2021. február 16., kedd
A nevem Ida, Liana
Mária Kadlečíková, a FAO európai és közép-ázsiai regionális irodájának igazgatója által bemutatott cikk rövidített átirata óriási érdeklődést váltott ki olvasóink körében az Élelmiszer Világnapján. Ezért úgy döntöttünk, hogy interjút kínálunk Önnek ezzel a fontos szakértővel nemcsak a világéhség, hanem a világ mezőgazdaságának, az élelmezésbiztonságnak és a bioüzemanyagoknak a tartalékaival kapcsolatban is.
A közelmúltig még mindig azt mondták, hogy a világ legproblémásabb területe Afrika. Ma azonban a FAO is megváltoztatta retorikáját, mivel Közép-Ázsiát, Óceániát és a világ más régióit már a problémás országokhoz rendelte.
A FAO-ban ma is vannak olyan vélemények, amelyek szerint Európa és Közép-Ázsia nem problémás régió. Másrészt létrejött a FAO Közép-Ázsia szubregionális irodája. Ez valójában tiszteletben tartja azt a tényt, hogy Közép-Ázsiában nagy lehetőségek vannak a mezőgazdaságra, de ezeket nem használják ki. Például a volt Szovjetunió nem használ 23 millió hektár mezőgazdasági területet. Ha csak 15 millió hektár kerülne vissza a termelésbe, az jelentősen hozzájárulhat a világ éhezésének kezeléséhez. Különösen az élelmiszerárak, különösen a búza árának csökkentése érdekében.
Ki finanszírozza ezeket a segélyprojekteket?
Ezek a FAO költségvetéséből származnak, amelyet a tagállamok alkotnak. De egyes országok, még az EU is, külön-külön hozzájárulnak egyes projektekhez. Az általam említett állatállományok esetében az országok, sőt maga az EU is érdekelt abban, hogy megakadályozzák e fertőző betegségek Európába történő terjedését. Alapokat költségvetésen kívüli forrásokból is szerzünk. Ezeket nyújtja egy ország, amikor egy adott problémát a FAO-n keresztül megold. Például Ausztria elkülönített forrásokat a Moldovát a nyáron sújtó súlyos áradások hatásainak enyhítésére. Az ország azonban támogatást nyújt a magas élelmiszerárak hatásainak enyhítésére is.
Miért nem veszik egyes országok komolyan az élelmiszer-csúcstalálkozók következtetéseit?
Az étel valójában politikai fegyver. Megölnek, valamint tömegpusztító fegyvereket. Mert ha hiány van belőlük, az emberek éhen halnak. Először azonban társadalmi elégedetlenség keletkezik, ami társadalmi konfliktusokhoz vezet egy országon belül, de több ország között is. Háborús konfliktusok vannak. Ma már vannak olyan ismert országok és vállalatok, amelyek egyrészt fegyvereket biztosítanak, majd élelmiszer-segélyekkel érkeznek a háború sújtotta emberekhez. De egy másik stratégia is ismert. A fejlett országok elegendő élelmezéssel meggyőzik a kevésbé fejlett országokat, hogy ne szenteljék magukat a mezőgazdaságnak, mert olcsó ételekkel látják el őket. Ugyanakkor ők maguk támogatják és nagyon támogatják az élelmiszerek előállítását és exportját. Ez pedig megszünteti a kevésbé fejlett országok mezőgazdaságát és munkahelyeit. Volt idő, amikor mi is meggyőződtünk és megfeledkeztünk saját élelmiszer-biztonságunkról. A legfontosabb, amit a nemzetgazdaság politikusainak és stratégiai döntéshozóinak meg kell érteniük, hogy a legolcsóbb ételek házi készítésűek.