Az óvodai időszak a 3. évvel kezdődik és a 6. évfolyam befejezésével zárul. A játék aranykorának is nevezik. Ennek az időszaknak a felső határa az iskolai felvétel, amely nem minden országban azonos. Ebben a korban a legtöbb gyermekünk óvodába jár. Az uralkodó tevékenységi forma a játék. A motoros képességek fejlődését a testmozgások fejlesztése, finomítása, harmonizálása és a finomabb mozgáskészség fejlesztése jellemzi. Az intenzív játéktevékenység és a beszéd javítása jelentősen kibővíti a gyermek kognitív látókörét és társadalmi alkalmazkodását. Az óvodai időszak végén a gyermek fejlődésében el kell érnie az ún iskolai érettség.
Fizikai fejlődés
A növekedés és a súlygyarapodás ebben a korban még mindig lassabb. A csontrendszer csontosodása folytatódik. Az óvodai időszak végén a csukló csuklója befejeződik. Az izomenergia felhalmozódása elsősorban az óvodás gyermek nagy fizikai aktivitásában nyilvánul meg.
Fizikai fejlődés
Továbbá fejlesztik a mozdony különféle formáit (menekülés, mászás stb.). A gyermek már olyan feladatokat lát el, amelyek összetettebb mozgáskoordinációval járnak, mint például a tricikli, robogó, néha síelés, korcsolyázás stb. Finomabb és összetettebb kézmozdulatok is kialakulnak, amelyek pl. konstruktív játékokban, rajzban, villában és késben, cipőfűzőben stb.
Pszichológiai fejlődés
Az érzékelés fejlesztése
Az óvodáskorú gyermek felfogására jellemző, hogy egyre több részletet, különféle jeleket és jellemzőket vesz észre a tárgyakon. Az észlelések pontosabbak, tökéletesebbek és szervezettebbek. A tárgyak alakja és színe továbbra is fontos a vizuális tájolásban. 4 éves kora körül a gyermek megtanulja a színek pontos megkülönböztetését és megnevezését is. Nem csak az alapszíneket különbözteti meg, hanem azok árnyalatait is. Az auditív észlelés differenciálása főként a tagolt beszéd észlelésével összefüggésben halad. A térérzékelés javul elsősorban az önálló járás és a térben történő változatos mozgás miatt.
Memória fejlesztése
Az óvodáskorú emlékezet szemléletes, a gyermek főleg egy adott tevékenység eseményeire emlékezik. Önkéntelen és a mechanikus memorizálás dominál. A berendezés hasonló jellegű. A gyermek által ismert események, amelyek gyakran megismétlődnek, a logikai kontextusuk megértése alapján emlékezhetnek és reprodukálhatók. Bár a gyermek könnyen emlékszik és reprodukálja a tanultakat, a memóriában való megőrzés rövid.
Ötletek kidolgozása
Az óvodáskorú gyermek gondolatai már számtalanak és differenciáltabbak, bár még mindig hibáznak a múlt és a jövő idő megkülönböztetésében. Könnyebb ötleteket felidézni, de mégis hiányosságokkal. Nagyon gyakran ezeket a hézagokat fantáziaképek töltik ki, ezért néha előfordul egy ún gyermekek konfabulációja. Az óvodáskorú fantázia nagyon él. Főleg játékokban, a mesék szeretetében nyilvánul meg. De a fantázia a gondolkodásban is megtalálja alkalmazását. Különösen akkor, ha a gyermek nem érti bizonyos kapcsolatokat, amikor még egy felnőtt sem tanítja meg, és amikor maga válaszol a problémákra. Az ilyen válaszok fantáziaelemeket tartalmaznak. Előfordul, hogy egy óvodáskorú gyermek gyakran nem látja a különbséget a valóság és a fantázia között a konfabrikált esemény intenzív tapasztalata miatt.
A gondolkodás és a beszéd fejlesztése
A gondolkodás a kognitív folyamat egyre jelentősebb elemévé válik. A gyermek kezdi megérteni a tárgyak és a jelenségek közötti kapcsolatokat. A gyermek kognitív aktivitása ebben a korban a "Miért?" Tipikus kérdéssel nyilvánul meg. Ez a második felmérési időszak. Összességében elmondható, hogy az óvodás gyermek gondolkodása konkrét, szubjektív. A térbeli és céltudatos kapcsolatok megértését 5-6 éves kor körül közelítjük meg az ok-okozati összefüggések megértésével.
Bővül a szókincs, javul a nyelvtani formák használata. A gyermek egyre összetettebb mondatokat használ. Az anyanyelv ellenőrzése az óvodai időszak végén az iskolába lépés egyik alapvető előfeltétele.
Szükségletek, erőfeszítés, akarat
A mozgásigény kielégítése egyre hatékonyabb formákat ölt. A figyelmetlenség, a véletlenszerűség, a mozgások elégtelensége alábbhagy. A cselekvés iránti igény különösen a játékokban nyilvánul meg. Az óvodáskor vége felé különösen népszerűek a konstruktív játékok (készletek, gyurma, rajz).
A második, bár nem a kifejezett tevékenységre irányuló erőfeszítés, az egyszerűbb munkakörülmények (virágok tisztítása, öntözése stb.) Elvégzése.
Az óvodai korban végzett társadalmi törekvések elsősorban a felnőttekkel való kapcsolat szükségességében nyilvánulnak meg. A felnőtt a legfontosabb információforrás a gyermek számára, akinek főleg kérdéseket tesz fel. A gyermek társaival való kapcsolattartását leggyakrabban az ún olyan játékcsoportok, amelyekben megkezdődik a közös játék, még ha csak rövid időre is.
A komponensek (motívumok megválasztása, cél kitűzése, az eléréshez szükséges eszközök kiválasztása) hangsúlyosabbak lesznek a gyermek tevékenységében. Azonban továbbra is jellemző a repülésre, a figyelemelterelésre, a kitartás hiányára, különösen az akadályok leküzdésekor. Ezek a tulajdonságok azonban már a gyermek egyéni sajátosságainak megnyilvánulásai is lehetnek.
Az érzelmek fejlődése
A gazdag érzelmi tapasztalatok forrása, legyen az pozitív vagy negatív, a gyermek sajátos tevékenysége. Ez elégedettség a játékkal, ugyanakkor bosszúság, harag a kudarcért. Jelentős a félelem érzelmi élménye, amelyet már az óvodás korban is előidéznek a képzeletbeli elképzelések.
A társadalmi érzelmektől kezdve a szülők iránti szeretet, az együttérzés megnyilvánulása - a felnőttek és a gyermekek iránti nem együttérzés érvényesül. Sebacit továbbra is az egocentrizmus motiválja. A 4. év körül magasabb érzelmek is kezdenek megnyilvánulni, egy bizonyos erkölcsi érzés, amely abból adódik, hogy képesek helyesen megkülönböztetni a rosszat.
Az óvodás gyermek érzelmi élményei meglehetősen intenzívek. A gyermekek nagyon közvetlen érzelmi megnyilvánulásaiban vannak, amelyeket a nem megfelelően fejlett csillapító mechanizmusok miatt nem képesek irányítani.
Az óvodai időszak, ahogy az elején említettük, a gyermek iskolába lépésével zárul. A gyermeknek érettnek kell lennie az iskolakezdéshez. Ha a gyermek nincs elég felkészülve iskolai kötelességeinek teljesítésére, az iskolába járást el kell halasztani.
Tippek, tesztek, játékok
Gyakorlati tevékenységek a pszichomotoros, kognitív, szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére.
Bruttó motorikus képességek - ugrás, egyik lábon állás, két lábon ugrás, akadályon való átugrás, az egyensúly fenntartása, a labda manipulálása - dobás, elkapás, rúgás, gurulás, az állatok mozgásának utánzása.
Finom motorikus készségek - figurák, vonalak (hullámos vonalak, cikk-cakk, vízszintes vonalak, függőleges vonalak) rajzolása, körök, formák, vágás, ragasztás, színezés, a név írása.
Teszteljük: Alapvető információk magunkról (név, vezetéknév, életkor, lakóhely, családtagok, város, ország). Testünk és érzékszerveink és működésük. Hol élnek az állatok (erdő/farm/vadon)? Felismerve, hogy mi a zöldség és milyen gyümölcs. Járművek és táblák. Mi szükséges az egyes szakmákhoz. Alap- és kiegészítő színek és évszakok, időjárás ismerete. Számjegyek és geometriai alakzatok. Időkapcsolatok (nap, éjszaka, reggel, este). Rejtvény, memória. Képes elmesélni a történetet a saját szavaival. Ujjongás, vers.
Érzelmi és szociális kompetenciák:
Teszteljük: Másokkal való kapcsolattartás és kapcsolattartás, egyszerű beszélgetés megkezdésének képessége, üdvözlés ismerete, segítségkérés képessége, másoknak segítség, szükség, kérések alapján; megosztás képessége, nem verbális kommunikáció, a beszélő személyiségének tiszteletben tartása - a tekintély tiszteletben tartása, a kulturális magatartás elsajátított alapjai.
Források:
Ďurič, L., Štefanovič, J. és mtsai. (1973). Pszichológia a tanárok számára. Pozsony: SPN.
Vágnerová, M. (2012). Fejlődéslélektan. Gyermekkor és serdülőkor. Prága: Karolinum.
Svoboda, M., Krejčířová, D., Vágnerová, M. (2009). Gyermekek és serdülők pszichodiagnosztikája. Prága: Portál.
Mlynárová, Z., Grmanová, J. (2014). Gyakorlati útmutató a gyermekek óvodai kompetenciáinak teszteléséhez az oktatási folyamat részeként. Pozsony: Módszertani és pedagógiai központ.