Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/04735-ZIA 2015/05498-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden kemény kapszula fluoxetinium-kloridot tartalmaz, amely 20 mg fluoxetinnek felel meg.
Ismert hatású segédanyagok: Minden kemény kapszula 105 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény zselatin kapszula, felső része világoskék, alsó része fehér, átlátszatlan, fehér vagy csaknem fehér port tartalmaz.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
- Depresszív epizódok.
- Obszesszív-kompulzív zavar.
- Bulimia Nervosa: A MAGRILAN a pszichoterápia kiegészítőjeként javallt a mértéktelen evés és az étkezési veszteség csökkentése érdekében.
Serdülők és 8 éves vagy annál idősebb gyermekek
- Mérsékelt vagy súlyos depressziós epizódok, ha a depresszió 4-6 alkalom után nem reagál a pszichológiai terápiára. Antidepresszánsokat csak mérsékelt vagy súlyos depresszióban szenvedő gyermekeknek vagy serdülőknek adhatnak együttes pszichológiai terápiával kombinálva.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag napi 20 mg. Az adagolást fel kell mérni és szükség esetén módosítani kell a kezelés megkezdésétől számított 3-4 héten belül, majd klinikailag indokolt esetben. Bár egyes betegeknél nagyobb dózisok esetén nagyobb lehet a mellékhatások lehetősége, ha a 20 mg-os válasz nem kielégítő, az adag fokozatosan emelhető legfeljebb 60 mg-ig (lásd 5.1 pont). Az adagolást gondosan és betegenként kell elvégezni, hogy a betegek a legalacsonyabb effektív dózisban maradjanak.
A depresszióban szenvedő betegeket elegendő ideig, legalább 6 hónapig kell kezelni annak biztosítása érdekében, hogy tüneteik mentesek legyenek.
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag napi 20 mg. Bár egyes betegeknél nagyobb dózisok esetén nagyobb lehet a mellékhatások lehetősége, ha két hét múlva nem reagálnak a 20 mg-os adagra, az adag fokozatosan, legfeljebb 60 mg-ra emelhető.
Ha 10 héten belül nem tapasztalható javulás, a fluoxetin-kezelést felül kell vizsgálni. Ha jó terápiás válasz érhető el, a kezelést az adott betegnek megfelelő dózissal lehet folytatni. Bár nincsenek szisztémás vizsgálatok arra a kérdésre, hogy mennyi ideig folytassák a fluoxetinnel végzett kezelést, az OKP (obszesszív kompulzív rendellenesség) krónikus betegség, és körültekintő megfontolni, hogy a válaszadó betegeknél több mint 10 hétig folytassák. Az adagot gondosan és az egyes betegektől függően kell beállítani, hogy a beteg a legalacsonyabb effektív dózisban maradjon. A kezelés szükségességét rendszeresen újra kell értékelni. Néhány orvos elősegíti az egyidejű viselkedési pszichoterápiát azoknál a betegeknél, akik pozitívan reagáltak a gyógyszeres kezelésre.
Az OKP-vel kapcsolatos hosszú távú (24 hétnél hosszabb) hatékonyságot nem igazolták.
Felnőttek és idős betegek: Az ajánlott adag 60 mg/nap (3 kapszula). A bulimia nervosa hosszú távú (3 hónapnál hosszabb) hatásosságát nem igazolták.
Felnőttek - minden javallat:
Az ajánlott adag növelhető vagy csökkenthető. A 80 mg/napnál magasabb dózisokat nem szisztematikusan értékelték.
- 8 éves és idősebb gyermekek és serdülők (közepesen súlyos vagy súlyos depressziós epizódok)
A kezelést szakember felügyelete alatt kell megkezdeni és ellenőrizni. A kezdő adag 10 mg/nap, más formában adva. Az adagot gondosan és egyénenként kell beállítani, hogy a beteg a legalacsonyabb effektív dózisban maradjon.
Egy-két hét elteltével ez az adag napi 20 mg-ra emelhető. A 20 mg-nál nagyobb napi dózisokkal végzett klinikai vizsgálatok tapasztalatai minimálisak. A 9 héten túli kezelésről korlátozott adatok állnak rendelkezésre.
- Alacsonyabb testtömegű gyermekek
Mivel a plazma szintje magasabb plazmaszintű, a terápiás hatás alacsonyabb dózisokkal érhető el (lásd 5.2 pont).
Gyermekgyógyászati betegeknél, akik jól reagálnak a kezelésre, a kezelés folytatásának szükségességét 6 hónap elteltével újra kell értékelni. Ha azonban 9 héten belül nem érhető el klinikai előny, a kezelést fel kell függeszteni, és más terápiákat kell fontolóra venni.
Óvatosan kell eljárni az adag növelésekor, a napi adag általában nem haladja meg a 40 mg-ot. A maximális ajánlott adag 60 mg/nap.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél alacsonyabb vagy ritkább adagot (pl. 20 mg minden második nap) kell mérlegelni (lásd 5.2 pont), valamint olyan betegeknél, ahol az egyidejű gyógyszeres kezelés kölcsönhatásba léphet a MAGRILAN-nal (lásd 4.5 pont).
A fluoxetin abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkeztek
Kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását. A MAGRILAN-kezelés leállításakor az adagot fokozatosan, legalább egy-két héten keresztül csökkenteni kell az elvonási reakciók kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.4 és 4.8 pont). Ha az adag csökkentése vagy abbahagyása után az intolerancia jelei jelentkeznek, fontolóra lehet venni a korábban előírt adag újrakezdését. Ezt követően az orvos folytathatja ennek az adagnak a csökkentését, de fokozatosabban.
A fluoxetin egyetlen adagban vagy osztott adagokban adható be étellel vagy anélkül.
A gyógyszer abbahagyása után egy hétig a testben marad. Ezt figyelembe kell venni a kezelés megkezdésekor vagy leállításakor.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A fluoxetin ellenjavallt irreverzibilis, nem szelektív monoamin-oxidáz inhibitorokkal (pl. Iproniazid) kombinálva (lásd 4.4 és 4.5 pont).
A fluoxetin ellenjavallt a szívelégtelenség kezelésére alkalmazott metoprolollal együtt (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Gyermekpopuláció - gyermekek és 18 év alatti serdülők
Az antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg öngyilkossági magatartást (öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági gondolatok) és ellenségességet (túlnyomórészt agresszió, ellentmondásos magatartás és harag) a placebo csoporthoz képest. A MAGRILAN csak 8-18 éves gyermekeknél és serdülőknél alkalmazható mérsékelt vagy súlyos depressziós epizódok kezelésére, és más indikációkban nem alkalmazható. Ha a kezelési döntést továbbra is a klinikai szükséglet alapján hozzák meg, az ilyen beteget szorosan figyelemmel kell kísérni az öngyilkossági tünetekkel szemben. Ezenkívül csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők biztonságára gyakorolt hosszú távú hatásról, ideértve a növekedésre, a szexuális serdülőkorra, a kognitív, az érzelmi és a viselkedésbeli fejlődésre gyakorolt hatásokat is (lásd 5.3 pont).
Egy 19 hetes klinikai vizsgálatban csökkent magasságot és súlygyarapodást figyeltek meg a fluoxetinnel kezelt gyermekeknél és serdülőknél (lásd 5.1 pont). Nem bizonyított, hogy van-e hatással a normális felnőtt magasság elérésére. Nem zárható ki a késleltetett pubertás lehetősége (lásd 5.3 és 4.8 pont).
A fluoxetinnel végzett kezelés alatt és után ellenőrizni kell a növekedést és a pubertás fejlődését (magasság, súly és TANNER szakasz). Ha egyikük lelassul, mérlegelni kell a gyermekorvos konzultációját.
Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban gyakran jelentettek mániát és hipomaniát (lásd 4.8 pont). Ezért ajánlatos rendszeresen ellenőrizni a mánia/hipomania lehetséges előfordulását. A mániás fázist kezdő betegeknél a fluoxetint fel kell függeszteni.
Nagyon fontos, hogy a kezelést felíró orvosok megvitassák a kezelés kockázatát és előnyeit a gyermekkel/serdülővel és/vagy szüleikkel.
Kiütés és allergiás reakciók
Kiütésről, anafilaxiás eseményekről és progresszív szisztémás eseményekről számoltak be, amelyek néha súlyosak (bőrt, vesét, májat vagy tüdőt érintenek). A fluoxetint abba kell hagyni, ha olyan kiütés vagy allergia egyéb megnyilvánulása jelentkezik, amelyben alternatív etiológia nem azonosítható.
A rohamok az antidepresszánsok potenciális kockázatát jelenthetik. Ezért, mint más antidepresszánsoknál, a fluoxetint is körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek. A kezelést le kell állítani minden olyan betegnél, akinél görcsrohamok alakulnak ki, vagy ahol a rohamok gyakorisága növekszik. Stabil rohamzavarban/epilepsziában szenvedő betegeknél kerülni kell a fluoxetin-kezelést, és a kontrollált epilepsziában szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont).
Elektrokonvulzív terápia (ECT)
Ritkán elhúzódó rohamokról számoltak be ECT-ben részesülő fluoxetinnel kezelt betegeknél, ezért óvatosság szükséges.
Az antidepresszánsokat körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében mánia/hipomania szerepel. Mint minden antidepresszáns esetében, a fluoxetint is fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinek mániás szakasza kezdődik.
A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noreprenephrin-újrafelvétel-gátlók (SNRI-k) a szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Hosszan tartó szexuális diszfunkcióról számoltak be, a tünetek az SSRI-k/SNRI-k leállítása ellenére is folytatódtak.
Máj/vesefunkció
Az 1. az anorexiát tartalmazza
A 2. rész magában foglalja a kora reggeli ébredést, az alvászavarokat és az álmatlanságot
A 3. a libidó elvesztésével jár
4 tartalmazza a rémálmokat
Az 5. ábrán az anorgasmia szerepel
A 6. tétel magában foglalja az öngyilkosságot, az öngyilkossági depressziót, a szándékos önkárosítást, az önsértés gondolatait, az öngyilkossági magatartást, az öngyilkossági gondolatokat, az öngyilkossági kísérletet, a kóros gondolatokat, az önkárosító magatartást. Ezek a tünetek az eredeti betegség tünetei lehetnek.
7 magában foglalja a hiperszomniát, a szedációt
8 tartalmazza a hőhullámokat
A 9. ábra magában foglalja az atelectasist, az interstitialis tüdőbetegséget, a tüdőgyulladást
A 10. tartalmazza a leggyakoribb fogínyvérzést, haematemesist, haematokémiát, a végbél vérzését, véres hasmenést, sárgadinnyét és gyomorfekélyből vagy nyelőcső-varikációból származó vérzést
11 magában foglalja az erythemát, exfoliatív kiütéseket, verejtékezést, kiütést, erythematosus kiütést, follikuláris kiütést, generalizált kiütést, makula kiütést, makulo-papuláris kiütést, morbiliform kiütést, papuláris kiütést, viszketést okozó kiütést, vezikuláris eritemás kiütést, vezikuláris ízületi kiütést,
A 12 magában foglalja a polakizuriát
A 13. tartalmazza a méhnyakvérzést, a méh diszfunkcióját, a méhvérzést, a nemi szervek vérzését. menometrorrhagia, menorrhagia, metrorrhagia, polymenorrhoea, posztmenopauzális vérzés, méhvérzés, hüvelyi vérzés
A 14 magában foglalja a magömlés kudarcát, a diszfunkcionális magömlést, a korai magömlést, a késleltetett magömlést, a retrográd magömlést
A 15. tartalmazza az aszténiát
A kiválasztott mellékhatások leírása
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása: Öngyilkossági gondolatokról és öngyilkossági magatartás eseteiről számoltak be a MAGRILAN-kezelés alatt vagy röviddel azután (lásd 4.4 pont).
Csonttörések: epidemiológiai vizsgálatok - főként 50 éves vagy annál idősebb betegeknél végezve, SSRI-ket és triciklusos antidepresszánsokat (TCA) szedő betegeknél fokozott a csonttörések kockázata. A megnövekedett kockázathoz vezető mechanizmus ismeretlen.
A fluoxetin abbahagyása esetén tapasztalható elvonási szindrómák: A fluoxetin abbahagyása gyakran elvonási tünetekhez vezet. Szédülés, érzékszervi zavarok (beleértve a paresztéziát is), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), aszténia, izgatottság vagy szorongás, émelygés és/vagy hányás, remegés és fejfájás a leggyakrabban jelentett reakciók. Általában ezek az állapotok enyhe vagy közepes súlyosságúak és spontán megszűnnek, de egyes betegeknél súlyosak és/vagy elhúzódhatnak (lásd 4.4 pont). Ezért, ha a MAGRILAN-kezelés már nem szükséges, fokozatos abbahagyást kell végrehajtani a dózis fokozatos csökkentésével (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyermekpopuláció (lásd 4.4 és 5.1 pont)
Egyéb mellékhatások. amelyeket kifejezetten ebben a csoportban vagy különböző frekvenciákon figyeltek meg, az alábbiakban ismertetjük. Ezen mellékhatások gyakorisága gyermekgyógyászati vizsgálatok adatain alapul (n = 610).
Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban a magatartás öngyilkossággal (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenségességgel (jelentett mellékhatások voltak: harag, ingerlékenység, agresszió, izgatottság, aktivációs szindróma), mániás reakciókkal, köztük mániával és hipomaniával voltak összefüggésben ezeknél a betegeknél) és az orrvérzést gyakrabban figyelték meg antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél, mint a placebóval kezelt egyéneknél. A klinikai gyakorlatban egyedülálló növekedési retardációs esetekről számoltak be (lásd 5.1 pont).
Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban a fluoxetin-kezelés csökkent alkalikus foszfatázszinttel társult.
Gyermekgyógyászati klinikai alkalmazásból különálló eseteket jelentettek, amelyek késleltetett szexuális érlelésre vagy szexuális diszfunkcióra utalhatnak (lásd még 5.3 pont).
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt nemzeti jelentéstételi központnak.
4.9 Túladagolás
Csak a fluoxetin túladagolásának esetei enyhék voltak. A túladagolás tünetei közé tartoztak a hányinger, hányás, görcsrohamok, kardiovaszkuláris diszfunkció, a tünetmentes ritmuszavaroktól (beleértve a csomó ritmust és a kamrai aritmiát), vagy az EKG változásaiból, amelyek a QT megnyúlására utalnak a szívmegállásig (beleértve a Torsades dees nagyon ritka eseteit is). gerjesztés kómára. A pusztán a fluoxetin túladagolásának tulajdonítható halálozás rendkívül ritka volt.
Javasolt a szív- és életjelek monitorozása, általános tüneti és támogató mérésekkel együtt. Specifikus ellenszer nem ismert.
A kényszerített diurézis, dialízis, hemoperfúzió és cseretranszfúzió valószínűleg nem lesz előnyös. A szorbittal együtt alkalmazható aktív szén ugyanolyan vagy hatékonyabb lehet, mint a hányás vagy az öblítés. Vegye figyelembe a más gyógyszerekkel való kölcsönhatás lehetőségét a túladagolás kezelésekor is. Hosszabb, szoros orvosi nyomon követésre lehet szükség azoknál a betegeknél, akik túlzott mennyiségű triciklusos antidepresszánst szednek, ha egyidejűleg (vagy nemrégiben) szednek fluoxetint.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók
ATC kód: N06A B03
A fluoxetin egy szelektív szerotonin újrafelvétel-gátló, és valószínűleg felelős a hatásmechanizmusáért. A fluoxetin gyakorlatilag nincs affinitása más receptorokhoz, például az α1-, a2- és β-adrenerg, szerotonerg; dopaminerg; hisztaminerg1; muszkarin; és GABA receptorok.
Klinikai hatékonyság és biztonságosság
Depresszív epizódok: Klinikai vizsgálatokat végeztek depressziós epizódokban szenvedő betegeknél, összehasonlítva a placebo és a hatóanyag kontrollokkal. Ha a Hamilton Depressziós Skála (HAM-D) segítségével mértük, a MAGRILAN szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a placebo. Ezekben a vizsgálatokban a MAGRILAN szignifikánsan magasabb válaszarányt (a HAM-D pontszám 50% -os csökkenéseként definiálva) és remissziót ért el a placebóhoz képest.
Dózis-válasz: A depressziós epizódokban szenvedő betegek fix dózisú vizsgálataiban ugyanolyan dózis-válasz összefüggés áll fenn, amely nem jelzi az ajánlottnál magasabb dózisok hatásosságának előnyét. Mindazonáltal klinikai tapasztalat szerint a növekvő dózismódosítás előnyös lehet egyes betegek számára.
Obszesszív-kompulzív rendellenesség: Rövid távú (kevesebb, mint 24 hét) vizsgálatokban a fluoxetin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult, mint a placebo. A terápiás hatás 20 mg/nap dózisban volt, de a magasabb dózisok (40 vagy 60 mg/nap) magasabb válaszarányt mutattak. A hatékonyságot hosszú távú vizsgálatok (három rövid távú vizsgálat kiterjesztett szakasza és relapszus-megelőzési tanulmány) nem igazolták.
Bulimia nervosa: Rövid távú (kevesebb, mint 16 hét) klinikai vizsgálatokban az ambuláns betegeknél, akik megfelelnek a bulimia nervosa DSM-III-R kritériumainak, a napi 60 mg fluoxetin a vérzésnél lényegesen hatékonyabban csökkenti a vérzést. De a hosszú távú hatékonyságra vonatkozóan nem vonható le következtetés.
Premenstruációs diszforikus rendellenesség: Két placebokontrollált vizsgálatot végeztek olyan betegeknél, akik megfelelnek a premenstruációs diszforikus rendellenesség (PMDD) diagnosztikai kritériumainak a DSM-IV szerint. A vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akiknek a szociális és munkafunkciói, valamint másokkal való kapcsolata súlyos károsodást szenvedett. Az orális fogamzásgátlókat szedő betegeket kizárták. Az első vizsgálatban napi 20 mg-os folyamatos adag 6 cikluson keresztül javulást mutatott az elsődleges hatékonysági paraméterben (ingerlékenység, szorongás és diszfória). A második vizsgálatban a luteális fázis szakaszos adagolásával (napi 20 mg 14 napig) 3 cikluson keresztül javulás volt megfigyelhető az elsődleges hatékonysági paraméterrel (napi probléma-súlyossági pontszám). Ennek ellenére ezekből a vizsgálatokból nem vonhatók le végleges következtetések a kezelés hatékonyságára és időtartamára vonatkozóan.