Szerző: Marcel Riznič, Jozef Jendruch, Andrej Jenča senior, Marcel Mitruk
Publikálva: 2017.10.31., Utolsó frissítés: 20.3.2020
A bazális sejtes karcinóma (BCC) jelenleg az összes rosszindulatú bőrtumor csaknem 80% -át teszi ki, és ez a leggyakoribb rosszindulatú rák. Az arc területén leggyakrabban az orr, a homlok és az arca területén fordul elő. Az arc egyéb rosszindulatú daganataiból elsősorban klinikai indolenciában nyilvánul meg. Egyes típusokat azonban agresszív biológiai viselkedés jellemezhet, rossz kezelési reakcióval és kedvezőtlen prognózissal. Ezeknek az archibáknak megfelelő megoldást jelentenek a bőr helyi lebenyei, amelyek elmozdulnak a hiba helyétől a környezetéből. A méreteket maga a hiba mérete adja meg, és a forgásszög korlátozza.
Hasznosak a képesettanulmányok az Ön számára? Képes esettanulmányokat igényelne más tudományterületekről is? Van észrevétele vagy javaslata a fejlesztésre? Kérjük, rövid kérdőív kitöltésével adja meg véleményét.
Történelem:
Ebben a munkában egy 52 éves beteg esettanulmányát írjuk le, akit osztályunkra irányítottak. nem gyógyuló elváltozásra a jobb szárny és az orr gyökere határában a szemzug közelében (1. ábra). A páciens az elmúlt két hónapban megfigyelte a vonzalmat, főként szemüveget viselő fájdalommal és mechanikus irritációval. Az előzmények nem mutatták ki a napfény hosszú távú kitettségét vagy a betegségek hasonló előfordulását a családban. Az első vizsgálat a bőrgyógyász diagnózisa volt a bazális sejtes karcinóma műtéti kivágás indikációjával.
Terápia:
A bonyolult lokalizáció szempontjából a daganat kivágását javasolták a kettős lebeny (bilobed flap) transzpozíciójával, amelynek célja a kivágott hely lehető legnagyobb forgási szöggel történő lefedése volt (2., 3., 4. ábra) ). Az anyagot kórszövettani vizsgálatra küldték a végső diagnózissal: BCC-kevert noduláris, metaplasztikus és infiltratív növekedési variáns, felszíni exklúzióval. A műtéti seb meggyógyulását követően az elváltozás szoros teljes kivágása érdekében negatív reszekciós margóval az onkológus sugárterápiát jelzett 45 Gy teljes dózisban, 3 hetente 15 Gy töredékével (5. ábra). A beteg komplikációk nélkül tolerálta a kezelést. Az előző lelet területén megmaradt funkcionalitással és esztétikai szempontból kellemes eredménnyel gyógyult meg a bőrtakaró ad integrum (6. ábra). A beteget rendszeresen ellenőrzik munkahelyünk klinikai ambulanciáján.
Vita:
A transzpozíciós kétkarú fedelet általában használják az arcbőr hibáinak rekonstrukciójában. Legfőbb előnye a két lebeny sokoldalúsága egy csökkentett forgó íven belül, két lebeny felhasználásával. Ez lehetővé teszi nagyobb mennyiségű bőr mobilizálását, mint egy forgó lebeny átültetése, amelyhez nagyobb forgási sugárra van szükség a hiba rekonstruálásához. Fontossága különösen hasznos az orr szárnyának és gyökérének a területén, ahol a bőr kevésbé rugalmas, és az esztétikai eredmény megfelel az orr területén a bőr elsődleges konzisztenciájának és színének. A vérellátás muszkulokután és bőrön keresztül történik, amelyek perforálják a subdermális szövetet. Ezek az erek belépnek a mély retikuláris és papilláris dermisbe, mély és egyidejűleg felületes mikrocirkulációs subdermális plexust hozva létre. A gazdag anasztomózisok így biztosítják az áramlást a lebeny távolabbi részére ezen a plexuson belül. A megfelelően megtervezett műtéti beavatkozás mellett a hatékony és sikeres terápiás eredményt biztosító multidiszciplináris együttműködés egy bőrgyógyásszal, patológussal és onkológussal pótolhatatlan helyet képvisel az arc BCC diagnózisában és terápiájában.
További információk a bazális sejtes karcinómáról:
A BCC az epidermisz bazális rétegének és a bőr adnexájának unipotens őssejtjeiből származik, ahol a napfény ultraibolya (UV) komponense a tumor transzformációjának fő induktora. Előfordulása ezért a fejben és az arcban fordul elő leggyakrabban, amelyek az emberi test összes többi területén vannak leginkább kitéve az UV-sugárzásnak. Az UV sugárzás felelős a p53 tumor szuppresszor gén indukciójáért, amelynek mutációit indolens és agresszív variánsokban egyaránt kimutatták. Ez a tény megerősíti azokat az elméleteket, amelyek szerint a genetikai változás kulcsfontosságú szerepet játszik a tumor iniciálásában, de nem magában a tumor progressziójában. A BCC biológiai természetének, esetleges agresszív viselkedésének és lehetséges metasztázisainak előrejelzésében a beteg egyéni genetikai hajlam, daganatméret, infiltrációs mélység, anatómiai elhelyezkedés, a reszekciós peremek állapota és a beteg immunológiai állapota megegyezik. Jelentős megállapításokat írtak le a BCC természetéről és lefolyásáról a Gorling-Goltz-szindróma elemzésében és a xeroderma pigmentosum diagnózisában.
Az indolens (nem agresszív) magában foglalja a nodularis és a felületes BCC-t, amelyek előfordulását gyakrabban figyeljük meg, és prognózissal történő kezelésük általában jó. Az agresszív típusok fertőzően növekvő daganatokat képviselnek, amelyek szövettanilag szklerotizáló, nem szklerotizáló, mikronoduláris és metatipikus-basosquamous karcinómákra oszlanak. Ezeknek a daganatoknak rosszabb a prognózisa az invazív növekedés, a gyakori kiújulások és az áttétes potenciál miatt.
Az egyes osztályozási felosztások főként a tumor szövettani viselkedésén alapulnak, mivel egy ilyen értékelés biológiai szempontból a legnagyobb és az alacsony kockázatú és a magas kockázatú típusok koncepciójának alapja. A felszíni típus besorolása ezért nem egységes, mivel egyes tanulmányok azt javasolják, hogy a felszínes BCC-t vonják be a magas kockázatú daganatok csoportjába, mivel elégtelen és hiányos excízió esetén szubklinikai tumor terjedésével és a későbbi kiújulás fokozott valószínűségével járhat . Ezeknek a daganatoknak a diagnosztizálásában a patológussal való együttműködés szerepe pótolhatatlan, és maga a szövettani vizsgálat segít a daganat diagnózisának és tipizálásának meghatározása mellett számos prognosztikailag fontos morfológiai mutató feltárásában.
A szerzők kijelentik, hogy nem fognak azonos tartalmú esettanulmányokat publikálni más hazai vagy külföldi nyomtatott vagy elektronikus kiadványokban.