Barbarának és Peternek hat gyermeke van, akik közül kettőt örökbefogadottak, egyet pedig fogyatékkal éltek. Nyílt interjúban arról beszélnek, milyen volt örökbe fogadni egy idősebb gyereket és egy roma gyökerekkel rendelkező gyereket, és miért nem olyan dühösek már, amikor a gyermek nem vigyázott magára vagy nem teljesítette kötelezettségeit.

Ami arra késztette, hogy örökbe fogadja első gyermekét?

Barbara: Az első Emánkat nem fogadták örökbe, nevelőszülőnél voltunk, mert nem volt lehetőség örökbefogadásra. Miért döntöttünk tehát? A találkozó alapján meg kell kérdezni a férfit. (nevetés)

Peter: Az az igazság, hogy szerettünk volna gyerekeket szülni, de ez nem sikerült, és ekkor "lett" Emma. Felesége az árvaházban végzett önkéntes tevékenység során találkozott vele.

saját
Barbara, Peter és Klárka, akiknek kezelésére bejelentették a gyűjtést. FOTÓ - Barbara Lucká

Kifejezetten az árvaházba ment, hogy megkeresse a babát?

B: A társaságból többen önkéntesként mentek a válságközpontba. Gyerekek voltak családokkal, ill. legalább valakivel, de Emma egyedül volt. Valaki a központból megjegyezte, hogy fennáll a veszélye, hogy árvaházba kerül. Akkor karácsony volt, esett az eső, csak romantika, mint egy filmből. Hazajöttem, elmagyaráztam Pete-nek a helyzetet, és megállapodtunk, hogy kipróbáljuk.

Hány éves volt akkor Ema?

Elég bátorság belemenni ilyesmibe. A legtöbb ember a lehető legkisebb babát akarja.

B: Mindez édes tudatlanságom miatt történt. Elhatároztam, hogy megteszem, az információk fokozatosan érkeztek.

P: A tény az, hogy elmondták nekünk. A felkészülés során egyértelmű javaslat az volt, hogy olyan gyereket akarunk, aki pici és még mindig olyan, mint egy íratlan papírlap. Tehát figyelmeztettek minket, és ezt helyesen kell mondanom. Nagyon jó szakértői csapat van a Návrat egyesületben, ahol felkészültünk, akik különféle nehéz helyzeteket szimuláltak velünk.

Tehát amikor Emma tízéves korában eljött hozzád, tudta, hogy nem te vagy a biológiai szülei. Hogy ment az elején?

P: Emának már két sikertelen örökbefogadási kísérlete volt, és már várhatóan árvaházba került. Mindenki a központban nagyon sajnálta, Emma annyira "feküdt" ott. A felénk való átmenet jól ment. Tudta, hogy biológiai szülei valahol másutt vannak, mi tudtuk, hogy tudja, tehát olyan tiszta volt. Nem szembesültünk azzal a dilemmával, hogy hogyan mondjam el neki. Korábban elárultuk, hogy Ema olyan beteg, akinek nemcsak oktatásra, hanem biztonságos menedékre is szüksége van.

Amikor elmondja a betegnek, mire gondol?

P: Ema olyan traumával érkezett, hogy nem tudott nevetni, félt a férfiaktól, nem tudott érzelmeket kifejezni, nem tudott hálás lenni, nem tudta levezetni a dühét. Ezeket a dolgokat fokozatosan kellett kitalálnunk. Viszont már a válságközpontban csináltak vele egy nagy robotot, ahol megtanították neki, hogy nem kell valamit tennie, ha nem akarja. De Emma még mindig olyan ember volt, aki gyakran szokatlanul viselkedett, gyakran változtatott a terveken. Amikor dühös volt, a szekrényhez ment, és fél napig nem ment el.

Hogyan kezelte az ilyen krízishelyzeteket?

B: Amikor a "kenyértörésről" volt szó, érzelmileg jobban vettem. Szellőztetnem kellett. Voltak olyan állapotok is, amikor sikoltozás, sírás volt, de végül mindig feladtuk, főleg a kedves megközelítésnek köszönhetően.

Volt-e folyamatos támogatása a Return-től is? Ha valaki más az Önéhez hasonlóval dönt, milyen támogatásra számíthat?

K: A támogatás nagyszerű. Nem segített, mert introvertáltként nem kell sokat megosztanom. A Return azonban különféle támogató találkozókat szervez a szülőkkel, pszichológusok is rendelkezésre állnak, nagyon gyorsan és lényegre törően reagálnak. Tehát a támogatás nagyon nagy.

Ema ma 21 éves. Ismeri a biológiai szüleit? Hogyan bánt vele?

K: Emma ismeri biológiai szüleit, mert nyolc-kilenc éves koráig ott élt. A legtöbb testvért is ismeri. Kezdetben még bírósági megbeszéléseket tartottunk az anyával, ill. az egész család. Sajnos, különösen a másik fél érdeklődésének hiánya miatt, ezekre nem került sor. Most nem tudom, melyek ezek a kapcsolatok, Emma nem sokat beszél a családjáról.

B: Fontos elmondani, hogy nehéz gyermekkora volt. Nem tudom, hogyan kell érzékenyen mondani. Emát bántalmazták. Egyrészt szenvedett attól, hogy magyarázat nélkül eltávolították a biológiai családból, másrészt nagy szenvedéseket élt át ott.

Ha újra bele kellene mennie, mit tenne másképp?

B: Jelenlegi szempontomból, hat gyermek édesanyjaként úgy gondolom, hogy sok olyan helyzettel, amelyekkel még nem is nagyon kellett foglalkoznunk. Ezek a megközelítésünk miatt meglehetősen feszült helyzetek voltak. A gyakori dolgokra gondolok, amikor egy gyereket hibáztatunk azért, mert nem takarított, csinált valamit stb. Most úgy nézek rá, hogy fontos szemmel tartani. Különösen a szülőnek kell lennie a gyermek számára támaszkodó pontnak, még a legnehezebb pillanatokban is.

Emma után úgy döntött, hogy a következő örökbefogadásra megy, és feleségül vette Simonkát. Mi vezetett erre?

B: Visszatérek az elejére. Nem csak arról volt szó, hogy gondjaink voltak a teherbe eséssel, és most szeretnénk örökbe fogadni egy babát. Szerettünk volna otthont adni Emének. Már szerettünk volna egy kisgyereket Simonnal, akiről a kezdetektől fogva gondoskodni tudunk. Öt hónapos volt, amikor feleségül vettük.

A kis Simon tudja, hogy örökbe fogadták?

P: Fokozatosan dolgozza fel, a saját optikájával és az intellektus szintjével, amely egy 8 éves gyermeknél van. Tehát tudja, hogy Kassán élő nagynénje hasából született, ahol már többször láttunk együtt. Segít abban, hogy Ema Nyitrán született, Daniel Dunaszerdahelyen. Tehát mindenki máshol van, és ez semmi különös. De eddig Simon egyetlen rokonnal sem foglalkozik. Helyzete annyiban sajátos, hogy félig roma vagy roma hovatartozással rendelkezik.

Ismeri biológiai szüleit?

B: Nem, mi sem ismerjük őket. De ha akarja, bármikor találkozhat velük.

P: Van születési anyakönyvi kivonatunk, amely a biológiai szülőknek szól, csak információink szerint a IX. Luník-ban éltek egy olyan épületben, amely már nem áll, így a keresés valószínűleg nem lesz teljesen egyszerű.

Nem aggódott, hogy Simon roma gyermek?

P: Nem tették. A rokonaink azonban ebben annyira "védettek" voltak. Például attól féltek, hogy roma hordák jönnek hozzánk és azt kiáltják, hogy elloptuk a gyermeküket. Ezek a szavak azonban nagyon gyorsan eloszlottak. Általánosságban azonban mi és rokonaink gond nélkül elfogadtuk a roma gyermek örökbefogadását.

Mi van a szüleiddel és a közeli családoddal, amikor megkeresték a gyerekeidet?

B: Kopogtatnom kell, hogy rendben van, elég nyitott szüleink vannak mindkét oldalon. Mint Peter említette, eleinte voltak aggodalmak, de kiderült, hogy megalapozatlanok, aztán minden rendben volt.

Milyenek a gyerekek az iskolában? Az örökbefogadás és a romák valószínűleg nem könnyű helyzet társadalmunkban.

B: Simonnal is furcsa. Most olyan szakaszban van, hogy látszólag dicsekedni kezd ezzel. Például, amikor jön egy látogató, azonnal elkezdi: „Anya, hogy engem örökbe fogadtak?” Ami a roma származást illeti, Šimonko egy helyi iskolába jár, ahol több hasonló gyermek is van, ezért ettől a ponttól nem foglalkozunk semmi különössel kilátás. Emának átment egy új iskolába is, ami alapvetően rendben volt.

P: Egy időben Ema csak hosszú ujjat és nadrágot viselt, hogy elkerülje a barnulást, mert már sötétebb. Néha éppen ellenkezőleg, állandóan napozni ment, mert nincs túl sötét. Klasszikus, olyan, mint egy pubertás gyermek. De valahogy nem oldotta meg radikálisan.

B: Problémája volt azzal, hogy maradt neve, és álnévvel kellett aláírnia egy diákot.

P: A nevelőszülői előkészítésből sok minden valószínűtlennek tűnt, de végül néhány valóban megtörtént. Azt mondták nekünk, hogy a gyermeknek új családba kell születnie, legalábbis valamilyen szertartás által. És egy nap, amikor az udvaron pirítottunk, Emma hálózsákkal jött hozzánk azzal a gondolattal, hogy meg fog születni. Letakarta, kimászott a hálózsákjából, és azt mondta: "És most a tied vagyok!" A másik dolog az volt, hogy a gyermeknek meg kellett találnia a módját a helyettes szülõk megszólítására, hogy a külsõ számára is világos legyen, hogy nem biológiai szülõk, ugyanakkor érezni kell, hogy alapvetõen apa és anya. Ema olyan kedves szójátékot talált hozzá, amely a születési vezetékneve és az apa, ill. anya. Simon most nem oldja meg.

Gyermekei, akár iskolában, akár iskolán kívül, rasszizmussal találkoztak?

P: Azt hiszem. Inkább olyan dolgokon keresztül, amelyek vonzónak vagy éppen szépnek tűnnek. Például, amikor sétálni indultunk Simondal és Dániellel, akik kifejezetten árja típusúak - szőkék, világos bőrűek, olyan kérdéseket tapasztaltunk, hogy miért ég ez a fehér és a másik. Az ostoba kérdésre buta válaszsal válaszoltunk, így az egyik még mindig a napra megy, a másik pedig a tévét nézi. De még soha nem tapasztaltunk közvetlen támadásokat. Valószínűleg ez lesz Žitný ostrov környezete is, amelyben szlovákok, magyarok, romák élnek együtt és többnyire jól együtt élnek.

Eszébe jutott, hogy te hat gyermek édesanyja voltál, eddig kettőről beszéltünk.

B: A másik négyet én szültem.

Gyerekként kijönnek egymással?

B: Szerintem remek. A legidősebb Emma már nincs otthon, él a saját, önálló életével, amire elég büszke vagyok. Valahányszor hazatér, a fiatalabb gyerekekkel ugyanolyan rendesen bánik, mint saját testvéreivel. És más gyerekeknek is ugyanaz a kapcsolatuk egymással.

P: Persze veszekedésekben a szemüket vetik a származásukra, ez gyakori.

Mit szólna az örökbefogadáson gondolkodó szülőkhöz?

K: A legfontosabb, hogy hitelesek legyenek. Ez azt jelenti, hogy a gyermek örökbefogadása nem fedheti át a saját problémáját. Nem lehet arra számítani, hogy minden rózsaszín lesz, hogy eljön egy tökéletes angyal, akit szeretni fogok, és az egész világot megváltoztatom helyettem. Az ilyen gyermek gyakran "íratlan papírlap", alázattal és hitelesen kell elfogadni. Előre fel kell készülni az esetleges rasszista megjegyzésekre, szeretteinek félreértésére vagy különféle egyéb dolgokra. Hasonló utazás nem könnyű, de nagyon szórakoztató lehet. A gyermeket főként partnerként kell venni.

Találkozik más szülőkkel is, akiknek örökbefogadott gyermekük van?

B: Az elején a Return által szervezett találkozókra jártam, de aztán megtudtam, hogy csak magam keresem, Ema és Peter nem érdekelt. Idővel ez valahogy elhalványult, abbahagytam a járást és megtaláltam a saját utamat.

P: Ami engem illet, az elején főleg sztereotípiákkal foglalkoztam arról, hogy Simon roma származású. Megpróbáltam pozitív példaképeket találni a roma környezetből annak megállapítására, hogy nem feltétlenül lehet az egyetlen igazság az, amit a médiában lát vagy olvas.

Most nyilvánosságra hozzák azoknak a roma gyerekeknek az esetét, akik rendes iskolákat végeztek Nagy-Britanniában, miközben hazánkban speciális iskolába jártak. Vagy egy film roma gyerekekről, akik Svédországba jártak iskolába, majd Szlovákiába érkeztek. Van személyes tapasztalata, úgy gondolja, hogy van egy olyan rendszerünk, amely úgy van kialakítva, hogy a roma gyerekek gyakran speciális iskolába járnak, még akkor is, ha nem feltétlenül tartoznak oda.?

P: Két konkrét gyermek alapján nagyon nehéz általános következtetéseket levonni, de például abban az iskolában is, ahol jártak, ill. láthatják, hogy azok a gyerekek, akik a településekről származnak, már eltolódott kiinduló helyzetben vannak. Ha nem hozták létre legalább az alapvető feltételeket, sem ez a cég, sem az iskola nem adja meg nekik. Gyermekeink barátja, aki településről származik, valószínűleg soha nem fejezi be az egyetemet, pedig lehet, hogy neki is be kell járnia, mert ehhez egyszerűen nincsenek meg a feltételei. Nem tudom, van-e hiba a rendszerben, de nagyon is lehetséges, hogy igen.

Gondolod, hogy az iskola meg tudná nyújtani a szükséges támogatást?

P: Nem tudom, hogy csak az iskolára alkalmazható-e, inkább az állam egész szociálpolitikájáról szól. Inkább a motiváció rendszeréről szól, mint az elnyomásról.

Eszembe juttatta, hogy megváltoztatta Simon iskoláját. Miért?

B: Olyan nézeteltérések voltak az osztályfőnökkel, hogy amikor Šimonko hazajött az iskolából, tankönyveket dobott, dühös volt, hogy többé nem megy oda. Nem tudom, ez mennyiben annak köszönhető, hogy örökbe fogadták, vagy mert roma származású. A jelenlegi iskolában rendben van.

P: Végzetes kudarcot vallott egy tanár, aki egy hónappal a tanév kezdete után bejelentette, hogy hat hónapig hagyja bukni Simont. Ez nem normális. Az igazgató nem tett semmit az ügyben, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk.

Hat gyereked van és van munkád. Hogyan kezeljünk ilyesmit?

P: Az egészet a feleségem vállára hagyom. (nevetés)

B: Ha valaki x évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy ennyi gyerekem lesz, nem hinnék neki. Azonban főleg a tervezésnek köszönhetően kezeljük. Olyan dolgokat csinál, amelyeket azonnal meghatároz, és nem halogatja. A másik dolog az, hogy a gyerekek növekednek és fokozatosan önállóvá válnak. Fontos felismerni, hogy a gyerekeknek gyakran több teret adhatunk, mint gondolnánk. Például kisebb veszekedéseket és félreértéseket hagyok rájuk. Ha szükséges, szüleink is segítenek nekünk. Nos, nem sokat alszol, de remélem, hogy visszavonulok. (nevetés)

Gyűjteményt hirdetett az egyik gyermeke számára. Amire Klárkának szüksége van?

B: Klára oxigéntelenül született, ezért agyának egy része kihalt, és agyi bénulásban szenved. Hivatalos diagnózisa hipoxiás-ischaemiás encephalopathia, mikrocefáliája és látáskárosodása is van. Ezért gyűjtést hirdettünk Klárka megsegítésére őssejtterápiával. Ezek a világon egyre növekszenek, mint Szlovákiában.

Miből áll egy ilyen kezelés?

B: Értésem szerint ezek olyan őssejtek, amelyek nemcsak a csecsemők köldökzsinórjától származnak, hanem felnőtt donoroktól is. Ezek aztán átalakulhatnak a testben bármilyen más, ebben az esetben idegsejtekké, amelyek kitöltenék a teret a halál után. Így Klárka jobban haladhat.

Az egészségbiztosító hasonló esetekben fizet valamit?

B: Hazánkban nem hivatalos kezelés, ezért az egészségbiztosító nem fizet semmit, mint ahogyan a világon általánosan alkalmazott sok más terápiát sem.

Barbara Lucká (42) a vállalatnál munkát cserélt a család munkájára, macskákat gyűjt

Bednár Peter (45) egy vállalatnál dolgozik. Gyűjti a régi órákat és borotvákat.

Tetszett ez a cikk? támogass minket!

Szeretne érdekes cikkeket kapni e-mailben? Iratkozzon fel a hírlevélre.