AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
ZYTIGA 500 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 500 mg abirateron-acetátot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok
Minden filmtabletta 253,2 mg laktózt és 13,5 mg nátriumot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta
Lila, ovális filmtabletta (20 mm hosszú és 10 mm széles), egyik oldalán „AA”, másikon „500” jelöléssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A ZYTIGA prednizonnal vagy prednizolonnal együtt javallt:
- újonnan diagnosztizált, magas kockázatú metasztatikus, metasztatikus hormonérzékeny prosztatarák (mHSPC) kezelése felnőtt férfiaknál androgén-deprivációs terápiával (ADT) kombinálva (lásd 5.1 pont).
- metasztatikus kasztrációval szemben rezisztens prosztatarák (mCRPC) kezelése olyan felnőtt férfiaknál, akik tünetmentesek vagy enyhén tünetiek az androgén-deprivációs terápia sikertelensége után, és akiknél a kemoterápia még nem klinikailag javallt (lásd 5.1 pont).
- mCRPC kezelése olyan felnőtt férfiaknál, akiknek a betegsége a docetaxel-tartalmú kemoterápia alatt vagy után előrehaladt.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Ezt a gyógyszert az adott szakterületre szakosodott orvos írja fel.
Az ajánlott adag 1000 mg (két 500 mg tabletta) napi egyszeri adagként, amelyet nem szabad étkezés közben bevenni (lásd alább az „Alkalmazás módja” részt). A tabletták étellel történő bevétele növeli az abirateron szisztémás expozícióját (lásd 4.5 és 5.2 pont).
A prednizon vagy a prednizolon adagolása
Az mHSPC esetében a ZYTIGA-t napi 5 mg prednizonnal vagy prednizolonnal kell bevenni.
Az mCRPC esetében a ZYTIGA-t napi 10 mg prednizonnal vagy prednizolonnal együtt kell bevenni.
Azoknál a betegeknél, akik nem estek át műtéti kasztráláson, a kezelés alatt folytatni kell a gyógyszeres kasztrálást egy luteinizáló hormon felszabadító hormon (LHRH) analóggal.
A szérum transzaminázokat meg kell mérni a kezelés megkezdése előtt, és a kezelés első három hónapjában kéthetente, majd havonta. A vérnyomást, a szérum kálium- és folyadékretenciót havonta ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). A pangásos szívelégtelenség jelentős kockázatának kitett betegeket kéthetente ellenőrizni kell a kezelés első három hónapjában, majd ezt követően havonta (lásd 4.4 pont).
Meglévő hypokalaemiában szenvedő betegeknél vagy olyan betegeknél, akiknél a ZYTIGA-kezelés alatt hypokalaemia alakul ki, fontolja meg a beteg káliumszintjének ≥ 4,0 mM fenntartását.
Azoknál a betegeknél, akiknél ≥ 3 fokú toxicitás alakul ki, beleértve a magas vérnyomást, a hipokalaemiát, az ödémát és más nem mineralokortikoid toxicitást, a kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő terápiát kell kezdeni. A ZYTIGA-kezelést nem szabad újrakezdeni, amíg a toxicitás jelei elérték az 1. súlyossági szintet vagy a kiindulási értéket.
Ha a ZYTIGA, a prednizon vagy a prednizolon napi adagja kimarad, a kezelést a következő napon a szokásos napi adaggal kell folytatni.
Azoknál a betegeknél, akiknél májkárosodás (alanin-aminotranszferáz (ALT) vagy aszpartát-aminotranszferáz [AST] ötször meghaladja a normál [ULN] felső határát a kezelés alatt, a kezelést azonnal le kell állítani (lásd 4.4 pont). kezdeti szint csökkentett dózisig, 500 mg-ig (egy tabletta) naponta egyszer. Az újbóli kezelés érdekében a betegeket az első három hónapban legalább kéthetente ellenőrizni kell a szérum transzaminázok szintjére, és a napi mg ismételten hepatotoxikus hatású, a kezelést le kell állítani.
Ha a páciensnek a kezelés folyamán bármikor súlyos hepatotoxicitása (ALT vagy AST 20-szoros HHN) alakul ki, a kezelést abba kell hagyni, és többé nem szabad folytatni.
Májkárosodás
Nem szükséges az adag módosítása olyan betegeknél, akiknek már meglévő enyhe májkárosodásuk van (Child-Pugh A osztály).
Mérsékelt májkárosodás (Child-Pugh B osztály) kimutatták, hogy körülbelül négyszeresére növeli az abirateron szisztémás expozícióját 1000 mg abirateron-acetát egyszeri orális adagja után (lásd 5.2 pont). Nincsenek adatok az abirateron-acetát többszöri dózisának klinikai biztonságosságáról és hatásosságáról, ha közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B vagy C osztály) alkalmazzák őket. Nem lehet előrejelezni az adag módosítását. Közepesen mérlegelni kell a ZYTIGA alkalmazását közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, akiknek az előnynek egyértelműen felül kell haladnia a lehetséges kockázatot (lásd 4.2 és 5.2 pont). A ZYTIGA nem alkalmazható súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Nincs azonban klinikai tapasztalat prosztatarákban és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ezeknél a betegeknél óvatosság szükséges (lásd 4.4 pont).
Nincsenek adatok a ZYTIGA gyermekpopulációra történő alkalmazásáról.
A ZYTIGA orális alkalmazásra szolgál.
A tablettákat étkezés után legalább két órán át nem szabad bevenni, és a tabletták bevétele után legalább egy órán át nem szabad ételt bevenni. Egészben, vízzel kell lenyelni.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Terhes vagy potenciálisan terhes nők (lásd 4.6 pont)
- Súlyos májkárosodás [Child-Pugh C osztály (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 szakasz)].
- A ZYTIGA ellenjavallt prednizonnal vagy prednizolonnal Ra-223-mal kombinálva.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Magas vérnyomás, hipokalaemia, folyadékretenció és szívelégtelenség a túlzott mérték miatt mineralokortikoidok
A ZYTIGA hipertóniát, hypokalaemiát és folyadékretenciót okozhat (lásd 4.8 pont) a CYP17 gátlásából eredő megnövekedett mineralokortikoid szintek miatt (lásd 5.1 pont). Kortikoszteroid együttes alkalmazása elnyomja az adrenokortikotrop hormon (ACTH) szekrécióját, ami ezen mellékhatások előfordulásának és súlyosságának csökkenését eredményezi. Óvatosan kell eljárni olyan betegek kezelésekor, akiknek jelenlegi egészségi állapotát súlyosbíthatja a vérnyomás emelkedése, hipokalaemia (pl. Szívglikozidokkal kezelt betegeknél) vagy folyadékretenció (pl. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, súlyos vagy instabil angina pectoris, nemrégiben bekövetkezett szívizom infarktus) vagy kamrai aritmia és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél).
A klinikai vizsgálatok során a hepatotoxicitás kockázatát csökkentették azáltal, hogy kizárták a kiindulási hepatitisben szenvedő vagy jelentős májpróba-rendellenességben szenvedő betegeket. A 3011-es vizsgálat kizárta azokat a betegeket, akiknek kiindulási ALT és AST értéke> 2,5 x ULN, bilirubin> 1,5 x ULN, vagy aktív vagy tüneti vírusos hepatitisben vagy krónikus májbetegségben szenvedő betegeket; ascites vagy vérzavarok májműködési zavarok miatt. A 301-es vizsgálat kizárta azokat a betegeket, akiknek kiindulási ALAT-értéke és ASAT-értéke ≥ 2,5-szerese volt az ULN-nek, ha májmetasztázisok nem voltak jelen, és> 5-szerese az ULN-nek, májmetasztázisok jelenlétében. A májmetasztázisban szenvedő betegek nem voltak alkalmasak, és azokat a betegeket, akiknek kiindulási ALAT- és ASAT-értéke ≥ 2,5-szerese az ULN-nek, kizárták a 302-es vizsgálatból. A klinikai vizsgálatokban részt vevő betegek kóros májfunkciós tesztjeit szigorúan kezelte a kezelés abbahagyásának követelménye és a kezelésbe való visszatérés engedélye. csak miután a beteg májvizsgálati értékei visszaálltak a kiindulási értékre (lásd 4.2 pont). Azok a betegek, akiknek az ALT vagy az AST szintje meghaladja az ULN értékét 20-szor, nem álltak vissza a kezeléshez. Az újbóli kezelés biztonságossága ezeknél a betegeknél nem ismert. A hepatotoxicitás mechanizmusa nem világos.
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt nemzeti jelentéstételi központnak.
4.9 Túladagolás
A ZYTIGA túladagolásával kapcsolatos tapasztalatok emberekben korlátozottak.
Nincs specifikus ellenszer. Túladagolás esetén az alkalmazást abba kell hagyni, és általános támogató intézkedéseket kell bevezetni, beleértve az aritmiák, hipokalaemia és a folyadékretenció jeleinek és tüneteinek monitorozását. Ugyanakkor értékelni kell a máj működését.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: endokrin terápia, egyéb hormon antagonisták és hasonló gyógyszerek, ATC kód: L02BX03
Az abirateron-acetát (ZYTIGA) in vivo abirateronná alakul, amely az androgén bioszintézis inhibitora. Különösen az abirateron szelektíven gátolja a 17a-hidroxiláz/C17,20-liáz (CYP17) enzimet. Ez az enzim megtalálható és szükséges az androgén bioszintéziséhez a herék, a mellékvesék és a prosztata tumor szövetében. A CYP17 katalizálja a pregnenolon és a progeszteron átalakulását a tesztoszteron, a DHEA és az androszténdion prekurzorává 17α-hidroxilezés és a C17.20 kötés hasítása révén. A CYP17 gátlása az mineralokortikoidok fokozott termelését is eredményezi a mellékvesékben (lásd 4.4 pont).
Az androgénérzékeny prosztatarák reagál az androgénszintet csökkentő kezelésre. Az androgén-deprivációs terápia, például az LHRH-analógokkal végzett kezelés vagy az orchiectomia csökkenti az androgének termelését a herékben, de nem befolyásolja az androgének termelését a mellékvesékben vagy a tumorban. A ZYTIGA terápia észlelhetetlen szintre csökkenti a szérum tesztoszteront (kereskedelmi tesztek segítségével), ha LHRH analógokkal (vagy orchiectomiával) adják.
A ZYTIGA alacsonyabb szintre csökkenti a szérum tesztoszteront és más androgéneket, mint az önmagában LHRH analógok vagy az orchiectomia alkalmazásával elért szint. Ennek oka a CYP17 enzim szelektív gátlása, amely az androgén bioszintéziséhez szükséges. A PSA biomarkerként szolgál prosztatarákban szenvedő betegeknél. A klinikai vizsgálatban III. Azok a betegek fázisában, akiknek sikertelen volt a taxánokkal végzett kemoterápia, az abirateron-acetáttal kezelt betegek 38% -ánál a kiindulási értékhez képest legalább 50% -kal csökkent a PSA, szemben a placebót kapó betegek 10% -ával.
Klinikai hatékonyság és biztonságosság
A szérum PSA szintjének változása önmagában nem mindig jósolja a klinikai hasznot. Ezért minden vizsgálatban azt javasolták, hogy a betegek maradjanak a vizsgálatban, amíg el nem érik a kezelés befejezésének kritériumát, amint azt az alábbiakban leírjuk az egyes vizsgálatoknál.
A spironolaktont nem engedélyezték minden vizsgálatban, mert a spironolakton kötődik az androgén receptorhoz, és emelheti a PSA szintet.
3011. vizsgálat (újonnan diagnosztizált, magas kockázatú mHSPC-ben szenvedő betegek)
A radiográfiai progresszió nélküli túlélést a randomizálástól a radiográfiai progresszió vagy bármilyen okból bekövetkező halálig eltelt időnek határoztuk meg. A radiográfiai progresszió magában foglalta a csontpásztázással történő progressziót (a módosított PCWG2 kritériumok szerint) vagy a lágyrész-elváltozások progresszióját CT vagy MRI segítségével (a RECIST 1.1 szerint).
Jelentős különbséget figyeltünk meg az rPFS-ben a kezelési csoportok között (lásd a 2. táblázatot és az 1. ábrát).
2. táblázat: Radiográfiai progresszió nélküli túlélés - rétegzett elemzés; az összes beiratkozott beteg populációja (PCR3011 vizsgálat)