kell műtrágyázni

A rózsa régóta a kertek királynője, előbb királyi, majd kisebb család. Varázsa abban rejlik, hogy bár fás szárú növény, gyönyörű virágai vannak. A nagy virág, a színek, a kellemes illat, a fás hajtások virággazdagsága, a nyilak és a tövisek vörös gyümölcsei az ókortól kezdve lenyűgözték az embert.

Korábban nagyon népszerű fán rózsákat növesztettek virágágyásokban vagy pasziánszokban, amelyeknek nemes fajtájú koronája magas száron hasított. Újabb tenyészformák a kinyúló farózsák (úgynevezett gyász), amelyekben a koronát egy magas törzsről lógó hosszabb ágak alkotják.

A gyümölcsös rózsákat nehezebb és magasabb cserjékként, magányosan, de alacsonyan, ún. talajtakaró, rózsaszín szőnyeget alkotva. A hegymászók számára a 2-3 m hosszúra (magasságra) növekvő hajtások hosszát, alakíthatóságát és rugalmasságát értékelik.

Növekvő rózsák
A királyi kertészek rózsa termesztésével foglalkoztak, de laikusoknak is könnyű lesz, ha kedvező életkörülményeket teremtünk számukra és rendszeres gondozást biztosítunk.

A sikeres termesztés alapja a megfelelő élőhely kiválasztása, a jó életkezdés biztosítja a létfontosságú csemetét, a megfelelő talajt, a megfelelő táplálékot és a megfelelő kezelést. A növény egészségi állapotának és állapotának előfeltételei élete során is.

Oldalválasztás
A rózsák vadon nőnek alacsony növényzetű környezetben. Itt rengeteg napfény van, és bőségesen virágoznak. Ezért hasonló élőhelyre helyezzük őket, mint a vadonban. Különösen a hidegebb éghajlatú területeken napos helyeket kell választani, de nem a déli lejtők zord napját, amely kedvezőtlen hatást gyakorol a vörös virágokra, és általában nem kedvez a növényeknek.

Az árnyékos hely nem alkalmas rózsákra. Vékony és gyenge hajtások képződnek rajtuk, rosszul virágoznak, fájuk pedig a tél előtt nem érik meg, ami a bokor fagyásához vezet. Nem alkalmas továbbá bokros fa alá vagy sekély fűszeres lombhullató fák közelébe helyezni, amelyek tápanyagot és nedvességet vonnak el a rózsáktól. Még a nedves vagy állandó huzatú helyek sem tolerálják a rózsákat.

Ha a kertben nincs teljesen ideális élőhelyünk a rózsák számára, akkor a kertépítészetben (szélvédő falának megépítése) vagy ültetési koncepcióval (rövid távú progresszív fákat létrehozó fák ültetésével) kell létrehoznunk számukra azt. árnyékolva a naptól délről).

Talajminőség
A rózsák növekedési körülményei a talaj típusától és minőségétől, valamint a művelés módjától függenek. Fontos, hogy a talaj mélyebb legyen, és kellően vastag humuszréteget tartalmazzon. Segítünk a humuszképződésben azáltal, hogy szerves anyagokat juttatunk a talajba - jól érett trágya vagy komposzt, de komposztált lehullott levelek, fű és fahamu is.

A talaj nem lehet túl savas vagy lúgos (ezért az ültetés előtt meg kell határozni a pH-értéket), a legjobb talaj a pH 6. A rózsák azonban nagyon toleránsak és viszonylag jól növekednek még pH 5 és 7 közötti savasság esetén is. csökkentik mészkő hozzáadásával, lúgosság viszont tőzeg hozzáadásával a talajba.

A talaj ültetés előtti előkészítésekor győződjön meg arról, hogy jól levegőzött és finoman megmunkált. Nem szabad durván elkészíteni, mivel a nagy légrések nem tesznek jót a rózsák gyökérzetének.

Palánta minőség
A rózsaültetés alapelve, hogy a csemete a lehető legrövidebb idő alatt jól felszívódik. Ezért jó minőségűnek, gyorsan és megfelelően ültetettnek kell lennie (hogy ne száradjon ki).

A cserje rózsa palántáknak 3 normálisan fejlett éves hajtással és sérülésmentes gyökérrel kell rendelkezniük, legalább 20 cm hosszúak. A hagyományos farózsa törzsmagasságának 100-140 cm-nek kell lennie, többnyire növekvő fajták - az ún a gyászrózsa koronáját be kell oltani a talajtól 160 - 180 cm magasra.

A növekvő faiskolákból a palántákat tavasszal és ősszel szabad gyökerekkel szállítják, vagy a teljes tenyészidőszakban termesztőkonténerekben szállítják. A nyitott gyökerű növények ültetésének legjobb ideje az ősz, amikor a talaj még mindig kedvező hőmérsékletű. Az ültetési időszak október végén kezdődik és november közepén fejeződik be, de hossza az időjárástól és az élőhely éghajlati jellemzőitől függ (a talaj nem fagyhat le). A fa- és mászórózsákat tavasszal jobban lehet ültetni, mert így az ültetés után azonnal megszűnik a föld feletti részek fáradságos téli védelme.

Ültetés
A palánták ültetés előtti kezelése a gyökerek lerövidítésében (nagyjából felében) és a gyökérzet száraz vagy sérült részeinek eltávolításában áll. Az őszi ültetés során a zöld, puha és túl vékony hajtásokat is eltávolítjuk a föld feletti részről. A legdurvább hajtások közül 3-5 darabot hagyunk, amelyeket már nem vágunk le. A tavaszi ültetés során azonban a fő hajtást 2-3 rügyre rövidítjük. Meg kell védenünk a palánták gyökereit a kiszáradástól az ültetés előtt és alatt. Az óvodából való hosszú szállítás után éjszakára vízbe merítjük őket, mert részben kiszáradhatnak.

A palántákat megfelelő méretű kutakba ültetjük, hogy az oltás helyét a gyökérnyakon a földbe ültessük körülbelül 3-5 cm mélyen az ágy szintje alatt (a megfelelő mélység fenntartása érdekében a ruhát át tudjuk hajtani a lyuk ültetés közben). A lazán elterjedt gyökereket, amelyeket nem szabad erőszakkal nyomni, komposztba kevert talaj borítja. Sűrítsük össze a talajt egy nem teljesen kitöltött lyukban, hogy a gyökerek jól lehorgonyzódjanak a talajba és alaposan megöntözzük. Várja meg, amíg a víz beázik, majd töltse fel a talajt úgy, hogy kissé hozzáadja a növény gyökérnyakához.

Növény távolság
Az ültetett növények távolságát méretük alapján határozzuk meg - a virágágyás rózsarózsait egymástól 0,5 m távolságra ültessük el három kapcson (dúsan növő, nagyvirágúak kicsit tovább, miniatűr közelebb). Farózsák esetében 1 m vagy annál nagyobb távolság megfelelő, a mászófákat 2-3 m távolságra ültetjük el egymástól. Gyümölcsös- és botanikai rózsákat méretük szerint ültetünk 1-től (nagyobb) - 3 db/m 2 -ig, ha szőnyeget akarunk létrehozni, akkor 4 - 6 db/m 2 -et ültetünk. .

A rózsaágyak létesítése előtt alaposan meg kell gyomlálnunk a földet. Nagyon gyomos kert esetén, de ha szitált füvek, lovak, tollak és egyéb évelő gyomok is vannak a talajban, akkor a legjobb, ha a területet herbicidekkel kezeljük, hogy megszüntessük őket. Ha elhanyagoljuk, a rózsaágy kezelése nagyon fáradságos lesz.

Kezelés vegetáció alatt
A virágrózsák kezelése a vegetációs időszakban a talaj fellazításában áll - kapálás, öntözés és trágyázás. A vadhajtások gyomirtása és eltávolítása szintén fontos.

A talaj kapálásának feladata a felső réteg laza állapotban tartása, ami pozitív hatással van annak áteresztőképességére, ezáltal az öntözés és az esővíz beszivárgására a növény gyökereibe. Ugyanakkor az ásás során felbomlik a talajszárítószer, ami a talaj nedvességének csökkenését okozza. Kapáláskor vigyáznunk kell, hogy ne sértsük meg a növényeket, mert még a kisebb sérülések is átjáróként szolgálhatnak a betegségek számára. A kapánál való gyomlálás magától értetődő.

A talajtakarás olyan intézkedés, amely a rózsaágyban alkalmazható, mert hozzájárul az egyenletes nedvességhez, ugyanakkor a talaj felszínének árnyékolásával megakadályozza az egyéves gyomok növekedését. Középső, legfeljebb 5 cm-es mulcs kéregréteget (vagy érlelt komposztot) használnak. A kéreg védi a növényeket a szárazságtól is.

Toppolás
Az ágyrózsainak (egyes gyümölcsöscsoportoknak is) körülbelül 30-50 l/m 2 mennyiségű öntözésre van szükségük, mivel a rózsák finom gyökerei mélyebben a felszín alatt helyezkednek el. Az öntözés hatékonysága érdekében a víznek el kell érnie legalább 50 cm mélységet, ezért a legjobb a talaj alá önteni, lehetőleg reggel. A felszíni permetezés (tömlő, permetezőgépek) viszonylag keveset juttat vizet a gyökerekhez egyszerre, ráadásul a levelek nedvesítése, amelyek nem elegendőek az esti kiszáradáshoz, gombás megbetegedésekhez vezethetnek. A szokásos szezonális időben ősszel abbahagyjuk az öntözést, amikor rengeteg természetes csapadékvíz van. A száraz ősz folyamán a tél előtt bőséges öntözéssel látjuk el a rózsákat, hogy a gyökérzet a tavaszi szezonra elegendő ellátást kapjon.

Ha a növényen (általában késő tavasszal vagy nyár elején) találunk egy vad hajtást, amely a gyökérzet gyökereiből nő ki, azonnal el kell távolítanunk. A vad hajtást vitalitás jellemzi, de egy nemes fajta hajtásainak rovására növekszik, amelyet tápanyagokból nyer, ezért fontos, hogy még fiatal és puha állapotban radikálisan kihúzzuk, vagy egy részével levágjuk. a gyökér, ha túl erős.

Táplálás
A megfelelő táplálkozás alapja a jól előkészített, megtermékenyített talaj ültetés előtt. Ez a tápanyagellátás annyira elegendő, hogy a növényeket az ültetést követő első évben nem trágyázzák meg. A legjobb szerves trágya a jól érett komposzt, vagy a komposztált trágya (kb. 40 kg/10 m 2 adagban), lótrágya, guano vagy szarvliszt. Ipari műtrágyák használata esetén nagyon körültekintően kell eljárni, és a talajelemzés alapján 6 héttől egy hónappal az ültetés előtt meg kell műtrágyázni a talajt. A rózsák érzékenyek a talaj magasabb sótartalmára, amely a nehezebb talajokban hosszabb ideig tart, és a műtrágyák klórformája sem jár nekik.

Az ültetést követő második évtől kezdjük a növények rendszeres trágyázását. A szállított tápanyagok mennyiségét az élőhely és a víz rendszeréből kell származtatni. A rózsáknak, különösen a többször virágzó nemesített fajtáknak magas a tápanyag-fogyasztása. A tápanyagoknak tavasszal, rügyezéskor, majd virágzás után, a rügyek további virágzás céljából történő ültetése előtt a növények rendelkezésére kell állniuk. Kora tavasszal ezért az ágy teljes területét lassan oldódó teljes műtrágyával megtermékenyítjük 60 - 80 mg/m 2 mennyiségben. A legjobb, ha a rózsákhoz speciális műtrágyát használunk. A rügyképződés megkezdése előtt minden oldattal meg kell műtrágyázni oldattal vagy szilárd műtrágyával, június végén ismételten meg kell műtrágyázni a második virágzás előtt.

Ősszel klórmentes kálium-műtrágyával (30 g/m 2) megtermékenyíthetjük, hogy a fa tél előtt jobban érett legyen. Az alap- vagy nyomelemek bármelyikének akut hiányát gyorsan oldódó ásványi műtrágyákkal lehet pótolni.

Szövegezés. Ľubica Lešinská, Ph.D.
Fotók és rajzok: szerző