Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/06116-ZIA 2016/03979-Z
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
DEGAN 10 mg/2 ml
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
2 ml oldatos injekció (1 ampulla) 10 mg metoklopramid-klorid-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Színtelen, tiszta oldat, szinte látható részecskéktől mentes.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Degan 10 mg/2 ml felnőttek számára javallt:
- a posztoperatív hányinger és hányás megelőzése (PONV),
- hányinger és hányás tüneti kezelése, beleértve az akut migrén okozta hányingert és hányást,
- a sugárterápia okozta hányinger és hányás megelőzése (RINV).
A Degan 10 mg/2 ml gyermekek (1-18 éves) számára javallt:
- a kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV) által kiváltott hányinger és hányás megelőzése második vonalbeli kezelésként,
- a bevált posztoperatív hányinger és hányás (PONV) kezelése második vonalbeli kezelésként.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az oldat beadható intravénásán vagy intramuszkulárisan.
Az intravénás adagokat lassú bolus formájában kell beadni (legalább 3 percig).
Minden javallat (felnőtt betegek)
A PONV megelőzésére egyetlen 10 mg-os adag ajánlott.
Az émelygés és hányás tüneti kezelése, beleértve az akut migrén okozta hányingert és hányást, valamint a sugárterápia okozta hányinger és hányás (RINV) megelőzése: az ajánlott egyszeri adag 10 mg, naponta legfeljebb háromszor ismételve.
A maximális ajánlott napi adag 30 mg vagy 0,5 mg/testtömeg-kg.
Az injekciós terápiának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és a lehető leghamarabb át kell állnia orális vagy rektális terápiára.
Minden javallat (1-18 éves gyermekek)
Az ajánlott adag 0,1–0,15 mg/testtömeg-kg, intravénásan megismételve naponta legfeljebb háromszor. A maximális dózis 24 óra alatt 0,5 mg/testtömeg-kg.
A bizonyított posztoperatív hányinger és hányás (PONV) kezelésére a kezelés maximális időtartama 48 óra.
A kemoterápia okozta késleltetett hányinger és hányás (CINV) megelőzésére a kezelés maximális időtartama 5 nap.
Legalább 6 órás intervallumot kell betartani két adagolás között, még a dózis elutasítása vagy megcáfolása esetén is (lásd 4.4 pont).
Idős betegeknél mérlegelni kell a dózis csökkentését a vese- és májműködés, valamint az általános (geriátriai) törékenység alapján.
Vesekárosodás
Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <15 ml/perc) a napi adagot 75% -kal csökkenteni kell.
Közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 15 - 60 ml/perc) az adagot 50% -kal kell csökkenteni (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagot 50% -kal kell csökkenteni (lásd 5.2 pont).
A metoklopramid ellenjavallt 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél (lásd 4.3 pont).
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Gasztrointesztinális vérzés, mechanikus obstrukció vagy gyomor-bél perforáció, amelyben a gasztrointesztinális motilitás stimulálása kockázatot jelent.
- Megerősített vagy feltételezett pheochromocytoma a súlyos hipertóniás epizódok kockázata miatt.
- A neuroleptikus vagy metoklopramid által kiváltott tardív dyskinesia kórtörténete.
- Epilepszia (a rohamok fokozott gyakorisága és intenzitása).
- Levodopa vagy dopaminerg agonisták kombinációja (lásd 4.5 pont).
- Metoklopramiddal összefüggő methemoglobinaemia vagy NADH-citokróm-b5-reduktáz hiány anamnézisében.
- Alkalmazás 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél az extrapiramidális rendellenességek fokozott kockázata miatt (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Extrapiramidális rendellenességek fordulhatnak elő, különösen gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, és/vagy nagy dózisban. Ezek a reakciók általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és egyszeri beadást követően jelentkezhetnek. Ha extrapiramidális tünetek jelentkeznek, a metoklopramidot azonnal fel kell függeszteni. Ezek a hatások a kezelés abbahagyása után általában teljesen visszafordíthatók, de tüneti kezelést igényelhetnek (gyermekeknél benzodiazepinek és/vagy felnőtteknél antikolinerg antiparkinson-kórok).
A túladagolás elkerülése érdekében a metoklopramid beadása között legalább a 4.2 pontban meghatározott 6 órás intervallumot kell betartani, még a dózis elutasítása és megdöntése esetén is.
A metoklopramiddal történő hosszú távú kezelés potenciálisan irreverzibilis tardív dyskinesiát okozhat, különösen időseknél. A kezelés a tardív dyskinesia kockázata miatt legfeljebb 3 hónapig tarthat (lásd 4.8 pont). Ha a tardív diszkinézia klinikai tünetei jelentkeznek, a kezelést le kell állítani.
Neuroleptikus malignus szindrómáról számoltak be metoklopramiddal kombinálva neuroleptikumokkal, valamint metoklopramid monoterápiával (lásd 4.8 pont). Ha rosszindulatú neuroleptikus szindróma tünetei jelentkeznek, a metoklopramidot azonnal fel kell függeszteni és megfelelő terápiát kell kezdeni.
Különös óvatosság szükséges a mögöttes neurológiai rendellenességekben szenvedő betegeknél és más, központi hatású gyógyszerekkel kezelt betegeknél (lásd 4.3 pont).
A metoklopramid súlyosbíthatja a Parkinson-kór tüneteit is.
Methemoglobinaemiáról számoltak be, amely összefüggésben lehet a NADH-citokróm-b5-reduktáz hiányával. Ilyen esetekben a metoklopramiddal történő kezelést azonnal és véglegesen le kell állítani, és megfelelő intézkedéseket kell hozni (például a metil-tioninium-kloriddal, más néven metilénkékkel).
Szív- és szívbetegségek
Súlyos kardiovaszkuláris nemkívánatos eseményekről számoltak be, beleértve a keringési összeomlást, súlyos bradycardia-t, szívmegállást és QT-megnyúlást a metoklopramid injekciót követően, különösen intravénás alkalmazás után (lásd 4.8 pont).
Különös óvatosságra van szükség, ha a metoklopramidot - különösen intravénásan - adják be időseknek, szívvezetési zavarban szenvedő betegeknek (ideértve a QT-megnyúlást is), a nem korrigált elektrolit-egyensúlyhiányban szenvedő betegeknek, a bradycardiaban szenvedő betegeknek és a QT-intervallum meghosszabbítását ismert egyéb gyógyszereknek.
Az intravénás adagokat lassú bolus formájában (legalább 3 perc alatt) kell beadni a mellékhatások (pl. Hipotenzió, akathisia) kockázatának csökkentése érdekében.
Vese- és májkárosodás
Vesekárosodásban vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az adag csökkentése javasolt (lásd 4.2 pont).
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A levodopa vagy dopaminerg agonisták és a metoklopramid antagonizálják egymást (lásd 4.3 pont).
Elkerülendő kombináció
Az alkohol erősíti a metoklopramid nyugtató hatását.
Fontos kombináció
A metoklopramid prokinetikai hatása miatt egyes gyógyszerek felszívódása megváltozhat.
Antikolinerg szerek és morfinszármazékok
Mind az antikolinerg szerek, mind a morfin-származékok és a metoklopramid antagonizálhatják a gyomor-bélrendszeri motilitást.
Központi idegrendszeri depresszánsok (morfin-származékok, szorongásoldók, nyugtató H1-antihisztaminok, nyugtató antidepresszánsok, barbiturátok, klonidin és hasonló anyagok)
A központi idegrendszeri depresszánsok nyugtató hatása és a metoklopramid nyugtató hatása erősödik.
A metoklopramid és más neuroleptikumok együttes alkalmazása additív hatással lehet az extrapiramidális rendellenességek előfordulására.
A metoklopramid alkalmazása szerotonerg gyógyszerekkel, például szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal (SSRI-k) növelheti a szerotonin-szindróma kockázatát.
A metoklopramid csökkentheti a digoxin biohasznosulását. A digoxin plazmakoncentrációjának gondos monitorozása szükséges.
A metoklopramid növeli a ciklosporin biohasznosulását (Cmax 46% -kal és az expozíció 22% -kal). A ciklosporin plazmakoncentrációjának gondos monitorozása szükséges. A klinikai következmény bizonytalan.
Mivakurium és szuxametonium
Az injekciós metoklopramid meghosszabbíthatja a neuromuszkuláris blokád időtartamát (a plazma kolinészteráz gátlásán keresztül).
A CYP2D6 erős gátlói
A metoklopramid expozíció megnő, ha erős CYP2D6 inhibitorokkal, például fluoxetinnel és paroxetinnel együtt alkalmazzák. Bár a klinikai jelentősége bizonytalan, a betegeket figyelemmel kell kísérni a mellékhatások kialakulására.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhes nőkről (több mint 1000 megszakított terhesség) szóló nagy adatok nem mutatnak rendellenességeket vagy magzati toxicitást. A metoklopramid terhesség alatt alkalmazható, ha a klinikai állapot megköveteli. Farmakológiai tulajdonságai miatt (hasonlóan más neuroleptikumokhoz) az extrapiramidális szindróma az újszülöttnél nem zárható ki, ha a metoklopramidot a terhesség végén adják be. A terhesség végén kerülni kell a metoklopramidot. Ha ebben az időszakban metoklopramidot alkalmaznak, az újszülött megfigyelését el kell végezni.
A metoklopramid kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A szoptatott csecsemőnél a nemkívánatos reakciók nem zárhatók ki. Ezért a metoklopramid nem ajánlott szoptatás alatt. Szoptató nőknél mérlegelni kell a metoklopramid leállítását.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A metoklopramid álmosságot, szédülést, diszkinéziát és dystóniát okozhat, ami befolyásolhatja a látást és ronthatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások szervrendszerenként vannak felsorolva. Az előfordulási gyakoriságokat a következő megegyezéssel határozzuk meg: