Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, id. 2019/04008-ZIA, 2015/06295-Z015/06295-Z
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Fluoxetine Vitabalans 20 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 20 mg fluoxetinnek megfelelő fluoxetin-hidrokloridot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Világoszöld, kerek, domború tabletta, bemetszéssel és 9 mm átmérővel.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
- Súlyos depressziós epizódok.
- Obszesszív-kompulzív zavar.
- Bulimia nervosa: a fluoxetin a pszichoterápia kiegészítéseként javallt az étkezési és veszteséges tevékenységek enyhítésére.
8 éves és idősebb gyermekek és serdülők:
- Mérsékelt vagy súlyos súlyos depressziós epizódok, ha a depresszió 4-6 alkalom után nem reagál a pszichológiai terápiára. Antidepresszánsokat csak mérsékelt vagy súlyos depresszióban szenvedő gyermekeknek vagy fiataloknak adhatnak együttes pszichológiai terápiával kombinálva.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Súlyos depressziós epizódok
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag napi 20 mg. Az adagolást fel kell mérni és szükség esetén módosítani kell a kezelés megkezdésétől számított 3-4 héten belül, majd klinikailag indokolt esetben. Noha egyes betegeknél nagyobb dózisok esetén megnőhet a mellékhatások lehetősége, a 20 mg-os válasz hiányában az adag fokozatosan növelhető legfeljebb 60 mg-ig (lásd 5.1 pont). Az adagot gondosan és egyedileg kell elvégezni minden beteg számára, hogy a betegek a legalacsonyabb effektív dózisban maradjanak.
A depresszióban szenvedő betegeket elegendő ideig, legalább 6 hónapig kell kezelni annak biztosítása érdekében, hogy tüneteik mentesek legyenek.
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag napi 20 mg. Noha egyes betegeknél nagyobb dózisok esetén megnőhet a mellékhatások lehetősége, ha két hét elteltével a 20 mg-ra adott válasz nem megfelelő, az adag fokozatosan, legfeljebb 60 mg-ra emelhető.
Ha 10 héten belül nem tapasztalható javulás, mérlegelni kell a fluoxetinnel történő kezelést. Jó terápiás válasz elérése esetén a kezelést egyedileg beállított dózisokkal folytathatjuk. Bár nincsenek szisztémás vizsgálatok arra a kérdésre, hogy mennyi ideig folytassák a fluoxetinnel végzett kezelést, az OKP (rögeszmés-kényszeres rendellenesség) krónikus betegség, és indokolt megfontolni a kezelésre reagáló betegeknél a 10 hétnél tovább tartó folytatást. Az adagot gondosan és egyedileg kell elvégezni minden beteg számára, hogy a beteg a legalacsonyabb effektív dózisban maradjon. A kezelés szükségességét rendszeresen újra kell értékelni. Egyes orvosok az egyidejű viselkedési pszichoterápiát népszerűsítik azoknál a betegeknél, akik pozitívan reagáltak a farmakoterápiára.
Az OKP-vel kapcsolatos hosszú távú (24 hétnél hosszabb) hatékonyságot nem igazolták.
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag 60 mg/nap. A bulimia nervosa hosszú távú (3 hónapnál hosszabb) hatásosságát nem igazolták.
Felnőttek: Az ajánlott adag növelhető vagy csökkenthető. A 80 mg/napnál magasabb dózisokat nem szisztematikusan értékelték.
A fluoxetin egyszeri vagy osztott adagban adható, étkezés közben vagy között.
A kezelés után a gyógyszerek hetekig maradnak a szervezetben. Ezt a kezelés megkezdésekor és leállításakor szem előtt kell tartani.
8 éves és idősebb gyermekek és serdülők (közepesen súlyos vagy súlyos depressziós epizódok)
A kezelést szakember felügyelete alatt kell megkezdeni és ellenőrizni. A kezdő adag 10 mg. A dózist egyénileg óvatosan kell elvégezni, hogy a beteg a legalacsonyabb effektív dózisban maradjon.
Egy-két hét elteltével ez az adag napi 20 mg-ra emelhető. A 20 mg-nál nagyobb napi dózisokkal végzett klinikai vizsgálatok tapasztalatai minimálisak. A 9 héten túli kezelésről korlátozott adatok állnak rendelkezésre.
Alacsonyabb súlyú gyermekek
Mivel az alacsonyabb plazmaszinteknek magasabb a plazmaszintje, a terápiás hatás alacsonyabb dózisok beadásával érhető el (lásd 5.2 pont).
6 hónapos kezelés után a kezelésre reagáló gyermekkorú betegeknél a kezelés folytatását újra kell értékelni. Ha 9 héten belül nem érhető el klinikai előny, a kezelést felül kell vizsgálni.
Óvatosan kell eljárni az adag emelésekor, és a napi adag általában nem haladhatja meg a 40 mg-ot. A maximális ajánlott adag 60 mg/nap.
Májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont) vagy olyan betegeknél, akik egyidejűleg más gyógyszereket is szednek, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a fluoxetinnel (lásd 4.5 pont), mérlegelni kell az alacsonyabb dózis vagy a ritkább (pl. 20 mg minden második nap) alkalmazást. ).
A fluoxetin abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkeztek
Kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását. A fluoxetinkezelés végén az adagot fokozatosan, legalább egy-két héten keresztül csökkenteni kell az elvonási reakciók kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.4 és 4.8 pont). Ha a dózis csökkentése vagy a kezelés abbahagyása után káros tünetek jelentkeznek, mérlegelni lehet a korábban előírt dózis folytatását. Ezt követően az orvos folytathatja az adag csökkentését, de még lassabb ütemben.
A Fluoxetine Vitabalans filmtabletta csak orális alkalmazásra szolgál.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A fluoxetin ellenjavallt irreverzibilis, nem szelektív monoamin-oxidáz inhibitorokkal (pl. Iproniazid) kombinálva (lásd 4.4 és 4.5 pont).
A fluoxetin ellenjavallt a metoprolollal, amelyet szívelégtelenség esetén alkalmaznak (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Gyermekpopuláció - gyermekek és 18 év alatti serdülők
Klinikai vizsgálatokban az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében gyakrabban számoltak be öngyilkossági magatartásról (öngyilkossági kísérletek és gondolatok) és ellenségességről (különösen agresszióról, konfliktusos viselkedésről és haragról), mint a placebóval kezeltekről. A fluoxetint 8-18 éves gyermekek és serdülők esetében mérsékelt vagy súlyos súlyos depressziós epizódok kezelésére kell alkalmazni, és más indikációk esetén nem alkalmazható. Ha klinikailag szükséges a kezelés megkezdése, a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni, mivel öngyilkossági tünetek jelentkezhetnek. Ezenkívül csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők biztonságára gyakorolt hosszú távú hatásról, ideértve a növekedésre, a pubertásra, valamint a kognitív, érzelmi és viselkedési fejlődésre gyakorolt hatásokat is (lásd 5.3 pont).
Egy 19 hetes klinikai vizsgálatban csökkent magasság- és súlygyarapodást figyeltek meg a fluoxetinnel kezelt gyermekeknél és serdülőknél (lásd 5.1 pont). Nem bizonyított, hogy van-e hatással a normális felnőtt magasság elérésére. A pubertás késésének lehetősége nem zárható ki (lásd 5.3 és 4.8 pont). Ezért a fluoxetinnel végzett kezelés alatt és után ellenőrizni kell a növekedést és a pubertás fejlődését (magasság, súly és Tanner skála). Ha egyikük lelassul, mérlegelni kell a gyermekorvos konzultációját.
Gyermekgyógyászati vizsgálatokban gyakran mániáról és hipomaniáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ezért a mánia/hipománia rendszeres ellenőrzése ajánlott. Ha a beteg mániás fázisba lép, a fluoxetin-kezelést le kell állítani.
Fontos, hogy az orvos gondosan mérlegelje a gyermekkel/fiatal pácienssel és/vagy szüleivel való kezelés kockázatát és előnyeit.
Kiütés és allergiás reakciók
Kiütésről, anafilaxiás eseményekről és progresszív szisztémás eseményekről számoltak be, amelyek néha súlyosak (bőr, vese, máj vagy tüdő) Kiütés vagy allergia egyéb olyan megnyilvánulása esetén, amelynek alternatív etiológiája nem azonosítható, a fluoxetin-kezelést fel kell függeszteni.
A rohamok potenciális kockázatot jelentenek az antidepresszánsok szedésekor. Mint más antidepresszánsoknál, a fluoxetin-kezelést is körültekintően kell elkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek. A kezelést le kell állítani minden olyan betegnél, akinek kialakulása vagy gyakorisága megnő. A fluoxetin nem alkalmazható instabil roham rendellenességben/epilepsziában szenvedő betegeknél, és a kontrollált epilepsziában szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont).
Elektrokonvulzív terápia (ECT)
Mivel ECT-kezelésben részesülő fluoxetinnel kezelt betegeknél ritkán jelentettek hosszan tartó rohamokat, óvatosság szükséges.
Az antidepresszánsokat körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében mánia/hipomania szerepel. Mint minden antidepresszáns esetében, a fluoxetin-kezelést is fel kell függeszteni, ha a beteg mániás szakaszba lép.
A fluoxetin nagymértékben metabolizálódik a májban és kiválasztódik a vesén keresztül. Jelentős májműködési zavarban szenvedő betegeknél alacsonyabb dózis ajánlott, pl. adagolás minden második nap. 2 hónapos napi 20 mg fluoxetin után súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 1
Csökkent libidó 3
Szokatlan álmok 4
Rendellenes orgazmus 5
Öngyilkossági gondolatok és viselkedés
Idegrendszeri rendellenességek
Akathisia Bucoglossal szindróma
A fül és a labirintus rendellenességei
Szív- és szívbetegségek
Kamrai aritmia, beleértve a torsades de pointes-t is
Hosszan tartó QT-intervallum az elektrokardiogramon
Légzőszervi, mellkasi és mediastinalis betegségek
Tüdő események (különböző hisztopatológiai és/vagy fibrózisos gyulladásos folyamatok) 9
Emésztőrendszeri rendellenességek
Száraz száj
Emésztőrendszeri vérzés 10
Máj- és epebetegségek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei
Fokozott zúzódási hajlam
Mérgező epidermális nekrolízis (Lyell-szindróma)
A mozgásszervi és a kötőszövet betegségei
Vese- és húgyúti rendellenességek
Gyakori vizelés 12
A reproduktív rendszer és az emlő rendellenességei
Nőgyógyászati vérzés 13
Ejakulációs rendellenesség
Általános rendellenességek és a beadás helyének rendellenességei
Laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok
Fogyás
A transzaminázok szintjének emelkedése
A gamma-glutamiltranszferáz szint emelkedése
1 Tartalmazza az étvágytalanságot.
2 Tartalmazza a kora reggeli ébredést, a kezdeti álmatlanságot, a középső álmatlanságot.
3 Magában foglalja a libidó elvesztését.
4 Tartalmazza a rémálmokat.
5 Tartalmazza az anorgazmiát.
6 Magában foglalja a befejezett öngyilkosságot, a depressziós öngyilkossági hajlamokat, a szándékos önkárosítást, az önkárosító gondolatokat, az öngyilkossági magatartást, az öngyilkossági gondolatokat, az öngyilkossági kísérletet, a kóros gondolatokat, az önkárosításhoz vezető magatartást. Ezeket a tüneteket az alapbetegség okozhatja.
7 Magában foglalja a hiperszomniát, a szedációt.
8 Hőöblítést tartalmaz.
9 Tartalmazza az atelectasist, az interstitialis tüdőbetegséget, a tüdőgyulladást.
10 Tartalmazza a leggyakoribb fogíny vérzést, haematemezist, haematokémiát, végbél vérzést, vérzéses hasmenést, melenát és gyomorfekélyes vérzést.
11 Ide tartozik az erythema, exfoliatív kiütés, hőkiütés, kiütés, erythematous kiütés, follikuláris kiütés, generalizált kiütés, makula kiütés, makula-papuláris kiütés, morbiliform kiütés, papuláris kiütés, viszketéses kiütés, hólyagos kiütés, vezikuláris hólyag.
12 Tartalmazza a polakizuriát.
13 Tartalmazza a méhnyak vérzését, a méh diszfunkcióját, a méh vérzését, a nemi szervek vérzését, a menometrorrhagia, a menorrhagia, a metrorrhagia, a polymenorrhea, a menopauza utáni vérzést, a súlyos méhvérzést, a hüvelyi vérzést.
14 Magában foglalja az ejakulációs diszfunkciót, az ejakulációs diszfunkciót, a korai magömlést, a késleltetett magömlést, a retrográd magömlést.
15 Tartalmazza az aszténiát.
c) A kiválasztott mellékhatások leírása
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy klinikai súlyosbodás: Öngyilkossági gondolatokról és öngyilkossági magatartás eseteiről számoltak be a fluoxetin-kezelés alatt vagy röviddel azután (lásd 4.4 pont).
Csonttörések: Epidemiológiai vizsgálatok, amelyeket főként 50 éves és idősebb betegeknél végeztek, SSRI-ket és TCA-t szedő betegeknél megnövekedett csonttörések kockázatát mutatták. A kockázathoz vezető mechanizmus ismeretlen.
A fluoxetin abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkeztek
A fluoxetin-kezelés abbahagyása gyakran elvonási tünetekhez vezet. Szédülés, érzékszervi zavarok (beleértve a paresztéziát is), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), aszténia, nyugtalanság vagy szorongás, émelygés és/vagy hányás, remegés és fejfájás a leggyakrabban jelentett reakciók. Általában ezek az események enyhe vagy közepes súlyosságúak és spontán megszűnnek; egyes betegeknél azonban súlyosak és/vagy tartósak lehetnek (lásd 4.4 pont). Ezért ajánlott, ha a fluoxetin-kezelés már nem szükséges, fokozatos abbahagyást kell végrehajtani a dózis fokozatos csökkentésével (lásd 4.2 és 4.4 pont).
d) Gyermekpopuláció (lásd 4.4 és 5.1 pont)
Az ebben a populációban kifejezetten vagy más gyakorisággal megfigyelt mellékhatásokat az alábbiakban ismertetjük. Ezen események gyakorisága a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok expozícióján alapul (n = 610).
Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban a viselkedés társult öngyilkossággal (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), ellenségességgel (beszámolt események: harag, ingerlékenység, agresszió, izgatottság, aktivációs szindróma), mániás reakciókkal, beleértve a mániát és a hipomaniát (ezeknél a betegeknél nem jelentettek korábbi epizódokat) ) és az orrvérzésről gyakrabban számoltak be, és gyakrabban figyelték meg őket antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél, mint a placebóval kezelt egyéneknél.
A klinikai gyakorlatban történő alkalmazás esetén a növekedés retardálásának egyes eseteiről is beszámoltak (lásd még az 5.1. Szakaszt).
Gyermekgyógyászati betegeknél végzett klinikai vizsgálatokban a fluoxetin-kezelés csökkent alkalikus foszfatázszinttel társult.
Gyermekgyógyászati klinikai alkalmazásból különálló eseteket jelentettek késleltetett szexuális érlelésre vagy szexuális diszfunkcióra (lásd még 5.3 pont).
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt nemzeti jelentéstételi központnak.
4.9 Túladagolás
Csak a fluoxetin túladagolásának esetei enyhék voltak. A túladagolás tünetei: hányinger, hányás, görcsrohamok, kardiovaszkuláris diszfunkció, tünetmentes ritmuszavaroktól (beleértve a nodális ritmust és a kamrai ritmuszavarokat) vagy EKG-változásoktól, amelyek a QTc megnyúlását a szívmegállásig (beleértve a torziós nagyon ritka eseteket is) megváltoztatták a központi idegrendszer állapotát gerjesztéstől kómáig. . A pusztán a fluoxetin túladagolásának tulajdonítható halálozás rendkívül ritka volt.
A szív és az életjelek monitorozása ajánlott, általános tüneti és támogató intézkedések mellett. Specifikus ellenszer nem ismert.
A kényszerített diurézis, dialízis, hemoperfúzió és cseretranszfúzió valószínűleg nem lesz előnyös. A szorbittal együtt alkalmazható aktív szén ugyanolyan vagy hatékonyabb lehet, mint a hányás vagy az öblítés. Túladagolás esetén vegye fontolóra több gyógyszer túladagolását. Hosszabb, szoros orvosi megfigyelésre lehet szükség azoknál a betegeknél, akik túlzott mennyiségű triciklusos antidepresszánst szednek, ha egyidejűleg vagy nemrégiben is vettek fluoxetint.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók, ATC kód: N06AB03.
A fluoxetin egy szelektív szerotonin újrafelvétel-gátló, és valószínűleg felelős a hatásmechanizmusáért. A fluoxetin gyakorlatilag nincs affinitása más receptorokhoz, például α1, α2- és β-adrenergekhez; szerotonerg; dopaminerg; hisztaminerg1; muszkarin és GABA receptorok.
Súlyos depressziós epizódok: Klinikai vizsgálatokat végeztek súlyos depressziós epizódokban szenvedő betegeknél a placebo és a gyógyszer kontrollokhoz képest. A Hamilton Depressziós Skálával (HAM-D) mérve a fluoxetin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a placebo. Ezekben a vizsgálatokban a fluoxetin szignifikánsan magasabb válaszarányt (a HAM-D pontszám 50% -os csökkenéseként definiálva) és remissziót ért el a placebóhoz képest.
Dózis-válasz: A súlyos depresszióban szenvedő betegek fix dózisú vizsgálataiban lineáris dózis-válasz összefüggés áll fenn, amely nem jelzi az ajánlottnál magasabb dózisok esetén a hatékonyság szempontjából mutatott előnyt. Mindazonáltal klinikai tapasztalat szerint a növekvő dózismódosítás előnyös lehet egyes betegek számára.
Obszesszív-kompulzív rendellenesség: Rövid távú (kevesebb, mint 24 hét) vizsgálatokban a fluoxetin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a placebo. A terápiás hatás 20 mg/nap dózisban volt, de a magasabb dózisok (40 vagy 60 mg/nap) magasabb válaszarányt mutattak. A hatékonyságot hosszú távú vizsgálatok (három rövid távú vizsgálat kiterjesztett szakasza és relapszus-megelőzési tanulmány) nem igazolták.
Bulimia nervosa: A bulimia nervosa DSM-III-R kritériumainak megfelelő járóbetegeknél végzett rövid távú (kevesebb, mint 16 hetes) vizsgálatok során a 60 mg/nap fluoxetin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a görcsrohamok csökkentése, mint a placebo. A hosszú távú hatékonyságra vonatkozóan azonban nem vonható le következtetés.
Két placebo-kontrollos vizsgálatot végeztek olyan betegekkel, akik megfelelnek a premenstruációs diszforikus rendellenesség (PMDD) diagnosztikai kritériumainak a DSM-IV szerint. A vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akiknek a szociális és munkafunkciói, valamint másokkal való kapcsolata súlyos károsodást szenvedett. Az orális fogamzásgátlókat szedő betegeket kizárták. Az első vizsgálatban napi 20 mg-os folyamatos dózissal 6 cikluson keresztül javulás volt tapasztalható az elsődleges hatékonysági paraméterben (ingerlékenység, szorongás és diszfória). Egy második vizsgálatban a luteális fázis szakaszos adagolásával (napi 20 mg 14 napig) 3 cikluson keresztül javulás volt tapasztalható az elsődleges hatékonysági paraméterben (a problémák súlyossági pontszámának napi rögzítése). Ennek ellenére ezekből a vizsgálatokból nem vonhatók le végleges következtetések a kezelés hatékonyságára és időtartamára vonatkozóan.