sulcef

Az átadási határozat jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2018/03581-TR 2017/00279-Z

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden injekciós üveg 1 g cefoperazont (cefoperazon, nátriumsó formájában) és 1 g szulbaktámot (szulbaktám, nátriumsó formájában) tartalmaz.

1 g cefoperazon 1,034 g cefoperazon-nátriumnak felel meg.

1 g szulbaktám 1,094 g szulbaktám-nátriumnak felel meg.

Minden injekciós üveg 5,5 mmol (126 mg) nátriumot tartalmaz.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz

Fehér vagy csaknem fehér por

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A SULCEF (szulbaktám/cefoperazon) a fogékony mikroorganizmusok által okozott következő fertőzések kezelésére javallt:

· Légúti fertőzések (felső és alsó)

· Húgyúti fertőzések (felső és alsó)

· Peritonitis, cholecystitis, cholangitis és egyéb intraabdominális fertőzések

· Bőr és lágyrész fertőzések

· A csontok és az ízületek fertőzései

· A kismedence gyulladásos betegségei, endometritis, gonorrhoea és egyéb nemi szervi fertőzések

A szulbaktám/cefoperazon tág hatásspektruma miatt a legtöbb fertőzés monoterápiaként megfelelően kezelhető ezzel az antibiotikummal. A szulbaktám/cefoperazon azonban együtt adható más antibiotikumokkal, ha ilyen kombináció javasolt. Ha aminoglikozidokat adnak egyidejűleg (lásd 6.2 pont, Aminoglikozidok), akkor a kezelés alatt ellenőrizni kell a vesefunkciót (lásd 4.2 pont, Vesekárosodás).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazásával kapcsolatos hivatalos útmutatásokat.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Felnőtteknél alkalmazható

Az ajánlott napi adag felnőtteknek:

Teljes dózis (g)

Szulbaktám + cefoperazon dózisegyenértéke

Az elkészített oldat teljes térfogata (ml)

Maximális végső koncentráció (mg/ml)

A SULCEF szokásos adagja felnőtteknek 2,0-4,0 g/nap (azaz a napi aktivitás 1-2 g cefoperazonnak felel meg), intravénásán vagy intramuszkulárisan, egyenletesen elosztva, 12 órás időközönként.

Súlyos fertőzések esetén, amelyek nem reagálnak jól a szokásos adagra, a napi dózist 8 g (1: 1) szulbaktámra/cefoperazonra (4 g cefoperazonnal egyenértékű) emelhetjük intravénásan, ugyanazon elosztott adagokban hat vagy tizenkét óra elteltével. Az 1: 1 arányú gyógyszert szedő betegek külön adag cefoperazont kaphatnak. A szulbaktám ajánlott maximális napi adagja 4 g (egyenértékű 8 g szulbaktámmal/cefoperazonnal).

Májkárosodás

Vesekárosodás

Jelentős vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc) a szulbaktám/cefoperazon adagolási rendjét módosítani kell a csökkent szulfaktám-clearance figyelembevétele érdekében. Azoknak a betegeknek, akiknek kreatinin-clearance-e 15-30 ml/perc között van, 12 óránként maximum 1 g-os szulbaktámot kell adni (a szulbaktám maximális napi dózisa 2 g), míg a 15 ml/perc alatti kreatinin-clearance-t kapó betegeknél legfeljebb 500 g/perc. mg szulbaktám 12 óránként (a szulbaktám maximális napi dózisa 1 g). Bizonyos esetekben szükség lehet önmagában a cefoperazon adására súlyosabb fertőzések esetén.

A szulbaktám farmakokinetikai profilja a hemodialízis során jelentősen megváltozik. A dialízis során a cefoperazon plazma felezési ideje kissé lerövidül, ezért az adagolási rendnek meg kell felelnie a dialízis ütemtervének.

A SULCEF szokásos adagja gyermekeknél 40-80 mg/kg/nap (egyenértékű a cefoperazon-aktivitással 20-40 mg/kg/nap), 2-4 egyenletesen elosztva. Súlyos vagy intenzív fertőzések esetén a SULCEF adagja napi 160 mg/kg-ig (a 80 mg/kg cefoperazonnak felel meg) 2 - 4 egyenletesen elosztva adagolható. (lásd 4.4 és 5.3 szakasz)

Az újszülötteknél az élet első hetében a gyógyszert 12 órás időközönként kell beadni. A szulbaktám maximális napi adagja gyermekgyógyászati ​​gyakorlatban nem haladhatja meg a 80 mg/kg/nap értéket. Abban az esetben, ha a cefoperazon napi 80 mg/kg-nál nagyobb dózisra van szükség, a cefoperazont külön kell hozzáadni (lásd 4.4 pont).

A szakaszos infúzióhoz minden SULCEF injekciós üveget először 8 ml térfogatra kell hígítani (lásd 6.6. Szakasz), majd a kapott oldatot ugyanazzal a hígítóval tovább hígítjuk 20 ml végtérfogatig. Az elkészített oldatot 15-60 percen belül, legalább 3 perc alatt kell beadni.

Intravénás injekciókhoz az injekciós üveg tartalmát a fentiek szerint hígítsuk, legalább három percig.

Hígításkor steril injekcióhoz való vizet kell használni. A 250 mg/ml vagy annál kevesebb SULCEF szükséges koncentrációnál a hígítást két lépésben kell végrehajtani - először steril injekcióhoz való víz, majd a másodikban 2% lidokain-oldat, hogy hozzávetőlegesen 0,5% lidokain-oldatot kapjunk (lásd 6.2. Szakasz).

4.3 Ellenjavallatok

A SULCEF ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek ismert allergiája van a penicillinekre, a szulbaktámra, a cefoperazonra vagy más cefalosporin antibiotikumokra.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Önmagában a szulbaktámra és a cefoperazonra vonatkozó figyelmeztetések mindkét anyag kombinációjára is érvényesek.

Súlyos és ritkán akár halálos túlérzékenységi reakciókról (anafilaxiás reakciók) is beszámoltak olyan betegeknél, akik béta-laktám antibiotikumokat vagy cefalosporinokat szedtek. Ilyen reakció nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál az egyéneknél, akiknél a kórtörténetben túlérzékeny volt a különféle allergének nagy száma. Ha allergiás reakció lép fel, az alkalmazást azonnal fel kell függeszteni és megfelelő terápiát kell kezdeni.

A súlyos anafilaxiás reakciók azonnali adrenalin-terápiát igényelnek. Szükség esetén oxigén, intravénás kortikoszteroidok beadása és a légutak kiürítése, beleértve az intubációt is jelzik.

Májkárosodás esetén alkalmazható

A cefoperazon nagyrészt az epével választódik ki. Májbetegségben vagy epevezetékelzáródásban szenvedő betegeknél a cefoperazon plazma felezési ideje meghosszabbodik, és a vesén keresztül kiválasztódik. Az epes cefoperazon terápiás koncentrációja azonban még súlyos májműködési zavarok esetén is elérhető, és ebben az esetben a plazma felezési ideje csak kétszer-négyszer hosszabb.

Az epe bármelyikével egyidejűleg súlyos epeutak elzáródása, súlyos májbetegség vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél kell módosítani az adagolást.

Ha máj- és veseelégtelenség egyaránt jelentkezik a betegeknél, ellenőrizni kell a cefoperazon plazmakoncentrációját, és szükség szerint módosítani kell az adagot. A szérumkoncentráció szigorú ellenőrzése nélkül ezekben az esetekben a dózis nem haladhatja meg a napi 2 g cefoperazont.

A cefoperazon/szulbaktám kezelés során súlyos vérzéses esetekről számoltak be, beleértve a haláleseteket is. Megnövekedett kockázat figyelhető meg alultápláltsággal, felszívódási zavarokkal és hosszú távú parenterális táplálkozást igénylő betegeknél. Ezeket a betegeket ellenőrizni kell a vérzés, a trombocitopénia és a hipoprotrombinémia jelei szempontjából. Ha a vérzés más azonosított magyarázat nélkül is fennáll, a cefoperazon/szulbaktám alkalmazását fel kell függeszteni. A szulbaktámmal/cefoperazonnal, mint más antibiotikumokkal történő hosszú távú kezelés során a gyomor-bél traktusban a rezisztens törzsek nem kívánt túlnövekedése fordulhat elő. Ezért a betegeket ebben a tekintetben is szorosan ellenőrizni kell a kezelés során. Mint más szisztémásan erősen aktív gyógyszereknél, ajánlott rendszeres ellenőrzést végezni egyes szervrendszerek, különösen a vese-, a máj- és a vérképző rendszer károsodott működése szempontjából. Ez a megfigyelés különösen fontos újszülötteknél, különösen koraszülötteknél és csecsemőknél.

Szinte minden antibiotikum, köztük a SULCEF esetében is beszámoltak C. difficile-asszociált hasmenés (CDAD) eseteiről, és a hasmenés súlyossága az enyhe hasmenéstől az akut vastagbélgyulladásig terjedhet. Az antibiotikum-kezelés olyan változásokat okoz a vastagbél mikrobiális flórájában, amelyek lehetővé teszik a C.difficile szaporodását

A C. difficile az A és B toxinokat termeli, amelyek részt vesznek a CDAD kialakulásában. A hipertoxint termelő C. difficile törzsek fokozott morbiditást és mortalitást okoznak, mivel ezek a fertőzések ellenállóak lehetnek az antimikrobiális terápiával szemben, és kolektómiát igényelhetnek. A CDAD megfontolható minden hasmenésben szenvedő betegnél, antibakteriális szerek beadása után. A kórtörténet gondos kezelése szükséges, mivel hasmenésről számoltak be több mint két hónappal az antibiotikum megvonása után.

A cefoperazon nem nyomja a bilirubint a plazmafehérje-kötődésből.

A szulbaktám/cefoperazon csecsemőknél is hatékony volt. Koraszülötteknél és újszülötteknél történő alkalmazását nem vizsgálták részletesen. Ezért gondosan mérlegelni kell a kezelés várható haszon/kockázat egyensúlyát újszülöttek és koraszülöttek alkalmazása előtt (lásd 5.3 pont).

A SULCEF 126 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. Ezt csökkentett nátriumtartalmú étrendben lévő betegeknél figyelembe kell venni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ha a cefoperazon-kezelés alatt vagy öt napon belül alkoholt fogyasztottak, olyan reakciókról számoltak be, amelyeket hőhullámok, izzadás, fejfájás és tachycardia jellemeztek. Hasonló reakciót jelentettek más cefalosporinok esetében is. Ezért a beteget meg kell utasítani alkoholos italok fogyasztására a szulbaktámmal/cefoperazonnal történő kezelés alatt. Azoknak a betegeknek, akik mesterséges enterális vagy parenterális táplálékot igényelnek, a kezelés alatt nem szabad etanolt tartalmazó oldatokat adni.

A laboratóriumi eredmények kölcsönhatásai

Hamis pozitív reakció léphet fel, ha a vizelet glükózát Benedict vagy Fehling oldattal mérjük.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A patkányok reprodukcióra gyakorolt ​​hatásának figyelemmel kísérése legfeljebb 10 - nagyobb dózisban, mint az embernél alkalmazott dózis, nem bizonyított csökkent termékenységi vagy teratogén hatásokat. A szulbaktám és a cefoperazon átjut a placenta gáton. Terhes nőkön nincs megfelelő és ellenőrzött vizsgálat.

Mivel az állatszaporítási vizsgálatok eredményei nem mindig tekinthetők prediktívnek az emberi gyógyászat szempontjából, a SULCEF-et terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha erre egyértelműen szükség van.

Az anyatejbe csak nagyon kis mennyiségű szulbaktám és cefoperazon ürül. Bár mindkét gyógyszer kiválasztása az anyatejbe nagyon kicsi, a szulbaktámot/cefoperazont óvatosan kell alkalmazni szoptató nőknél.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A szulbaktám/cefoperazon klinikai tapasztalata azt mutatja, hogy nem valószínű, hogy befolyásolja a beteg gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeit.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A szulbaktám/cefoperazon általában nagyon jól tolerálható. A legtöbb mellékhatás enyhe vagy közepesen súlyos, és a beteg jól tolerálja a kezelés folytatása alatt.

Körülbelül 2500 beteg bevonásával végzett összehasonlító és nem összehasonlító vizsgálatok összesített klinikai eredményei a következőket mutatják:

Emésztőrendszeri rendellenességek

Mint más antibiotikumok, a szulbaktám/cefoperazon is leggyakrabban gasztrointesztinális mellékhatásokat okoz. Általában hasmenés vagy laza széklet 3,9% hányinger és hányás kíséretében 0,6%.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei

Mint minden penicillin és cefalosporin antibiotikum esetében, itt is túlérzékenységről számoltak be, amely 0,6% -os makulopapuláris kiütéssel és 0,08% csalánkiütéssel jelentkezik. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében allergia, főleg a penicillin miatt van.

Vér- és nyirokrendszeri rendellenességek

A gyógyszer beadása után a neutrofilek enyhe, 0,4% -os csökkenését (5/1 131) figyelték meg. Mint más béta-laktám antibiotikumoknál, hosszan tartó alkalmazás esetén 0,5% -os (9/1696) reverzibilis neutropenia fordulhat elő. Egyes betegeknél a kezelés során 5,5% (15/269) pozitív közvetlen Coombs-teszt tapasztalható. A cefalosporinokra vonatkozó publikált irodalmi adatokkal összhangban a hemoglobin 0,9% -os (13/1416) vagy a hematokrit 0,9% -os (13/1 409) csökkenését jelentették. Tranziens 3,5% -os átmeneti eozinofíliáról (40/1130) és trombocitopéniáról 0,8% (11/1414), valamint 3,8% -os hipoprotrombinémiáról (10/262) is beszámoltak.

Általános rendellenességek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Fejfájás 0,04%, láz 0,5%, az injekció beadásának helyén 0,08% és hidegrázás 0,04%.

A szulbaktám/cefoperazon intramuszkuláris beadást követően nagyon jól tolerálható. Ritka esetekben azonban rövid távú, átmeneti fájdalom jelentkezhet ezzel az alkalmazással. Intravénásan, iv. a katéter, hasonlóan az i.v. más cefalosporinok és penicillinek adásával egyes betegeknél 0,1% -os phlebitis infúziós hely alakulhat ki.

Laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok

Az AST átmeneti növekedése 5,7% (94/1 638), ALT 6,2% (95/1 529), lúgos foszfatáz 2,4% (37/1 518) és bilirubin 1,2% (12/1 040).

A forgalomba hozatalt követően a következő egyéb mellékhatásokról számoltak be:

Általános: anafilaxiás reakció (beleértve a sokkot is)

Érrendszeri betegségek: vérzés (beleértve a végzeteset is), gyakorisága: ismeretlen (a rendelkezésre álló adatok alapján)

Emésztőrendszer: pseudomembranosus colitis

Bőr: viszketés, Stevens-Johnson szindróma

A feltételezett mellékhatások bejelentése

A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást jelenteniük kell az V. mellékletben felsorolt ​​nemzeti jelentéstételi központnak *.

4.9 Túladagolás

Kevés információ áll rendelkezésre a cefoperazon és a szulbaktám akut emberi toxicitásáról. Túladagolás esetén olyan tünetek várhatók, amelyeket elvileg súlyosbítanak a betegtájékoztatóban felsorolt ​​mellékhatások. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a cerebrospinális folyadékban a nagy koncentrációjú β-laktám antibiotikumok neurológiai tüneteket okozhatnak, beleértve a rohamokat is.

Mivel a cefoperazon és a szulbaktám hemodialízissel távolítható el a keringésből, ez az eljárás felhasználható a gyógyszer eliminációjának fokozására túladagolt, vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antibiotikumok szisztémás alkalmazásra, harmadik generációs cefalosporinok. ATC kód: J01DD62

A szulbaktám/cefoperazon kombináció antibakteriális összetevője a cefoperazon, egy harmadik generációs cefalosporin, amely az aktív osztódási fázisban a fogékony mikroorganizmusokra hat a sejtfal mukopeptid bioszintézisének gátlásával.

A szulbaktámnak csak a Neisseriaceae és az Acinetobacter törzsekre van saját antibakteriális hatása. Sejtmentes baktériumrendszerekkel végzett biokémiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a béta-laktám antibiotikumokkal szemben rezisztens törzsek által termelt legfontosabb béta-laktamázok irreverzibilis inhibitoraként működik.

A szulbaktám azon képességét, hogy megakadályozza a cefalosporinok és penicillinek rezisztens mikroorganizmusok általi pusztulását, megerősítették olyan vizsgálatok, amelyek rezisztens törzseket használtak ezekre az antibiotikumokra. A szulbaktám szignifikáns szinergetikus hatást fejtett ki penicillinekkel és cefalosporinokkal együtt adva. A szulbaktám képes megkötni néhány penicillint kötő fehérjét, ezért egyes, kizárólag a cefoperazonra érzékeny törzsek még érzékenyebbek a szulbaktámra/cefoperazonra.

A szulbaktám és a cefoperazon kombinációja hatékony az összes cefoperazon-érzékeny mikroorganizmus ellen, de emellett szinergikus hatást fejt ki (akár 4-szeres csökkenés a MIC-ben, ha az összetevőket kombináljuk a komponens-specifikus MIC-hez viszonyítva) a különböző mikroorganizmusokra, különösen:

A szulbaktám és a cefoperazon kombinációja in vitro hatékony klinikailag fontos mikroorganizmusok széles skálájával szemben, például:

Staphylococcus aureus (penicillinázt termelő és nem termelő törzsek)

Streptococcus pneumoniae (korábban Diplococcus pneumoniae)

Streptococcus pyogenes (A csoportba tartozó betahemolitikus streptococcusok)

Streptococcus agalactiae (B csoportba tartozó betahemolitikus streptococcusok)

A legtöbb más betahemolitikus streptococcus törzs

Sok Streptococcus faecalis (enterococcus) törzs

Morganella morganii (korábban Proteus morganii)

Providencia rettgeri (korábban Proteus rettgeri)

Serratia sp. (beleértve a S. marcescens-t is)

Salmonella és Shigella sp.

Pseudomonas aeruginosa és néhány más Pseudomonas sp.

Gram-negatív pálcikák (beleértve a Bacteroides fragilis, Fusobacterium sp. És más Bacteroides sp. Törzseket)

Gram-pozitív és gram-negatív kokkok (beleértve a Peptococcus, Peptostreptococcus és Veillonella sp.)

Gram-pozitív kalapácsok (beleértve a Clostridium Eubacteriumot és a Lactobacillus sp. -T)

A következő érzékenységi tartományokat határoztuk meg a szulbaktám/cefoperazon esetében:

Minimális gátló koncentráció (MIC)

(µg/ml - cefoperazon-koncentrációban kifejezve)

Érzékenység a korong zóna méretének megfelelően mm (Kirby-Bauer)