A forgalomba hozatali engedély jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2017/06791-REG
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Furosemid Xantis 40 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 40 mg furoszemidet tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: 84,125 mg laktóz-monohidrát.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér vagy törtfehér, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott, 7 mm átmérőjű tabletta.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Furosemide Xantis a következők kezelésére javallt:
- másodlagos ödéma szív- vagy májbetegségben
- másodlagos ödéma vesebetegségben (nephrotikus szindróma esetén az elsődleges betegség kezelése szükséges)
- másodlagos ödéma égési sérüléseknél
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagot a beteg válaszától függően egyedileg határozzák meg. Mindig azt a legalacsonyabb dózist kell alkalmazni, amelynél a kívánt hatást érik el.
A következő adagokat alkalmazzák felnőtteknél:
A furoszemid dózisát egyénileg határozzuk meg a kezelésre adott válasz függvényében. Mindig a legalacsonyabb hatásos adagot kell alkalmazni.
Szekunder ödéma szív- vagy májbetegségben
A szokásos kezdő adag egy tabletta (40 mg furoszemidnek felel meg). Ha nem következik be kielégítő diurézis, 6 óra elteltével az egyszeri adag 2 tablettára emelhető (ami 80 mg furoszemidnek felel meg). Ha nem sikerül a megfelelő diurézis, további 6 óra elteltével 4 tabletta (160 mg furoszemidnek felel meg) adható be. Kivételes esetekben 200 mg vagy annál több furoszemid adható kezdeti adagként, és a kezelés során szoros klinikai monitorozásra van szükség.
A szokásos napi fenntartó adag 1 vagy 2 tabletta (ami 40 vagy 80 mg furoszemidnek felel meg).
A fokozott diurézis miatti súlycsökkenés nem haladhatja meg a napi 1 kg testsúlyt.
Másodlagos ödéma vesebetegségben
A szokásos kezdő adag egy tabletta (40 mg furoszemidnek felel meg). Ha nem következik be kielégítő diurézis, 6 óra elteltével az egyszeri adag 2 tablettára emelhető (ami 80 mg furoszemidnek felel meg). Ha nem sikerül a megfelelő diurézis, további 6 óra elteltével 4 tabletta (160 mg furoszemidnek felel meg) adható be. Kivételes esetekben 200 mg vagy annál több furoszemid adható kezdeti adagként, és a kezelés során szoros klinikai monitorozásra van szükség.
A szokásos napi fenntartó adag 1 vagy 2 tabletta (ami 40 mg vagy 80 mg furoszemidnek felel meg).
A fokozott diurézis miatti súlycsökkenés nem haladhatja meg a napi 1 kg testsúlyt.
Nefrotikus szindrómában különös gondosságra van szükség a kumulatív mellékhatások kockázata miatt.
Másodlagos ödéma égési sérüléseknél
A napi és/vagy egyszeri adag 1–2,5 tabletta (ami 40–100 mg furoszemidnek felel meg). Kivételes esetekben legfeljebb 6 tabletta (ami 240 mg furoszemidnek felel meg) adható csökkent vesefunkciójú betegeknél.
A Furosemide Xantis beadása előtt korrigálni kell az esetleges intravaszkuláris hipovolaemiát.
A szokásos adag naponta egy tabletta (40 mg furoszemidnek felel meg) önmagában vagy más gyógyszerekkel kombinálva.
Az alkalmazás módja és időtartama
A tablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad megrágni étkezés előtt, elegendő mennyiségű folyadékkal (pl. Egy pohár víz). A kezelés időtartama a betegség típusától és súlyosságától függ.
4.3 Ellenjavallatok
- túlérzékenység a hatóanyaggal, a szulfonamidokkal (lehetséges kereszt-túlérzékenység furoszemiddel szemben) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
- veseelégtelenség anuriával, amely nem reagál a furoszemid kezelésre
- kóma vagy hepatoma encephalopathiával járó precoma
- súlyos hypokalaemia (lásd 4.8 pont)
- hipovolémia vagy dehidráció
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különösen gondos orvosi felügyelet szükséges azoknál a betegeknél, akik:
- a diabetes mellitus manifeszt vagy látens formája (a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell)
- köszvény (a szérum húgysavszintjét rendszeresen ellenőrizni kell)
- húgyúti elzáródás (pl. prosztata hipertrófia, hidronephrosis, húgycső szűkület)
- hipoproteinémia, pl. nephrotikus szindróma esetén (az adagot óvatosan kell titrálni)
- hepatorenalis szindróma (gyorsan előrehaladó veseelégtelenség, súlyos májbetegséggel, pl. májcirrhosis) társulva
- különösen azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a hirtelen, váratlan vérnyomásesés veszélye, pl. cerebrovaszkuláris betegségben vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegek
- koraszülötteknél (a nephrocalcinosis/nephrolithiasis kockázata; a vesefunkciót ellenőrizni kell, és vese szonográfiát kell végezni)
Koraszülött csecsemőknél, akut légzési distressz szindrómában a diuretikus furoszemid terápia növelheti a perzisztáló ductus arteriosus kockázatát az élet első heteiben.
A furoszemiddel kezelt betegek, különösen az idősek, a vérnyomásesést okozó egyéb gyógyszereket szedő betegek, valamint a hipotenzió kockázatának kitett egyéb állapotú betegek tüneti hipotenziót tapasztalhatnak, ami szédüléshez, ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezet.
A furoszemidet vizelési rendellenességekben (pl. Prosztata hipertrófiában) szenvedő betegeknél csak akkor szabad alkalmazni, ha gondoskodnak a szabad vizeletmennyiség biztosításáról, mivel vizeletretenció és túlzott hólyagnagyobbodás léphet fel.
A furoszemid fokozza a nátrium és kloridok kiválasztását, és ezáltal fokozza a víz kiválasztását. Ezenkívül megnő az egyéb elektrolitok (különösen a kálium, a kalcium és a magnézium) kiválasztása.
A Furosemide Xantis-kezelés során gyakran fokozott elektrolit- és folyadék egyensúlyhiány figyelhető meg a megnövekedett elektrolit-kiválasztás miatt, és a szérum-elektrolitok rendszeres ellenőrzésére van szükség.
A furoszemid hosszú távú kezelése során a szérum elektrolitokat (különösen a káliumot, nátriumot és kalciumot), a hidrogén-karbonátot, a kreatinint, a karbamidot, a húgysavat és a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell.
Szoros monitorozás szükséges azoknál a betegeknél, akiknél fennáll az elektrolit-egyensúlyhiány kialakulásának kockázata, vagy súlyos folyadékvesztés esetén (pl. Hányás, hasmenés vagy intenzív izzadás). Javítani kell a hipovolémiát, a dehidrációt, az elektrolit zavarokat és a sav-bázis egyensúlyhiányt. Ehhez szükség lehet a furoszemid ideiglenes leállítására.
Az elektrolit-egyensúlyhiány lehetséges kialakulását egyidejűleg előforduló betegségek (pl. Cirrhosis, szívelégtelenség), egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont) és étrend befolyásolják.
A fokozott vizeletürítés (kényszerített diurézis) miatti súlycsökkenés nem haladhatja meg az 1 kg/nap értéket, függetlenül a vizelés mértékétől.
Nephrotikus szindrómában szenvedő betegeknél fokozott óvatosság szükséges a mellékhatások fokozott kockázata miatt.
Riszperidon egyidejű kezelése
Reszperidonnal végzett, placebo-kontrollos vizsgálatokban demenciában szenvedő idős betegeknél a furoszemiddel és risperidonnal kezelt betegeknél magasabb mortalitási gyakoriságot figyeltek meg (7,3%, átlagéletkor 89 év, 75-97 év), mint a kizárólag risperidonnal kezelt betegeknél 3,1%, átlagéletkor 84 év, 70-96 év) vagy önmagában furoszemid (4,1%, átlagéletkor 80 év, 67-90 év). A risperidon és más diuretikumok (különösen alacsony dózisú tiazid diuretikumok) egyidejű kezelése nem társult hasonló eredményekkel.
Nem találtak patofiziológiai mechanizmusokat e megállapítások tisztázására, és a halál okának következetes mintázatát nem figyelték meg. Ennek ellenére körültekintően kell eljárni, és a kezelés megkezdése előtt mérlegelni kell ennek a kombinációnak vagy más erős diuretikumokkal történő egyidejű kezelésnek a kockázatát és előnyeit. Nem figyelték meg a mortalitás fokozott előfordulását azoknál a betegeknél, akik más diuretikumokat szedtek a risperidonnal egyidejű kezelés alatt. A dehidrációt a mortalitás általános kockázati tényezőjeként jelentették, a kezeléstől függetlenül, és idős, demenciában szenvedő betegeknél meg kell akadályozni (lásd 4.3 pont).
Lehetséges a szisztémás lupus erythematosus súlyosbodása vagy aktiválása.
A furoszemid beadása pozitív eredményeket eredményezhet az antidoping tesztekben. Ezenkívül a furoszemid doppingszerként történő használata veszélyeztetheti az egészséget.
Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A furoszemid és a glükokortikoidok, a karbenoxolon vagy a hashajtók egyidejű alkalmazása nagyobb káliumveszteséghez vezethet, hypokalaemia kockázatával együtt. Az édesgyökér nagy mennyisége hasonló hatású, mint a karbenoxolone.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-k) (pl. Indometacin, acetilszalicilsav) csökkenthetik a furoszemid hatását. Azoknál a betegeknél, akiknél a furosedmide-kezelés alatt vagy dehidráció esetén hypokalaemia alakul ki, az NSAID-ok egyidejű alkalmazása akut veseelégtelenséget okozhat.
A probenecid, a metotrexát és más, a furosemidhez hasonló, markáns vese tubuláris szekrécióval rendelkező gyógyszerek csökkenthetik a furoszemid hatását.
A fenitoin együttes alkalmazásakor a furoszemid hatásának csökkenéséről számoltak be.
A szukralfát csökkenti a furoszemid felszívódását a bélből és ezáltal csökkenti annak hatását, ezért mindkét gyógyszer beadása között 2 órás időköznek kell lennie.
Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a furoszemid alkalmazása növelheti a szívizom érzékenységét a szívglikozidokra, amelyet hipokalaemia és/vagy hypomagnesaemia okoz.
A QT-megnyúlás szindrómát okozó gyógyszerek (pl. Terfenadin, néhány I. és III. Típusú antiaritmiás szer) és az elektrolit-zavarok együttes alkalmazása növelheti a kamrai aritmiák (beleértve a torsades de pointes-t is) kockázatát.
A szalicilátok nagy dózisainak toxicitása fokozódhat furosemiddel történő egyidejű kezeléssel.
A furoszemid fokozhatja a nefrotoxikus gyógyszerek (pl. Antibiotikumok, például aminoglikozidok, cefalosporinok, polimixinek) mellékhatásait.
A furoszemiddel és egyes cefalosporinok nagy dózisával egyidejűleg kezelt betegeknél vesekárosodás alakulhat ki.
Az aminoglikozidok (pl. Kanamicin, gentamicin, tobramicin) és más ototoxikus gyógyszerek ototoxicitása fokozódhat furoszemiddel történő egyidejű kezeléssel. Az ebből eredő halláskárosodás visszafordíthatatlan lehet. Ezért kerülni kell e gyógyszerek egyidejű alkalmazását.
Figyelembe kell venni a halláskárosodás lehetőségét a ciszplatin és a furoszemid együttes alkalmazásakor. Ha a furoszemidet kényszerített diurézishez alkalmazzák a ciszplatinnal történő kezelés alatt, akkor a furoszemidet csak alacsony dózisban szabad alkalmazni (pl. Normál vesefunkciójú betegeknél 40 mg) és pozitív folyadékháztartással. Ellenkező esetben a ciszplatin nefrotoxicitása fokozódhat.
A furoszemid és a lítium kombinációja a lítium csökkent kiválasztódása miatt fokozott kardiotoxikus és nefrotoxikus hatásokat eredményez. Ezért a lítiumszint gondos figyelemmel kísérése javasolt e kombinációt igénylő betegeknél.
Jelentős vérnyomáscsökkenésre lehet számítani, ha a furoszemidet más vérnyomáscsökkentőkkel, vizelethajtókkal vagy olyan gyógyszerekkel együtt adják, amelyek csökkenthetik a vérnyomást. A vérnyomás jelentős csökkenése, ami sokkhoz vezet és a vesefunkció romlásához vezet (ritkán akut veseelégtelenség), amelyekről különösen akkor számoltak be, amikor angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitorokat vagy angiotenzin II receptor blokkolókat (ARB) adtak be először, vagy ha először adják be nagy dózisban. Ha lehetséges, a furoszemid-kezelést átmenetileg el kell hagyni, vagy csökkenteni kell az adagot legalább 3 nappal a kezelés megkezdése, az ACE-gátlók vagy az ARB-blokkolók kezelésének növelése előtt.
A furoszemid csökkentheti a probenecid, a metotrexát és más gyógyszerek renális kiválasztását, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős vesetubuláris szekréción mennek keresztül. Nagy dózisú kezelés (különösen a furoszemid és más gyógyszerek) esetén ez megnövelheti a szérumszintet és megnövelheti a furoszemid vagy egyidejű kezelés által okozott mellékhatások kockázatát.
A furoszemid fokozhatja a teofillin vagy a kurár izomrelaxánsok hatását.
A furoszemid csökkentheti az antidiabetikumok és a szimpatomimetikumok (pl. Adrenalin, noradrenalin) hatását.
Óvatosan és mérlegelni kell a rizperidon kockázat-haszon egyensúlyát a betegeknél furoszemiddel vagy más erős diuretikumokkal kombináltan vagy egyidejűleg történő kezelés előtt, mielőtt a risperidon alkalmazásáról döntenének (lásd 4.4 pont, mivel a risperidonnal egyidejűleg kezelt idős demenciában szenvedő betegeknél nagyobb a halálozás).
Levotiroxin: A furoszemid nagy dózisa gátolhatja a pajzsmirigyhormonok kötődését a hordozófehérjékhez, ami a szabad hormonok kezdeti átmeneti növekedését és ebből következően a teljes pajzsmirigyhormonszint csökkenését okozhatja. A pajzsmirigyhormon szintjét ellenőrizni kell.
A ciklosporin A és a furoszemid egyidejű alkalmazása a köszvény fokozott kockázatával jár együtt a furoszemid által kiváltott hyperuricaemia és a ciklosporin renális húgysav kiválasztására gyakorolt hatása miatt.
A furosemiddel kezelt, magas radiokontraszt-indukálta nephropathia kockázatának kitett betegeknél nagyobb volt a vesekárosodás előfordulása a radiocontrast beadása után, mint a magas kockázatú betegeknél, akik csak intravénás hidratációt kaptak a radiokontraszt beadása előtt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A furoszemidet csak rövid ideig szabad használni terhesség alatt, és ha valóban szükséges, mert átjut a placentán.
A diuretikumok nem alkalmasak a terhesség alatti magas vérnyomás és ödéma hagyományos kezelésére, mivel károsítják a placenta perfúzióját és következésképpen az intrauterin magzati növekedést.
Ha a furoszemidet szív- és veseelégtelenségben szenvedő terhes nőknél kell alkalmazni, akkor az elektrolit és a hematokrit szintjének gondos monitorozása, valamint a magzat növekedésének monitorozása szükséges. Úgy gondolják, hogy a furoszemid kiszorítja a bilirubint az albuminokhoz való kötődésből, ezáltal növelve a mag sárgaságának kockázatát hiperbilirubinaemiás állapotokban.
A furoszemid átjut a placentán, és a köldökzsinórvér szérumkoncentrációja eléri a szérumkoncentráció 100% -át, mint az anyai vérben. A furoszemid expozíció miatt a mai napig nem számoltak be malformációkról. Ennek ellenére nincs elegendő tapasztalat az esetleges embrió/magzati fejlődési rendellenesség értékeléséhez. Serkentheti a magzat intrauterin vizelettermelését. Urolithiasisról beszámoltak furosemid-kezeléssel összefüggő koraszülötteknél.
A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolja a laktációt. A szoptató nők furosemiddel történő kezelése ezért ellenjavallt. Szükség esetén a szoptatást abba kell hagyni (lásd még 4.3 pont).
Nincsenek adatok a furoszemid termékenységre gyakorolt hatásáról. Állatkísérletek nem mutattak ki semmilyen hatást a termékenységre a furoszemid kezelés alatt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A furoszemid csökkentheti az aktív vezetés képességét és részt vehet a gépek működésében biztonsági rögzítés nélkül. Ez a probléma különösen hangsúlyos a kezelés elején, az adag növelésekor vagy a kezelés megváltoztatásakor, valamint az alkoholfogyasztás kapcsán.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatásokat a gyakoriság szerint osztályozzuk az alábbi megegyezés szerint:
Nagyon gyakori
Gyakran
≥ 1/100 - +/2Cl -/K + a Henle-hurok felemelkedő karjában, blokkolva ezen ionok iontranszportját. A nátrium-kiválasztási frakció tehát elérheti a glomerulárisan szűrt nátrium 35% -át. A nátrium fokozott kiválasztódása miatt másodlagosan növekszik a vizelettel és fokozódik a disztális tubuláris K + szekréció, ezáltal ozmotikusan megköti a vizet. A Ca 2+ és Mg 2+ kiválasztása szintén megnő. A fenti elektrolitok elvesztése mellett csökkenhet a húgysav kiválasztása, és előfordulhat, hogy a sav-bázis egyensúlyhiány lép fel az alkalózis felé.
A furoszemid megszakítja a tubula-glomeruláris visszacsatolási mechanizmust a makula densa-ban, ezért a saluretikus hatékonyság nem csökken.
A furoszemid dózisfüggő módon stimulálja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert. Szívelégtelenség esetén a furoszemid a szív előterhelésének akut csökkenéséhez vezet a vénás kapacitás tágulásával. Ezt a korai vaszkuláris hatást valószínűleg a prosztaglandinok közvetítik, és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválásával, valamint a prosztaglandin-szintézis nem befolyásolja a megfelelő veseműködést.
A furoszemid vérnyomáscsökkentő hatású a megnövekedett nátrium-klorid kiválasztás miatt, mivel csökkenti a vaszkuláris simaizomsejtek érszűkítő ingerekre való érzékenységét, és a vér térfogatának csökkenését is okozza.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Orális alkalmazás után a furoszemid 60-70% -a felszívódik a gyomor-bél traktusból. Krónikus szívelégtelenségben vagy nephrotikus szindrómában szenvedő betegeknél a felszívódás kevesebb, mint 30% lehet.
A hatás kb. 30 percen belül megkezdődik. A maximális plazmakoncentrációt 1 óra múlva érik el.
A furoszemid körülbelül 95% -a kötődik a plazmafehérjékhez. Veseelégtelenség esetén ez az arány további 10% -kal csökkenthető. A relatív eloszlási térfogat 0,2 l/testtömeg-kg (újszülötteknél 0,8 l/testtömeg-kg).
A furoszemid csak kis mértékben metabolizálódik (kb. 10%), és a gyógyszer döntően változatlan formában ürül. A kiválasztás kétharmada a vesén keresztül, egyharmada pedig a széklettel.
Normális vesefunkciójú alanyok eliminációs felezési ideje körülbelül 1 óra, de végstádiumú vesebetegség esetén akár 24 órára is meghosszabbítható.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Akut és krónikus toxicitás
Szájon át történő beadás után az akut toxicitás minden vizsgált fajnál alacsony volt. Patkányokon és kutyákon végzett krónikus toxicitási vizsgálatok vesekárosodást eredményeztek (beleértve a rostos degenerációt és a vese meszesedését).
Az in vitro és az in vivo genotoxicitási vizsgálatok nem mutattak klinikailag releváns bizonyítékot a furoszemid genotoxikus potenciáljára.
Mutagenitás és karcinogenitás
Egereken és patkányokon végzett hosszú távú vizsgálatok nem mutattak releváns bizonyítékot a rákkeltő hatásra.
Patkánymagzatokon végzett reproduktív toxicitási vizsgálatokban egerek és nyulak nagy magdózisú furoszemiddózisú magzatainál csökkent differenciált glomerulusok számát, a lapocka, a humerus és a bordák csontváz anomáliáit (hipokalaemia által kiváltott), valamint a hidronephrosist figyelték meg.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
részben szubsztituált hidroxi-propil-cellulóz