Számú melléklet 1 a változás bejelentésére, nyilvántartási szám: 2019/06241-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 2 mg glimepiridet tartalmaz.
Minden tabletta 3 mg glimepiridet tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag
Az Oltar 2 mg tablettánként 150,80 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
Az Oltar 3 mg tablettánként 149,50 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér, bevonat nélküli, kapszula alakú, metszett élű tabletta, egyik oldalán bemetszéssel.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
Sárga, kapszula alakú, bevonat nélküli, metszett élű tabletta, egyik oldalán bemetszéssel.
A pontszerű vonal nem a tabletta törésére szolgál.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az Oltar a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére javallt, ha az étrend, a testmozgás és a testsúlycsökkentés önmagában nem megfelelő.
Az oltár felnőtteknek szól.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A sikeres cukorbetegség kezelésének alapja a megfelelő étrend, a rendszeres fizikai aktivitás, valamint a rendszeres vér- és vizeletvizsgálatok. Az orális antidiabetikumok vagy az inzulin nem képes kompenzálni, ha a beteg nem tartja be az ajánlott étrendet.
Az adagot a vér és a vizelet glükóz meghatározásának eredményei alapján határozzák meg.
A kezdő adag napi 1 mg glimepirid. Ha ezzel a dózissal jó beállítást sikerül elérni, akkor azt a fenntartó terápia során is alkalmazni kell.
Megfelelő gyógyszererősségek állnak rendelkezésre más adagolási rendekhez.
Ha a beállítás nem elegendő, akkor az adagot fokozatosan, napi 2, 3 vagy 4 mg glimepiridre kell emelni, az egyes lépések között körülbelül 1-2 hét alatt, a glikémiás kontroll alapján.
A napi 4 mg feletti dózis csak kivételes esetben ad jobb eredményt.
A maximális ajánlott adag 6 mg glimepirid naponta.
Azoknál a betegeknél, akiknél a metformin maximális napi adagjának kezelése nem megfelelő, egyidejűleg megkezdhető a glimepirid kezelés. Amíg a metformin dózisa megmarad, a glimepirid terápiát alacsony dózissal kezdik, majd a kívánt metabolikus kompenzáció mértékéhez igazítják a maximális napi dózisig. A kombinált terápiát szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni.
Azoknál a betegeknél, akiknél a glimepirid maximális napi adagjának kezelése nem megfelelő, inzulinkezelés indítható, ha szükséges. Amíg a glimepirid dózisa fennmarad, az inzulinkezelést alacsony dózisban kezdik meg, majd a kívánt metabolikus kompenzáció mértékének megfelelően állítják be. A kombinált terápiát szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni.
A glimepirid napi egyszeri adagja általában elegendő. Javasoljuk, hogy ezt az adagot röviddel a kiadós reggeli előtt vagy alatt, vagy ha nem szolgálják fel, nem sokkal az első főétkezés előtt vagy alatt.
A kihagyott adagot nem szabad kijavítani nagyobb dózis későbbi alkalmazásával.
A tablettákat egészben, folyadékkal együtt kell lenyelni.
Ha a betegnek napi 1 mg glimepiriddel szemben hipoglikémiás reakciója lép fel, ez azt jelenti, hogy az állapot pusztán diétával kompenzálható.
A kezelés során, például a megnövekedett inzulinérzékenységgel járó jobb cukorbetegség kompenzáció esetén, csökkenhet a glimepirid szükséglete. A hipoglikémia elkerülése érdekében mérlegelni kell az adag ideiglenes csökkentését vagy a kezelés abbahagyását. Az adagolás megváltoztatására akkor is szükség lehet, ha megváltozik a beteg súlya vagy életmódja, vagy egyéb tényezők növelik a hipo- vagy hiperglikémia kockázatát.
Váltás más orális hipoglikémiás szerekről glimepiridre
Egyéb orális hipoglikémiás szerekről glimepiridre történő áttérés általában lehetséges. A glimepiridre történő áttéréskor figyelembe kell venni a korábbi gyógyszerek erejét és felezési idejét.
Bizonyos esetekben, különösen hosszú felezési idejű antidiabetikumok (pl. Klórpropamid) esetében, az additív hatás következtében kialakuló hipoglikémiás reakciók kockázatának minimalizálása érdekében több napos kimosási szakasz ajánlott. Az ajánlott kezdő adag napi 1 mg glimepirid.
A test reakciója alapján a glimepirid dózisa fokozatosan emelhető, az előzőekben leírtak szerint.
Átmenet az inzulinról a glimepiridre
Inzulinnal kezelt, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél kivételes esetekben a glimepiridre történő áttérés jelezhető.
Az átállást gondos orvosi felügyelet mellett kell végrehajtani.
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Az Altar biztonságosságát és hatásosságát 8 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a glimepirid monoterápiáról 8–17 éves gyermekeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).
A gyermekpopulációra vonatkozóan jelenleg rendelkezésre álló biztonságossági és hatékonysági adatok nem elégségesek, ezért ilyen alkalmazás nem ajánlott.
Szájon át történő alkalmazásra.
4.3 Ellenjavallatok
Az Oltar ellenjavallt a következő betegségekkel küzdő betegeknél:
- túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben. vagy más szulfonil-karbamid-származékokra vagy szulfonamidokra,
- inzulinfüggő cukorbetegség,
- cukorbeteg kóma,
- ketoacidosis,
- súlyos vese- vagy májkárosodás. Súlyos vese- vagy májkárosodás esetén az inzulin megváltoztatása szükséges.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az oltárt nem sokkal étkezés előtt vagy alatt kell venni.
Ha az ételeket szabálytalanul adják be vagy elhagyják, a glimepirid-kezelés hipoglikémiához vezethet. A hipoglikémia lehetséges tünetei a következők: fejfájás, telhetetlen éhség, hányinger, hányás, fáradtság, álmosság, alvászavarok, nyugtalanság, agresszió, koncentrációs zavar, figyelem és a reakciók lelassulása, depresszió, zavartság, beszéd- és látászavarok, afázia, remegés, paresis, érzékszervi rendellenességek, szédülés, tehetetlenség, önkontroll elvesztése, delírium, agyi rohamok, álmosság és eszméletvesztés egészen kómáig, sekély légzés és bradycardia.
Ezenkívül az adrenerg ellenszabályozás jelei lehetnek, például izzadás, nedves bőr, szorongás, tachycardia, magas vérnyomás, palpitáció, angina pectoris és szívritmuszavarok.
A súlyos hipoglikémia rohamának klinikai képe hasonlíthat agyvérzésre.
A tünetek szinte mindig gyorsan kezelhetők szénhidrátok (cukor) azonnali beadásával.
A mesterséges édesítőszerek hatástalanok.
Más szulfonilureákról ismert, hogy a sikeres kezdeti ellenintézkedések ellenére is visszatérőek.
Súlyos vagy elhúzódó hipoglikémia, amelyet normál cukorral csak ideiglenesen sikerült szabályozni, azonnali orvosi ellátást és néha kórházi kezelést igényel.
A hipoglikémiát elősegítő tényezők a következők:
- vonakodása vagy (főleg idős betegeknél) a páciens együttműködési képtelensége,
- alultápláltság, szabálytalan étkezés, étkezések kihagyása vagy böjti időszakok,
- egyensúlyhiány a fizikai ráfordítás és a szénhidrátbevitel között,
- étrendi változások,
- alkoholfogyasztás, különösen az étkezés kihagyásával kombinálva,
- károsodott vesefunkció,
- súlyos májkárosodás,
- glimepirid túladagolás,
- az endokrin rendszer bizonyos, nem kompenzált rendellenességei, amelyek befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét vagy a hipoglikémia ellenszabályozását (például bizonyos pajzsmirigy-rendellenességek és az agyalapi mirigy vagy a mellékvese kéregének elégtelensége),
- bizonyos egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).
A glimepirid kezelés a vér és a vizelet glükózszintjének rendszeres ellenőrzését igényli. Ezenkívül ajánlott meghatározni a glikált hemoglobin arányát.
A glimepirid-kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a máj és a hematológiai paramétereket (különösen a leukocitákat és a vérlemezkéket).
Stresszes helyzetekben (pl. Balesetek, akut műtét, lázfertőzések stb.) Ideiglenes áttérés lehet az inzulinra.
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél és dialízisben szenvedő betegeknél nincs tapasztalat a glimepiriddel kapcsolatban. Az inzulinra való áttérés súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél javallt.
Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PD) hiányban szenvedő betegeknél a szulfonilureákkal végzett kezelés hemolitikus anaemiához vezethet. Mivel a glimepirid a szulfonil-karbamid-származékok csoportjába tartozik,
Óvatosan kell eljárni G6PD-hiányban szenvedő betegeknél, és fontolóra kell venni a szulfonilureáktól eltérő anyagokkal történő alternatív kezelést.
Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Ha a glimepiridet bizonyos más gyógyszerekkel együtt adják, a glimepirid hipoglikémiás hatásának nemkívánatos növekedése vagy csökkenése jelentkezhet. Ezért más gyógyszereket csak orvos tudtával (vagy vényre) szabad bevenni.
A glimepiridet a citokróm P450 2C9 (CYP2C9) metabolizálja. Metabolizmusát a CYP2C9-induktorok (pl. Rifampicin) vagy a CYP2C9-gátlók (pl. Flukonazol) egyidejű alkalmazása befolyásolja.
Az irodalom szerint egy in vivo interakciós vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a glimepirid AUC-értéke hozzávetőlegesen kétszerese a flukonazolnak, amely a CYP2C9 egyik leghatékonyabb inhibitora.
A glimepiriddel és más szulfonilureákkal kapcsolatos tapasztalatok alapján a következő kölcsönhatásokat kell figyelembe venni.
A hipoglikémiás hatás erősítése, amely bizonyos esetekben hipoglikémiához vezet, a következő gyógyszerek egyikénél fordulhat elő, például:
- fenilbutazon, azapropazon és oxifenbutazon
- inzulin és orális antidiabetikumok, például metformin
- szalicilátok és para-amino-szalicilsav
- anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok
- klóramfenikol, bizonyos hosszú hatású szulfonamidok, tetraciklinek, kinolon antibiotikumok és klaritromicin
- kumarin antikoagulánsok
- fenfluramin
- disopiramid
- fibrál
- ACE-gátlók
- fluoxetin, MAO-gátlók
- allopurinol, probenecid, szulfinpirazon
- szimpatolitikumok
- ciklofoszfamid, trofoszfamid és ifoszfamid
- mikonazol, flukonazol
- pentoxifillin (nagy parenterális dózis)
- tritoqualine
A hipoglikémiás hatás gyengülése, amely a glükózszint emelkedéséhez vezet, a következő gyógyszerek bármelyikénél előfordulhat, például:
- ösztrogének és progesztagének
- szaluretikumok és tiazid diuretikumok
- pajzsmirigy-stimuláló gyógyszerek, glükokortikoidok
- fenotiazin-származékok, klórpromazin
- adrenalin és szimpatomimetikumok
- nikotinsav (nagy dózisban) és nikotinsavszármazékok
- hashajtó (hosszú távú alkalmazás)
- fenitoin, diazoxid
- glükagon, barbiturátok és rifampicin
- acetazolamid
A H2 receptor antagonisták, a béta-blokkolók, a klonidin és a reserpin a hipoglikémiás hatás erősödéséhez vagy gyengüléséhez vezethetnek.
Szimpatolitikus gyógyszerek, például béta-blokkolók, klonidin, guanetidin és rezerpin hatására az adrenerg ellenszabályozás megnyilvánulása a hipoglikémiában csökkenhet vagy hiányozhat.
Az alkoholfogyasztás kiszámíthatatlanul erősítheti vagy gyengítheti a glimepirid hipoglikémiás hatását.
A glimepirid fokozhatja vagy gyengítheti a kumarin-származékok hatását.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A cukorbetegséggel járó kockázat
A terhesség alatti kóros vércukorszint a veleszületett rendellenességek és a perinatális halálozás gyakoribb előfordulásával jár. A teratogén kockázat elkerülése érdekében a vércukorszintet gondosan ellenőrizni kell terhesség alatt. Ilyen körülmények között inzulin alkalmazása szükséges. A terhességet fontoló betegeknek tájékoztatniuk kell orvosukat.
A glimepiriddel járó kockázat
A glimepirid terhes nőknél történő alkalmazásáról nincs megfelelő vagy korlátozott adat. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak, amely valószínűleg összefüggésben áll a glimepirid farmakológiai hatásával (hipoglikémia) (lásd 5.3 pont).
Ezért a glimepirid nem alkalmazható terhesség alatt.
Glimepirid kezelés esetén, ha a beteg teherbe esést tervez, vagy ha a terhesség beigazolódik, a kezelést a lehető leghamarabb inzulinterápiára kell cserélni.
Nem ismert, hogy a glimepirid vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. A glimepirid kiválasztódik a patkányok anyatejében. Mivel más szulfonilureák kiválasztódnak az emberi anyatejbe, és mivel csecsemőknél fennáll a hipoglikémia veszélye, a glimepirid-kezelés alatt nem ajánlott szoptatni.
Nincs elegendő adat a glimepirid emberi termékenységre gyakorolt hatásáról.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
A páciens koncentrációs és reakcióképessége károsodhat a hipoglikémia vagy a hiperglikémia, vagy például a látásészlelés károsodása miatt. Ez kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, ahol ezek a képességek fontosak (például a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek).
A betegeket arra kell utasítani, hogy tegyenek óvintézkedéseket a hipoglikémia elkerülése érdekében vezetés közben. Ez különösen fontos azoknál, akiknek hypoglykaemia tünetei vagy hiánya van, vagy azoknál, akiknél gyakran fordulnak elő hypoglykaemia epizódok. Ilyen körülmények között mérlegelni kell, hogy célszerű-e vezetni vagy gépeket kezelni.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A glimepiriddel és más szulfonilureákkal kapcsolatos tapasztalatok alapján az alábbi mellékhatások szervrendszerenként és csökkenő gyakorisággal (nagyon gyakori ≥1/10, gyakori ≥1/100-99%) és alacsony clearance-sel (kb. 48 ml/perc) vannak felsorolva.
Állatoknál a glimepirid kiválasztódik a tejbe. A glimepirid átjut a placentán. A vér-agy gát átlépése alacsony.
Az átlagos domináns szérum felezési idő, amely fontos a több dózisú szérumkoncentrációk szempontjából, körülbelül 5-8 óra. Kissé hosszabb felezési idő figyelhető meg nagy dózisok beadása után.
Két metabolit - valószínűleg máj metabolizmusból származik (a fő enzim a CYP2C9) - egy hidroxi-származékot és egy karboxi-származékot találtak mind a vizeletben, mind a székletben. A glimepirid orális beadását követően ezen metabolitok terminális felezési ideje 3-6 óra, illetve 5-6 óra volt.
A radioaktívan jelzett glimepirid egyetlen dózisát követően a radioaktivitás 58% -a a vizeletben, 35% -a pedig a székletben termelődött. A vizeletben változatlan anyagot nem észleltek.
Az egyszeri és az ismételt napi egyszeri adagolás összehasonlítása nem mutatott szignifikáns különbséget a farmakokinetikában, és az egyénen belüli variabilitás nagyon alacsony volt. Nem találtak releváns kumulációt.
Speciális betegpopulációk
Vesekárosodás
Az alacsony kreatinin-clearance-szel rendelkező betegeknél általában megnő a glimepirid-clearance és csökkent az átlagos szérumkoncentráció, valószínűleg a kevesebb fehérjekötődés miatt gyorsabb kiválasztódásnak köszönhetően. Mindkét metabolit vesén keresztüli eliminációja károsodott. Összességében ezeknél a betegeknél a glimepirid felhalmozódásának további kockázata nem várható.
Májkárosodás
Az epeutak műtéte után öt, nem cukorbetegségben szenvedő betegnél megfigyelt farmakokinetika hasonló volt az egészséges alanyokéval.
A férfiak és nők farmakokinetikája hasonló volt, mint fiatal és idős (65 év feletti) betegeknél.
A glimepirid 1 mg-os egyszeri adagjának farmakokinetikáját, biztonságosságát és tolerálhatóságát vizsgáló tanulmány 2 típusú cukorbetegségben szenvedő 30 gyermekkorú gyermekben (4 10-12 éves gyermek és 26 12-17 éves gyermek) mutatta az átlagos AUC-értéket (0-∞)., Cmax és t1/2 hasonlóak a korábbi megfigyelésekhez felnőtteknél.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A preklinikai vizsgálatokban megfigyelt hatásokat a maximális emberi dózisnál nagyobb dózisoknál figyelték meg, ami kevés jelentőséget jelent a klinikai alkalmazás szempontjából, vagy a vegyület farmakodinamikai hatásának (hipoglikémiájának) köszönhető. Ez a megállapítás a farmakológiai biztonságosság, az ismételt dózisú toxicitás, a genotoxicitás, a karcinogenitás és a reproduktív toxicitás szokásos tanulmányain alapul. További vizsgálatokban (beleértve az embriotoxicitást, a teratogenitást és a fejlődési toxicitást) a megfigyelt mellékhatásokat másodlagosnak tekintették a nők és kölykök gyógyszer által kiváltott hipoglikémiás hatásai után.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
.1. Segédanyagok felsorolása
nátrium-karboxi-metil-keményítő (A típus)
A 3 mg Oltar színezőanyagként sárga vas-oxidot (E172) is tartalmaz.
6.2 Inkompatibilitások
6.3 Felhasználhatósági időtartam
6.4 Különleges tárolási előírások
Az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
10, 20, 30, 50, 60, 90, 100, 120 tabletta; 500 tabletta (klinikai csomag)
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
.6. A megsemmisítésre és az egyéb kezelésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Nincsenek külön követelmények.
A fel nem használt terméket vagy hulladékot a helyi előírásoknak megfelelően kell megsemmisíteni.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Glienicker Weg 125
8. REGISZTRÁCIÓS SZÁMOK
2 mg oltár: 18/0297/05-S
3 mg oltár: 18/0298/05-S
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY/MEGÚJÍTÁS DÁTUMA
Az első regisztráció időpontja: 2005. augusztus 26
Az utolsó megújítás dátuma: 2013. június 26