AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Olazax 10 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
2.1 Általános leírás
Minden tabletta 10 mg olanzapint tartalmaz.
2.2 Minőségi és mennyiségi összetétel
Ismert hatású segédanyag: Minden tabletta 0,35 mg aszpartámot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Sárga, kerek, lapos, metszett élű tabletta, egyik oldalán „OL”, a másikon „4” jelzéssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az olanzapin javallt skizofrénia kezelésére.
Az olanzapin hatékonyan képes fenntartani a klinikai javulást a kezelés folytatása során azokra a betegekre, akik erre reagálnak.
Az olanzapin közepesen súlyos vagy súlyos mániás epizódok kezelésére javallt.
Az olanzapin a megismétlődés megelőzésére javallt olyan bipoláris rendellenességben szenvedő betegeknél, akiknél a mániás epizódok olanzapin-kezelése hatékony volt (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Skizofrénia: Az olanzapin ajánlott kezdő adagja 10 mg/nap.
Mániás epizód: A kezdeti adag napi egyszeri adag 15 mg monoterápiában vagy napi 10 mg kombinált terápiában (lásd 5.1 pont).
A bipoláris rendellenesség kiújulásának megelőzése: Az ajánlott kezdő adag 10 mg/nap. Azoknál a betegeknél, akiket mániás epizód miatt olanzapinnal kezeltek, folytassa a terápiát ugyanazzal a dózissal a kiújulás megelőzése érdekében. Ha új mániás, vegyes vagy depressziós epizód fordul elő, az olanzapin-kezelést folytatni kell (szükség esetén az adag optimalizálásával), a hangulati rendellenességek kiegészítő terápiájával, aminek klinikailag indokolt.
A skizofrénia, a mániás epizódok kezelése és a bipoláris rendellenesség megismétlődésének megelőzése során a napi dózist később az egyéni klinikai állapot alapján 5-20 mg/nap tartományban lehet beállítani. Az ajánlottnál magasabb kezdő adag emelése csak megfelelő klinikai újraértékelés után javasolt, és általában nem fordulhat elő 24 óránál rövidebb időközönként.
Az olanzapin étkezésektől függetlenül adható, mivel az étel nem befolyásolja a felszívódást. Az olanzapin abbahagyása esetén mérlegelni kell az adag fokozatos csökkentését.
Különleges populációk Idős betegek
Alacsonyabb kezdő adag (5 mg/nap) általában nem javallt, de ezt 65 éves és idősebb betegeknél mérlegelni kell, ha klinikai állapotuk ezt megköveteli (lásd 4.4 pont).
Vese- és/vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Alacsonyabb kezdő dózist (5 mg) kell mérlegelni ezeknél a betegeknél. Enyhe májkárosodás (cirrhosis, Child-Pugh A vagy B osztály) esetén a kezdő adagnak 5 mg-nak kell lennie, és óvatosan kell emelni.
A nem dohányzóknak a dohányzókhoz képest általában nem kell módosítaniuk a kezdő adagot és az adagtartományt. Az olanzapin metabolizmusát a dohányzás indukálhatja. Javasoljuk, hogy klinikailag ellenőrizzék és szükség esetén mérlegeljék az olanzapin dózisának emelését (lásd 4.5 pont).
Egynél több olyan tényező jelenlétében, amely lelassíthatja az anyagcserét (női nem, idősebb kor, nemdohányzó), mérlegelni kell a kezdő adag csökkentését. Ezeknek az alanyoknak az adag emelését, ha jelezték, körültekintően kell alkalmazni. (Lásd 4.5 és 5.2 szakasz)
Gyermekpopuláció
Az olanzapin nem ajánlott gyermekek és 18 év alatti serdülők számára, a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. A serdülőknél végzett rövid távú vizsgálatokban a súlygyarapodás, a lipid- és prolaktinváltozások nagyobb arányáról számoltak be, mint a felnőtt betegeknél végzett vizsgálatokhoz (lásd 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pont).
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A szűk látószögű glaukóma kockázatának ismert betegei.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az antipszichotikus kezelés során a betegek klinikai állapotának javulása több naptól-hétig tarthat.
Demenciával és/vagy magatartási rendellenességekkel járó pszichózis
Az olanzapin nem ajánlott pszichózisban és/vagy demenciával kapcsolatos viselkedési rendellenességekben szenvedő betegeknél a megnövekedett mortalitás és az agyi érrendszeri események kockázata miatt. A placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban (6-12 hét) idős betegeknél (átlagéletkor 78 év), demenciával összefüggő és/vagy viselkedési pszichózisban szenvedőknél az olanzapinnal kezelt betegeknél a halálozás kétszerese volt a placebóval kezelt betegekéhez képest (3, 5% vs. 1,5%). A halálozás nagyobb gyakorisága nem függött össze az olanzapin dózisával (átlagos napi dózis 4,4 mg) vagy a kezelés időtartamával. Kockázati tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a megnövekedett halálozáshoz ebben a betegcsoportban, a 65 év feletti életkor, a dysphagia, a szedáció, az alultápláltság és a dehidráció, a tüdőbetegség (pl. Tüdőgyulladás aspirációval vagy anélkül), vagy a benzodiazepinek egyidejű alkalmazása. Az olanzapinnal kezelt betegeknél a placebóval kezelt betegekhez viszonyított magasabb halálozási gyakoriság azonban független ettől a kockázati tényezőtől.
A cerebrovaszkuláris nemkívánatos eseményekről (CVAE, pl. Stroke, átmeneti ischaemiás roham), beleértve a halált is beszámoltak ugyanabban a klinikai vizsgálatban. Az olanzapinnal kezelt betegeknél a CVAE háromszorosára nőtt a placebóval kezelt betegeknél (1,3% vs. 0,4%).
Minden olyan olanzapinnal és placebóval kezelt betegnél, aki agyi érrendszeri eseményt tapasztalt, korábban is voltak kockázati tényezők. Az olanzapin kezeléssel összefüggésben a 75 évnél idősebb kort és a vaszkuláris/kevert demenciát azonosították a CVAE kockázati tényezőjeként. Az olanzapin hatékonyságát ezekben a vizsgálatokban nem igazolták.
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél az olanzapin alkalmazása a dopamin-agonistával összefüggő pszichózis kezelésében nem ajánlott. Klinikai vizsgálatokban a parkinsoni tünetek súlyosbodásáról és hallucinációkról nagyon gyakran és gyakrabban számoltak be, mint a placebo esetén (lásd 4.8 pont), és az olanzapin nem volt hatékonyabb, mint a placebo a pszichotikus tünetek kezelésében. Ezekben a vizsgálatokban a a vizsgálat megkezdésekor az antiparkinson hatásos dózisa a dopamin agonista) és ugyanazt a parkinson hatású gyógyszert adták nekik ugyanazzal a dózissal a vizsgálat hátralévő részében. Az olanzapin kezdő adagja 2,5 mg/nap volt, és a vizsgáló orvos döntése szerint a maximális napi 15 mg-os dózist titrálták.
Neuroleptikus malignus szindróma (NMS)
Az NMS potenciálisan életveszélyes állapot, amely antipszichotikumokkal fordult elő. Ritka NMS eseteket is jelentettek az olanzapinnal kapcsolatban. Az NMS klinikai megnyilvánulásai közé tartozik a hyperpyrexia, az izommerevség, a megváltozott mentális állapot és az autonóm instabilitás jelei (szabálytalan pulzus vagy vérnyomás, tachycardia, izzadás és szívritmuszavar). Egyéb tünetek lehetnek a megemelkedett kreatinin-foszfokináz, a mioglobinuria (rabdomiolízis) és az akut veseelégtelenség. Ha a betegnél NMS-re utaló jelek és tünetek jelentkeznek, vagy megmagyarázhatatlan eredetű magas láza van, az NMS további klinikai tünetei nélkül, akkor az összes antips-kezelést fel kell függeszteni.
Hiperglikémia és cukorbetegség
Hyperglykaemiáról és/vagy a már fennálló cukorbetegség súlyosbodásáról számoltak be, amelyek esetenként ketoacidózissal vagy kómával jártak, egyes esetekben a betegek halálához vezetve (lásd 4.8 pont). Bizonyos esetekben ezt súlygyarapodás előzte meg, ami hajlamosító tényező lehetett. Megfelelő klinikai monitorozás javasolt megállapított antipszichotikus irányelvek alkalmazásával, pl. a glükóz mérése a kiinduláskor, 12 hetes olanzapin-kezelés után és azt követően évente. Bármely antipszichotikummal - beleértve az olanzapint is - kezelt betegeket ellenőrizni kell a hiperglikémia jelei és tünetei (pl. Polidipszia, polyuria, polifágia és gyengeség) szempontjából, a cukorbetegségben szenvedő betegeket és a cukorbetegség kialakulásának kockázati tényezőit pedig rendszeresen ellenőrizni kell a glükóz esetleges romlása érdekében rendelet. A súlyt rendszeresen ellenőrizni kell, pl. a kezelés megkezdésekor, 4, 8 és 12 hetes olanzapin-kezelés után és minden negyedévében.
A placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban az olanzapinnal kezelt betegeknél káros lipidváltozásokat figyeltek meg (lásd 4.8 pont). A lipidváltozásokat klinikailag megfelelő módon kell kezelni, különösen dyslipidaemiás betegeknél és azoknál a betegeknél, akiknél a lipidspektrum rendellenességek kialakulásának kockázati tényezői vannak. Bármely antipszichotikummal, így olanzapinnal kezelt betegeknél a lipideket rendszeresen ellenőrizni kell, kialakított antipszichotikus irányelvek, pl. a kezelés kezdetén, 12 hét olanzapin-kezelés után, majd ezt követően 5 évente.
Bár az olanzapin in vitro antikolinerg hatást mutatott, a klinikai vizsgálatok tapasztalatai a kapcsolódó események alacsony gyakoriságát mutatták ki. Mivel azonban az egyéb társbetegségben szenvedő betegeknél az olanzapinnal kapcsolatos klinikai tapasztalatok korlátozottak, körültekintően kell eljárni, ha prosztata hipertrófiában vagy paralitikus ileusban szenvedő és hasonló állapotú betegeknél alkalmazzák őket.
A máj aminotranszferázainak ALT (alanin-transzferáz) és AST (aszpartát-transzferáz) átmeneti, tünetmentes emelkedését gyakran figyelték meg, különösen a kezelés kezdetén. Óvatosan és nyomon követésre van szükség magas ALAT- és/vagy ASAT-szinttel rendelkező betegeknél, májkárosodás jeleivel és tüneteivel rendelkező betegeknél, olyan betegeknél, akiknek már fennállnak a korlátozott májfunkciós tartalékkal összefüggő betegségei, valamint potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerekkel kezelt betegeknél. Ha a betegeknél hepatitist diagnosztizálnak (beleértve a hepatocelluláris, kolesztatikus vagy kevert májkárosodást), az olanzapin alkalmazását fel kell függeszteni.
Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek bármilyen okból csökkent a leukocyta- és/vagy neutrofil-száma, olyan betegeknél, akik ismert neutropeniát okoznak, olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében gyógyszer okozta csillapítás/csontvelő-toxicitás vagy csontvelő-csillapítás áll fenn egyidejű betegség miatt. sugárterápia vagy kemoterápia, valamint hypereosinophilia vagy myeloproliferatív betegségben szenvedő betegeknél. Az olanzapin és a valproát alkalmazása során gyakran neutropeniáról számoltak be (lásd 4.8 pont).
Amikor az olanzapint hirtelen abbahagyták, ritkák voltak (≥ 0,01% és zy10
1. Klinikailag szignifikáns súlygyarapodást figyeltek meg a kiindulási testtömeg-index (BMI) minden kategóriájában. Rövid idejű kezelés után (medián időtartam 47 nap) a testtömeg ≥ 7% -ának megfelelő súlygyarapodás nagyon gyakori volt (22,2%) ≥ 15% gyakori (4,2%) és ≥ 25% ritka (0,8%). A kiindulási testtömeg ≥ 7% -os, ≥ 15% -os és ≥ 25% -os súlygyarapodása nagyon gyakori volt (64,4%, 31,7% és 12,3%) hosszú távú expozícióval (minimum 48 hét) szenvedő betegeknél.
2. Az éhomi lipidértékek (teljes koleszterin, LDL-koleszterin és trigliceridek) átlagos növekedése magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknél korábban nem volt kimutatható lipid-diszreguláció.
3. A kiinduláskor normál éhomi szintnél megfigyelték (
4. Megfigyelték normál éhomi alapszintnél (
5. Megfigyelés éhomi szinten normál szinten a kiinduláskor (
6. Klinikai vizsgálatokban a parkinsonizmus és a dystonia előfordulása az olanzapinnal kezelt betegeknél számszerűen magasabb volt, de statisztikailag nem különbözött szignifikánsan a placebótól. Az olanzapint szedő betegeknél kisebb volt a parkinsonizmus, az akathisia és a dystonia előfordulási gyakorisága, mint a haloperidol titrált dózisai. Az akut és késői extrapiramidális tünetek személyes előzményeiről szóló részletes információk hiányában jelenleg nem lehet megállapítani, hogy az olanzapin ritkábban okoz-e tardív dyskinesiákat és/vagy más késői extrapiramidális szindrómákat.
7. Olyan akut tünetekről számoltak be, mint izzadás, álmatlanság, remegés, szorongás, émelygés és hányás az olanzapin-kezelés hirtelen abbahagyása után.
8. A legfeljebb 12 hétig tartó klinikai vizsgálatokban a plazma prolaktin-koncentrációja meghaladta a normális tartomány felső határát az olanzapinnal kezelt betegek normál kiindulási prolaktinszintjének körülbelül 30% -ánál. Ezen betegek többségében a növekedés többnyire enyhe volt, és a normál tartomány felső határának kétszerese alatt maradt.
9. A klinikai vizsgálatok során megfigyelt nemkívánatos esemény az integrált olanzapin adatbázisban.
10. Klinikai vizsgálatok mért értékei alapján értékelték az Integrált Olanzapin Adatbázisban.
11. Spontán forgalomba hozatal utáni jelentésekből származó mellékhatás, amelynek gyakoriságát az Integrált Olanzapin Adatbázis határozza meg.
12. A forgalomba hozatalt követő spontán jelentésekből származó mellékhatás, amelynek gyakoriságát a 95% -os konfidencia intervallum felső határán becsülték meg az integrált olanzapin adatbázis használatával.
Hosszú távú expozíció (legalább 48 hét)
Az idővel nőtt azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a súlygyarapodás, a glükóz, az összes/LDL/HDL-koleszterin vagy a trigliceridek káros, klinikailag jelentős változásokat tapasztaltak. 9-12 hónapos terápiában részesülő felnőtt betegeknél az átlagos vércukorszint növekedésének üteme körülbelül 6 hónap elteltével lelassult.
További információk a különleges populációkról
Idős, demenciában szenvedő betegeknél végzett klinikai vizsgálatok során az olanzapinnal kezelt betegeknél magasabb volt a halálozás és az agyi érrendszeri mellékhatások előfordulási gyakorisága a placebóhoz képest (lásd még 4.4 pont). Az olanzapin nagyon gyakori mellékhatásai ebben a betegcsoportban a rendellenes járás és esések voltak. Gyakran beszámoltak tüdőgyulladásról, lázról, letargiáról, bőrpírról, vizuális hallucinációkról és vizeletinkontinenciaről.
A Parkinson-kórhoz társuló gyógyszer által kiváltott pszichózisban (dopamin-agonista) szenvedő betegeknél végzett klinikai vizsgálatokban a parkinsoni tünetek súlyosbodásáról és hallucinációkról nagyon gyakran és gyakrabban számoltak be, mint a placebo esetén.
Egy mániás bipoláris rendellenességben szenvedő betegek egyik klinikai vizsgálatában a valproáttal és az olanzapinnal kombinálva a neutropenia előfordulása 4,1% volt; a valproát magas plazmaszintje potenciálisan hozzájárulhat. Az olanzapin lítiummal vagy valproáttal történő együttes alkalmazása a remegés, a szájszárazság, az étvágy és a súlygyarapodás növekedését (≥ 10%) eredményezte. Beszédzavarokról is gyakran beszámoltak. Az olanzapinnal, lítiummal vagy divalproex-szel kombinálva végzett kezelés során a test súlya ≥7% -kal nőtt a kezelés akut fázisában (legfeljebb 6 hétig), összehasonlítva a betegek 17,4% -ának kiindulási értékével. A bipoláris rendellenességben szenvedő betegek kiújulásának megelőzésére hosszú távú (legfeljebb 12 hónapos) olanzapin-kezelés a betegek 39,9% -ában a testtömeg ≥7% -os növekedésével járt.
Gyermekpopuláció
Az olanzapin nem javallott gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésében. Bár nem végeztek klinikai vizsgálatokat a serdülők és a felnőttek összehasonlításával, a serdülőknél végzett vizsgálatokból származó adatokat összehasonlították a felnőtt betegeknél végzett vizsgálatokkal kapott adatokkal.
Az alábbi táblázat felsorolja azokat a mellékhatásokat, amelyeket serdülő betegeknél (13-17 éves korban) nagyobb gyakorisággal jelentettek, mint felnőtt betegeknél, vagy azokat a mellékhatásokat, amelyeket csak kamaszos betegek rövid távú klinikai vizsgálatai során figyeltek meg. Úgy tűnik, hogy a klinikailag jelentős súlygyarapodás (≥ 7%) gyakoribb a serdülőknél, összehasonlítva a felnőttekével, hasonló expozíció mellett. A súlygyarapodás aránya és a klinikailag jelentős súlygyarapodásban szenvedő serdülő betegek aránya magasabb volt hosszú távú (legalább 24 hét) expozíció esetén, mint rövid távú expozíció esetén.
Az egyes gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek bemutatásra. A gyakoriság a következőképpen van meghatározva: Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥1/100 -
15. A teljes éhomi koleszterinszint változása a normál kiindulási értékhez képest (
16. A plazma prolaktinszint emelkedéséről a serdülő betegek 47,4% -ánál számoltak be. A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakemberek kötelesek jelenteni a feltételezett mellékhatásokat az V. mellékletben meghatározott nemzeti jelentési rendszeren keresztül *.
4.9 Túladagolás
jelek és tünetek
A túladagolás nagyon gyakori tünetei (incidencia> 10%) a tachycardia, az izgatottság/agresszió, a diszartria, a különféle extrapiramidális tünetek és az alacsonyabb szintű tudatosság a gyengüléstől a kómáig.
A túladagolás további jelentős egészségügyi következményei: delírium, görcsök, kóma, lehetséges rosszindulatú neuroleptikus szindróma, légzési depresszió, aspiráció, magas vérnyomás vagy hipotenzió, szívritmuszavar (Kapcsolat Általános Szerződési Feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik