vajanský

S.H. szerint Vajanského játékos, tele képekkel és hangokkal.

1909 júniusában megjelent Ivan Krask költői debütálása, a Nox et solitudo. Svetozár Hurban Vajanský nagyon örült, hogy rendkívüli költői tehetség jelent meg irodalmi színterünkön. Mint a ciklus előző részében említettük, ő volt ennek a gyűjteménynek a "keresztapja".

Vajanský érezte a művészetet és különösen az irodalmi művészetet. A debütáló Ivan Kraskkal való kapcsolatának története azonban Vajanský emberi dimenziójáról, lelke emberségéről is beszél. Megértő, féltékeny és nem féltékeny egy olyan tehetségre, amely akár kinövi is. Minden irodalmi mű mögött, minden vers mögött, minden vers mögött szlovákok és Szlovákia kulturális és nemzeti felemelkedését látja. Ezért üdvözölte szívesen a szlovák irodalomban Ivan Kraskot, valódi nevén Ján Botta, és méltatta költői tehetségét. Mint a történelem megmutatta, nem tévedett. És általában - Vajanský ritkán tévedett. Inkább tévedtek irodalmi és kulturális munkásságának jövőbeli értékelői.

1909 decemberében megjelent Vajanský "Összegyűjtött írások" hetedik kötete, amelyben a szerző a Suchá ratolesť regényt tartalmazta. Tegyük hozzá, hogy Vajanský kollektív művének első kiadása összesen 12 kötetet tartalmazott, és kiadása a szerző életében, 1913-ban megszűnt. Posztumusz után Vajanský írásainak újabb két kiadása jelent meg együttesen. Az első posztumusz kiadást tizenkét kötetben a Szent Társaság készítette. A nagyszombati Vojtech az 1924 - 1932 években, a második posztumusz kiadást Matica slovenská készítette Martinban az 1934 - 1939 években, és tizennyolc kötetben jelent meg. Mindkét kiadás - Nagyszombat és Márton - ugyanazon a címen jelent meg Zobrané diela Sv. Hurban Vajanský. Mint látható, Vajanský irodalmi munkája még negyedszázaddal halála után is visszhangzott a szlovák társadalomban. Irodalomtörténészek és újságírásunk fejlődésének történészei előtt azonban felmerült Vajanský rendkívül gazdag újságírásának és elragadó levelezésének megbecsülésének kérdése, amely bizonyos mértékig a mai napig fennáll.

1909 novemberében Vajansky kilencedszer, Oroszországban pedig ötödször járt Oroszországban. Utazásának azonban gyakorlati gazdasági jellege is volt. Barátok - szlávok és az orosz értelmiség körében elkötelezett szlavianofilok - segítségével anyagi segítséget kért a Nemzeti Újság kiadásához. Nem számíthatott semmiféle segítségre a magyar államtól, és a kiadó megállt az előfizetés vagy a szponzorálás miatt. Ugyanakkor beruházni kellett a nyomdatechnikába és technológiákba, amelyek korszerűsítése gyorsan fejlődött. Svetozár Hurban Szentpéterváron vonult, hamarosan néhány rubelt adtak a számlákra. Még nem tudjuk, mennyit, de az biztos, hogy az orosz szponzorok megértése nagyszerű volt.

Irodalmi és irodalomkritikai kiadványok mellett, például közreműködés Hviezdoslav költői munkájának értékelésében, vagy reflexiós esszé Művészetkritika vagy Jr Pravoslav Lešek és Samuel Czambel háttere mellett számos irodalmi alkotás jelent meg külföldön. Kandidát a Husľa című novellája németül jelent meg a prágai Union magazinban és a Prosvjeta novella Hlásnik (Noćobdija) szerb magazinban.

Abban az időben több irodalomtudós és kritikus kezdte észrevenni Vajanskýt és munkásságát. Budapesten Asbóth Oszkár, Csehországban František Votruba, a Szentpétervár folyóiratban pedig a "S. Gurban Vajanskij - egy kiváló szlovák író apja" című aláíratlan cikk jelent meg. Leginkább Heródes (Iród) című epikus költeményének orosz különkiadása örvendeztette meg. Oroszra fordította Vladimír Krivoš, a Szentpéterváron dolgozó művelt szlovák, aki nagyon szoros kapcsolatban állt Vajanskýval. De ez már többsoros beszélgetés.