Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2020/00040-ZME, 2018/01085-TR
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Copaxone 40 mg/ml
oldatos injekció előretöltött fecskendőben
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden előretöltött fecskendő (1 ml) oldatos injekció 40 mg glatiramer-acetátot tartalmaz *, ami megfelel 36 mg glatiramer-nek.
* A glatiramer-acetát négy szintetikus aminosavat tartalmazó szintetikus polipeptidek acetát-sója: L-glutaminsav, L-alanin, L-tirozin és L-lizin, moláris frakciótartománya 0,129-0,153; 0,392-0,462; 0,086-0,100, illetve 0,300-0,374. A glatiramer-acetát átlagos molekulatömege 5000-9000 dalton. Összetételének összetettsége miatt egyetlen specifikus polipeptid sem jellemezhető teljes mértékben, beleértve az aminosav-szekvenciát sem, bár a glatiramer-acetát végső összetétele nem teljesen véletlenszerű.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben (injekció).
Tiszta oldat látható részecskék nélkül.
Az injekciós oldat pH-ja 5,5 - 7,0, ozmolaritása pedig körülbelül 300 mOsmol/l.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Copaxone javallt a sclerosis multiplex (SM) kiújuló formáinak kezelésére (lásd az 5.1 pontot a hatékonyságot igazoló populációval kapcsolatos fontos információkról).
A Copaxone nem javallt primer vagy szekunder progresszív SM esetén.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A Copaxone-kezelést az SM kezelésében jártas neurológus vagy orvos felügyelete alatt kell megkezdeni.
Az ajánlott adag felnőtteknek 40 mg glatiramer-acetát (egy előretöltött fecskendő), szubkután injekció formájában, hetente háromszor, legalább 48 órás különbséggel.
Jelenleg nem ismert, hogy a beteget meddig kell kezelni.
A hosszú távú kezelésről a kezelőorvosnak egyedileg kell döntenie.
Vesekárosodás
A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).
A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten időseknél.
A glatiramer-acetát biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. Nincs elegendő információ a heti háromszor alkalmazott Copaxone 40 mg/ml alkalmazásról 18 év alatti gyermekek és serdülők számára, hogy ajánlásokat tegyen a használatára vonatkozóan. A heti háromszor adott 40 mg/ml Copaxone ezért nem alkalmazható ebben a populációban.
A Copaxone szubkután alkalmazásra szolgál.
A betegeket meg kell tanítani, hogy hogyan adják be magukat, és az egészségügyi szakemberek felügyelete alatt kell tartaniuk az első injekció beadásakor és az injekció beadása után 30 perccel.
Minden injekciót egy másik helyen kell beadni, hogy csökkentse a helyi irritáció vagy fájdalom valószínűségét az injekció beadásának helyén. Megfelelő öninjekciózási hely a váll, a has, a csípő és a comb.
Ha a betegek orvostechnikai eszközt akarnak használni az injekcióhoz, akkor rendelkezésükre áll a CSYNC orvosi eszköz. A CSYNC orvostechnikai eszköz egy automatikus injektor, amelyet a Copaxone előretöltött fecskendőkkel való használatra szánnak, és nem tesztelték más előretöltött fecskendőkkel való használatát. A CSYNC orvostechnikai eszközt a készülék gyártójának ajánlásaival összhangban kell használni.
4.3 Ellenjavallatok
A Copaxone ellenjavallt a következő esetekben:
• Túlérzékenység a hatóanyaggal (glatiramer-acetát) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Copaxone-t csak szubkután szabad beadni. A Copaxone nem adható intravénásán vagy intramuszkulárisan.
A kezelőorvosnak elmagyaráznia kell a betegnek, hogy a Copaxone injekció beadását követő néhány percen belül a következő reakciók bármelyike előfordulhat: értágulat (bőrpír), mellkasi fájdalom, nehézlégzés, palpitáció vagy tachycardia (lásd 4.8 pont). Ezen tünetek többsége rövid ideig tart, és spontán módon következmények nélkül eltűnik. Ha súlyos mellékhatás jelentkezik, a betegnek azonnal le kell állítania a Copaxone szedését, és fel kell keresnie orvosát vagy sürgősségi osztályát. A tüneti kezelést az orvos belátása szerint meg lehet kezdeni.
Nem ismert, hogy a betegek bármely csoportjának nagyobb a kockázata ezeknek a reakcióknak. Mindazonáltal körültekintően kell eljárni a Copaxone alkalmazásakor szívbetegségben szenvedő betegeknél. Ezeket a betegeket a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell.
Ritkán jelentettek görcsöket és/vagy anafilaktoid vagy allergiás reakciókat. Súlyos túlérzékenységi reakciók (pl. Hörgőgörcs, anafilaxia vagy csalánkiütés) ritkán fordulhatnak elő. Ha a reakciók súlyosak, megfelelő kezelést kell kezdeni, és a Copaxone alkalmazását fel kell függeszteni.
Glatiramer-acetátra reagáló antitesteket mutattak ki a Copaxone-nal naponta hosszú ideig kezelt betegek szérumában. A maximális szintet átlagosan 3-4 hónapos kezelés után érték el, majd csökkentek és stabilizálódtak a kiindulási értékhez képest kissé emelkedett értékeken.
Ezekről a glatiramer-acetátra reagáló antitestekről nem bizonyított, hogy semlegesítenek, vagy befolyásolják a Copaxone klinikai hatékonyságát.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenőrizni kell a vesefunkciót a Copaxone-kezelés alatt. Noha az immunokomplexek glomerulusokban történő lerakódását a betegeknél nem igazolták, ez nem zárható ki.
A Copaxone forgalomba hozatala utáni tapasztalatok során ritkán jelentettek súlyos májkárosodás eseteit (beleértve a sárgaságú májgyulladást, májelégtelenséget és ritka esetekben májtranszplantációt) (lásd 4.8 pont). A májkárosodás a Copaxone-kezelés megkezdése után néhány nappal vagy éven át jelentkezett.
Ezekben az esetekben jelentett egyidejű állapotok közé tartozik a túlzott alkoholfogyasztás, a májkárosodás egyidejű vagy anamnézisben történő előfordulása, valamint egyéb potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerek alkalmazása. Klinikailag jelentős májkárosodás esetén mérlegelni kell a Copaxone-kezelés leállítását.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A Copaxone és más gyógyszerek kölcsönhatásait hivatalosan nem értékelték.
Nincs információ a béta-interferonnal való kölcsönhatásról.
A Copaxone-nal egyidejűleg kortikoszteroidokat kapó betegeknél az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók fokozottabb előfordulásáról számoltak be.
In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a glatiramer-acetát erősen kötődik a vér plazmafehérjéihez, de nem helyettesíti vagy helyettesíti fenitoin vagy karbamazepin. Mivel elméleti lehetőség van arra, hogy a Copaxone befolyásolhatja a fehérjét megkötő anyagok eloszlását, az ilyen gyógyszerek egyidejű alkalmazását szorosan ellenőrizni kell.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A Copaxone 20 mg/ml terhes nőknél történő alkalmazásának jelenlegi adatai nem utalnak malformációs, illetve foeto/neonatális toxicitásra. A Copaxone 40 mg/ml terhes nőknél történő alkalmazásának adatai összhangban vannak ezekkel a megállapításokkal. Jelenleg nem állnak rendelkezésre releváns epidemiológiai adatok. Óvintézkedésként a Copaxone-t terhesség alatt nem szabad alkalmazni, kivéve, ha az anyának nyújtott előny meghaladja a magzatra gyakorolt kockázatot.
Nem ismert, hogy a glatiramer-acetát vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Patkányokban nem figyeltek meg szignifikáns hatást a kölykökre, kivéve a glatiramer-acetátot kapó kölykök testtömeg-növekedésének enyhe csökkenését a vemhesség és szoptatás alatt (lásd 5.3 pont).
Nem zárható ki az újszülöttek/csecsemők kockázata. Amikor eldönti, hogy abbahagyja-e a szoptatást, vagy abbahagyja/tartózkodik a Copaxone terápiától,.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A Copaxone biztonságossági adatainak többségét a Copaxone 20 mg/ml-re gyűjtötték, amelyet naponta egyszer szubkután injekcióval adtak be. Ez a szakasz összefoglalja a napi egyszeri Copaxone 20 mg/ml-es négy placebo-kontrollos vizsgálat és a heti háromszor beadott 40 mg/ml Copaxone-kezelés egy placebo-kontrollos vizsgálatának biztonsági adatait.
A Copaxone 20 mg/ml (naponta adott) és 40 mg/ml (heti háromszor adva) biztonságosságának közvetlen összehasonlítását egy vizsgálatban nem végezték el.
Copaxone 20 mg/ml (naponta egyszer adva)
A Copaxone 20 mg/ml-vel végzett összes klinikai vizsgálat során az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók voltak a leggyakoribb mellékhatások, amelyekről a Copaxone-t kapó betegek többsége számolt be. Kontrollált vizsgálatokban az ilyen reakciókról beszámoló betegek száma legalább egyszer nagyobb volt a 20 mg/ml Copaxone-nal kezelt betegeknél (70%), mint a placebót kapó betegeknél (37%). A leggyakrabban jelentett reakciók az injekció beadásának helyén, amelyekről a Copaxone 20 mg/ml-t kapó betegeknél gyakrabban számoltak be, mint a placebót kapó betegeknél: bőrpír, fájdalom, a bőr megvastagodása, viszketés, ödéma, gyulladás és túlérzékenység.
Az alábbi tünetek legalább egy vagy több tünetével járó reakciót az injekció beadása utáni azonnali reakcióként írják le: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, légszomj, szívdobogásérzés vagy tachycardia (lásd 4.4 pont). Ez a reakció a Copaxone injekció beadása után néhány percen belül bekövetkezhet. A Copaxone 20 mg/ml-t kapó betegek 31% -ában legalább egyszer az injekció beadása utáni reakció ezen tüneteinek legalább egyikét jelentették, szemben a placebót kapó betegek 13% -ával.
Az alábbi táblázat összefoglalja azokat a mellékhatásokat, amelyekről a Copaxone 20 mg/ml-t kapó betegeknél gyakrabban számoltak be, mint a placebót kapó betegeknél. Ezek az adatok négy sarkalatos, kettős-vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatból származnak, összesen 512 betegnél, akiket napi 20 mg Copaxone-nal kezeltek, és 509 beteget, akiket 36 hónapig placebóval kezeltek. A relapszus-remitáló sclerosis multiplexben (RRMS) szenvedő betegek három vizsgálatában 269, 20 mg/nap Copaxone-val kezelt beteget és 271, legfeljebb 35 hónapig placebót kapó beteget vontak be. Az első klinikai epizódban szenvedő, klinikailag egyértelmű sclerosis multiplex kialakulásának magas kockázatával járó negyedik vizsgálat 243 beteget, akiket napi 20 mg Copaxone-nal kezeltek, és 238, 36 hónapig placebót kapó beteg.
§ Az „injekció beadásának helyén fellépő reakciók” (különféle típusok) kifejezés magában foglalja az injekció beadásának helyén fellépő összes mellékhatást, kivéve az injekció beadásának helyén fellépő sorvadást és.
♣ Tartalmazza a lokalizált lipoatrophiához kapcsolódó állapotokat az alkalmazás helyén.
A fenti negyedik vizsgálatban a placebo-kontrollált fázist egy nyílt kezelési szakasz követte. Az 5 éves nyílt nyomon követési időszak alatt nem figyeltek meg változásokat a Copaxone 20 mg/ml ismert kockázati profiljában.
Ritka (≥1/10 000 - 2) a kontrollhoz képest. A patkányok növekedésére és viselkedésbeli fejlődésére nem figyeltek meg más jelentős hatást.