ŐKHRA GYÓGYSZER JELLEMZŐI
Ez a gyógyszer további ellenőrzés alatt áll. Ez lehetővé teszi az új biztonsági információk gyors megszerzését. Az egészségügyi szakembereknek be kell jelenteniük a feltételezett mellékhatásokat. A mellékhatások bejelentésének módjáról lásd a 4.8 szakaszt.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Forxiga 10 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 10 mg dapagliflozinnak (dapagliflozin) megfelelő dapagliflozin-propándiol-monohidrátot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag:
Minden tabletta 50 mg vízmentes laktózt tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta).
Sárga, mindkét oldalán domború felületű, körülbelül átlósan átmérőjű, 1,1 x 0,8 cm méretű, gyémánt alakú filmtabletta, egyik oldalán „10”, a másikon „1428” véséssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Forxiga 18 éves vagy annál idősebb, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél javallt a glikémiás kontroll javítása érdekében, mint például:
Ha az étrend és a fizikai aktivitás önmagában nem biztosítja a megfelelő glikémiás kontrollt olyan betegeknél, akiknél a metformint intolerancia miatt alkalmatlannak tartják.
További kombinációs terápia
Más glükózcsökkentő gyógyszerekkel, beleértve az inzulint, kombinálva, ha ezek az étrenddel és a fizikai aktivitással együtt nem biztosítják a megfelelő glikémiás kontrollt (a különböző kombinációkról rendelkezésre álló adatokat lásd a 4.4, 4.5 és 5.1 pontokban).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Monoterápia és kiegészítő kombinációs terápia
Az ajánlott adag naponta egyszer 10 mg dapagliflozin monoterápiában és más glükózcsökkentő gyógyszerekkel, beleértve az inzulint is. Ha a dapagliflozint inzulinnal vagy antidiabetikus szerekkel, például szulfonilureával kombinációban alkalmazzák, alacsonyabb inzulin- vagy antidiabetikus dózis mérlegelhető a hipoglikémia kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodás
A dapagliflozin hatékonysága a vesefunkciótól függ, mérsékelt vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökken, és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél valószínűleg nem lesz elegendő. A Forxiga nem ajánlott mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance [CrCl] betegek 55% -át jelentették a 10 mg dapagliflozinnal kezeltek 1,3% -ánál, szemben a placebóval kezeltek 0,4% -ával.
hA 10 mg dapagliflozin placebóhoz viszonyított átlagos százalékos változása a kiindulási értékhez képest: az összkoleszterinszint 2,5% vs. 0,0%; HDL-koleszterin 6,0% vs. 2,7%; LDL-koleszterin 2,9% vs. -1,0%; trigliceridek -2,7% vs. -0,7%.
* Az alanyok ≥ 2% -ánál és ≥ 1% -nál gyakrabban, és legalább a másik 3 alanynál, akiket 10 mg dapagliflozinnal kezeltek, a placebóhoz képest.
** A kutató szerint lehetséges összefüggésbe hozható, esetleg kapcsolódik a vizsgálati kezeléshez, vagy a vizsgálati kezeléshez kapcsolódik, és az alanyok ≥0,2% -ánál és ≥ 0,1% -nál gyakoribb, és legalább 3nál több betegnél 10 mg dapagliflozinnal kezeltek a placebóhoz.
A kiválasztott mellékhatások leírása
A hipoglikémia gyakorisága az egyes vizsgálatokban alkalmazott elsődleges kezelés típusától függ.
A dapagliflozin monoterápiával végzett vizsgálatokban metformin hozzáadása vagy szitagliptin (metforminnal vagy anélkül) hozzáadása után a kisebb hypoglykaemiás epizódok gyakorisága hasonló volt a kezelési csoportokban, beleértve a placebót is (1400-szor szelektívebb az SGTL2-hez, mint az SGTL1-hez, transzporter in a belek felelősek a glükóz felszívódásáért.
A vizelet glükózszintjének emelkedéséről beszámoltak egészséges egyénekben és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a dapagliflozin beadását követően. 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél 12 héten keresztül napi 10 mg dapagliflozin adagban körülbelül 70 g glükóz ürült a vizelettel (ami 280 kcal/napnak felel meg). A tartós glükózkiválasztást 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél tanulmányozták, akik napi 2 mg dapagliflozint kaptak, legfeljebb 2 évig.
A dapagliflozinnal a vizeletből származó glükóz kiválasztása ozmotikus diurézist és megnövekedett vizeletmennyiséget is eredményezett a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. A 10 mg dapagliflozinnal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek vizeletmennyiségének növekedése 12 hét után is fennmaradt, és körülbelül 375 ml/nap volt. A vizeletmennyiség növekedése a vizelet vizeletürítésének kicsi és átmeneti növekedésével járt, amely nem volt összefüggésben a szérum nátriumkoncentráció változásával.
Az átmeneti vizelet sav kiválasztása is növekedett (3-7 nap), és a szérum húgysav koncentrációjának tartós csökkenése kísérte. 24 hét elteltével a szérum húgysav csökkenése -48,3 és -18,3 mikromol/l (-0,87 és -0,33 mg/dl) között változott.
Klinikai hatékonyság és biztonságosság
A Forxiga hatékonyságának és biztonságosságának értékeléséhez tizenhárom kettős-vak, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot végeztek 6362 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyon; Ezekben a vizsgálatokban 4273 alanyot kezeltek dapagliflozinnal. A kezelés időtartama tizenkét vizsgálatban 24 hét volt, a 8 hosszú távú vizsgálatban 24 és 80 hét között mozgott (a teljes vizsgálati időtartam 104 hét volt), és egy vizsgálatban 52 hét volt, hosszú távú 52 és 104 hét (a vizsgálat teljes időtartama hetek). A cukorbetegség kezelésének átlagos időtartama 1,4 és 16,9 év között mozgott. 52 százalék (52%) enyhe vesekárosodásban szenvedett, 11% pedig közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedett. Az egyének 51 százaléka (51%) férfi, 84% fehér, 9% ázsiai, 3% fekete és 4% más faj tagja volt. Az alanyok nyolcvan százaléka (80%) testtömeg-indexe (BMI) ≥ 27. Ezenkívül két 12 hetes, placebo-kontrollos vizsgálatot végeztek rosszul kontrollált 2-es típusú cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.
A Forxiga monoterápia biztonságosságának és hatékonyságának értékelése érdekében a rosszul kontrollált 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban részesültek, amely 24 hétig tartott (meghosszabbított időszak hozzáadásával). A dapagliflozin napi egyszeri kezelése statisztikailag szignifikáns volt a placebóhoz képest (p 6,5% és ≤ 10%). A glipiziddel összehasonlítva az eredmények hasonló átlagos csökkenést mutattak a HbA1c-ben a kiindulási értéktől az 52. hétig, bizonyítva, hogy a kezelés egyenértékű (3. táblázat). A 104. héten a HbA1c átlagos változása a kiindulási értékhez képest a dapagliflozin esetében -0,32%, a glipizidnél pedig -0,14% volt. A 208. héten a HbA1c átlagos változása a kiindulási értékhez képest a dapagliflozin esetében -0,10%, a glipizidnél pedig 0,20% volt. 52., 104. és 208. héten a hipoglikémia legalább egy epizódja szignifikánsan kevesebb volt a dapagliflozin csoportban (3,5%, 4,3%, illetve 5,0%), összehasonlítva a glipizid csoporttal (40,8%, 47% és 50,0%). A 104. és 208. héten a vizsgálati alanyok aránya 56,2% és 39,7% volt a dapagliflozin csoportban és 50,0% és 34,6% a glipizid csoportban.
3. táblázat: A dapagliflozint és a glipizidet összehasonlító aktív kontrollos vizsgálat 52. heti eredményei (LOCFα) metformin kiegészítő terápiában
| Mutató | Dapagliflozin + metformin | Glipizid + metformin |
| Nb | 400 | 401 |
| HbA1c (%) | ||
| Alapérték (átlag) | 7.69 | 7.74 |
| Változás az alapvonaltól | -0,52 | -0,52 |
| Különbség a glipizid + metforminhoz képest | 0,00d | |
| (95% IS) | (-0,11; 0,11) | |
| Testtömeg (kg) | ||
| Alapérték (átlag) | 88.44 | 87.6 |
| Váltás az alapértelmezett állapotról | -3.22 | 1.44 |
| A glipizid + metformin különbsége | -4,65 * | |
| (95% IS) | (-5,14; -4,17) |
aLOCF: A vizsgálat legújabb értékelését használó elemzés
bRandomizált és kezelt alanyok a kiinduláskor és legalább egyszer a kiindulási hatékonyságértékelés után mértek
cLinest négyzetek átlaga az alapvonalhoz igazítva
d A glipizid + metformin * p-érték 70 éves kombinációjának felel meg.
Gyermekek és serdülők
Farmakokinetikát nem vizsgáltak gyermekeknél és serdülőknél.
A nők átlagos AUCss-értékét 22% -kal magasabbra becsülték, mint a férfiaknál.
A szisztémás expozícióban nincsenek klinikailag jelentős különbségek a kaukázusiak, a feketék és az ázsiaiak között.
Megállapították, hogy a dapagliflozin expozíció a súly növekedésével csökken. Ezért az alacsony testsúlyú betegeknél kissé magasabb, a nagyobb súlyúaknál pedig kissé alacsonyabb az expozíció. Az expozíció különbségei nem tekinthetők klinikailag relevánsnak.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A preklinikai adatok a farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, rákkeltő potenciális és termékenységi vizsgálatok alapján nem mutatnak különleges veszélyt az emberre. A dapagliflozin nem indukált daganatot sem egerekben, sem patkányokban a kétéves karcinogenitási vizsgálatokban értékelt dózisok egyikén sem.
Reprodukciós és fejlődési toxicitás
A dapagliflozin közvetlen beadása laktáló patkány kölyköknek és közvetett expozíció előrehaladott terhességben (az emberi veseforrás miatt a vemhesség második és harmadik trimeszterének megfelelő időszakban) és a laktáció a vesemedence dilatációjának megnövekedett előfordulásával és/vagy súlyosságával jár. és tubuláris dilatáció az utódokban.
Egy olyan fiatalkori toxicitási vizsgálatban, amelyben a dapagliflozint közvetlenül adták fiatal patkányoknak a szülés utáni 21. naptól a 90. napig, a vesemedence és a tubulusok kitágulását figyelték meg minden dózisszintnél, és a kölyök expozíciója a legalacsonyabb tesztelt dózisnál a maximális érték ≥ 15-szöröse volt. ajánlott adag embereknél. Ezek a megállapítások a vese súlyának dózisfüggő növekedésével és a vese makroszkopikus növekedésével voltak kapcsolatban, amelyet minden dózisnál megfigyeltek. A kölyköknél a vesemedence és a tubulusok kitágulása körülbelül 1 hónap gyógyulás alatt nem fordult meg teljesen.
Patkányokban és nyulakban végzett embrió-magzati fejlődés további vizsgálataiban dapagliflozint adtak olyan időszakokban, amelyek az egyes fajok organogenezisének fő periódusait jelentették. A vemhes nőstény nyulakra vonatkozó toxicitást vagy a nyúl fejlődését befolyásoló toxicitást a vizsgált dózisok egyikén sem figyelték meg; a legmagasabb tesztelt dózis a szisztémás expozícióhoz kapcsolódik, a maximálisan ajánlott emberi dózis körülbelül 1191-szeresével. Patkányokban a dapagliflozin nem mutatott embrioletális vagy teratogén hatást a maximális emberi dózis 1441-szeresének kitettségénél.