A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. sz .: 2017/04102-Z1B
A kiterjesztésről szóló határozat jóváhagyott szövege, ev. Szám: 2015/06351-PRE, 2015/06352-PRE
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 25 mg eplerenont tartalmaz.
Minden tabletta 50 mg eplerenont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
Minden tabletta 34,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz (lásd 4.4 pont).
Minden tabletta 69,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz (lásd 4.4 pont).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Eleveon 25 mg: Sárga, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, körülbelül 6 mm átmérőjű és körülbelül 3,0 mm vastag.
Eleveon 50 mg: Sárga, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, körülbelül 7,5 mm átmérőjű és körülbelül 3,7 mm vastag.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az eplerenon javallt:
- a szokásos terápia kiegészítéseként, beleértve a béta-blokkolókat is, a bal kamrai diszfunkcióval (bal kamrai ejekciós frakció LVFE ≤ 40%) és a közelmúltbeli szívinfarktus utáni szívelégtelenség klinikai tüneteivel csökkentett kardiovaszkuláris mortalitás és morbiditás kockázatának csökkentése érdekében.
- a normál optimális kezelés kiegészítéseként a szív- és érrendszeri mortalitás és morbiditás kockázatának csökkentése érdekében NYHA II. osztályú (krónikus) szívelégtelenségben és bal kamrai szisztolés diszfunkcióban (LVEF ≤ 30%) szenvedő felnőtt betegeknél (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
25 mg és 50 mg erősség áll rendelkezésre az egyéni dózis beállításához. A maximális adagolási rend napi 50 mg.
Miokardiális infarktus után szívelégtelenségben szenvedő betegek számára:
Az eplerenone ajánlott fenntartó adagja napi 50 mg. A kezelést naponta egyszer 25 mg-os dózissal kell megkezdeni, és a szérum káliumszintjének figyelemmel kísérésével napi egyszeri 50 mg-os céldózisra kell titrálni, előnyösen 4 hét alatt (lásd 1. táblázat). Az eplerenon-kezelést az akut miokardiális infarktus után 3-14 napon belül el kell kezdeni.
NYHA II osztályú szívelégtelenségben szenvedő betegek (krónikus):
NYHA II. Osztályú krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kezelést naponta egyszer 25 mg-mal kell kezdeni, és napi egyszeri 50 mg céldózisra kell titrálni, előnyösen 4 héten keresztül; a szérum káliumszintet figyelembe kell venni (lásd 1. táblázat és 4.4 pont).
Az eplerenon-kezelést nem szabad elkezdeni olyan betegeknél, akiknek szérum káliumszintje> 5,0 mmol/l (lásd 4.3 pont).
A szérum káliumszintet ellenőrizni kell az eplerenon-kezelés megkezdése előtt, az első héten és egy hónappal a kezelés megkezdése vagy az adag módosítása után. Szükség szerint rendszeresen ellenőrizni kell a szérum káliumszintjét.
A kezelés megkezdése után az adagot a szérum káliumszintnek megfelelően kell beállítani, az 1. táblázat szerint.
1. táblázat: Az eplerenon dózisának beállítása a kezelés megkezdése után
Szérum káliumszint (mmol/l)
Közbelépés
Az adag beállítása
5,0 mmol/l a kezelés kezdetekor.
· Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek (eGFR 2).
· Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek (Child-Pugh C fokozat).
· Kálium-megtakarító vizelethajtókat vagy erős CYP3A4-gátlókat (pl. Itrakonazol, ketokonazol, ritonavir, nelfinavir, klaritromicin, telitromicin és nefazodon) szedő betegek (lásd 4.5 pont).
· Angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátló és angiotenzin receptor blokkoló (ARB) kombinációja eplerenonnal.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Hatásmechanizmusától függően hyperkalaemia fordulhat elő az eplerenon-kezelés alatt. A kezelés kezdetén és az adag megváltoztatásakor minden betegnél ellenőrizni kell a szérum káliumszintet. Ezenkívül rendszeres monitorozás ajánlott, különösen a hiperkalaemia kialakulásának kockázatával küzdő betegeknél, mint például idősek, veseelégtelenségben szenvedők (lásd 4.2 pont) és cukorbetegek. Az eplerenon-terápia megkezdése után a kálium-kiegészítők alkalmazása nem ajánlott a megnövekedett hyperkalaemia kockázat miatt. Megerősítést nyert, hogy az eplerenon dózisának csökkentése csökkenti a szérum káliumszintjét. Egy tanulmány megerősítette, hogy a hidroklorotiazid hozzáadása az eplerenon kezeléshez kompenzálta a szérum kálium növekedését.
A hyperkalaemia kockázata megnőhet, ha az eplerenont ACE-gátlóval és/vagy ARB-vel kombinálva alkalmazzák. Az eplerenont nem szabad egyidejűleg alkalmazni egy ACE-gátló és egy ARB kombinációjával (lásd 4.3 és 4.5 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban, ideértve a diabéteszes mikroalbuminuriát is, rendszeresen ellenőrizni kell a szérum káliumszintjét. A hyperkalaemia kockázata a vesefunkció csökkenésével nő. Bár a 2. típusú cukorbetegségben és a mikroalbuminuriában szenvedő betegeknél az EPHESUS (Eplerenone Post-Acute Myocardial Infarction Heart Failure Efficiency and Survival Study) adatai korlátozottak, a hiperkalaemia fokozott előfordulását figyelték meg ebben a kis számú betegben. Ezért ezeket a betegeket óvatosan kell kezelni. Az eplerenont hemodialízis nem távolítja el.
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B fokozat) nem észleltek 5,5 mmol/l fölötti szérum káliumszint-emelkedést. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén ellenőrizni kell az elektrolitszintet. Az eplerenont nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, ezért ellenjavallt (lásd 4.2 és 4.3 pont).
Az eplerenon együttadása erős CYP3A4 induktorokkal nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Lítium, ciklosporin, takrolimusz
Ezeket a gyógyszereket nem szabad alkalmazni az eplerenon-kezelés alatt (lásd 4.5 pont).
A tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kálium-megtakarító vízhajtók és kálium-kiegészítők
A megnövekedett hyperkalaemia kockázat miatt az eplerenont nem szabad más kálium-megtakarító diuretikumokat és kálium-kiegészítőket szedő betegeknél alkalmazni (lásd 4.3 pont). A kálium-megtakarító vízhajtók szintén fokozhatják a vérnyomáscsökkentők és más vízhajtók hatását.
ACE-gátlók, ARB
Az eplerenon ACE-gátlóval és/vagy ARB-vel kombinációban történő alkalmazása növelheti a hiperkalémia kockázatát. A szérum kálium- és vesefunkciójának szoros ellenőrzése ajánlott, különösen a vesekárosodás kockázatának kitett betegeknél, pl. idős betegeknél. Az ACE-gátló és az ARB és az eplerenon hármas kombinációja nem alkalmazható (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Interakciós vizsgálatokat eplerenonnal és lítiummal nem végeztek. Ugyanakkor lítium-toxicitást jelentettek azoknál a betegeknél, akik lítiumot kaptak egyidejűleg diuretikumokkal és ACE-β-gátlókkal (lásd 4.4 pont). Az eplerenont és a lítiumot nem szabad együtt adni. Ha ez a kombináció szükségesnek bizonyul, ellenőrizni kell a szérum lítiumszintet (lásd 4.4 pont).
A ciklosporin és a takrolimus vesekárosodáshoz vezethet, és növelheti a hiperkalémia kockázatát. Az eplerenon nem adható együtt ciklosporinnal és takrolimusszal. Ha az eplerenon-kezelés alatt ciklosporint vagy takrolimust kell adni, a szérum kálium- és vesefunkciójának szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.4 pont).
Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok)
A nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett kezelés akut veseelégtelenséghez vezethet, ha közvetlenül befolyásolja a glomeruláris filtrációt, különösen a veszélyeztetett betegeknél (idős és/vagy dehidratált betegeknél). Az eplerenont nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel szedő betegeknek megfelelően hidratáltnak kell lenniük, és a kezelés megkezdése előtt meg kell vizsgálni vesefunkciójukat.
A trimetoprim és az eplerenon együttes alkalmazása növeli a hyperkalaemia kockázatát. A szérum kálium- és vesefunkciót ellenőrizni kell, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél és időseknél.
Alfa - 1 - blokkolók (pl. Prazozin, alfuzozin)
Az alfa-1-blokkolók és az eplerenon kombinációja növelheti hipotenzív hatásukat és/vagy a poszturális hipotenzió kockázatát. Alfa-1-blokkolók egyidejű alkalmazása esetén a poszturális hipotenzió klinikai monitorozása ajánlott.
Triciklikus antidepresszánsok, neuroleptikumok, amifosztin, baklofen
Ezeknek a gyógyszereknek az eplerenonnal történő együttes alkalmazása potenciálisan növelheti a vérnyomáscsökkentő hatást és a poszturális hipotenzió kockázatát.
Ezeknek a gyógyszereknek az eplerenonnal történő együttadása potenciálisan csökkentheti a vérnyomáscsökkentő hatást (nátrium- és folyadékretenció).
In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy az eplerenon nem gátolja a CYP1A2, CYP2C19, CYP2C9, CYP2D6 vagy CYP3A4 izoenzimeket. Az eplerenon nem szubsztrátja vagy inhibitora a P-glikoproteinnek.
A digoxin szisztémás expozíciója (AUC) 16% -kal (90% CI: 4% - 30%) nő, ha együtt adják eplerenonnal. Óvatosan kell eljárni, ha a digoxin dózisa a terápiás tartomány felső végén van.
Nem figyeltek meg klinikailag jelentős farmakokinetikai kölcsönhatást a warfarinnal. Óvatosan kell eljárni, ha a warfarin dózisa a terápiás tartomány felső végén van.
A CYP3A4 teszt szubsztrátokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei, i. a midazolám és a ciszaprid nem mutattak szignifikáns farmakokinetikai interakciókat, ha együtt adták őket eplerenonnal.
- Hatásos CYP3A4 inhibitorok: Ha az eplerenont együtt adják a CYP3A4 enzimet gátló gyógyszerekkel, jelentős farmakokinetikai kölcsönhatások léphetnek fel. Egy erős CYP3A4 gátló (ketokonazol 200 mg naponta kétszer) az eplerenon AUC-értékének 441% -os növekedését eredményezte (lásd 4.3 pont). Az eplerenon együttadása erős CYP3A4 inhibitorokkal, például ketokonazollal, itrakonazollal, ritonavirral, nelfinavirral, klaritromicinnel, telitromicinnel és nefazodonnal ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
- Enyhe vagy mérsékelt CYP3A4 inhibitorok: Eritromicinnel, szakvinavirral, amiodaronnal, diltiazemmel, verapamillal vagy flukonazollal együtt alkalmazva jelentős farmakokinetikai interakciókat eredményez, az AUC nagyságrenddel 98% -ról 187% -ra növekszik. Ezért az eplerenon dózisa nem haladhatja meg a napi 25 mg-ot, ha enyhe vagy közepesen súlyos CYP3A4-gátlókat adnak együtt eplerenonnal (lásd 4.2 pont).
Az eplerenon és orbáncfű (erős CYP3A4 induktor) együttes alkalmazása az eplerenon AUC 30% -os csökkenését okozta. Az eplerenon AUC-jének kifejezettebb csökkenése fordulhat elő, ha erősebb CYP3A4 induktorokkal, pl. rifampicinnel. Az eplerenon csökkent hatékonyságának kockázata miatt erős CYP3A4 induktorokkal (rifampicin, karbamazepin, fenitoin, fenobarbital, orbáncfű) történő együttes alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
Farmakokinetikai klinikai vizsgálat eredményei alapján az antacidok és az eplerenon együttes alkalmazásakor nem várható jelentős kölcsönhatás.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az eplerenon terhes nőknél történő alkalmazásáról nincs megfelelő adat. Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a terhesség, az embriofoetális fejlődés, a szülés vagy a postnatalis fejlődés szempontjából (lásd 5.3 pont). Az eplerenon terhes nőknek történő felírásakor körültekintően kell eljárni.
Nem ismert, hogy az eplerenon szájon át történő beadása után kiválasztódik-e az emberi anyatejbe.
A preklinikai adatok azonban azt mutatják, hogy az eplerenon és/vagy metabolitjai patkányokban vannak az anyatejben, és hogy az ennek az útnak kitett patkánykölykök normálisan fejlődtek. Mivel a szoptatott gyermek lehetséges mellékhatásai nem ismertek, el kell dönteni, hogy abbahagyják-e a szoptatást, vagy abbahagyják/tartózkodnak a szoptatástól.
Nem állnak rendelkezésre emberi termékenységi adatok.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az eplerenonnak a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásaira vonatkozóan nem végeztek vizsgálatokat. Az eplerenon nem okoz álmosságot vagy kognitív károsodást, de a kezelés alatt vagy gépkezelés közben figyelembe kell venni a kezelés során fellépő szédülés lehetőségét.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az EPHESUS és az Eplerenone enyhe betegek kórházi kezelésében és a túlélési vizsgálat szívelégtelenségben [EMPHASIS-HF] két vizsgálatában az eplerenonnál jelentett nemkívánatos események általános előfordulási gyakorisága megegyezett a placebóval.
Az alábbiakban felsorolt mellékhatások azok, amelyek várhatóan kezeléshez kapcsolódnak, és felülmúlják a placebo előfordulását, vagy súlyosak és jelentősen felülmúlják a placebo előfordulását, vagy amelyeket a forgalomba hozatalt követő megfigyelés során figyeltek meg. A mellékhatások szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint vannak felsorolva. A gyakoriságokat a következők határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100-130 ms, és vagy kardiovaszkuláris (CV) okokból kórházba kerültek a beiratkozás előtt 6 hónappal, vagy a B típusú natriuretikus peptid (BNP) plazmaszintje volt legalább 250 pg/ml, vagy az N-terminális pro-BNP plazmaszintje legalább 500 pg/ml férfiaknál (nőknél 750 pg/ml). Az eplerenont naponta egyszer 25 mg-mal kezdték, és egyszer 50 mg-ra emelték. 4 hét után naponta. Ha a szérum káliumszint 2 volt, az eplerenont minden második napon 25 mg-mal kezdték, és az adagot napi egyszer 25 mg-ra emelték.
Összesen 2737 alanyot randomizáltak (kettős-vak), akik eplerenont vagy placebót kaptak. A kezdeti kezelés diuretikumokat (85%), ACE-gátlókat (78%), angiotenzin II receptor blokkolókat (19%), béta-blokkolókat (87%), antitrombotikus kezeléseket (88%), hipolipidemikumok (63%) és digitalisz glikozidokat (27) tartalmazott. %). Az átlagos LVEF volt
26%, az átlagos QRS-hossz pedig
122 ms. Az alanyok többségét (83,4%) szívelégtelenség miatt kórházba szállították a randomizációt megelőző 6 hónapban, és körülbelül 50% -uk szívelégtelenség miatt következett be. Az alanyok körülbelül 20% -ának volt beültethető defibrillátora vagy kardiális reszinkron terápiája.
Az elsődleges végpont, a CV okozta halál vagy a szívelégtelenség miatti kórházi ápolás az eplerenon csoportban 249 (18,3%) és a placebo csoportban 356 (25,9%) (RR 0,63, 95% IS, 0,54–0,74, p 5,5 mmol/l) 158 alanynál (11,8%) az eplerenon csoportban és 96 alanynál (7,2%) a placebo csoportban (p Kapcsolat Általános Szerződési Feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik