latin: Rheum palmatum L.
Ľudovo: rebarbara, rebarbara díszítő, rapontika
Család: gerincesek
A laikusok számára a rebarbara levelei a bojtorján hasonlítanak. Régen vadul nőtt a Himalája lejtőin, de nagyon hamar elkezdett nőni. A rebarbara évelő tömeges, magas gyógynövény, répagyökérrel. Jelentősen aromás.
Esemény
Régiója Ázsia. Éghajlati viszonyainkban a rebarbaramagok csíra alacsony, és gyakran egyáltalán nem csíráznak, ezért korlátozott mennyiségben generatív módon szaporodnak. Szüksége van tápanyagokban gazdag talajra. ma a kertjeinkben termesztik, valamint zöldségekkel.
Gyűjtendő alkatrészek
A távoli múltban a rebarbarát nemcsak táplálékként, hanem természetes gyógymódként is alkalmazták. A gyógyítás elsősorban a gyökeret használta. A gyógynövények harmadik évét követően kell gyűjteni.
Hatóanyagok
Glikozidokat, tanninokat, flavonoidokat tartalmaz.
Használat
A gyógyszertárban különféle kivonatok, szirupok, tinktúrák és egyéb készítmények előállítására használják, amelyek kis adagokban hasmenésgátlóként, nagyobb adagokban laxánként hatnak.
A teaivás szabályozza az emésztést - gyomorproblémák esetén, alacsony dózisban hasmenés esetén. Nagyobb adagokban segít a székrekedés ellen.
A rebarbara gyökere pozitívan befolyásolja a vértermelést, erősíti az izmokat, a csontokat és az idegeket, tisztítja a testet.
Kompótok, zselék, gyümölcslevek, krémek, lekvárok, borok, sütemények elkészítésére szolgál.
Ellenjavallatok
Mivel a rebarbara nagy mennyiségű oxálsavat tartalmaz, takarékosan kell fogyasztani, és azoknak az embereknek, akiknek beteg epehólyagja gyenge, vesekőben szenvedő vesében van, kerülniük kell a fogyasztását. A terhes nőknek és a 10 év alatti gyermekeknek is kerülniük kell ezt a gyógynövényt.
Érdekesség
Több mint 2000 éve ismert.
Jelmondat
Rebarbara zöldség, amelyet gyümölcsként kezelnek.