közötti

Pavol Hardoš
Forrás: Archív P.H.
Képtár
Pavol Hardoš
Forrás: Archív P.H.

A nők befejezik az egyenlőségért folytatott küzdelmüket, de néhány férfinak problémája van identitásával. Még mindig érvényesülnek azok a vélemények, amelyek szerint anyagilag gondoskodniuk kell a családjukról, másrészt képesnek kell lenniük arra, hogy ellenőrizzék a konyhában végzett munkát, vagy hajlandók legyenek apasági szabadságot igénybe venni. A nemek közötti egyenlőségről és a sztereotípiákról Pavel Hardoš feministával (36) beszélünk.

Az egyetemi tanár a körülmények szerencsétlen egymásra hatását tapasztalja meg a gyakorlati életben, ami a nemi sztereotípiák lebontását jelenti. Hana lányát maga neveli. Felesége, Zuzana csak néhány nappal a szülés után hirtelen meghalt. Egy akkori 29 éves nő halála hazánkban is hibásan működött egészségügyi rendszerrel volt összefüggésben, másrészt a cukorbetegség súlyos diagnózisa meggyengítette a szívét terhesség alatt, ami aztán kudarcot vallott.

Feminista ember, tehát ez nagyon-nagyon ritka jelenség.

Az egyetemen politológiát és politikai filozófiát tanultam, ott a feminista politikai filozófiának is ki voltam téve, pusztán intellektuális érdeklődésből többet olvastam ilyen irodalmat, és azt mondtam magamnak, hogy igen, van értelme.

A feminizmust tévesztik a férfiak elleni harc vagy a férfiak gyűlölő nők filozófiájával is.

A feminizmus nem csúnya szó, és nem mondja azt sem, hogy a nőknek kellene elsőbbséget élvezniük, és a férfiakkal kell harcolni. Ez egy olyan értékirány, amely azt mondja, hogy vannak olyan nemi különbségek, amelyek sajnos alakítják az emberek sorsát, ami nagyon rossz és igazságtalan.

A fejünkben hordozott előítéletek és kulturális szokások közül sok mindenkinek fáj, beleértve a férfiakat is. Az embernek állítólag vezetőnek kell lennie, elszánt, merész, mindig szilárdan áll a földön. Ugyanakkor szigorúnak, érzéketlennek kell lennie. A férfiasság ilyen képe azonban káros.

Biztosan ismeri a meggyökeresedett közhelyeket - ne legyen nagymama. A férfiaknak nem kell megmutatniuk gyengeségüket, érzéseiket, panaszkodniuk, ez nem tartozik. Ez aztán pszichológiai problémákhoz vezet, képtelenség megbirkózni a traumával. A férfiak szívinfarktusban, stroke-ban halnak meg, és több férfi öngyilkosság van az érzéseik elfojtására. Meghalnak a sérülések következményeiben is, mert továbbra is férfiasaknak és kockázatvállalóknak kell lenniük.

Egy másik mítosz az anyai ösztönről szól. Nagyon sok nő van, aki nem érzi ezt, és ugyanakkor valahol hallja és olvassa, hogy mindent tudnia kell a gyerekről, mert még mindig van ösztön. Aztán azzal vádolják őket, hogy rosszak és alkalmatlanok, ez stresszt okoz számukra. Nem érzik az anyaság örömét, mert a baba egy kis síró csomó, és a törődés nagyon kimerítő.

Lehet, hogy nagyon keményen mondják, de ha sokan előre tudnák, mit jelent a gyermeknevelés, akkor nem mennének érte.

Megcáfolja azt az évszázados állítást, miszerint a nőknek anyai ösztönük van? Végül is a gyermek felnő, önállóvá válik, nevelése már nem olyan, mint egy 24 órás szolgálat.

Merem állítani, hogy nincs anyai ösztön, de sok nő állítja, hogy szubjektíven nem érzi. Csak akkor kapnak ízelítőt az anyaságból, amikor a gyerekek nagyobbak, beszélgetni, kitalálni, megismerni a világot kezdik. A szülői tevékenység más, mintha jobb lenne, de ez nem ösztön, hanem az öröm, hogy új személyiség születik a családban. Az anyáknak és az apáknak ez az örömérzés lehet a szülői életből.

Tizenkilenc nappal a lányod születése után csak te maradtál férfi és apa, valamint Hana. Ahogy emlékszel azokra az időkre?

Köd borítja őket, de mi megcsináltuk. Viszont nem voltam teljesen egyedül, nem is lehetett megtenni, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. A szüleim és az anyósom sokat segített nekem, és még mindig segít. A szoptatáson kívül semmi olyat nem tudtam adni a lányomnak, mint apa.

A gyereknek elsősorban olyan emberre van szüksége, aki szeretetet, gyengédséget ad neki, gondoskodik róla, a lánya számára én voltam, nemtől függetlenül. Én vagyok az, akit leggyakrabban szeretne látni, mert velem tölti a legtöbb időt. Anya vagyok neki idézőjelben.

A csecsemő gondozása olyan cselekedetek, amelyek melegen, csendesen, békében tartják, újracsomagolják, étellel, játékkal és gyengédséggel látják el. Nincs semmi, amit az ember nem tehet.

Ennek ellenére voltak olyan esetek, amikor azt mondta, hogy egy nő jobban képes erre?

Nem hiszem. Talán más szülőkkel való társasági élet során. Amikor Hanka és én a játszótérre megyünk, főleg anyanők vannak. Introvertáltként nem vettem fel a kapcsolatot, nem sokat kommunikáltam velük - és kölcsönös volt. Eszembe jutott azonban, hogy ha nő lennék, akkor valószínűleg másképp nézne ki azon a pályán, és talán szólnának hozzám.

Hana óvodába kezd, jobban érzékeli a körülötte lévő világot. Ahogy elmagyaráztad neki, hogy az anyja már nincs itt?

Eddig semmit sem kellett elmagyarázni neki. Úgy veszi, hogy nálam van, és annak kell lennie. Még nem gondolja, hogy hiányoznia kellene valakinek, amikor más anyákat lát a játszótéren.

De igazad van, ő óvodába jár, ezért nemrég megpróbáltam felkészíteni a valóságra, hogy a gyerekek itt sokat fognak beszélni az anyjukról. Mutattam neki egy képet - ez vagyok én, itt az anyukád, de meghalt. - mondtam neki pragmatikusan, érzelmi kitörések nélkül. Válaszolt - bélyegezzünk most.

A családban még soha nem csináltunk olyan érzelmi cirkuszt, mint az, hogy félárva - szegényünk, neked nincs anyád, ezért még nem tudja, hogy hiányzik neki bármi. Egészséges érzelmi környezetben nő fel, ahol személyiségként fejlődik. Amikor idősebb lesz, beszélünk arról, hogy mi történt pontosan az anyjával, milyen személyiség volt. Talán akkor a fejében az a gondolat, hogy hiányzik valami.

Nem aggódsz amiatt, hogy a lányod érzelmileg más lesz, mert anya nélkül nő fel?

Miért kellene? Amikor olyan állításokat hallok vagy olvasok, miszerint egy gyereknek állítólag az anyával kell lennie, az apának pedig pénzt kellene keresnie, mert az anya egyedülálló, ez engem kissé megbánt. Mintha valaki azt mondaná nekem, hogy a lányom érzelmi nyomorékká válhat, és apaként rossz munkát végeztem.

De az utóbbi időben nagyon népszerű szakemberek voltak, akik azt állítják, hogy az anya pótolhatatlan. A férfi nem adhat olyan gyengédséget a gyermeknek, mint egy nő, ezért a szelíd anyának és egy erős apának meg kell jelennie a nevelésben.

A konzervatív előítéletek megismétlése, és sok esetben olyan szakértőként emlegetik őket, akiknek nincs tudományos kutatásuk. Megmondják az embereknek, mit akarnak hallani.

Ezután érzést keltenek az apákban és az anyákban - a férfiaknak nem kell, mert nem lehet, az anyák kivételesek. Megkönnyíti a férfiakat, hízeleg az anyáknak. Akkor az emberek beszélni fognak - mondja a szakember, így nekem nem kell ezzel foglalkoznom. Nagyon népszerű manapság az emberekkel beszélgetni - amit csinálsz, az rendben van, nem kell semmit sem változtatnod.

Amikor egy férfi családtípus, hiányolja a környezet dicséretét, és egy nő esetében automatikusan feltételezhető a családdal való pozitív kapcsolat. Hogyan érzékelik?

Azt is hallom, hogy valami különlegeset csinálok, és ezért dicséretet kapok. Végül is szülő vagyok, és azt csinálom, ami normális és nyilvánvaló. A mai férfiak családiasabbak, mint az előttünk álló nemzedék, egyszer sem dicsérik őket isteni áldozatért, a társadalom hajlamos még hőssé is tenni őket. Lehet, hogy ízletes lesz az egó, de a gyerekekkel való törődés, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő, magától értetődő.

Említi az előttünk álló nemzedéket, a szüleinket. A nőket emancipálták, de senki sem szabadult meg a házimunkától. Senki sem vezette a férfiakat a háztartás vezetésébe. Emlékszel a tananyag mondatára - anya főz ​​a konyhában, apa újságot olvas? Melyik családból származol?

Anyám orvostudományt tanult, pontosan az a nő volt a valódi szocializmusban, aki tudott dolgozni, karriert folytatni, de otthon második változása volt. Ráadásul apám operatőrként munka miatt nagyon gyakran tartózkodott sokáig otthonról.

Azokban a napokban ez csak részleges emancipáció volt, a nőktől elvárták, hogy vigyázzanak a gyermekekre, és amikor felnőnek, szüleik és anyósuk vagy más családtagjaik. A férfiakat felmentették e kötelességük alól, mert nem tudják, állítólag kevésbé empatikusak és érzékenyek.

Legutóbb az ENSZ jelentése szerint a nők még mindig 2,6-szor több fizetetlen munkát végeznek, mint a férfiak.

Az Eurobarameter viszont információt szolgáltatott a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásokról. Szlovákiában az emberek legfeljebb 75 százaléka gondolja úgy, hogy a nőknek elsősorban otthon kell lenniük és gondoskodniuk kell a családtagjaikról, a férfiaknak pedig karriert kell kialakítaniuk és pénzt kell keresniük.

Igaz, hogy emancipációnk van, a nők tanulnak, lehetőségük van karrierépítésre, magas vezető pozíciókat töltenek be, de amikor a családban bekövetkezik egy fordulópont, hogy valakiről gondoskodni kell, még ma is automatikusan várható, hogy ez a nők szerepe. Még maguk a nők is így vannak felállítva.

Másrészt a nők ma miniszterek és elnökök. Tehát valóban az egyenlőségért folytatott harcban állnak a célnál?

De jure az egyenlőség létezik, a törvény is támogatja, de de facto nem egészen így van. Ezt nem lehet jogszabályokkal érvényesíteni. Kulturális küzdelemről van szó, és a háborút még nem nyerték meg.

Elmondok egy nagyon egyszerű esetet az életből. Amikor egy nő a szülési szabadság után munkába áll, úgy tűnik, hogy a munkaadó fejében villog egy típusú fény - ősz, tél, influenza, úgynevezett szemöldök, a munkavállalónak otthon kell lennie egy kis óvodában. De a férfiak esetében a munkáltatót nem érdekli, hány éves a gyermeke, nem fog szemet nézni.

Így a nők esetében a munkaviszonyba lépéskor figyelembe veszik, hogy vannak-e gyermekeik, hány évesek, a férfiaknál ezzel egyáltalán nem foglalkoznak. Ha egy férfi úgy dönt, hogy otthon van apasági szabadságon, egyszer csak meghallgatja az ilyen jellegű érveket - ez árt a karrierjének. A gyermekvállalás ugyanúgy árt az idézőjelek karrierjének, akár férfi, akár nő.

De a feminizmus nem a természettel szemben van? Végül is csak egy nő teste képes gyereket hordozni, és a férfiak azok, akiknek nagyobb fizikai erejük van.

A biológiai erő különbségét túlbecsüljük. Hiszen ma a modern technológiával csak minimális embernek kell fizikai erőt alkalmazni. Néhány nő még fizikailag is erős, első látásra képes, magas, de nem számítanak rá, hogy erőszakot használjon, ezért nem. De ugyanakkor a nem kormányzati betegeket nevelő ápolóknak erőseknek kell lenniük, és senki sem tűnik furcsának számukra.

A biológia hangsúlyozása gyakori fogás a nemek közötti egyenlőség levezetésére. Végül is a természet nem azt mondja, hogy a nők nem lehetnek magas pozícióban, vagy hogy a férfiak nem beszélhetnek az érzéseikről, mert idős nő. Hol gyökerezik ez a természetben? Sehol - még a kromoszómákon sem.

A kromoszómák arról beszélnek, hogyan kell rendezni a test nemi szerveit és hormonális egyensúlyát, ami különféle fizikai megnyilvánulásokhoz vezet - a férfiak átlagosan magasabbak és több erővel bírnak, a nők pedig babát, egy pontot hordozhatnak. Minden más többnyire kulturális felépítmények.

Nem aggódik, hogy egy feminista nézete és hozzáállása rontja-e férfiasságát?

Soha nem teljesítettem a nemi sztereotípiákat, annál könnyebb volt beismernem a feminista kijelentések igazságát. Nem vagyok házimester, nem viselek overallt, nem vagyok erős, határozott, átható.

Tavaly tanultam vezetni, és csak a lányom miatt, ha óvodába kellett költöznöm, aztán iskolába, csengetni. Egyébként azonban a vezetés egyáltalán nem vonz engem. Csak tömegközlekedésre van szükségem, férjhez megyek és egyszerre tudok olvasni. Eszembe sem jutott, hogy lehetetlen leszek.

Hogyan szervezte otthon szegény feleségével házimunka esetén?

Például megtanultunk együtt főzni, és az együttélésünk soha nem volt olyan, hogy valami nemi-sztereotípiát várnék tőle, és éppen ellenkezőleg, tőlem. Felkészültem arra is, hogy egy idő után apasági szabadságra megyek, sajnos, ez sokkal korábban történt.

Néhány férfi zavaros a nemek közötti egyenlőség miatt, mintha nem tudnák, hová helyezzék magukat, hogy megfeleljenek-e a kenyérkereső elvárásainak, vagy gondoskodó apa és cselekvő legyenek. Ezért gondolja, hogy szegények?

A férfiaktól ma elvárható, hogy elvárják a nőktől. Csak olyan szegények, mint eddig a nők. Társadalmunk évszázadok óta ápolja azt az érzést, hogy az ember felsőbbrendű, ma kulturálisan erodálódott.

A nőket hatósági pozíciókban alkalmazzák, döntéseket hoznak, ezért egyes férfiak úgy vélik, hogy valami rossz történik az ő költségükön. Amikor valaki hosszú ideig domináns helyzetben van, és hirtelen megtörténik, hogy egy másik eléri a szintjét, akkor elnyomottnak érzi magát.

Csak a nemi sztereotípiák határozzák meg, hogy mit kell tennie az úgynevezett helyes férfiaknak és az úgynevezett helyes nőknek. Például, hogy a nők passzívak, engedelmesek, engedelmesek, érzelmesek. Éppen ellenkezőleg, a férfiak racionálisak, azok, akik döntéseket hoznak. Ennek azonban nincs alapja a biológiában, egyszerűen kulturálisan kondicionált, olyasmi, amit a fejünkben hordozunk és továbbadunk gyermekeinknek.

A feminizmus azzal az ötlettel jár, hogy a nők mindent megtehetnek, amit a férfiak, és fordítva. De sok férfit a nőkkel szemben ellenállnak. Aki férfi, az nem nő. Amikor látja, hogy mindent megtehet, még egy nő is, elveszíti identitástudatát. A legegyszerűbb módja annak, hogy megvédje magát ellene és nemet mondjon.

A férfiak emancipációjának főleg abban az irányban kell történnie, hogy rájönnek, hogy a nemi sztereotípiák is károsak számukra. Még a nemek közötti egyenlőség sem fenyegeti őket, hanem felszabadítja őket.

Pavol Hardos (1982)

Jelenleg a Comenius Egyetem Társadalom- és Gazdaságtudományi Karán az Európai Tanulmányok és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanársegédként dolgozik. Tanfolyamokat tart a politikatudomány és a politikai filozófia módszereiről és elméletéről. Politikatudományt tanult a Comenius Egyetemen és a budapesti Közép-európai Egyetemen, ahol politikai elméleti doktori címet kapott. Középpontjában a demokratikus elmélet, a politikai képviselet, a modern politikai filozófia és a politika episztemikus aspektusa áll. Kutatási projektekben vesz részt a populizmus, az érzelempolitika és a feminista elméletek feltárásában. Özvegy, hároméves kislányt nevel.