gluténmentes étrendet

A nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS) egy olyan szindróma, amelyet mind a bél, mind a bélrendszeren kívüli tünetek jellemeznek a gluténtartalmú étrend fogyasztásával kapcsolatban olyan betegeknél, akik nem szenvednek lisztérzékenységben vagy búzaallergiában. Ez egyike a glutén által okozott betegségek sokaságának, ám ezeknek a patogenezise és súlyossága nem azonos. Fontos diagnosztizálni, megkülönböztetni és átfogóan kezelni ezeket a betegségeket. Ennek alapja az, hogy először diagnózist kell készíteni, majd gluténmentes étrendet kell kezdeni. Az ellenkező eljárás helytelen következtetésekhez vezet, amelyek egészségügyi következményekkel járnak.

Az elmúlt években a gluténmentes étrend népszerűsége nőtt a nyugati országokban, és az amerikaiak 20% -a választotta a gluténmentes étrendet. Ez megnehezíti a glutén által kiváltott betegségek pontos diagnózisát, beleértve a lisztérzékenységet, a herpetiformis dermatitist, a glutén ataxiát, a búzaallergiát és a nem lisztérzékenységi gluténérzékenységet (3). A nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS) egy olyan szindróma, amelyet mind a bél, mind a bélrendszeren kívüli tünetek jellemeznek a gluténtartalmú ételek fogyasztásával kapcsolatban olyan betegeknél, akik nem szenvednek lisztérzékenységben vagy búzaallergiában (4).

Járványtan
Az NCGS prevalenciája ismeretlen, mivel sok beteg választja a gluténmentes étrendet, ezért a prevalencia aránya a nyugati országokban 0,6 és 6% között változik. Az sem világos, hogy a genetikai és környezeti tényezők hogyan befolyásolják a betegség megnyilvánulását. A nők és a férfiak aránya 3 - 5,4: 1.

Diagnosztika
1. lépés: Szüntesse meg a lisztérzékenységet és a búzaallergiát. A vizsgálat előtt a betegnek legalább 6 hétig gluténtartalmú étrendet kell folytatnia. A búzaallergia kizárása érdekében specifikus IgE- és bőrszúrási tesztet kell végezni. Az anti-TTG IgA, az EMA IgA és a DGP IgG vizsgálatát meg kell vizsgálni a lisztérzékenység kizárása érdekében. Gasztroszkópia duodenalis biopsziával javallt gyanús betegek esetén, ez nem kötelező vizsgálat minden beteg számára. A Marsh 0-1-vel újabb lépést lehet tenni.

2. lépés: Betegnél gluténmentes étrendet kezdeményezünk legalább 6 hétig, és figyeljük a tünetek remisszióját.

3. lépés: Ha a páciens kedvezően reagált a gluténmentes étrendre, akkor a glutén napi 10–15 gramm mennyiségben történő bevitele az étrendbe (3). Ha nehézségei visszatérnek, diagnosztizáljuk a nem lisztérzékenységi lisztérzékenységet. A nehézségek remissziójának és kiújulásának értékelésére különféle lehetőségek állnak rendelkezésre, beleértve a placebót is. Az ilyen értékeléseket a klinikai vizsgálatokban részesítik előnyben, a rutin gyakorlatban nem. A glutén étrendbe történő újbóli bevezetésekor ajánlott a FODMAP nélküli étrendet együtt adni a követés idején, mivel jelenlétük téves diagnózishoz vezethet.

A gluténmentes étrend kezelését erudit dietetikusnak kell végeznie ev. táplálkozási tanácsadó, amelyből hiány van Szlovákiában. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak gluténmentes étrendet, mivel a glutén az egészséges étrend fontos része. Például a legújabb kutatások azt találták, hogy a gluténfogyasztás a 2-es típusú cukorbetegség csökkent kockázatával, valamint a szívkoszorúér-betegség csökkent kockázatával jár együtt (3). A gluténmentes étrend másik hátránya, hogy kevesebb rostot és B-vitamint tartalmaz, és erről a betegeket is tájékoztatni kell. A lisztérzékenységben és az NCGS-ben szenvedő betegek egyéb kezelési lehetőségeinek alternatívái régóta keresettek. Klinikai vizsgálatok folynak probiotikumokkal, az Aspergillus niger prolyl endopeptidase enzimmel, a modern búza fajtákkal, vagus idegstimulációval, valamint CRF (kortikotropin felszabadító faktor) antagonistákkal az agy és a bél rendellenességének normalizálása érdekében. Az NCGS esetében ezeknek a módszereknek a használata reálisabb, mint a lisztérzékenységnél, mert a lisztérzékenység esetén szigorú gluténmentes étrendre van szükség, és egyes NCGS-ben szenvedő betegeknél bizonyos kis mennyiségű glutént tolerálnak a betegek.

Következtetés
Az NCGS diagnosztizálása kihívást jelent a specifikus klinikai megnyilvánulások, valamint a specifikus biomarkerek hiánya miatt. Noha az AGA-IgG és a Zonulin gyakoribb, a celiaciában is fokozódnak. Az NCGS specifikus biomarkereinek meghatározása elengedhetetlen a diagnózis felállításához, valamint a betegség és az étrend betartásának monitorozásához. Az NCGS diagnosztikai folyamata a betegek számára is megterhelő, mivel a diagnosztikai folyamat részeként gluténmentes étrendet kell követni, és ennek következtében kellemetlen nehézségeket kell okozni a glutén étrendbe történő újbóli bevezetésével (3). Noha az egész kérdés még nem zárult le, a klinikai gyakorlatban figyelembe kell venni a nem lisztérzetes gluténérzékenységet.

Magyarázatok
anti tTG IgA - antitransglutamináz az IgA osztályba
EMA IgA - antiemdomiziális antitestek az IgA osztályban
DGP IgG - dezaminált gliadin peptidek az IgG osztályban
NCGS - nem lisztérzékenységi lisztérzékenység
FODMAPS - fermentálható oligo-, di- monoszacharidok és poliolok (cukoralkoholok)
AGA IgG - antigliadin antitestek az IgG osztályban
CRF - kortikotropin felszabadító faktor