A nők a világ népességének 55% -át teszik ki, és ez a százalék az elkövetkező három évtizedben növekedni fog. Az EU-ban a nők az egyes országok lakosságának több mint 50% -át teszik ki. Európában is a legmagasabb az idős nők aránya a világon. Két 65 és 79 év közötti férfi esetében 3 nő van, és a 80 évesnél idősebb nők száma megduplázódik. A perimenopauza és a posztmenopauza időszakai sok kellemetlen szubjektív nehézséget okoznak ezeknek a nőknek, ugyanakkor egészségügyi kockázatokat és nagyobb valószínűséggel súlyos betegségeket okoznak.
Perimenopauza, posztmenopauza
A 20. század folyamán a nő várható élettartama megduplázódott. Az életkornak ez a jelentős növekedése azonban nem volt hatással a reproduktív periódus hosszára. A menopauza kora változatlan maradt, ami a nők életének egyre nagyobb részét eredményezi, amelyet túlélnek a menopauza utáni időszakban. A jelenlegi nő átlagosan életének mintegy egyharmadát éli túl a menopauza utáni időszakban.
A menopauza átlagos életkora meglepően nagyon stabil, és nagyon kevés tényező befolyásolja. A medián életkor, amelyben a nők most menopauzát szenvednek, körülbelül 51 év. A menopauza kezdetének változását számos tényező befolyásolja, de bizonyítható hatásuk mindenesetre 1-2 év körüli.
Az ösztrogénhiány klinikai jelei
A vazomotoros tünetek a perimenopausalis időszak klasszikus tünetei. Vizsgálatukat bonyolítja a nehézségek előfordulásának, gyakoriságának, időtartamának és különösen a megnyilvánulás jellegének nagy változékonysága. Sok földrajzi különbség is van. A vazomotoros nehézségek alapja elsősorban a kardiovaszkuláris és a hőszabályozási változások. A pontos etiológia még nem ismert. A menstruációs rendellenességek a közelgő menopauza leggyakoribb és legkorábbi tünetei. A szabálytalan menstruációs ciklusok megjelenése a legtöbb esetben a perimenopausalis periódus kezdete. A szabálytalanság fő oka a follikuláris fázis időtartamának rendellenességei, a luteális fázis elégtelensége vagy az anovuláció. A szabálytalanságok mellett a menstruációs vérzés intenzitása az életkor előrehaladtával növekszik. A menstruáció több mint 7 napig tartó vérzésnek tekinthető, ami több mint 80 ml vérveszteséghez vezet. Fiziológiai körülmények között az átlagos vérveszteség a menstruáció alatt 20-30 ml, és a legnagyobb veszteség a vérzés első két napján jelentkezik.
Az ösztrogénhiány szerves és metabolikus következményei között szerepel a vulvovaginális atrófia, amikor a hüvelyi nyálkahártya atrófiája következik be a szubmukózális rétegben lévő kollagén mennyiségének és a tartószalag vízmegkötő képességének csökkentésével. Csökken a mennyisége és megváltozik a hüvelyi váladék összetétele, ezért a hüvely falának könnyebb sérülései is vannak. Amint a tejsav termelése csökken, a hüvelyi környezet pH-ja emelkedik, és a hüvelyt a széklet mikroorganizmusai gyarmatosítják. Ennek eredménye a gyakoribb gyulladásos epizódok, amelyek igazolhatók a hüvelyi váladék mikrobiológiai vizsgálatával.
Az atrófiás változások a kiválasztó rendszerre is hatással vannak, ami az urológiai problémák gyakoribb előfordulását eredményezi, különösen a húgyúti fertőzések gyakoribb előfordulásával. Az urothelium atrófiás változásai, a submucosalis szalag véráramlásának csökkenése, a hólyag alfa-adrenerg receptorainak érzékenységének csökkenése, de különösen a hüvely patogén mikroorganizmusok általi kolonizációja hajlamosítja a posztmenopauzális nőket visszatérő fertőzésekre.
A nők leggyakoribb halálozási oka a szív- és érrendszeri betegségek. Ezeknek a betegségeknek az előfordulása a különböző korcsoportokban mindkét nemnél eltérő. A nők előfordulása az élet ötödik évtizedében növekszik, és 70 éves korukig megegyezik a férfiakéval. Míg a férfiaknál a szív- és érrendszeri megbetegedések 35 éves koruk óta halálokok, addig a nőknél csak 60 éves korukig. Ezek az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy nincs védő faktor, vagy éppen ellenkezőleg, egy új kockázati tényező jelenlétére. Ez a kockázati tényező lehet a menopauza utáni szteroidtermelés csökkenése.
Az ösztrogének hatása a lipid anyagcserére összetett. A plazma lipidkoncentráció fontos kockázati tényező, amely befolyásolja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A menopauza után megfigyelhetjük az összkoleszterin, a triacil-glicerin, az LDL-koleszterin koncentrációjának növekedését, és fordítva, a HDL-koleszterin koncentrációjának csökkenését. Az ösztrogének növelik az LDL-koleszterin receptorok számát a hepatocitákon, ezáltal elősegítve annak katabolizmusát és kiválasztását. Ugyanakkor csökkentik a HDL-koleszterin receptorok jelenlétét és csökkentik a máj lipáz aktivitását.
Az ösztrogének fontos kimutatható hatása az endotheliumra és az érfal simaizomzatára gyakorolt hatás. Az ösztrogének értágító hatással vannak a perifériás erekre, a koszorúerekre és még az érelmeszesedésre is. Az ösztrogének képesek befolyásolni a szívizom sejtjeiben a lizoszomális enzimek aktivitását, növelik a glikogén raktárakat, és különösen megváltoztatják e sejtek autonóm ingerekre való érzékenységét. A miokardiumra és az érrendszerre gyakorolt közvetlen hatásuknak köszönhetően az ösztrogének módosíthatják a pulzusszámot és a vérnyomást.
Az ösztrogének inzulinra gyakorolt jótékony hatása szintén hozzájárulhat a kardiovaszkuláris kockázat csökkentéséhez. Bár a posztmenopauza alatt nincsenek hirtelen változások a cukoranyagcserében, az ösztrogénhiány csökkenti az inzulin szekrécióját a hasnyálmirigyben.
Végül, de nem utolsósorban a posztmenopauzás időszak is hatással van a csonttömeg minőségére. A csökkent ösztrogéntermelés bármely életkorban felgyorsítja veszteségét, mivel a reszorpciós folyamatok túlsúlyban vannak az új termelési folyamatokkal szemben. Ösztrogénreceptorokat detektáltak az oszteoblasztokban, de más csontvelő sejtekben is - ezekben a sejtekben a citokinek, különösen az interleukin-1 és az interleukin-6, egyre inkább szintetizálódnak ezekben a sejtekben. Ugyanakkor az ösztrogénhiány elősegíti a kalcium kiválasztását a vizelettel és csökkenti annak felszívódását a bélnyálkahártyán. Az oszteoporózist a csonttömeg abszolút veszteségeként definiálják, amelyet a csontszerkezet rendellenessége és a törések fokozott kockázata kísér. A diagnózis densitometriai vizsgálaton és számos más lehetséges ok kizárásán alapul (pl. Rheumatoid arthritis, myeloma, Cushing-szindróma).
Az ösztrogén receptorokat a központi idegrendszer számos területén találtak, ahol az ösztrogének és az androgének fontos szerepet játszanak a központi idegrendszer aktivitásának modulálásában. Különösen jelentős neuroprotektív szerep várható.
Diagnosztikai lehetőségek perimenopauzában és posztmenopauzában
A posztmenopauza perimenopauza laboratóriumi bizonyítékainak kulcsa a gonadotropinok (FSH, LH), ösztrogén vagy más szteroidok és metabolitjaik (tesztoszteron, progeszteron, DHEA-S, 17-OH progeszteron) szérumszintjének vizsgálatának lehetősége. A vazomotoros rendellenességek differenciáldiagnózisában el kell gondolkodni a pajzsmirigy vizsgálatán endokrinológussal együttműködve. Útmutató lehet a TSH és a szabad T4 szintjének meghatározásának lehetősége.
A vulvovaginális atrófia megnövekedett előfordulása a hüvelyi homeosztázis teljes működésének hiányában az urogenitális traktus gyulladásos megbetegedéseinek fokozott kockázatát is magával hozza. Ebben a tekintetben a kezelés helyes megválasztásának diagnosztikai kritériuma különösen a hüvelyi tampon termesztésének típusának mikrobiológiai vizsgálata, vagy a vizelet üledékének és vizelet tenyésztésének vizsgálata.
A hormonpótló terápiát szedő nők megfigyelésekor gondolni kell annak lehetséges mellékhatásaira. Az éves időközönként és évenként végzett vizsgálatnak tartalmaznia kell egy átfogó nőgyógyászati vizsgálatot, vérnyomásmérést és - májbetegségben szenvedő betegeknél - a májfunkció vizsgálatát.
A csont-átalakító markerek vizsgálatát alkalmazzák a csont-átalakítás sebességének meghatározására és a helyettesítő terápia hatásának kontrollálására.
A mammográfiai vizsgálat olyan módszer, amelyről kimutatták, hogy csökkenti az emlőrák mortalitását. A megnövekedett sűrűségű gyanú megállapítása esetén a későbbi biopsziás diagnózis érdekében egy mammológussal együttműködve kell eljárni. Oncomarker vizsgálat (CA 15-3, CEA) felhasználható az emlő patológiájának kialakulásának nyomon követésére.
Az oncomarker vizsgálatok, különösen a CA 125 rendelkezésre állása szintén döntő jelentőségű a nőgyógyászatban a HRT-t használó nők monitorozása szempontjából a belső nemi szervek szonográfiai szűrése szempontjából. Az USG-vizsgálat nagy megbízhatósággal diagnosztizálja a petefészek, az endometrium, a myometrium patológiás folyamatait, beleértve a rosszindulatú folyamatokat is.
A laboratóriumban nagyon pontosan dokumentálható a hipoösztrizmus fent említett hatása a lipid- és szénhidrát-anyagcserére is.
A perimenopauza és a posztmenopauza káros tüneteinek terápiás lehetőségei
Az alapvető kezelési mód a hormonpótló terápia alkalmazása természetes és szintetikus ösztrogének alkalmazásával. A kombinált készítményekben számos progesztogént alkalmaznak. A helyettesítő kezelés jelenleg többféle beadási módot alkalmaz. Az orális forma mellett transzdermális adagolást tapasz vagy gél formájában, vagy hüvelyi vagy intramuszkuláris alkalmazást is alkalmazunk. A HRT jótékony hatásainak széles skálája ellenére ezek jelzésekor gondolni kell a mellékhatásokra. Ide tartozik például az emlőrák, az endometrium rák és a tromboembóliás megbetegedések fokozott kockázata. A HRT-kezelés abszolút ellenjavallatai a következők:
akut májbetegség,
akut thrombophlebitis vagy thromboemboliás esemény,
A relatív ellenjavallatok a következők:
az emlőrák története,
az endometrium rákja,
a thromboemboliás betegség története.
A természetes szelektív ösztrogénreceptor-modulátorokat egyes növényekben található fitoösztrogéneknek tekintik. A természetes vagy szintetikus ösztrogénekhez képest azonban sokkal kisebb affinitásuk van a receptorhoz és gyengébb ösztrogénhatásuk. A fitoösztrogének rákellenes hatása elsősorban a mellrák alacsony előfordulási gyakorisága miatt várható azoknál az ázsiai nőknél, akiknek étrendje gazdag szójafitoösztrogénekben található. Várhatóan azonban nyilvánvaló hatásuk lesz, főleg a hosszú távú fogyasztás miatt, tekintettel arra, hogy az ázsiai emberek többségének gyermekkorában szójatermékek vannak a menükben. Ezenkívül a fitoösztrogének erős antioxidáns hatással bírnak, így megvédik a DNS-t az oxidatív károsodásoktól.
A hormonpótló terápia az ösztrogénhiánnyal járó állapotok oksági kezelése. Az ösztrogénhiányos szindróma a női test ösztrogénreceptorokat tartalmazó összes szövetében nyilvánul meg.
Következtetés
Néhány ember a menopauzát nem is betegségnek tekinti, hanem egyfajta megosztottságnak vagy szakasznak tekinti a nő életében, amelynek lefolyása klinikailag betegségként nyilvánul meg. Ebben az időszakban - a nő életének negyedik és ötödik évtizede körül - különféle nehézségek jelennek meg, a mentális frissesség csökkenésétől, a viselkedési rendellenességektől a köröm és a bőr minőségének romlásáig, vagy más olyan betegségekig, mint a magas vérnyomás, az oszteoporózis, a cukorbetegség és a gyakoribb genitális gyulladás.és húgyutak. Néhány nő kevés szubjektív nehézséggel éli meg ezt az időszakot, de a nők harminc-negyven százaléka már kezelést igényel. Helyes indikációjához nagyon pontos és objektív diagnózis szükséges, amely főként az endokrin paraméterek, a lipid- és szénhidrát-anyagcsere paramétereinek, a belső környezet laboratóriumi vizsgálatának lehetőségén és a legsúlyosabb esetekben az oncomarker-dinamika monitorozásán alapszik.
Mint minden orvostudományi területen, a nőgyógyászatban is a megelőzés a legfontosabb. Különösen a menopauza utáni időszakban, amikor a genitális és emlő patológiák előfordulása növekszik. Ebből a szempontból elengedhetetlen a magas színvonalú ultrahangos diagnosztika, egy hiteles onkocitológiai laboratórium, a denzitometria és a mammográfia.