Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2016/04428-Z1B
A kiterjesztésről szóló határozat jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2015/04803-PRE
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Osagrand 150 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 150 mg ibandronsavat (ibandronsav-nátrium-monohidrát formájában) tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 271 mg laktózt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború filmtabletta, körülbelül 14,10 × 7,00 mm méretű.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Osteoporosis kezelése posztmenopauzában szenvedő nőknél, akiknél nagyobb a törések kockázata (lásd 5.1 pont).
Csökkent a csigolyatörések kockázata, a combnyaktörések hatékonyságát nem igazolták.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az ajánlott adag havonta egyszer egy 150 mg filmtabletta. A tablettát lehetőleg minden hónap ugyanazon a napon kell bevenni.
Az Osagrand-ot reggel éhgyomorra kell bevenni (legalább 6 órával az utolsó étkezés után), és 1 órával a nap első étele vagy itala (a víz kivételével) (lásd 4.5 pont) vagy bármely más orális gyógyszer vagy táplálkozás előtt. kiegészítő (beleértve a kalciumot is).
Ha elmulaszt egy adagot, utasítani kell a betegeket, hogy amint eszükbe jutnak, vegyenek be egy Osagrand 150 mg-os tablettát, kivéve, ha a következő tervezett adagig kevesebb, mint 7 nap van. Ezután a betegeknek havonta egyszer vissza kell térniük az adagolásra az eredeti rend szerint.
Ha kevesebb, mint 7 nap van hátra a következő ütemezett adagig, a betegeknek meg kell várniuk, hogy bevegyék a tablettát a következő adagig, majd havonta egyszer folytassák az eredeti rend szerint.
A betegek nem vehetnek fel két tablettát ugyanazon a héten.
A betegeknek kalcium- és/vagy D-vitamin-kiegészítést kell szedniük, ha étrendi bevitelük nem megfelelő (lásd 4.4 és 4.5 pont).
A biszfoszfonátokkal végzett csontritkulás kezelésének optimális időtartamát nem határozták meg. A kezelés folytatásának szükségességét az egyes betegeknél rendszeresen újra kell értékelni az Osagrand előnyei és lehetséges kockázatai alapján, különösen 5 vagy több éves használat után.
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodás
A korlátozott klinikai tapasztalat miatt az ibandronsav nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt van (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance legalább 30 ml/perc, nincs szükség dózismódosításra.
Májkárosodás
Az adag módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Idős betegek (> 65 év)
Az adag módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Az ibandronsav 18 év alatti gyermekeknél nincs releváns alkalmazásra, és az ibandronsavat ebben a populációban nem vizsgálták (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Szájon át történő alkalmazásra.
- A tablettákat egészben, egy pohár vízzel (180–240 ml) kell lenyelni, a betegnek függőlegesen ülve vagy állva. Nem szabad magas kalciumkoncentrációjú vizet használni. Ha aggályok merülnek fel a csapvíz (kemény víz) potenciálisan magas kalciumszintje miatt, ajánlatos alacsony ásványianyag-tartalmú palackozott vizet használni.
- A betegek az Osagrand bevétele után 1 óráig nem fekszenek le.
- A víz az egyetlen ital, amelyet Osagranddal lehet bevenni.
- A betegeknek nem szabad rágniuk vagy szopniuk a tablettákat, mivel fennáll az oropharyngealis fekélyesedés veszélye.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- A nyelőcső működésének rendellenességei, amelyek lassítják a nyelőcső ürülését, például szűkület vagy achalasia.
- Képtelenség legalább 60 percig egyenesen állni vagy ülni.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az ibandronsavval történő kezelés megkezdése előtt a fennálló hypocalcaemiát korrigálni kell. A csont és az ásványi anyagcsere egyéb rendellenességeit is hatékonyan kell kezelni. Minden betegnek megfelelő kalcium- és D-vitamin-kiegészítést kell kapnia.
Emésztőrendszeri irritáció
A szájon át beadott biszfoszfonátok a felső gyomor-bél traktus nyálkahártyájának helyi irritációját okozhatják. Ezen lehetséges irritáló hatások és az elsődleges betegség súlyosbodásának lehetősége miatt körültekintően kell eljárni, amikor az ibandronsavat aktív felső gyomor-bélrendszeri betegségben (pl. Ismert Barrett-nyelőcső, dysphagia, egyéb nyelőcsőbetegségek, gyomorhurut, duodenitis vagy fekélyek) alkalmazzák.
Orális biszfoszfonát-terápiában részesülő betegeknél olyan mellékhatásokról számoltak be, mint az oesophagitis, a fekélyek és a nyelőcső eróziói, amelyek bizonyos esetekben súlyosak voltak és kórházi kezelést igényeltek; ritkán társultak vérzéssel, vagy a nyelőcső szűkítése vagy perforációja követte őket. Úgy tűnik, hogy a súlyos oesophagealis mellékhatások kockázata nagyobb azoknál a betegeknél, akik nem tartják be az adagolási utasításokat és/vagy akik továbbra is szájon át szedik a biszfoszfonátokat az oesophagealis irritációra utaló tünetek kialakulása után. A betegeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk az adagolási utasításokra, és képesnek kell lenniük azok betartására (lásd 4.2 pont).
Az orvosoknak tisztában kell lenniük az oesophagealis reakcióra utaló jelekkel vagy tünetekkel, és a betegeket figyelmeztetni kell az ibandronsav abbahagyására és orvoshoz kell fordulni, ha dysphagia, odynophagia, mellkasi fájdalom, gyomorégés vagy gyomorégés alakul ki.
Bár az ellenőrzött klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg fokozott kockázatot, a forgalomba hozatalt követően beszámoltak gyomor- és nyombélfekélyről orális biszfoszfonátokkal, amelyek közül néhány súlyos és szövődményekkel társult.
Mivel a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és a biszfoszfonátok gyomor-bélrendszeri irritációval jártak, körültekintően kell eljárni, ha egyidejűleg szedik őket.
Az állkapocs osteonecrosisáról (ONJ) a forgalomba hozatalt követően nagyon ritkán számoltak be azoknál a betegeknél, akik Osagrandot kaptak osteoporosis kezelésében (lásd 4.8 pont).
A kezelés megkezdését vagy folytatását késleltetni kell azoknál a betegeknél, akiknek szájban nem gyógyult lágyrész elváltozások vannak.
Több kockázati tényezővel rendelkező betegeknél az Osagrand-kezelés megkezdése előtt megelőző fogorvosi vizsgálattal és egyéni előny-kockázat felméréssel ajánlott fogorvosi vizsgálat.
Az ONJ kialakulásának kockázatával küzdő betegeknél a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni az értékelés során:
- a gyógyszer azon képessége, hogy gátolja a csontreszorpciót (a magas aktivitású vegyületeknél nagyobb a kockázat), az alkalmazás módja (parenterálisan adva nagyobb a kockázat) és a csontreszorpció kezelésének kumulatív dózisa
- rák, társbetegségek (pl. vérszegénység, koagulopátia, fertőzések), dohányzás
- egyidejű kezelés: kortikoszteroidok, kemoterápia, agiogenesis inhibitorok, fej és nyak sugárterápia
- a szájüreg elégtelen higiéniája, parodontális betegségek, rosszul illeszkedő fogpótlások, fogbetegségek anamnézise, invazív fogászati eljárások, pl. foghúzás
Az Osagrand-kezelés során minden beteget ösztönözni kell a jó szájhigiénia fenntartására, a fogak megelőző ellenőrzésére, és haladéktalanul jelenteni kell a szájüregben fellépő bármilyen tünetet, például bólogatást, fájdalmat vagy duzzanatot, nem gyógyuló sebeket vagy váladékozást. A kezelés során az invazív fogászati eljárásokat csak alapos megfontolás után szabad elvégezni, és az Osagrand beadásától kezdve nem szabad rövid időközönként elvégezni.
Azon betegeknél, akiknél ONJ alakul ki, a betegség kezelési tervének a kezelőorvos és a fogorvos, vagy az ONJ-ben tapasztalattal rendelkező fogorvos szoros együttműködésén kell alapulnia.
Meg kell fontolni az Osagrand kezelés ideiglenes abbahagyását, amíg a javulás el nem éri és a kockázati tényezőket enyhítik, ha lehetséges.
A külső hallójárat osteonecrosisa
A biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisáról számoltak be, különösen a hosszú távú kezelés kapcsán. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé tartoznak a szteroidok és a kemoterápia és/vagy helyi kockázati tényezők, például a fertőzés vagy a trauma. A biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknek fültünetei vannak, ideértve a krónikus fülfertőzéseket is, mérlegelni kell a külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét.
A combcsont atipikus törései
A combcsont atipikus szubtrochanterikus és diaphysealis töréseiről számoltak be a biszfoszfonát-terápia során, különösen azoknál a betegeknél, akik hosszú távú osteoporosis-kezelést kapnak. Ezek a keresztirányú vagy rövid ferde törések a combcsont mentén bárhol előfordulhatnak, közvetlenül a kis trochanter alatt a supracondylaris részig. Ezek a törések minimális vagy egyáltalán nem okozott traumát követően jelentkeznek, és egyes betegeknél a combfájdalom vagy -gyengeség több héttől-hónapig jelentkezik, mielőtt a teljes combcsonttörés bekövetkezne, és ez gyakran társul a képalkotás fáradtsági törési jellemzőivel. A törések gyakran kétoldalúak, ezért kontralaterális combcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonátokkal kezelt betegeknél, akik combcsonttörést szenvedtek. Ezen törések elégtelen gyógyulásáról is beszámoltak. Atípusos combcsonttörés gyanúja esetén a biszfoszfonát-kezelés abbahagyását mérlegelni kell az egyéni előny-kockázat értékelés alapján.
A biszfoszfonátokkal történő kezelés során a betegeket fel kell hívni arra, hogy jelentsék a comb, a csípő vagy az ágyék fájdalmát, és minden ilyen tünetet szenvedő beteget meg kell vizsgálni hiányos combcsonttörés jelenlétére nézve.
Vesekárosodás
A korlátozott klinikai tapasztalat miatt az ibandronsav nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt van (lásd 5.2 pont).
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Gyógyszer-étel kölcsönhatások
Az ibandronsav orális biohasznosulása táplálék jelenlétében általában csökken. Különösen a kalciumtartalmú termékek, beleértve a tejet és más multivalens kationokat (például alumínium, magnézium, vas), valószínűleg az állatkísérletek eredményeivel összhangban zavarják az ibandronsav felszívódását. Ezért a betegeknek nem szabad enniük semmit (legalább 6 órát) az ibandronsav bevétele előtt, és az ibandronsav bevétele után legalább 1 órán át nem szabad enniük (lásd 4.2 pont).
Kölcsönhatások más gyógyszerekkel
A metabolikus kölcsönhatásokat nem tartják valószínűnek, mivel az ibandronsav nem gátolja az emberekben a fő máj P450 izoenzimeket, és nem bizonyították, hogy befolyásolja patkányok máj citokróm P450 rendszerét (lásd 5.2 pont). Az ibandronsav csak vesén keresztül választódik ki, és nincs biotranszformáció.
Kalciumot tartalmazó étrend-kiegészítők, antacidok és néhány multivalens kationt tartalmazó orális gyógyszer
A kalciumot tartalmazó étrend-kiegészítők, antacidok és néhány orális gyógyszer, amely többértékű kationokat (például alumínium, magnézium, vas) tartalmaz, valószínűleg zavarják az ibandronsav felszívódását. Ezért a betegek nem szedhetnek más orális gyógyszereket az ibandronsav bevétele előtt legalább 6 órán át, az ibandronsav bevétele után pedig legalább egy órán át.
Acetilszalicilsav és NSAID-k
Mivel az acetilszalicilsav, a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és a biszfoszfonátok gyomor-bélrendszeri irritációval jártak, egyidejű alkalmazás esetén körültekintően kell eljárni (lásd 4.4 pont).
H2-blokkolók vagy protonpumpa-gátlók
A BM 16549 vizsgálatba beiratkozott, több mint 1500 betegből, akik összehasonlították az ibandronsav havi és napi adagolási rendjét, 14% és 18% használta hisztamin (H2) receptor blokkolókat vagy protonpumpa inhibitorokat egy és két évig. Ezen betegek között a felső gyomor-bélrendszeri mellékhatások előfordulása hasonló volt a havi 150 mg ibandronsavval és a napi 2,5 mg ibandronsavval kezelt betegeknél.
Egészséges férfi önkénteseknél és posztmenopauzás nőknél a ranitidin intravénás beadása körülbelül 20% -kal növelte az ibandronsav biohasznosulását, valószínűleg a gyomor savasságának csökkenése miatt. Mivel azonban ez a növekedés az ibandronsav biohasznosulásának normális változásán belül van, nincs szükség dózismódosításra, ha az ibandronsavat H2-antagonistákkal vagy más, a gyomor pH-ját növelő hatóanyagokkal együtt alkalmazzák.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az Osagrand csak posztmenopauzás nőknél alkalmazható, és nem alkalmazható fogamzóképes nőknél.
Nincs megfelelő adat az ibandronsav terhes nőknél történő alkalmazásáról. Patkányokon végzett vizsgálatok bizonyos reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. Az ibandronsavat nem szabad terhesség alatt alkalmazni.
Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Szoptató nőstény patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy intravénás beadás után az ibandronsav alacsony szintje van a tejben. Az ibandronsavat nem szabad szoptatás alatt alkalmazni.
Nincsenek adatok az ibandronsav emberre gyakorolt hatásairól.
Orális ibandronsavat kapott patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a termékenység csökkent. Intravénásan beadott patkányokkal végzett vizsgálatokban az ibandronsav nagy napi dózisokkal csökkentette a termékenységet (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A farmakodinamikai és farmakokinetikai profil, valamint a jelentett mellékhatások alapján az ibadronsav várhatóan nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A jelentett legsúlyosabb mellékhatások: anafilaxiás reakció/sokk, atipikus combcsonttörések, állkapocs osteonecrosis, emésztőrendszeri irritáció, szemgyulladás (lásd „A kiválasztott mellékhatások leírása” és 4.4 pont).
A leggyakrabban jelentett mellékhatások az arthralgia és az influenzaszerű tünetek.
Ezek a tünetek általában az első adaggal társulnak, általában rövid ideig tartanak, enyhe vagy közepes intenzitással, és általában további kezelés nélkül megszűnnek a kezelés folytatásával (lásd az „Influenzaszerű betegség” szakaszt).
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az 1. táblázat az ismert mellékhatások teljes listáját sorolja fel.
A napi 2,5 mg ibandronsav orális kezelés biztonságosságát 1251 betegnél értékelték 4 placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban, akik túlnyomó többsége részt vett egy hároméves kísérleti kísérletben (MF 4411).
Két évig tartó, posztmenopauzás osteoporosisban szenvedő nőknél végzett vizsgálatban (BM 16549) az ibandronsav havi egyszeri 150 mg és a napi egyszeri 2,5 mg ibandronsav általános biztonságossága hasonló volt. A mellékhatásokat átélt betegek teljes aránya 22,7% és 25,0% volt havi egyszeri 150 mg ibandronsav esetén egy és két év után. Az esetek többsége nem vezetett a kezelés abbahagyásához.
A mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva. A gyakoriságok meghatározása a következő megegyezéssel történik: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 a kapcsolatfelvételi feltételekhez és a felhasználási feltételekhez Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik