szol injekció 5x4 ml/8 mg (amp. üvegbarna)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
Számú melléklet 1. számú melléklete a gyógyszer bejegyzésének megváltoztatására irányuló kérelemhez, ev. nem. 2011/00013-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Onsetrogen 2 mg/ml
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1 ml oldatos injekció 2 mg ondansetronot tartalmaz (ondanszetronium-klorid-dihidrát formájában).
Minden 2 ml-es ampulla 4 mg ondansetront tartalmaz.
Minden 4 ml-es ampulla 8 mg ondansetront tartalmaz.
Nátrium: 3,6 mg/1 ml oldatos injekció.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció, ampulla.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az Ondansetron javallt citotoxikus kemoterápia és sugárterápia által kiváltott hányinger és hányás kezelésére, valamint a posztoperatív hányinger és hányás (PONV) megelőzésére és kezelésére.
Gyermekek és serdülők
Az Ondansetron javallt kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás (CINV) kezelésére ≥ 6 hónapos gyermekeknél, valamint postoperatív hányinger és hányás (PONV) megelőzésére és kezelésére ≥ 1 hónapos gyermekeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Intravénás injekcióhoz vagy hígítás után intravénás infúzióhoz.
Kemoterápia és sugárterápia okozta hányinger és hányás
Felnőttek: A rákellenes terápia emetogén potenciálja az alkalmazott dózisoktól, valamint a kemoterápia és a sugárterápia kombinációitól függően változik. Az ondansetron beadási módját és adagját az alábbi ajánlásoknak megfelelően kell beállítani és kiválasztani.
Emetogén kemoterápia és sugárterápia:
Emetogén kemoterápiában vagy sugárterápiában részesülő betegeknél az ondansetront orálisan vagy intravénásan adják be.
Az emetogén kemoterápiában vagy sugárterápiában részesülő betegek többségének 8 mg ondansetront kell kapnia lassú intravénás injekcióként vagy rövid ideig tartó intravénás infúzióként 15 percig közvetlenül a kezelés előtt, majd 8 mg orálisan 12 óránként.
Az ondansetron szájon át történő alkalmazásával kapcsolatban lásd az Onsetrogen 4 mg és az Onsetrogen 8 mg filmtabletta alkalmazási előírását.
Erősen emetogén kemoterápiában részesülő betegeknél, pl. ciszplatin nagy dózisokban, az ondansetron intravénásan adható be.
Az ondansetron a kemoterápia első 24 órájában a következő adagolási sémákkal egyenértékűnek bizonyult:
• 8 mg ondansetron egyszeri adagja lassú intravénás injekcióként közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt.
• 8 mg ondansetron adag lassú intravénás injekcióként vagy rövid távú intravénás infúzióként 15 perc alatt közvetlenül a kemoterápia előtt, majd további 2 intravénás 8 mg ondansetron adag 2-4 órás különbséggel vagy folyamatos 1 mg/óra legfeljebb 24 óra.
• 32 mg ondansetron egyszeri adagja 50-100 ml fiziológiás sóoldattal vagy más kompatibilis infúziós oldattal hígítva (lásd 6.2 pont), amelyet legalább 15 perc alatt kell beadni közvetlenül a kemoterápia előtt.
Az adagolási rendet a kemoterápia emetogén hatásának súlyossága alapján kell meghatározni.
Az ondansetron hatékonysága az erősen emetogén kemoterápia kezelésében fokozható a kemoterápia előtt 20 mg dexametazon-foszfát-nátrium intravénás adagjának hozzáadásával.
Az első 24 óra utáni késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzése érdekében az orális ondansetron-kezelést a citotoxikus terápia befejezése után legfeljebb 5 napig lehet folytatni, lásd az SmPC filmtabletta Onsetrogen tablettákat.
Gyermekek és serdülők:
Kemoterápia okozta hányinger és hányás ≥ 6 hónapos gyermekeknél és serdülőknél:
A kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésére szolgáló adag kiszámítható a testfelület (BSA) vagy a súly alapján - lásd alább. A testsúly-alapú adagolás magasabb napi összdózist eredményez, mint a testfelület adagolása - lásd 4.4 és 5.1 pont
Nincsenek kontrollált klinikai vizsgálatok adatai az ondansetron késleltetett vagy elhúzódó hányinger és hányás megelőzésére történő alkalmazásáról. Ellenőrzött klinikai vizsgálatokból nem állnak rendelkezésre adatok az ondansetron gyermekek sugárterápiával kiváltott hányingerének és hányásának megelőzésére történő alkalmazásáról.
Adagolás testfelület szerint (BSA):
Az ondansetront egyszeri intravénás dózisban, 5 mg/m 2 -ben kell beadni közvetlenül a kemoterápia előtt. Az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
A szájon át történő kezelés tizenkét órával később kezdődhet és legfeljebb 5 napig tarthat. (lásd az alábbi 1. táblázatot).
A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek 32 mg-os adagját.
1. táblázat: A testfelület alapján történő adagolás kemoterápiában - 6 hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők
és az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
b A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek 32 mg-os adagját.
Adagolás tömeg szerint:
A testsúly-alapú adagolás magasabb napi összdózist eredményez, mint a testfelület adagolása - lásd 4.4 és 5.1 pont
Az ondansetront közvetlenül a kemoterápia előtt kell beadni, egyetlen intravénás dózisban, 0,15 mg/kg. Az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
Két további intravénás adag adható négyórás időközönként. A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek 32 mg-os adagját.
A szájon át történő beadás tizenkét órával később kezdődhet és legfeljebb 5 napig tarthat. (lásd az alábbi 2. táblázatot).
2. táblázat: A súly alapján történő adagolás kemoterápiában - 6 hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők
és az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
b A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek 32 mg-os adagját.
A 65 évesnél idősebb betegeket jól tolerálja az ondansetron-kezelés, és nincs szükség az adag, az adagolási intervallum vagy az adagolás módjának módosítására.
Kérjük, olvassa el a "Speciális betegcsoportok" szakaszt is.
Műtét utáni hányinger és hányás (PONV)
Felnőttek
A PONV megelőzésében az ondansetron beadható orálisan vagy intravénás injekció formájában.
Az ondansetron egyetlen 4 mg-os adagban adható lassú intravénás injekció formájában az érzéstelenítés indukálása alatt.
Az ondansetron szájon át történő beadását lásd a 4 mg Onsetrogen és 8 mg Onsetrogen filmtablettában.
A bevált PONV kezelése:
A kialakult PONV kezelésére 4 mg ondansetron egyszeri adagja ajánlott lassú intravénás injekció formájában.
Gyermekek és serdülők
Műtét utáni hányinger és hányás ≥1 hónapos gyermekeknél és serdülőknél.
A PONV megelőzésére általános érzéstelenítésben műtéten áteső gyermekkorú betegeknél az ondansetron egyetlen dózisa lassú intravénás injekció formájában (legalább 30 másodperc) adható 0,1 mg/kg dózisban, legfeljebb 4 mg-os dózisig, az anesztézia indukciója alatt vagy után.
Gyermekgyógyászati betegeknél altatásban végzett műtét utáni PONV kezelésére az ondansetron egyetlen dózisa lassú intravénás injekció formájában (legalább 30 másodperc) adható 0,1 mg/kg dózisban, legfeljebb 4 mg dózisig. ondansetron.
Nincsenek adatok az ondansetron 2 évesnél fiatalabb gyermekek posztoperatív hányásának kezelésére történő alkalmazásáról.
Idős betegeknél az ondansetron alkalmazásával kapcsolatban a PONV megelőzésére és kezelésére vonatkozó tapasztalatok korlátozottak. A kemoterápiában részesülő 65 év feletti betegeket azonban jól tolerálja az ondansetron.
Kérjük, olvassa el a "Speciális betegcsoportok" szakaszt is.
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek:
Az adagolás, az adagolási intervallum vagy az alkalmazás módjának módosítása nem szükséges.
Májkárosodásban szenvedő betegek:
Mérsékelt vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ondansetron clearance-e jelentősen csökken, és az ondansetron szérum felezési ideje jelentősen meghosszabbodik. Az ondansetron teljes napi dózisa ezeknél a betegeknél nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység az ondansetron vagy más szelektív 5-HT3 receptor gátlók (pl. Granisetron, dolasetron) vagy bármely segédanyag iránt.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Túlérzékenységi reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akik túlérzékenyek más szelektív 5-HT3 receptor antagonistákkal szemben. A légzőszervi eseményeket tüneti módon kell kezelni, és az orvosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk rájuk, mint a túlérzékenységi reakciók előfutáraira.
Mivel korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre az ondansetron alkalmazásával szívbetegségben szenvedő betegek körében, körültekintéssel kell eljárni az ondansetron és érzéstelenítők együttes alkalmazásakor aritmiában vagy vezetési rendellenességben szenvedő betegeknél, vagy antiarrhythmiás szerekkel vagy béta-blokkolókkal kezelt betegeknél.
Az átmeneti EKG-változásokról, köztük a QT-megnyúlásról nagyon ritkán számoltak be, főleg Onsetrogen intravénás alkalmazásakor.
Ezért körültekintően kell eljárni szívritmuszavarban vagy vezetési rendellenességben szenvedő betegeknél, antiarrhythmiás szerekkel vagy béta-blokkolókkal kezelt betegeknél és jelentős elektrolit-egyensúlyhiányban szenvedő betegeknél.
Mivel az ondansetronról ismert, hogy meghosszabbítja a vastagbél tranzitidejét, a szubakut bélelzáródás jeleit mutató betegeket ellenőrizni kell az ondansetron beadása után.
A hányinger és hányás megelőzése ondansetronral a nyaki és orrmandula műtét után elfedheti az okkult vérzés megnyilvánulásait. Ezért ezeket a betegeket szorosan ellenőrizni kell az ondansetron beadása után.
Gyermekek és serdülők:
A májkárosodást szorosan ellenőrizni kell azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akik ondansetront kapnak hepatotoxikus kemoterápiával.
Kemoterápia okozta hányinger és hányás:
Az adag mg/kg alapján történő kiszámításakor és három dózis négyórás időközönként történő beadásakor a teljes napi dózis magasabb lesz, mint egyszeri 5 mg/m 2 dózis, amelyet orális dózis követ. E két különböző adagolási rend összehasonlító hatékonyságát klinikai vizsgálatokban nem vizsgálták. A vizsgálatok összehasonlítása mindkét kezelésben hasonló hatékonyságot mutat - lásd 5.1 pont
Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz ampullánként, azaz lényegében nátriummentes.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Nincs bizonyíték arra, hogy az ondansetron indukálja vagy gátolja más gyógyszerek metabolizmusát, amelyeket általában vele együtt adnak. Specifikus vizsgálatok nem mutattak semmilyen kölcsönhatást az ondansetron és az alkohol, a temazepam, a furoszemid, az alfentanil, a tramadol, a morfin, a lidokain, a propofol és a tiopental között.
Az ondansetront a máj citokróm P450 számos enzimje metabolizálja: CYP 3A4, CYP 2D6 és CYP 1A2. Az ondansetron metabolizálására képes enzimek bősége miatt az enzim gátlást vagy egy enzim csökkent aktivitását (pl. CYP 2D6 genetikai hiány) más enzimek rendszeresen kompenzálják, és csak minimális vagy jelentéktelen változásokat eredményeznek az ondansetron teljes clearance-ben vagy az adagolási követelményekben.
Fenitoin, karbamazepin és rifampicin:
Magasabb orális clearance-t és csökkent ondansetron-vérkoncentrációt figyeltek meg azokon a betegeknél, akiket erős CYP 3A4 induktorok (pl. Fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezeltek.
Kis számú betegen végzett vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondansetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.
Az ondansetron egyidejű alkalmazása a QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszerekkel a QT-intervallum további meghosszabbodásához vezethet.
Az ondansetron és kardiotoxikus gyógyszerek (pl. Antraciklinek) egyidejű alkalmazása növelheti az aritmiák kockázatát (lásd 4.4 pont).
4.6 Terhesség és szoptatás
Az ondansetron emberi terhességben történő alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták. Korlátozott számú terhesség adatai nem mutatják az ondansetron káros hatásait a terhességre vagy a magzat/újszülött egészségére. Egyéb releváns epidemiológiai adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre.
Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, a terhesség, a szülés vagy a peri- és postnatalis fejlődés szempontjából. Az állatkísérletek azonban gyakran nem jósolják meg kellőképpen a reakciót emberben, ezért az ondanszetron alkalmazása terhesség alatt nem ajánlott.
Vizsgálatok kimutatták, hogy az ondansetron kiválasztódik az állatok anyatejébe (lásd 5.3 pont). Ezért ajánlott, hogy az ondansetront szedő anyák ne szoptassák csecsemőiket.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Ondansetron nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az alábbiakban a mellékhatásokat szervrendszer és gyakoriság szerint soroljuk fel. A gyakoriságokat a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100–2 iv + 8–12 óra múlva ondansetron 4 mg po vagy ondansetron 0,45 mg/kg iv + 8–12 óra után placebo po kemoterápia, mindkét csoport naponta kétszer 4 mg ondansetron szirupot kapott 3 napig, és a hányás teljes kontrollja a kemoterápia legrosszabb napján 49% (5 mg/m 2 iv + ondansetron 4 mg po) és 41% (0 45 mg/kg iv.
Kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat 438, 1 és 17 év közötti betegen mutatta be a hányás teljes szabályozását a kemoterápia legrosszabb napján a betegek 73% -ánál, amikor az ondansetron intravénás beadása 5 mg/m 2 iv. 2-4 mg dexametazonnal együtt adva. és a betegek 71% -ánál, amikor az ondansetron szirupként 8 mg + 2–4 mg dexametazon adagonként került beadásra. a kemoterápia napjain. A kemoterápiát követően mindkét csoport naponta kétszer 4 mg ondansetron-szirupot kapott 2 napig.
Az ondansetron hatékonyságát 75 6–48 hónapos gyermeknél vizsgálták egy nyílt, nem összehasonlító, egykarú vizsgálatban. Minden gyermek három dózist kapott 0,15 mg/kg intravénás ondansetronból 30 perccel a kemoterápia megkezdése előtt, majd négy és nyolc órával az első adag után. A hányás teljes kontrollját a betegek 56% -ánál érték el.
Egy másik nyílt, nem operatív, egykarú vizsgálat egy egyszeri 0,15 mg/kg ondansetron intravénás dózis, majd két ondansetron dózis (4 mg ss