Nemrégiben ismét egy érdekes szülőkönyv érkezett hozzám. Oktatási sokknak hívják: Amit nem tudtunk a gyermekekről.
Szerzői két újságíró, akik régóta foglalkoznak a fejlődéslélektannal. Tíz tematikus fejezetben megpróbálják lebontani a gyermekek viselkedésével és oktatási eljárásaival kapcsolatos szokásos nézeteket, és más perspektívát kínálnak rájuk.
Nem mondhatod, hogy a könyv bármilyen módon sokkolt volna, de amúgy is nagyon sok újat tanultam. A szerzők némelyikének következtetései nem jelentenek újdonságot a szülő számára, aki érdeklődik a nevelés iránt, és van mit tanulmányoznia. Csak kutatással és statisztikával fogják megerősíteni, amit már tudnak. De vannak olyan kérdések is, amelyekről először olvastam. Például arról, hogy a mai gyerekek átlagosan egy órával kevesebbet alszanak, mint korábban, és hogyan hiányzik ez az óra.
Sok megállapítás meglehetősen eredeti. A pubertásról szóló fejezetben például a szerzők azt írják, hogy a veled veszekedő gyerekek tisztelnek. És ha nem vitatkoznak veled, akkor valószínűleg hazudnak neked? (Egyébként tényleg félek a pubertástól, és miután elolvastam ezt a fejezetet, nem kevesebb?)
A megtévesztésről szóló fejezetben számomra megfelelő említés volt, hogy abszolút őszinteséget várunk el a gyerekektől, ugyanakkor szeretnénk, ha már kicsi koruktól megtévesztenék őket. Nemrég egy fiú kapott cukorkát valakitől, és így válaszolt: "Nincs valami jobb?" Ezért az elmúlt hetekben sokat beszéltünk az udvariasságról, arról, hogy tisztességesen fogadjuk el az ajándékokat, és ne mondjuk ki, amit gondolunk. ?
Ezt a következtetést is érdemes figyelembe venni:
A kiválasztott témák közül a szlovák szülők számára a versenyekről szólt a legkevésbé érdekes. Azt mondja, hogy a szokásos szülői megközelítés - úgy tesz, mintha nem látnánk a különbséget és mindannyian egyformák lennénk - nem működik a gyermekek számára, mert látják és érzékelik a különbséget. És arról, hogy a gyerekekről nyíltan beszélni kell a versenyekről.
A szerzők minden állításukat számos tudományos kutatásra és felmérésre alapozzák. Rámutatnak, hogy némelyikük egyáltalán nem új, de gyakran észrevétlen. Például az első fejezet - a dicséret és a jutalom ártalmáról - elméletileg nem hoz semmi újat. Sok oktatási iskola évtizedek óta ugyanezt prédikálja. Ennek ellenére a legtöbb szülő dicséri gyermekét - eltúlzottan, tartósan, általánosan ("Te okos vagy!"). És azzal a meggyőződéssel, hogy a legjobbat teszik gyermekükért. A szerzők bemutatnak egy tanulmányt, amelyben a teljesítményért/intelligenciáért dicsért gyerekek annyira félnek a kudarctól, hogy sokkal rosszabb eredményt érnek el, mint azok a gyermekek, akiket az erőfeszítésükért és munkájukért díjaznak.
Sokan kérdeztétek a testvérkapcsolatokról szóló fejezetet. Valójában azt mondtam magamban, hogy a könyvben bemutatott statisztikákhoz képest teljesen kényelmes ezekkel a testvéri veszekedésekkel. A szerzők rámutatnak egy sikeres programra (gondolom Montrealban), amely megtanítja a gyerekeket a testvér konfliktusok megelőzésére - megmutatja nekik, hogyan tölthetik együtt az időt. Állítólag a legtöbb szülői útmutató és tanfolyam a viták megoldására összpontosít, nem pedig megelőzésre. (Szerintem a gyerekeink is jól vannak ebben. Millió módon szórakozhatnak, anélkül, hogy megmutatnák nekik.)
Megemlíti azt is, hogy a testvér kapcsolatok abban az esetben specifikusak, hogy a gyerekeket nem kényszerítik tisztességes magatartásra - mert a testvér velem lesz, bármennyire is viselkedem, ellentétben egy barátommal.
A könyvnek egy kis mínusa, hogy az amerikaiak számára íródott, az amerikai valóságról szól, és az amerikai iskolákban végeznek kutatásokat, ezért számunkra nem mindig relevánsak. Véleményem szerint azonban a belőlük levont következtetések hazánkban is alkalmazhatók. Ezenkívül a könyvet számomra könnyű volt elolvasni, és eléggé megnyerő, ezért ha olyan szülői irodalom gyűjtője vagy, mint én, akkor javasoljuk, hogy adja hozzá a listához ?
A Výchovný šok című könyvet megvásárolhatja közvetlenül a Zelený kocúr kiadó honlapján vagy a martinusnál itt.