rólad

tegnap 8:00 A mandala a világegyetem, a végtelen és az örökkévalóság ősi szimbóluma. A mandala név a hindi nyelvből származik, és szabad fordításban koncentrált energiaköröket jelent.

Ez egy rögzített középpontú grafikus szerkezet, amely körül más elemeket szimmetrikusan ábrázolnak. Ezek szabályos szimbólumokat alkotnak, leggyakrabban szimmetrikus elrendezésben.

Európától Tibetig
Hasonló minták szinte minden ősi civilizációban megjelennek. A mandala spirituális dimenziója az általa sugárzott harmónia és egység energiájában, valamint a minták szimbolikájában rejlik. Bár változatai kultúránként változnak (taosztikus, bennszülött, tibeti, európai), lényegében ugyanazt jelenti. Az európai gótikus katedrálisokban ábrázolt mozaikok a csempéken és az ablakokon szintén kör motívumon alapulnak. Képet képviselnek a világegyetem törvényeinek érzékeléséről.

A mandalák a tudomány részeként
A világ egyik leghíresebb pszichiátere, Carl Gustav Jung a mandalát a tudatalatti felfogásunk magyarázatának eszközének tekintette, és meg volt győződve arról, hogy a rajzolt mandala elemzése felfedheti az ember mentális állapotát. Tudományos munkájának nagy részét ennek a kutatásnak szentelte.

Azt is állította, hogy a mandalák harmonikus, szabályos és körkörös képe befolyásolja az emberi agy mechanizmusait, és hogy a mandaláknak pszichoterápiás hatása is van. Orvosi szempontból az emberi szemet idézik leggyakrabban a mandala példaként. Alakja pupilla, szaruhártya és írisz. Nos, filozófiailag a szem valójában maga a mandala, amelyet a művészetben és a folklórban "tükör a léleknek" nevezünk.