Áttekintés A petefészekből származó leggyakoribb petefészekrák a petefészekrák. Nagy jelentőségű, mert - bár összehasonlítják más rákokkal, mint pl emlőrákkal vagy tüdőrákkal, ritka,
2004. január 30., 13:10 Primar.sme.sk
Áttekintés
A petefészekből származó leggyakoribb petefészekrák a petefészekrák. Nagy jelentőségű, mert - bár összehasonlítják más rákokkal, mint pl emlőrákkal vagy tüdőrákkal, ritka, de másrészt a nők egyik fő rákos halálának oka.
Az okok még nem ismertek, de a családban gyakoribb előfordulás genetikai okokra utal. Sajnos a betegség korai felismerésére nincsenek tipikus jelek. Ha egy nőnél petefészekrák gyanúja merül fel, a diagnózist mindig nőgyógyászati vizsgálattal kezdik meg, majd olyan képalkotó módszereket hajtanak végre, mint az ultrahang, a számítógépes és a magnetoresonancia tomográfia. A terápia műtétből áll, amelyet kemoterápia vagy sugárterápia követ. A betegség prognózisa általában meglehetősen kedvezőtlen.
Meghatározás
A petefészek számos jóindulatú és rosszindulatú daganat kiinduló szerve. Ezenkívül a petefészkeket gyakran megtámadják más daganatok metasztázisai, például pl. mell-, tüdő-, gyomor- vagy bélrák.
Szövettani szempontból három különböző formát különböztetnek meg, a mucinous, az endometrium és a serosus rákot. A beteg prognózisa többek között ettől a formától függ, és a leírt sorrendben romlik. Kb. A petefészekrák 10-15% -a nem a petefészkekből ered, hanem az alsó has egyes sejtjeiből. Nagy jelentőségű, mert - bár összehasonlítják más rákokkal, mint pl emlőrákkal vagy tüdőrákkal, ritka, de másrészt a nők egyik fő rákos halálának oka.
Anatómia
A petefészek, latinul a petefészek, egy női nemi szervpár, amely egy kis medencében fekszik a méhtől jobbra és balra, rögzül az alsó hasban, és a petefészek megkötésével kapcsolódik a méhhez. A petefészek mandula alakú, súlya kb. 5-8 g, hossza 25-50 mm, vastagsága 15-50 mm. Meg lehet különböztetni a kívül található kb. 2 mm vastag kéreg és belső velő.
A petefészek kéregében Graaf-tüszők vannak, amelyek folyadékkal töltött hólyagok, amelyek változó érettségű petéket tartalmaznak. Születéskor a petefészkek 500 000 és 1 millió tojást tartalmaznak. Egy nő nemi érése alatt évente érik Graaf tüszőiben kb. 12–13 ilyen tojás. Az ovuláció általában 4 hetente történik, ami azt jelenti, hogy a tüsző felszakad, és a felszabadult petesejt azonnal belép a petevezetékbe, és a méhbe szállítja. Ezután a kiürült tüsző hormontermelő mirigygé, úgynevezett sárga testté válik. Ha a terhesség nem következik be, a sárgatest felbomlik és fehéres heggé válik. Sikeres megtermékenyítés esetén viszont a sárga test kb. A terhesség 10. - 12. hete.
A petefészek működését az agyalapi mirigy, valamint a hipotalamusz, azaz az agy felső központjai irányítják.
Okoz
A petefészekrák okai még nem ismertek. Egyfelől azonban fontosnak tartják a visszatérő ovulációt. Ez a feltételezés azon a megfigyelésen alapul, hogy a petefészekrák gyakoribb azoknál a nőknél, akik soha nem voltak terhesek vagy terhesek. soha nem szedtek olyan gyógyszereket, amelyek elnyomják az ovulációt, mint pl fogamzásgátló tabletták. Másrészt a káros anyagokkal való érintkezés, mint pl azbeszt vagy talkum.
A petefészekrák különlegessége a "határ" daganat. A határhatár kijelölése, vagyis a határeset ennek a daganatnak a tulajdonságaiból származik, amelyek egyértelműen nem tulajdonítják sem rosszindulatú, sem rosszindulatú daganatoknak. Hosszú átmeneti időszak után azonban ezek a daganatok "összeomlanak", ami azt jelenti, hogy egyértelműen rosszindulatúvá válnak, és a "határ" daganat petefészekrákot fejleszt ki.
Ezenkívül a petefészekrák magasabb előfordulása a családban genetikai okokra utal. A genetikai tényezők létezésének másik jele a koindikáció, azaz más daganatokkal való együttes előfordulás, pl mellrákkal vagy vastagbélrákkal.
Feltételezzük, hogy kb. A petefészekrák eseteinek 10% -a genetikailag meghatározott. A családban a rákos megbetegedések kockázatát 60% -ra becsülik. A BCRA 1 és BCRA 2 emlőrák génjeinek ismert mutációi még nem tisztázottak, mivel bizonyos mutációk emlő- és/vagy petefészekrákot okoznak.
Frekvencia
A petefészekrák a nők egyik legritkább daganata, ellentétben az emlőrákkal vagy a tüdőrákkal. Másrészt a petefészekrák vezető szerepet tölt be a rákos halálozások okaiban a gyenge gyógyulási esélyek miatt.
Az előfordulás, vagyis az új betegségek száma évente Észak-Európában 14: 100 000 körül mozog, míg Japánban pl. csak 3: 100 000. A Németországi Szövetségi Köztársaságban ezért a petefészekrák kb. minden 66. nő, mellrákban minden 8. - 10. nő. A petefészekrák elsősorban a menopauza utáni élet második felében, vagyis az utolsó menstruációs vérzés után fordul elő, az életkor csúcspontja az élet 7. és 8. évtizedében.
Feltételezzük, hogy kb. az összes petefészek-daganat kétharmada rákkeltő. Az összes petefészekrák körülbelül fele mindkét oldalon előfordul.
Tünetek
Sajnos a betegség korai felismerésére nincs tipikus tünet. Az első tünetek meglehetősen jellegtelenek, mint pl. hasi fájdalom vagy székrekedés. Esetenként, különösen idős betegeknél, a menstruációs vérzéshez hasonló vérzés jelenik meg újra. Az előrehaladott betegség későbbi tünete a hasi térfogat növekedése súlycsökkenéssel vagy anélkül. A betegek azt mondják, hogy szoknyájuk és nadrágjuk hirtelen feszes. Ez a hasi térfogat növekedés annak köszönhető, hogy a hasüregben nagyobb mennyiségű folyadék halmozódik fel az ascites nevű orvostudományban, a carcinomatous peritonitis következtében.
Terjedés, áttét
Kb. Kb. Az esetek fele mindkét petefészekrákos. Ha a rák áttöri a petefészek burkolatát, akkor közvetlenül átterjedhet a szabad hasüreg teljes felületére, az alsó hastól az aljáig a Douglas térig, a méh és a végbél közötti térig. Ezt követően carcinomatous peritonitis alakul ki, vagyis az alhasi fertőzés sok metasztázissal jár.
A véráramban metasztázisok főleg a mellhártyában, a májban, ritkábban a csontvázban, a vesében, az agyban vagy a bőrben fordulnak elő. A nyirokfolyás nyirokcsomó áttéteket okozhat a paraaorta és iliac nyirokcsomókban, azaz a hasi artéria mentén és a sacralis erek mentén is.
A betegség prevalenciája szerint a FIGO osztályozásban a daganatok négy szakasza van (Fédération Intarnationale de Gynécologie et d ’Obstétrique):
- A Figo I betegség a petefészkére korlátozódik
- A Figo II betegség a medencében terjedt el
- Figo III carcinomatous peritonitis ill. nyirokcsomó áttétek
- Figo IV távoli áttétek
Diagnózis
Ha egy nőnél petefészekrák gyanúja merül fel, a diagnózist mindig nőgyógyászati vizsgálattal kezdik, amelynek során a petefészkeket tapintják meg, majd ultrahangvizsgálatot végeznek a hasfalon és a hüvelyen keresztül. A betegség terjedésével kapcsolatos további adatokat a számítógépes és a magnetoresonancia tomográfiából nyerjük.
Az egyes terápiák megkezdése előtt meg kell határozni a vérben a CA 125 tumormarkert, egy sejtfelszíni fehérjét. Ez a daganatjelző a kezdeti diagnózis szempontjából csak csekély jelentőségű, sokkal fontosabb, mint a kúra paramétere a kezelés befejezése után. Az érték növekedése ekkor megismétlődést, azaz a betegség visszatérését vagy áttétet jelez. A HER-2/a 90-es évek elején felfedezett új onkogén szerepe a diagnózisban ill. a pálya ellenőrzésekor még mindig nem világos.
A kezeléshez a távoli áttéteket megfelelő vizsgálatokkal kell kizárni, mint pl a mellkas és a has számítógépes tomográfiája vagy magnetoresonancia tomográfia.
A diagnózist azonban szövettanilag teljes bizonyossággal csak a műtéttel eltávolított szöveteken lehet elvégezni.
Terápia
A petefészekrák kezelésére műtét, kemoterápia és sugárterápia áll rendelkezésre. A kezelési módszer megválasztása elsősorban a daganat stádiumától függ. A betegek túlnyomó többségében a terápia a műtét és az azt követő kemoterápia kombinációjaként fordul elő.
Művelet
A műtét magában foglalja mind a petefészkek, a méh és a nagy alkar, vagyis az alsó has egy részének eltávolítását. Ettől a művelettől való eltérést csak kivételesen kell figyelembe venni, mint pl egyértelműen egyoldalú rákos roham esetén. Ha lehetséges, az áttétek teljes eltávolítását diagnosztikai célok követik. Például gyanúsan megnagyobbodott nyirokcsomókból lehet mintákat venni és szisztematikusan megvizsgálni a teljes hasi területet.
Kemoterápia
A petefészekrák viszonylag érzékeny a kemoterápiára. Mivel a legtöbb betegnek a betegség előrehaladottabb formája van, a kezelés önmagában műtéttel nem lehetséges. Ha a műtét során nem sikerült eltávolítani az összes tumoros helyet, a műtét után kemoterápiát kell kezdeményezni.
A kemoterápiát a műtét után a lehető leghamarabb el kell kezdeni, ideális esetben az első két héten belül. A leghatékonyabbak a platinát tartalmazó anyagok, amelyeket más anyagokkal kombinálva adnak be. Miután egyszer ciklofoszfamiddal vagy antraciklinekkel kombinálták, manapság taxánok, mint pl. Paclitaxel (taxol). Rendszerint 6 ciklust adnak 3 hét különbséggel. Számos tanulmány vizsgálta más kemoterápiás kezeléseket, amelyek pl. gemcitabin vagy topotekán.
Sugárkezelés
A petefészekrák sugárérzékenysége, vagyis érzékenysége az ionizáló sugarakra ismert. A platina tartalmú kemoterápiák bevezetése előtt a kemoterápia és a sugárterápia körülbelül ugyanolyan hatékony volt. Ma a sugárzási minták háttérbe szorították a kemoterápia új mintáit. Ha azonban a kemoterápiának ellenjavallatai vannak, vagy ha a beteg megtagadja a kemoterápiát, továbbra is sugárterápiát alkalmaznak. Ha intenzív polikemoterápia után megismétlődik, a sugárterápia az egyetlen megmaradt kezelési lehetőség.
A műtét után a sugárterápia magában foglalja az egész hasüreg besugárzását az alsó hastól a medence aljáig, míg a különböző területeken különböző sugárzási dózisokat adnak be - figyelembe véve a kockázati szerveket.
Új kezelési módszerek
A korai relapszusú betegek sikerességét hormonterápiával tesztelik, pl. Tamoxifen, Medroxyprogesterone acetate vagy GnRH analógok. Ezenkívül kísérleteket vizsgálnak annak megállapítására, hogy új terápiás lehetőségeket lehet-e kifejleszteni antitesttel vagy tumor immunterápiával.
Profilaxis
A petefészekrák ellen mind a mai napig nem ismertek megelőző intézkedések. Eddig nincs bizonyított szűrővizsgálat, amely lehetővé tenné ennek a ráknak a korai felismerését.
A kivétel a családi rák szindrómák. A családban a petefészekrák ismert formáiban megelőző petefészkek eltávolítása ajánlott azoknak az egészséges génhordozóknak, akik már megszüntették tervezett szülői életüket.
Előrejelzés
A betegség prognózisa szempontjából számos paraméter fontos, mint pl a betegség terjedése ill. tumor stádium, szövettan, a daganatmaradványok mérete műtét után.
A petefészek-korlátozott betegségben szenvedő betegeknél az 5 éves túlélési arány 70 és 90% között van. Ha a rák már átterjedt a medencére, az 5 éves túlélési arány 45-57% -ra csökken. Carcinomatous peritonitis, ill. nyirokcsomó áttéteknél az 5 éves túlélési arány 17-24% -ra romlik. Ha a távoli áttéteket vérrel már megállapították, a betegek csak 5-12% -a él túl az elkövetkező 5 évben.
Ezenkívül a túlélési idő csökken a műtét utáni tumormaradványoktól függően. Ugyanakkor a nagy csapágy térfogata fontosabb, mint a hátralévő csapágyak száma. Az 1 cm-nél kisebb tumormaradványok esetében az ötéves túlélési aránynak 60 és 70% között kell lennie.
Kb. Kb. Az előrehaladott petefészekrákban szenvedő betegek 60-70% -ának relapszusai vannak, a relapszusok 90-95% -a az első 5 évben következett be. Minél előbb jelentkezik a kiújulás, annál kedvezőtlenebb a prognózis a beteg számára. A petefészekrákban szenvedő betegek halálának fő oka a carcinomatous peritonitis.