A vékonybélből vett minta szövettani és hisztokémiai vizsgálata, bár klinikai gyanú esetén általában a szöveti transzglutamináz és az antiendomiális antitestek szerológiai vizsgálata előtt áll, továbbra is kulcsfontosságú a lisztérzékenység végleges diagnosztizálásához. A legtöbb esetben elegendő egy mély duodenoszkópia (abortálisan a Vater papillától), amely rutinszerű gasztrofibroszkópos vizsgálat során végezhető el.
A lisztérzékenység jellegzetes szövettani képet hoz létre a duodenumban, amely az intraepitheliális limfociták szaporodásán és a villiák fokozatos atrófiáján alapul. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek korántsem patognomikusak. Bármely hosszú távú gyulladás a villi atrófiáját okozza, és az intraepithelialis lymphocytosis számos más betegségegységben jelentkezik (az úgynevezett másodlagos intraepithelialis lymphocytosis oka a duodenumban a HP gastritis az antrumban). Ezekben az esetekben (és a lisztérzékenység, különösen a bél limfóma szövődményeinek diagnosztizálásakor) a vékonybél távolabbi részeiről történő gyűjtést jejusoscopy jelzi (1).