok nő, megpróbálva kiszabadítani magát a forró pokoltól, az ablakon átugrva próbálta megmenteni magát. Arra azonban esélyük sem volt, hogy életben maradjanak, csakúgy, mint a többi ember az égő padlón. Ez a nap 146 emberéletet követelt, főleg nőket.
Ennek az eseménynek a tragikus jellege azonban paradox módon megerősítette a feminista mozgalmat. Több mint 400 nő dolgozott ebben a gyárban, többnyire bevándorló nők különböző európai országokból. 14 órás munkanapjuk munkakörülményei nem voltak túl barátságosak.
A tragédia okainak kivizsgálásának eredményei azt mutatták, hogy az épület már többször leégett, a gyárban nem tartották be a munkavédelmi szabályokat. A textil részlegek helyi kirendeltsége nyomást gyakorolt a tűz okaira, hogy alaposan kivizsgálják és megbüntessék őket.
A tűztől számított egy hónapon belül az állam kormányzója gyári vizsgálóbizottságot nevezett ki. Ügyvezető titkára Francis Perkinson (a tűz véletlen tanúja) volt, aki később F. Roosevelt (az amerikai történelem első nője - miniszter) kormányának munkaügyi minisztere lett.
Az MDŽ hagyomány "orosz gyökere"
A következő években a munkakörülmények és a munkahelyi biztonság kérdése kulcsfontosságúvá vált minden nőnapi tüntetésen, Amerikában és Európában egyaránt. Noha a nyugati világtól eltérő körülmények között, a cári Oroszországban a nőmozgalom erősödni kezdett, és a nők is igyekeztek érvényesíteni jogaikat. Először 1913-ban váltak hangsúlyosabbá, de fontos mérföldkő volt az első világháború.
Oroszországot súlyos ütés érte. A háborús évek sok emberéletet követeltek, gazdasága pedig teljesen összeomlott. Hiányzott az alapvető élelmiszer, üzemanyag és ruházat. Aztán a szentpétervári asszonyok kimentek az utcára a szlogennel: Kenyér és béke! Az oroszországi nők tiltakozását 1917. február 23-ára tűzték ki, amely naptárunkban március 8-ra esik.
A zord tél miatt feltételezték, hogy a tervezett sztrájk nem rendelkezik a szükséges támogatással. Az első napon azonban nők tömege gyűlt össze Szentpétervár utcáin, hogy azonnal befejezzék a háborút és helyreállítsák az utánpótlást. A tiltakozásokat megismételték és a híres februári forradalommá fajultak. Ideiglenes kormány alakult ki belőle. Az első által elfogadott törvények között szerepelt az általános választójog, amely férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik.
Érdekes, milyen stílusban végezték később a keleti blokk e napjának ünnepeit, és hogyan váltak populista eszközzé a kommunista rendszer kezében. Minden évben március 8-án ez a nap mintha minden gyárban, városban vagy faluban sablon szerint zajlott volna.
Nem hiányozhatnak a magas rangú tisztviselők beszédei, a szocialista munka és az ország gazdaságának alapjául szolgáló munkások ünnepe. Szegfűt, szegfűszeget és például egy doboz csokoládét osztottak szét. A gyermekeket gondozó háziasszonyokat politikusok léptették elő. Szó szerint azt ünnepelték, hogy a nők érezzék, hogy törődnek a rezsimmel és annak fontos részei.
A nők jogainak tavasza
A nők mozgalmával, a jogaikért és a társadalomban elfoglalt helyzetükért folytatott küzdelemmel kapcsolatos úttörő események többségére februárban került sor. Márciusi napok. Habár csak emlékünnepségként tervezték, általában tömeges összejövetelekké nőtték ki őket, és történelmi változásokat hoztak.
1975-ben az ENSZ-ben elhatározták, hogy március 8-át hivatalosan világszerte Nemzetközi Nőnapként ünneplik. Történelmi jelentőségével a nők jogaiért folytatott harcban az egész világon emlékeztetnie kell minket arra, hogy még mindig vannak olyan országok, ahol a nők még alapvető jogokkal sem rendelkeznek. Az MDŽ egy olyan esemény, amelynek során minden különböző korú, vallású és fajú nőre gondolnunk kell.
Ugyanakkor beszélni kell a nők jogaival kapcsolatos vitatott témákról, mint például: a biztonsághoz való jog, a „hagyomány” miatt meg nem csonkított jog, az oktatáshoz való jog, a gyermekkeresethez vagy a gyermekneveléshez való jog, vagy általában az élethez való alapvető jog.
Megdöbbentő, de ezek a jogok ma sem minden országban, kultúrában vagy vallásban nem magától értetődő dolgok. A nők megtagadják jogaikat. Ami a nők számára nyilvánvaló egyes országokban, másokban csak elképzelhetetlen álom. Egyes országokban ez a téma a magasabb elvek egyenlőségének szintjén kapcsolódik össze, mint pl egyenlő fizetés mindkét nem számára.
Mindegyikünknek van egy nő az életünkben, aki egyedülálló és fontos számunkra. Ezen a napon emlékeztetheti rá egy pótolhatatlan eredetivel - egy gyönyörű csokorral.