11 találat (1 oldal)
2. o. naiv 1 3. o. bosszantó 4. o. száraz 2
durva 1. amelynek viszonylag nagy vastagsága van (op. vékony): durva anyag • masszív (durva és szilárd): durva, masszív falak, ajtók • merész • beszéd. erős: vastag betűk; kövér, erős lábak, kezek • pl.: durva • durva • durva (nagyon durva) • durva (túl durva)
2. érdesség, könyörtelenség, érzelemhiány, tapintat, tisztesség stb. Jellemzi (az emberről és annak megnyilvánulásairól; op. szelíd) • durva: durva, durva ember • nyers • könyörtelen • beszéd. közösségi: kegyetlen, könyörtelen, közösségi módok • érzéketlen • vakmerő • nem kiválasztott: érzéketlen, vakmerő bánásmód; nem kiválasztott szótár • durva • tapintatlan: durva, tapintatlan megjegyzésekkel sérteget valakit • simítatlan • pl.: vágatlan • vágatlan • vágatlan • pejor. mamelucký • pren. pejor.: paholský • kočišský: durva, mamelucké, kočiš viselkedés • műveletlen • primitív • barbár (alacsony szinten); kifejez: grobiansky, chrapúnsky • subšt. hulvátsky • pren. kocsma: grób, hulvat, kocsma beszéd, szavak • vulgáris • közönséges • beszéd. csúnya • kifej.: csúsztatás • csúszós • hívás. kifejez: lédús • zsíros • pren. durvaszemű (általában a beszédről, kifejezésről): vulgáris, zamatos, csúszós poénok • érzéketlen: érzéketlen hazugság
3. o. durva 1; szemcsés 1 4. o. durva 3, mély 4 5. o. alsóbbrendű 2 6. o. általános, általános 1., 2. 7. o. nagy 1 8. o. kanyargós
egyszerű 1. könnyű, könnyedén megoldható, kezelhető stb. (op. komplex) • könnyű (op. nehéz) • bonyolult (op. bonyolult): egyszerű, könnyű játék; egyszerű, könnyű, bonyolult képlet • igénytelen (op. igényes): igénytelen nyelvtan • alap • elemi • triviális • primitív (egyszerűsége miatt nyilvánvaló): nem ismeri az alapvető, elemi, triviális dolgokat • pl. óvoda • iskola • transzfer. tankönyv: óvodai számok; iskola, tankönyv példa
o. szintén kényelmes 2
2. aki él, egyszerűen gondolkodik (az emberről); az egyszerűség bizonyítéka; az egyszerűség alapján • egyszerű • hétköznapi: egyszerű, hétköznapi ember; egyszerű beszéd • sorszám • könyv. gyakori (amely a társadalmi többség része, kivételes státusz nélkül): hétköznapi polgár, egyszerű emberek • szerény • igénytelen (op. szerény, igényes): szerény körülmények; szerény, egyszerű étrend • Diogenikus (Diogenes ókori görög filozófus jellemzi): Diogenikus életmód • beszélgetés. népi (könnyű, a legtöbb számára könnyen használható; a legtöbb emberre jellemző): egyszerű, népi ház; köznyelv • szigorú • józan (nincs díszítés, túlzó összetettség): egyszerű, szigorú, józan formák (op. összetett, bonyolult) • könyv.: egyszerű • egyszerű; természetes • polgári (beszédben egyszerű; op. megmunkált, természetellenes): természetes, civil bemutatás • primitív • tökéletlen (az egyszerűséget tükrözi a fejlődés legalacsonyabb szakaszában): primitív barlangrajzok; az első ember primitív, tökéletlen eszközei • egyszerű gondolkodású • egyszerű gondolkodású • egyszerű gondolkodású (egyszerű gondolkodással jellemezhető; emberről) • pl.: egyszerű • egyszerű • egyszerű • egyszerű
éretlen, aki nem szerzett fizikai al. értelmi érettség; ennek bizonyítéka (op. érett) • éretlen: mentálisan, fizikailag éretlen, éretlen személy • éretlen • éretlen • pren. kifejez korai (még nem elég érett): a fiatalok éretlen, éretlen véleménye • gyermeki • könyv. infantilis (a gyermek szintjén): gyermeki, infantilis cselekedet • hátrafelé (szellemi vagy gazdasági irányban): a fiú hátramaradt; elmaradott életmód • civilizálatlan • kulturálatlan • primitív • korlátozott (jelenlegi civilizációs érettség nélkül): a világ civilizálatlan, kulturálatlan területei; kulturálatlan közönség; primitív, korlátozott gondolkodás • tudattalan • tudattalan (a saját értékének, fontosságának stb. ismerete nélkül): polgári tudattalan lenni • fejletlen • vékony (fizikai érettség nélkül): fejletlen ifjúság; fejletlen, kis test
o. szintén fiatalkorú, fiatal
műveletlen, aki nem rendelkezik a szükséges végzettséggel (op. képzett): műveletlen növekedés • írástudatlan (aki nem tud írni és olvasni): hazánkban nincs írástudatlan ember • tanulatlan • képzetlen • beszélgetés. elavult képzetlen (aki nem járt iskolába): bár képzetlen, képzetlen, bölcs ember • szokás. pejor. primitív: ő primitív bolond • korlátolt (korlátozott mentális, intellektuális szinttel; op. körülnéz): korlátozott munkás • egyszerű (aki nem rendelkezik magas végzettséggel): a nagyapa műveletlen volt, egyszerű ember • elmaradott • pejor. barbár • elavult. eszméletlen (alacsony szintű ismeretek mellett): elmaradott, eszméletlen, barbár emberek • kulturálatlan (alacsony kulturális szinten) • kulturálatlan (oktatás és képzés nélkül egy bizonyos területen): kulturálatlan, műveletlen közönség
alacsony 1. akinek kicsi a magassága (op. magas) • kicsi: alacsony, kicsi srác; kis domb • alacsony • kicsi • hívás.: alacsonyabb • kisebb (viszonylag alacsony): alacsony, alacsonyabb termetű férfi; alacsony, kicsi növekedésű • rövid (op. hosszú): a tacskó alacsony, rövid lábú kutya; esetlen kutya • alacsony szárú • hozomány (alacsony törzsű fafajtákról): alacsony szárú, molyhos alma • kicsi (állatokról): alacsony, kis vad • földszint (az épületről): földszinti ház (op. emelet) • pl.: alacsony • alacsony (nagyon alacsony): alacsony, alacsony szoba • pl. díjakat
2. amelynek kicsi az értéke, al fok. minőségi fok (op. magas) • kicsi: alacsony, kicsi pénzjutalmat kap; mozogjon alacsony sebességgel; alacsony, csekély érdeklődés a színház iránt • enyhe • elhanyagolható • triviális • alig észrevehető (nagyon alacsony; op. jelentős, világos): alacsony, jelentéktelen, elhanyagolható a győzelem valószínűsége; enyhe, alig érzékelhető energiafogyasztás • gyenge • gyenge • elégtelen • átlag alatti • normálérték alatti (amelynek nincs meg a szükséges szintje, intenzitása stb.): gyenge, az átlagos teljesítményszint alatt; gyenge véleménye van valakiről; elégtelen emberi tevékenység • alacsony • alacsony (viszonylag alacsony): alacsony, alacsony igények vannak • gyengék (a szükséges szintet tekintve nem kielégítő, stb .; jó): alacsony, gyenge munkamorál • primitív (először a fejlődési időszak szempontjából): alacsony, primitív fejlődési szakaszban legyen • állat (egy állatra emlékeztet) • pren. alsó: alacsony, állati ösztönök; alacsony, alacsony szenvedélyek • pl. talajszint: talajszintbeli viselkedés
3. o. mély 4 4. o. rossz 1, becstelen, rossz
2. o. határolt, kicsi 1, keskeny 2
primitív 1. amely a társadalmi fejlődés legalacsonyabb szakaszában van • elsődleges • ős (ami a társadalmi fejlődés elején volt): egy primitív, ős, ős család életmódja; ősi, ősvallás • civilizálatlan (op. civilizált) • kulturálatlan • éretlen • barbár: primitív, civilizálatlan, barbár világ • vad • vad • vad • vad: vad, vad, vad törzsek
2. megfelel a társadalmi fejlettség legalacsonyabb szintjének • egyszerű • egyszerű: primitív, egyszerű eszközök; primitív, egyszerű gondolkodás • tökéletlen: tökéletlen technika, tökéletlen előállítási módszer • alacsony: alacsony fejlettségi szint • népi • elavult. vulgáris: népies, vulgáris nyelv
3. o. műveletlen, korlátozott 1, éretlen
egyszerű 1. egyszerűség, apró igények jellemzik (anyagi, társadalmi stb.; az emberről); az egyszerűségen alapszik, a természet • egyszerű • hétköznapi: egyszerű, egyszerű, hétköznapi ember; egyszerű, egyszerű gondolkodás, kifejezés (op. komplex) • hétköznapi (pozíció, funkció, rang stb. nélkül): egyszerű, hétköznapi polgár, katona • könyv. gyakori • elavult. általános: közönséges, közönséges emberek • szegények • plebejusok (általában a múltban; op. úrias, nemesek): szegény, plebejus emberek, származás • bonyolult (op. bonyolult) • természetes: bonyolult beszéd, természetes viselkedés • józan (megfelel a racionálisnak egyszerűség)): józan belsőépítészet • szerény • igénytelen: szerény, igénytelen ruházat; szerény, igénytelen étrend • primitív (megfelel a társadalmi fejlettség legalacsonyabb szintjének; gondolkodásról, termelésről stb.) • naiv • egyszerű • egyszerű • egyszerű gondolkodású (taktikai képesség nélkül, előre megfontolva, mélyebben behatol a dolgokba, jelenségek stb.): naiv gondolkodás, vélemények • kifej.: egyszerű • egyszerű • egyszerű • egyszerű
eredeti 1. ami első volt (van), az elején • eredeti: bolygónk eredeti, eredeti formája • első • eredeti: első, eredeti jelentés • kezdeti • kezdeti: kezdeti, kezdeti impulzus; kezdeti szakasz • elsődleges társadalmi • osztály előtti • osztály nélküli (az emberi társadalomról) • könyv. primitív • primitív: primitív, primitív családrendezés
2. o. alap, fő 1
2. o. bosszantó 3. o. jelentéktelen, közönséges 1