Számú melléklet 1. a változás bejelentésére ev. Sz .: 2016/01432-ZIA
Számú melléklet 2. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2016/05733-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
VELBIENNE 2 mg/1 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta: 1,0 mg ösztradiol-valerátot (egyenértékű 0,764 mg ösztradiollal) és 2,0 mg dienogesztet tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 58,22 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
A tabletták világos rózsaszínű, kerek filmtabletták, amelyek átmérője körülbelül 6 mm.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Hormonpótló kezelés (HRT) ösztrogénhiányos tünetek kezelésére olyan postmenopauzás nőknél, akik legalább 1 évvel az utolsó menstruáció után.
A 65 évesnél idősebb nők kezelésével kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Hogyan kell szedni a VELBIENNE 2 mg/1 mg-ot
Azok a nők, akik nem részesülnek hormonpótló kezelésben (HRT), vagy akik áttérnek egy másik, folyamatosan alkalmazott hormonpótló kombinációra, bármikor megkezdhetik a kezelést.
A folyamatos szekvenciális hormonpótló kezelésről áttérő nőknek a kezelést az előző kezelés befejezését követő napon kell elkezdeniük.
A ciklusos hormonpótló terápiáról áttérő nőknek a tablettamentes kezelést követő napon kell elkezdeniük a kezelést.
Naponta vegyen be egy filmtablettát. Minden buborékcsomagolás tablettákat tartalmaz a kezelés 28 napjára.
A tablettákat egészben, folyadékkal kell lenyelni. A kezelés folyamatos, ami azt jelenti, hogy a következő csomagot azonnal, megszakítás nélkül kezdik el bevenni. A legjobb, ha a tablettákat minden nap ugyanabban az időben veszi be. Ha elfelejtett bevenni egy tablettát, a lehető leghamarabb vegye be. Ha több mint 24 óra telt el, nem kell külön tablettát venni. Ha elfelejt több tablettát bevenni, vérzés léphet fel.
A posztmenopauzális tünetek kezelésének megkezdéséhez és folytatásához a lehető legrövidebb időn belül a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni (lásd még 4.4 pont).
4.3 Ellenjavallatok
· Diagnosztizált vagy feltételezett emlőrák.
· Diagnosztizált vagy feltételezett ösztrogénfüggő rosszindulatú daganatok (pl. Endometrium rák).
· Megmagyarázhatatlan nemi szervi vérzés.
· Kezeletlen endometrium hiperplázia.
· Vénás thromboembólia (mélyvénás trombózis, tüdőembólia) legyőzése vagy jelenlegi fennállása
· Aktív vagy nemrégiben leküzdött artériás thromboemboliás betegség (pl. Angina pectoris, miokardiális infarktus)
· Ismert trombofil rendellenességek (pl. Protein C, protein S és antithrombin hiány, lásd 4.4 pont)
· Akut májbetegség vagy korábbi májbetegség, ha a májvizsgálatok nem normalizálódtak
· A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A posztmenopauzális tünetek kezelésében a HRT-t csak akkor szabad elkezdeni, ha olyan tünetek jelentkeznek, amelyek hátrányosan befolyásolják az életminőséget. A kockázatokat és az előnyöket minden esetben gondosan fel kell mérni évente legalább egyszer, és a HRT-t csak addig szabad folytatni, amíg az előnyök meghaladják a kockázatokat.
A korai menopauza kezelésében a HRT alkalmazásával összefüggő kockázatokra vonatkozó bizonyítékok korlátozottak. A fiatalabb nőkre vonatkozó alacsony abszolút kockázat miatt azonban az előnyök és a kockázatok egyensúlya kedvezőbb lehet ezeknek a nőknek, mint az idősebb nőknek.
Orvosi vizsgálat és nyomon követés
A HRT megkezdése vagy folytatása előtt teljes személyes és családi kórtörténetet kell készíteni. Az orvosi vizsgálatot (beleértve a medencét és a melleket is) annak alapján és a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatos ellenjavallatoknak és figyelmeztetéseknek megfelelően kell elvégezni. A kezelés során ajánlott időszakos ellenőrzéseket végezni, gyakorisággal és tartományban, minden nőre szabva. A nőket tájékoztatni kell a mellükben bekövetkező bármilyen változásról, hogy jelentést tegyenek orvosuknak vagy az ápolónőnek (lásd alább az „Emlőrák” részt). Vizsgálatok, ideértve a megfelelő képalkotó technikákat, pl. a mammográfiát az egyes betegek klinikai szükségleteihez igazított, jelenleg elfogadott szűrési eljárásokkal összhangban kell elvégezni.
Figyelést igénylő körülmények
Ha a következő állapotok bármelyike jelenleg vagy korábban előfordul, vagy súlyosbodik a terhesség vagy az előző hormonális kezelés alatt, a beteget szorosan ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni, hogy ezek a feltételek a gyógyszeres kezelés során jelentkezhetnek VELBIENNE visszatérhet vagy súlyosbodhat, különösen a következő esetekben:
· Leiomyoma (méh mióma) vagy endometriózis
· Tromboembóliás rendellenességek kockázati tényezői (lásd alább)
· Az ösztrogénfüggő daganatok kockázati tényezői, pl. örökletes hajlam az I. fokú emlőrákra
· Májbetegség (pl. Máj adenoma)
· Diabetes mellitus érrendszeri érintettséggel vagy anélkül
· Migrén vagy (súlyos) fejfájás
· Szisztémás lupus erythematosus
· Az endometrium hyperplasia kórelőzménye (lásd alább)
A kezelés azonnali abbahagyásának okai:
A kezelést fel kell függeszteni, ha ellenjavallatot észlelnek, és a következő esetekben:
· Sárgaság vagy a májműködés romlása
· A vérnyomás jelentős emelkedése
· A migrénes fejfájás új kitörése
Endometrium hyperplasia és carcinoma
Az endometrium hiperplázia és az endometrium carcinoma kialakulásának kockázata nő intakt méhben szenvedő nőknél, csak ösztrogének hosszú távú alkalmazásával. A méhnyálkahártya-daganat jelentett megnövekedett kockázata a kizárólag ösztrogén-használók esetében a kezelés időtartamától és az ösztrogén dózisától függően 2–12-szer magasabb a nem használókhoz képest (lásd 4.8 pont). A kockázat a kezelés abbahagyása után legalább 10 évig megnőhet.
Progesztogén ciklikus hozzáadása 28 napos ciklusban legalább 12 napig vagy folyamatos ösztrogén-progesztogén kezelés olyan nőknél, akiken még nem esett át méheltávolítás, megakadályozza a hormonpótló kezeléssel járó fokozott kockázatot önmagában az ösztrogénnel.
A kezelés első hónapjaiban intermenstruációs vérzés és "folt" jelentkezhet. Ha intermenstruációs vérzés és „foltosodás” egy bizonyos idő elteltével jelentkezik a kezelés alatt, vagy ha a kezelés után is fennállnak, meg kell vizsgálni az okot, például méhnyálkahártya biopsziával, hogy kizárják a rosszindulatú méhnyálkahártya rák lehetőségét.
A bizonyítékok összessége rámutat az emlőrák megnövekedett kockázatára azoknál a nőknél, akik hormonpótló kezelésben szedik az ösztrogén-gesztagén kombinációt, és esetleg hormonpótló kezelésben csak ösztrogén formájában is, attól függően, hogy mennyi ideig használják a hormonpótló kezelést.
Ösztrogén-progesztogén kombinált terápia
Egy randomizált, helyben ellenőrzött klinikai vizsgálat, a Women Health Initiative (WHI) tanulmány és az epidemiológiai vizsgálatok összhangban állnak azzal a megállapítással, hogy a hormonpótló kezelésben szenvedő nőknél kb. 3 év után kialakul az emlőrák fokozott kockázata ( lásd 4.8 pont).
Ösztrogénkezelés önmagában
A WHI klinikai vizsgálat nem erősítette meg az emlőrák fokozott kockázatát azoknál a nőknél, akiken méheltávolítás történt, és akik hormonpótló kezelést csak ösztrogénnel együtt használtak. Megfigyelési vizsgálatok a legtöbb esetben a diagnosztizált emlőrák kockázatának kismértékű emelkedéséről számoltak be, amely lényegesen alacsonyabb volt, mint az ösztrogén-progesztogén kombinációval kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont).
A megnövekedett kockázat több éves használat után nyilvánvaló, de néhány éven belül (legfeljebb 5-ig) visszatér a kiindulási szintre a kezelés abbahagyása után.
A hormonpótló terápia, különösen az ösztrogén-gestagen kombinációs terápia, növeli a mammográfiai képek sűrűségét, ami hátrányosan befolyásolhatja az emlőrák radiológiai kimutatását.
A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák.
A kiterjedt metaanalízis epidemiológiai bizonyítéka arra utal, hogy a csak ösztrogént tartalmazó HRT-t vagy ösztrogén és progesztogén kombinációját szedő nőknél kissé megnő a kockázat, ami a használat öt éven belül jelentkezik, és a kezelés abbahagyása után fokozatosan csökken. Néhány más tanulmány, köztük a Women Health Initiative (WHI) vizsgálat azt sugallja, hogy a HRT kombinált gyógyszerek hosszú távú alkalmazása hasonló vagy kissé alacsonyabb kockázattal járhat (lásd 4.8 pont).
A hormonpótló terápia a vénás tromboembólia (VTE) kialakulásának 1,3-3-szoros kockázatával jár, azaz j. mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia. Ilyen esetek nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a HRT első évében, mint később.
Az ismert trombofil állapotban szenvedő betegeknél fokozott a VTE kockázata, és a hormonpótló terápia növelheti ezt a kockázatot. Ezért ezeknél a betegeknél a HRT ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A VTE általánosan elismert kockázati tényezői közé tartozik az ösztrogénhasználat, az idősebb kor, a nagy műtét vagy az elhúzódó immobilizáció, az elhízás (BMI> 30 kg/m 2), a terhesség/szülés utáni időszak, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a rák. A VTE-ben a visszér lehetséges hatásáról nincs egyetértés. Mint a posztoperatív ellátásban részesülő többi beteg esetében, a műtét utáni VTE elkerülése érdekében meg kell fontolni az elővigyázatossági intézkedéseket. Elektív műtét után elhúzódó immobilizáció esetén a HST átmeneti megszakítását 4-6 héttel az eljárás előtt javasoljuk. A kezelést addig nem szabad folytatni, amíg a nő nem képes teljes mértékben mozogni.
Azoknál a nőknél, akiknek nincs személyes kórtörténete a VTE-vel, de fiatal korukban az első fokú rokonoknál trombózis szerepel, szűrés javasolható a korlátok alapos elmagyarázása után (a szűréssel a trombofil hibák csak egy része észlelhető).
Ha egy családtagban a trombózis mellett trombofil hibát észlelnek, vagy ha a hiba "súlyos" (pl. Antitrombin-, S-fehérje- vagy C-fehérjehiány vagy hibák kombinációja), akkor a HRT ellenjavallt.
Azoknál a nőknél, akik már antikoaguláns terápiát kapnak, alaposan mérlegelni kell a HRT alkalmazásának előnyeit és kockázatait.
Ha a VTE a kezelés megkezdése után kialakul, a gyógyszert le kell állítani. A betegeket arra kell utasítani, hogy haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot orvosukkal, ha potenciális tromboembóliás tüneteket észlelnek (pl. Fájdalmas lábduzzanat, hirtelen mellkasi fájdalom, nehézlégzés).
A szívkoszorúér-betegség (CAD)
Véletlenszerű, kontrollos klinikai vizsgálatok nem bizonyították a szívizominfarktus elleni védelmet azoknál a nőknél, akiknél meglévő CAD volt vagy anélkül, akik kombinált HRT-t kaptak ösztrogénnel és progesztogénnel, vagy HRT-t önmagában ösztrogénnel.
Ösztrogén-progesztogén kombinált terápia
Az ösztrogénnel és a progesztogénnel kombinált HRT alkalmazása során a CAD relatív kockázata kissé megnő. Mivel a CAD abszolút kockázata önmagában nagymértékben életkorfüggő, a progeszterogénnel történő ösztrogénhasználat következtében megnövekedett CAD előfordulása egészséges nőknél a menopauza előtt nagyon alacsony, de az életkor növekedésével nő.
Ösztrogénkezelés önmagában
Véletlenszerű, kontrollált adatok nem mutattak ki fokozott CAD-kockázatot azoknál a nőknél, akiken méheltávolítás történt, és akiket kizárólag ösztrogénnel kezeltek.
Iszkémiás stroke
Mind az ösztrogén/progesztogén terápia, mind az ösztrogén terápia az ischaemiás stroke 1,5-szeresére növekvő kockázatával jár. A relatív kockázat nem változik a menopauza utáni életkorral vagy idővel. Mivel azonban maga a stroke kockázata nagymértékben életkorfüggő, a HRT-t szedő nőknél a stroke teljes kockázata az életkor előrehaladtával növekszik (lásd 4.8 pont).
Az ösztrogének folyadékretenciót okozhatnak a szervezetben, ezért szív- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell. A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni, mivel a keringő ösztradiol-valerát és a dienogeszt várhatóan megnő.
A már meglévő hipertrigliceridémiában szenvedő nőket szorosan ellenőrizni kell az ösztrogénpótló kezelés vagy a hormonpótló terápia során, mivel ritka esetekről számoltak be a plazma trigliceridszintek jelentős növekedéséről az ösztrogénterápia során ilyen megállapítással rendelkező nőknél, ami hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezetett.
Az ösztrogének növelik a tiroxin-kötő globulin (TBG) szintjét, ami a keringő teljes pajzsmirigyhormonok szintjének növekedéséhez vezet, fehérjéhez kötött jóddal (PBI), T4 szinttel (oszlopanalízissel vagy radioimmunassay-rel) vagy T3-szinttel (radioimmunassay) mérve. A T3 felvétele csökken, ami a megnövekedett TBG-szintet tükrözi. A szabad T4 és T3 koncentrációi változatlanok. Más kötő fehérjék szérumszintje szintén megemelkedhet, azaz j. kortikoszteroid-kötő globulin (CBG) és nemi hormon-kötő globulin (SHBG), ami a keringő kortikoszteroidok és nemi szteroid hormonok. A szabad vagy biológiailag aktív hormonok koncentrációja változatlan. Emellett emelkedhet más plazmafehérjék szintje is (angiotenzin/renin szubsztrát, alfa-I-antitripszin, ceruloplazmin).
A Hubble nem javítja a kognitív funkciókat. Bizonyos bizonyítékok vannak a lehetséges demencia fokozott kockázatára azoknál a nőknél, akik 65 éves koruk után folyamatos, folyamatos kombinált HRT-t vagy HRT-t kezeltek csak ösztrogénnel.
Örökletes angioödémában szenvedő nőknél az exogén ösztrogének kiválthatják vagy súlyosbíthatják az angioödéma tüneteit.
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Gyógyszerkölcsönhatások
Az ösztrogének és a dienogeszt metabolizmusa fokozódhat olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazásával, amelyekről ismert, hogy gyógyszer metabolizáló enzimeket indukálnak, különös tekintettel a citokróm P450 enzimekre, például görcsoldókra (pl. Fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin) és antiinifutikus rivifirapra, efavirenzre.
A ritonavir és a nelfinavir, bár ismert, hogy erős inhibitorok, szteroid hormonokkal együtt adva aktiváló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az orbáncfűt (Hypericum perforatum) tartalmazó növényi készítmények indukálhatják az ösztrogén és a dienogeszt anyagcseréjét.
Klinikailag az ösztrogén és a dienogeszt fokozott metabolizmusa csökkentheti a hatást és megváltoztathatja a méh vérzési profilját.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A VELBIENNE nem alkalmazható terhesség alatt. Ha használat közben VELBIENNE
Ha terhesség következik be, a kezelést azonnal le kell állítani.
A dienogeszt terhességére vonatkozó klinikai adatok nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletek nem mutattak reproduktív toxicitást a dienogeszt progesztogén hatásaival kapcsolatban (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. Az ösztrogének és egyéb progesztogének kombinációjának magzat általi nem szándékos expozíciójával kapcsolatos legtöbb epidemiológiai vizsgálat eredménye nem mutatott teratogén vagy fetotoxikus hatást.
A VELBIENNE nem alkalmazható szoptatás alatt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az alábbi táblázatban (MedDRA SOCs v 8.0) a jelentett mellékhatások gyakorisági sorrendben VELBIENNE. Ezek a gyakoriságok a 4 III. Fázisú klinikai vizsgálatban jelentett mellékhatások gyakoriságán alapulnak (n = 538 nő), és úgy vélik, hogy legalábbis a VELBIENNE kezeléssel függenek össze.
MeDRA szervrendszer v 8.0 osztály
Gyakran
> 1/100 - *
Kockázati arány és 95% CI #
További esetek 1000 HRT-felhasználóra 5 év alatt (95% CI)
Hubble egyedül ösztrogénnel