lásd pont

A változásról szóló döntés jóváhagyott szövege, azonosítószám: 2015/07515-ZME

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A Phenaemal 0,1: 1 tabletta 100 mg fenobarbitált tartalmaz

Ismert hatású segédanyagok: 35,62 mg laktóz-monohidrát tablettánként

Phenaemaletten: 1 tabletta 15 mg fenobarbitált tartalmaz

Ismert hatású segédanyagok: 40 mg laktóz-monohidrát tablettánként

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Phenaemal 0.1: fehér, kerek, lapos, tetején metszett élű, DN jelöléssel ellátott tabletta, a másik oldalán bemetszéssel. A tabletta egyenlő felekre osztható, mindegyik 50 mg fenobarbitált tartalmaz. A tabletta negyedekre bontása csak a könnyebb lenyelés érdekében lehetséges, és nem szolgál egyenlő adagokra történő felosztásra.

Phenaemaletten: fehér, enyhén domború, 0,57 cm átmérőjű tabletta, felső oldalán TC jelzéssel, a másik oldalán bemetszéssel. A tabletta egyenlő adagokra osztható, mindegyik 7,5 mg fenobarbitált tartalmaz.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az epilepszia különféle formái (generalizált tonikus-klónikus rohamok (grand mal), fiatalkori myoclonicus epilepszia (impulzív petit mal); a grand mal rohamok megelőzése gyermekkori rohamoknál gyermekkorban.

A fenobarbitál nem hatékony hiányzási típusú rohamokban (lásd 4.4 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Az adagolás a betegség jellegétől és súlyosságától függ.

A görcsoldó hatású terápiás szérumkoncentrációk 10 - 40 µg/ml tartományban vannak.

Az epilepszia kezelésében a felnőttek 1-3 mg fenobarbitált kapnak testtömeg-kilogrammonként. Az egyének közötti anyagcsere-sebesség nagy eltérése miatt szükség lehet a fenntartó dózis módosítására a további kezelés során.

A legmagasabb egyszeri adag egy felnőtt beteg számára 400 mg fenobarbitál, a legnagyobb napi teljes adag 800 mg fenobarbitál.

Az epilepszia kezelésében a gyermekek testtömeg-kilogrammonként 3-4 mg fenobarbitált kapnak. Az egyének közötti anyagcsere-sebesség nagy eltérése miatt szükség lehet a fenntartó dózis módosítására a további kezelés során.

Az újszülötteknek és a 6 hetes korú csecsemőknek nagyobb kezdő adagra van szükségük, amelyet általában lassú iv. infúzió. Ebben a korcsoportban a napi 3-4 mg/testtömeg-kg fenntartó adag fenntartja a szérumkoncentrációt.

6 hetes és 1 éves kor közötti gyermekeknél a kezdő 3-4 mg/testtömeg-kg/nap dózis a gyorsabb anyagcseréjük miatt 8 mg/testtömeg-kg/nap fenntartó dózisig növelhető.

A fenobarbitál más készítményei megfelelőbbek lehetnek ebben a korcsoportban.

Speciális betegcsoportok

Idős betegeknél gyakran szükséges az adag csökkentése. Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél szükség lehet az adag csökkentésére.

A peritonealis dialízisben szenvedő betegeknél az adag módosítása szükséges. A kiürülés az egyes betegek jellemzőitől és a dialízis eljárás típusától függ. A szérum fenobarbitális koncentrációját szorosan ellenőrizni kell, és az adagot módosítani kell a terápiás szérumszint fenntartása érdekében.

A fenobarbitális kezelés időtartamát a kezelőorvos határozza meg a betegség lefolyásának megfelelően. Egy idő után orvosának újra kell értékelnie a fenobarbitális kezelés szükségességét. Mint minden barbituráttartalmú gyógyszer esetében, a fenobarbitál hosszan tartó alkalmazása után is kialakulhat függőség. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fenobarbitált tüneti kezelési formában folyamatosan kell adni, és hogy a kezelés abbahagyása után a rohamok rosszabb állapotban visszatérhetnek, akár status epilepticus is előfordulhat. A fenobarbitális kezelés megszakításának egyéb tünetei közé tartozik a szorongás, izomrángás, remegés, gyengeség, szédülés, látásromlás, émelygés, hányás, álmatlanság, ortosztatikus hipotenzió, hallucinációk és delírium. Javasoljuk, hogy soha ne hagyja abba a kezelést hirtelen, hanem fokozatosan, az adag lassú csökkentésével.

A tablettákat folyadékkal (körülbelül 1 pohár vízzel) kell bevenni, és két napi adagra kell osztani.

4.3 Ellenjavallatok

  • A készítmény hatóanyagával, más barbiturátokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
  • Alkohol, hipnotikumok, fájdalomcsillapítók, központi pufferek vagy stimulánsok akut mérgezése.
  • Akut májporfíria.
  • Súlyos légzési depresszió.
  • Súlyos májműködési zavar.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A fenobarbitált csak a lehetséges kockázatok és előnyök alapos mérlegelése után szabad adni, és ha a betegeket szorosan figyelemmel kísérik, ha:

  • súlyos veseműködési zavar,
  • affektív rendellenességek a (családi) történelemben,
  • a kábítószer-használat, az alkoholizmus vagy a függőség egyéb formái,
  • csökkent a beteg tudata,
  • idős betegek a fenobarbitállal szembeni fokozott érzékenység miatt,
  • hiperaktív gyermekek,
  • súlyos szívizomkárosodás,
  • akut súlyos fájdalom, amely paradox izgalmi állapotokat okozhat, vagy elfedheti a fontos tüneteket,
  • légzési rendellenességek, különösen dyspnoe és obstrukció társulása. A Phenaemal 0,1 vagy a Phenaemaletten alkalmazása során a fenobarbital légzésdepresszív hatását figyelembe kell venni.

Életveszélyes bőrreakciók: Stevens-Johnson szindrómáról (SJS) és toxikus epidermális nekrolízisről (TEN) számoltak be fenobarbitál esetén.

A betegeket tájékoztatni kell a tünetekről és a tünetekről, és szorosan ellenőrizni kell a bőrreakciókat. Az SJS vagy a TEN kialakulásának legnagyobb kockázata a kezelés első heteiben jelentkezik.

Ha az SJS vagy a TEN jelei vagy tünetei vannak (pl. Progresszív bőrkiütés, gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya elváltozásokkal), a fenobarbitális kezelést abba kell hagyni.

Az SJS és a TEN kezelésében a legjobb eredményeket az egyes gyanús gyógyszerek korai diagnózisával és azonnali abbahagyásával érhetjük el. A korai abbahagyás jobb prognózissal jár.

Ha egy betegnek SJS vagy TEN alakul ki a fenobarbitál szedése alatt, a fenobarbitált soha többé nem szabad annak a betegnek adni.

A függőség kockázatával és a kezelés abbahagyásával kapcsolatos információk

A fenobarbitál fizikai és mentális függőséget okozhat. A függőség kockázata több hétig tartó napi adagolás esetén fennáll. Ez nemcsak a különösen nagy dózisok túladagolására vonatkozik, hanem a terápiás tartományban történő adagolásra is.

Hosszan tartó (egy hétnél hosszabb) használat esetén a fenobarbitált nem szabad hirtelen abbahagyni, hanem az adagot fokozatosan csökkenteni kell. Figyelembe kell venni az átmeneti elvonási tünetek lehetőségét (lásd 4.2 pont).

A fenobarbitállal történő hosszú távú kezelés megköveteli a vérkép, az alkalikus foszfatázszint, valamint a máj és a veseműködés rendszeres vizsgálatát.

A szérumszint évente 1-2 alkalommal ajánlott. Szükséges továbbá a terápia kezdeti fázisában ellenőrizni a szérumszintet (az egyéni felszívódás és kiválasztás rögzítéséhez), a gyógyszeres változtatás előtt és után, valamint elégtelen hatékonyság esetén.

Szérumszintre is szükség van a mellékhatások és a gyanús mérgezés, valamint a terhesség alatti epilepszia kezelésére.

Pszichomotoros rohamok és hiányzások

A fenobarbitál beadása pszichomotoros rohamokat és hiányokat válthat ki.

A csontanyagcserére gyakorolt ​​lehetséges hatások miatt rendszeres ellenőrzés szükséges.

A fenobarbitális kezelés alatt el kell kerülni az intenzív napsugárzást a fényérzékenység lehetősége miatt (a bőr fokozott fényérzékenysége).

Az alkoholfogyasztás szigorúan tilos a fenobarbitál kezelés alatt.

Öngyilkossági gondolatok és viselkedés

Öngyilkossági gondolatokról és magatartásról számoltak be olyan betegeknél, akiket antiepileptikumokkal kezeltek több indikációban. A randomizált, placebo-kontrollos antiepileptikus vizsgálatok metaanalízise az öngyilkossági gondolatok és viselkedés kismértékű kockázatát mutatta. Ennek a kockázatnak a mechanizmusa nem ismert, és a rendelkezésre álló adatok nem zárják ki a fenobarbitál fokozott kockázatának lehetőségét.

Ezért a betegeket ellenőrizni kell az öngyilkossági gondolatok és magatartás jelei és tünetei tekintetében, és mérlegelni kell a megfelelő kezelést. A betegeknek (és a betegek gondozóinak) azt kell javasolni, hogy forduljanak orvoshoz, ha öngyilkossági gondolatok vagy magatartás jelei jelentkeznek.

A fenobarbitált nem szabad stiripentollal (a Dravet-szindróma kezelésére szolgáló gyógyszer) kombinálni (lásd 4.5 pont).

Keresztreakció más antiepileptikumokkal

Más epilepszia-ellenes gyógyszerek esetén fennáll a keresztallergiás reakciók kockázata. Azoknál a betegeknél, akiknél más epilepszia elleni gyógyszerekkel szemben túlérzékenységi reakciókat tapasztaltak, szintén nagyobb a fenobarbitállal szembeni túlérzékenység kockázata. Ha túlérzékenységi reakció jelei jelentkeznek, a Phenaemal 0,1 vagy a Phenaemaletten alkalmazását mindig azonnal fel kell függeszteni (lásd 4.8 pont).

Információk a segédanyagokról

A Phenaemal 0.1 és a Phenaemaletten laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A fenobarbitál hatása más gyógyszerekre

A fenobarbitál a vegyes funkciójú máj citokróm P450 oxidáz-rendszer erős induktora. Embereken végzett kísérleti rendszerek vizsgálata kimutatta a CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9 és CYP3A4 indukcióját. A fenobarbitál enzimindukciójának hatása felgyorsíthatja az anyagok metabolizmusát és csökkentheti azok koncentrációját.

Ez vonatkozik például:

  • antiaritmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin),
  • digoxin (a szérumszint felére csökkenthető),
  • antiepileptikumok (pl. karbamazepin, oxkarbazepin, valproát, etosuximid, lamotrigin, tiagabin, felbamát, zonisamid, topiramát, fenitoin),
  • bupropion, mianserin, triciklikus antidepresszánsok,
  • glükokortikoidok,
  • szájon át szedhető fogamzásgátló,
  • pajzsmirigyhormonok,
  • orális antikoagulánsok (pl. warfarin),
  • gombaellenes szerek (pl. griseofulvin, azolok, például itrakonazol, vorikonazol, posakonazol),
  • antibiotikumok (pl. klóramfenikol, doxiciklin, metronidazol, rifampicin),
  • proteázgátlók (pl. darunavir, lopinavir, indinavir, nelfinavir),
  • citosztatikumok (pl. tenipozid, etopozid, irinotekán),
  • teofillin, montelukaszt,
  • kalciumcsatorna-blokkolók (pl. felodipin, nifedipin, nimodipin, verapamil, diltiazem),
  • béta-blokkolók (pl. metoprolol, timolol, propanolol),
  • lidokain,
  • klozapin, haloperidol, aripiprazol,
  • paracetamol (lásd még alább),
  • metadon,
  • klonazepám,
  • ciklosporin, takrolimusz.

Más gyógyszerek hatása a fenobarbitálra

A valproát fokozza a fenobarbitál hatását és bizonyos mértékig mellékhatásait (a fenobarbitál szérumkoncentrációjának növelésével), és az együttes alkalmazás ezért fokozott fáradtsághoz vezethet, különösen gyermekeknél. Egyidejű alkalmazás esetén szükség lehet a fenobarbitál adagjának csökkentésére.

Az oxkarbazepin és a felbamát csökkentheti a fenobarbitál clearance-ét, és ezáltal megnövelheti a plazmakoncentrációt. Szükség lehet a fenobarbitál dózisának csökkentésére.

A stiripentol gátolja a CYP450 izoenzimeket (CYP2C19 és CYP3A4), ezért egyidejű alkalmazás farmakokinetikai interakcióhoz (a máj metabolizmusának gátlása) vezethet a fenobarbitállal (lásd 4.4 pont). Ennek eredményeként megnő a fenobarbitál szérumkoncentrációja, ami túladagolás kockázatával járhat. A fenobarbitált nem szabad keverni stiripentollal. Ha együttes alkalmazásra van szükség, a fenobarbitál szérumkoncentrációjának klinikai monitorozása ajánlott az esetleges dózismódosítással.

Az antidepresszánsok (beleértve a MAOI-kat, az SSRI-ket és a triciklusokat) antagonizálhatják a fenobarbitál antiepileptikus hatását azáltal, hogy csökkentik a rohamküszöböt.

A klórpromazin és a fenobarbitál együttes alkalmazása csökkentheti ezen gyógyszerek bármelyikének vérszintjét.

A barbiturátok hatása csökkenthető memantin egyidejű alkalmazásával.

A folsav-kiegészítők a fenobarbitál szérumszintjének csökkenéséhez vezethetnek.

A barbiturátok fokozhatják a hepatotoxicitást és csökkenthetik a paracetamol (acetaminofen, lásd még fent) hatását.

Az aktív szén egyidejű alkalmazása befolyásolhatja a fenobarbitál felszívódását.

A fenobarbitál egyidejű alkalmazása orbáncfűt (Hypericum perforatum) tartalmazó gyógyszerekkel nem ajánlott, mivel a fenobarbitál szérumkoncentrációja, és ezáltal csökkenhet a terápiás hatása.

A barbiturátokról ismert, hogy fokozzák a metotrexát toxicitását.

Mivel a fenobarbitál és a fenitoin hasonló indukciós profilúak, és ugyanazon enzimek révén biotranszformálódnak, mind az indukció, mind a gátlás lehetősége fennáll. A két gyógyszer közötti kölcsönhatás eredménye egy adott betegnél megmutatja, hogy melyik mechanizmus dominál (lásd még fent).

Más központi depressziós gyógyszerekkel (bizonyos pszichotróp gyógyszerek, érzéstelenítők, fájdalomcsillapítók, antihisztaminok, altatók) vagy alkohollal történő együttes alkalmazás további központi idegrendszeri (CNS) depresszív hatásokat eredményezhet.

A fenobarbitál növelheti a D-vitamin iránti igényt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők

Szakmai tanácsot kell adni a fogamzóképes nőknek. Amikor egy nő terhességet tervez, újra kell értékelni az antiepileptikus kezelés szükségességét.

A fogamzóképes nőket tájékoztatni kell a terhesség megtervezésének és ellenőrzésének szükségességéről a kezelés megkezdése előtt.

A fenobarbitális kezelés folsavhiányhoz vezethet. A folsav-kiegészítést fontolóra kell venni a terhesség alatt teherbe esni szándékozó nőknél, hogy csökkentsék a fejlődési rendellenességek, különösen az idegi csőhibák kockázatát (lásd még 4.5 pont).

A fenobarbitállal kapcsolatos kockázat

Méhen belüli fenobarbitálnak kitett gyermekeknél a leggyakrabban jelentett rendellenességek az ajak- és/vagy szájpadhasadék, a szív- és érrendszeri rendellenességek és az idegcső hibái. Ezenkívül a mikrocefália, a koponya dysmorphia, a craniofacialis dysmorphia, az ujj rendellenességek, a mérsékelt születési súlycsökkenés és a csökkent testhossz előfordulását figyelték meg. A magzati szindróma antikonvulzív szerekkel lehetséges. A fenobarbital koffeinnel kombinálva fokozhatja a rendellenességek kockázatát. A kezelt alapbetegség szintén oka lehet a rendellenességek fokozott kockázatának. A fejlődési rendellenességek kockázata azonban az epilepsziaellenes kezeléstől is függ.

Intézkedések a terhesség alatt

A terhesség megtervezésekor vagy a terhesség korai szakaszában haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. A fenobarbitált terhesség alatt csak az előnyök és kockázatok alapos mérlegelése után szabad alkalmazni. A fenobarbitállal kapcsolatos embrióra/magzatra gyakorolt ​​kockázatot gondosan mérlegelni kell a kezeletlen epilepsziával az anyára és a gyermekre gyakorolt ​​kockázattal szemben. Ha szükségesnek tartják a fenobarbitál beadását, akkor a rohamok megelőzésére a lehető legalacsonyabb dózist kell adni. Ez a terhesség egészére érvényes, de különösen az első trimeszterben, különösen a terhesség 20. és 40. napja között. Mivel a fejlődési rendellenességek valószínűleg a plazma csúcskoncentrációinak köszönhetők, a napi adagot több kis adagban kell beadni a nap folyamán, különösen az embrionális fejlődés érzékeny szakaszában a terhesség 20. és 40. napja között.

A fenobarbitál plazmakoncentrációja ingadozhat a terhesség alatt. A terhesség első hónapjában csökkenhetnek, és a hatodik hét során gyakran ismét a terhesség előtti szintre emelkednek. Ezért rendszeresen ellenőrizni kell őket a hathetes időszak végéig, a születés utáni mérgezés megelőzése érdekében is. A plazmaszintnek a terápiás tartomány alsó végén kell lennie, különösen a terhesség 40. napjára.

Mivel a több gyógyszerrel történő kezelés a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával jár, a fogamzóképes nőknél és a terhesség alatt lehetőség szerint kerülni kell a többi görcsoldó vagy más gyógyszer kombinációját.

A fenobarbitális kezelést terhesség alatt nem szabad abbahagyni anélkül, hogy előzetesen orvoshoz fordulna, mivel a kezelés hirtelen abbahagyása vagy a dózis kontrollálatlan csökkentése epilepsziás rohamokhoz vezethet egy terhes nőnél, ami károsíthatja őt és/vagy a születendő gyermeket.

A folsav-kiegészítést fontolóra kell venni a terhesség alatt teherbe esni szándékozó nőknél, hogy csökkentsék a fejlődési rendellenességek, különösen az idegi csőhibák kockázatát (lásd még 4.5 pont).

A magzati károsodás korai felismerése (ultrahang és az alfa-fetoprotein szint meghatározása) prenatális diagnosztikai intézkedéseket javasol.

Hatások az újszülöttekre

Az újszülöttek K1-vitaminnal kapcsolatos véralvadási rendellenességeinek megelőzése érdekében ajánlott a K1-vitamin szájon át történő beadása a terhesség utolsó hónapjában, valamint a K1-vitamin beadása az újszülöttnek közvetlenül a szülés után. Ezenkívül ellenőrizni kell az újszülöttet a vérzés jeleit illetően.

A fenobarbitállal kezelt nők újszülöttjeiben szedáció és kábítószer-függőség fordulhat elő, különösen a szülés utáni közvetlen időszakban. Elvonási tünetek különösen akkor lehetségesek, ha a csecsemőket nem szoptatják, ezért az újszülötteket ilyen esetekben gyermekorvosnak kell ellenőriznie.

A fenobarbitál átjut az anyatejbe. A nagy dózisú fenobarbitállal kezelt nők nem szoptathatnak. Alacsony dózisú fenobarbitállal kezelt nőknél általában nincs szükség szoptatásra. A csecsemő megvonási tüneteinek kockázatát azonban gondosan mérlegelni kell a szoptatott csecsemő farmakológiai hatásainak kockázatával (csökkentett szívóreflexes szedáció és az azt követő súlycsökkenés). Ha túlzott szedáció lép fel, vagy a csecsemő vonakodik a szopástól, abba kell hagyni a szoptatást.

Az első posztnatális héten a szabad fenobarbitál szérumkoncentrációja magasabb lehet egy szoptatott csecsemőben, mint az anyában, mivel a méhben és a szoptatásban felvett fenobarbitál mennyisége felhalmozódik, mivel lassabban eliminálódik az újszülöttben. Ezért a szoptatott csecsemőket szorosan figyelemmel kell kísérni a lehetséges mellékhatások (szedáció) szempontjából. Szükség esetén a szoptatást korai újszülött periódus után (azaz a csecsemő életének 7 napja után) kell elkezdeni. Szoptatott csecsemőknél a klinikai állapot monitorozása mellett a szérum fenobarbitális szintjét is rendszeresen ellenőrizni kell. A csecsemő anyatejből való elválasztását lassan, néhány héten belül kell elvégezni. Abban az esetben, ha a csecsemő hirtelen elválasztja az anyatejet, orvosilag ellenőrizni kell a babát.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Megfelelő adagolás esetén is a fenobarbitál olyan mértékben befolyásolhatja a figyelmet, hogy a közúti forgalomban való aktív részvétel vagy a gépek üzemeltetésének képessége romlik.

Ez egyre inkább igaz az alkohollal kombinálva. Ezért a kezelés első napjaiban le kell állítani a vezetést, a gépek kezelését és más veszélyes tevékenységek végzését.

Ezt a döntést olyan orvosnak kell meghoznia, aki figyelembe veszi a gyógyszer egyedi válaszát és az adott adagot.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbiakban felsoroljuk a mellékhatásokat (lásd az 1. táblázatot) a MedDRA terminológia szerint szervrendszer és gyakoriság szerint: