Swan arra számít, hogy egy olyan állam segít rajta, amellyel jó kapcsolatok vannak - mondja a Távközlési Iroda volt vezetője

Az olyan multinacionális szolgáltatók, mint az O2, számoltak azzal, hogy belépnek egy új piacra, hogy drága bérleti díjat kell fizetniük egy külföldi hálózatért, amíg ki nem építik sajátjukat. Swan viszont az államra és annak szabályozójára támaszkodik a 4-esnél. Már segített neki - mondja a Távközlési Iroda volt vezetője, Branislav Máčaj.

arra

A Távközlési Iroda volt vezetője, Branislav Máčaj kifejti, hogy állami támogatás nélkül Swan nem engedheti meg magának, amit most csinál.

Swan már kínál mobilszolgáltatói szolgáltatásokat. Területének mintegy 40 százalékát lefedi a saját hálózata. A többit illetően hálózatot kell bérelnie az úgynevezett nemzeti barangolás részeként a Slovak Telekom részéről, de még nem egyezett meg vele, hogy mennyit fizet érte. Ez nem ritka?

Szokatlan. Hogyan állíthat be árpolitikát, ha nincs megállapodott nagykereskedelmi ára azzal a játékossal, aki megadja a hálózatát? Nem tudom elképzelni, hogyan tudnák ezt követően beállítani és garantálni az árakat, valamint magát az ügyfélszolgálatot.

VAL VELwan úgy gondolja, hogy előbb vagy utóbb az árról megállapodnak a Telekommal, és ha nem, akkor az árat a szabályozó határozza meg.

Talán tolerálható kockázati szintnek tartják. Megértem, hogy már hiányolták a tavalyi karácsonyt, és ha elmulasztják ezt az évet, az nagy baj lenne Swan számára.

Swan szerint áraik nemcsak a költségeket tükrözik, hanem fenntarthatóak is. Mi van, ha Swan és a Telekom nem jönnek össze? A nemzeti roaming ára határozza meg a távközlési szabályozót?

A szabályozási intézkedéseket, beleértve az árszabályozást, az úgynevezett érintett piacokon hajtják végre (azokon a piacokon, amelyeken szabályozni kell, mivel feltételezik, hogy ezek a piacok nem rendelkeznek kellően fejlett vagy működő versenykörnyezettel, szerk. Megjegyzés). Az érintett piacok listáját az Európai Bizottság teszi közzé. Sem a Bizottság szabályozásra ajánlott releváns piacainak listájában, sem a nemzeti listában nincs nemzeti barangolási piac vagy hasonló alkalmazható piac. Ha egy nemzeti szabályozó a Bizottság listáján kívül szeretné meghatározni az érintett piacot, ezt egy bonyolult és időigényes eljárás előzi meg. Nemzeti konzultációra, valamint konzultációra van szükség az Európai Unió tagállamai szintjén. Egy ilyen piacot az Európai Bizottságnak kellene véglegesen jóváhagynia. A szabályozó csak később elemezhette egy ilyen piacot, és szükség esetén jogorvoslatot írhat elő, ideértve az esetleges árszabályozást is. Optimistán becsülöm az egész ilyen folyamat időtartamát 18 hónapra. Van azonban egy másik lehetséges módszer is, amelyet szabályozónk nem alkalmazott.

Mit?

A frekvenciákra vonatkozó pályázat kiírásakor a pályázati feltételekben meghatározta, hogy az üzemeltetőknek hálózatukat az új szolgáltató rendelkezésére kell bocsátaniuk országos barangolás céljából. De akkor még nem ő határozta meg a körülményeket. Abban az időben az aukciós feltételekben meg kellett volna határoznia egy kötelező módszertant is a roaming árának meghatározásához. A szabályozó azonban ezt nem tette meg, ezért ebben a pillanatban, még a nem létező releváns nemzeti barangolási piac figyelembevételével is, nincs jogi alapja annak az árnak a szabályozására vagy befolyásolására, amelyet a Telekom a Swantól szeretne felszámítani. Ezért, ha ez a kettő (vagy Swan és egy másik üzemeltető) nem állapodik meg abban az árban, amelyet mindketten elfogadnának, a Hivatalnak nagyon nehéz helyzetben lesz, ha úgy dönt, hogy ilyen helyzetben szabályozza az árat...

Ha a frekvencia megszerzésének feltételeiben megírná, melyik módszert kell alkalmazni a nemzeti roaming árának eléréséhez, akkor is beavatkozhat?

Igen, a versenyen való részvétellel az üzemeltetők elfogadták azokat a feltételeket, amelyek mellett meghirdették, amelyeket átadnak a frekvenciaengedélyeiknek, és a Hatóság csak azt ellenőrzi, hogy a nemzeti roaming ára megfelel-e az általa kiszámított módszertannak. azt. Ha megállapítja, hogy nem ez a helyzet, akkor egy ilyen szolgáltatót megparancsol az árnak egy meghatározott módszertan szerinti kiigazítására. Ha az üzemeltető ezt nem fogadná el, a Hivatal szankciókat szabhat ki az üzemeltetővel szemben, aki túlságosan szeretné felszámítani Swan-t, ideértve az engedély visszavonását is. Félig-meddig megoldást tettünk azonban arra, hogy nemzeti roamingot kell biztosítani az új szolgáltatónak, de azt még nem határozták meg, hogy milyen feltételek mellett.

Swan tehát virtuális operátor pozíciójában van a tárgyalások során, mint amikor a Tesco azzal az ötlettel állt elő, hogy operátor legyen. Kereskedelmi alapon kellett megállapodnia az O2-vel annak érdekében, hogy a Tesco Mobile-nál használhassa hálózatát.

Nyilvánvaló, hogy ezt csak önkéntes megállapodás alapján, kereskedelmi alapon tudták megoldani.

Swan zsaroló helyzetbe került, amikor piacra lépett, és meg akarta győzni az embereket, hogy szolgáltatásai működnek, de ezt ármegállapodás nélkül tette. Most a Telekom képes lesz a Swan roaming árára, bármit is akar?

Alapvetően igen. Swan helyzete most jogilag nagyon gyenge. Természetesen arra is lehetősége van, mint bármely más üzemeltetőnek, hogy fokozatosan kiépítse saját hálózatát és kényszerítse benne a szolgáltatásokat, ha nem állapodott meg a Telekommal.

De valószínűleg valaki nem venné meg a SIM-kártyáját a terület lefedettségével a jelenlegi jelzéssel.

Erről van szó. Ez rendkívül beruházásigényes iparág. Kockázatos csak a szabályozó beavatkozása alapján támaszkodni arra, hogy a versenytársakat arra ösztönözze, hogy egy másik társaság számára hálózatot biztosítsanak. A szabályozó segíthet, de ez nem lehet a valódi üzleti terv fő gondolata.

Mivel egy magáncég megengedheti magának azt a feltételezést, hogy ha a legrosszabb lenne, akkor azt az állami szabályozó megtartaná?

Alapvetően elmondta a választ a kérdésére. Ez a cég, vagy inkább tulajdonosa nagyon erős az állami szektorban. Az állammal a szokásosnál magasabb viszonyban van. Ha elveszítené üzleti bevételét az államnál, akkor érezné. Az állammal való üzleti arány az egész vállalkozásukban nagyon magas. Részt vesznek a Govnet-ben (olyan információs hálózatban, amelynek célja, hogy megkönnyítse az állami szervek és az állampolgárok, valamint az állam közötti kommunikációt a dokumentumok feldolgozása során, stb.), Nagy állami informatikai szerződéseket kötnek Eurofund-okból, a Munkaügyi Minisztériumnál, a Társadalombiztosítási Ügynökség, minden munkaügyi hivatalban, más állami intézményekben. Most az állami postával közös vállalkozás. Annyira kötődnek az államhoz, hogy elméletileg azt is kiszámolhatják, hogy a megfelelő helyen lévő emberek úgymond segítenek rajtuk.

Ebben a Swan különbözik például az O2-től vagy az Orange-tól?

A korábbi üzemeltetők mind multinacionális nagyvállalatok voltak. Jól felszereltek voltak, számoltak azzal, hogy ki kell építeniük a hálózatukat, vagy hogy ki kell fizetniük egy másik üzemeltetőnek, aki más üzemeltetőért barangol, mielőtt felépítenék, és hogy drága és kereskedelmi alapon (például amikor O2 megérkezett, kiépítette a hálózat egy részét, a többit pedig a Telekomtól bérelték, fokozatosan kiépítette saját hálózatát, a szerk. megjegyzés). Az egészet beépítették üzleti modelljükbe és pénzügyi tervezésükbe. Velük ellentétben a Swan olyan vállalat, amely nem rendelkezik ilyen forrásokkal, és esélye sincs egyszerre annyi pénzt befektetni. Véleményem szerint ennek csak akkor lehet értelme számukra, ha a szabályozó jelentős segítséget nyújt nekik, és ennek köszönhetően nagyon jó körülmények között fogják használni a hálózatot.

Ezenkívül Swan veszélyeztetheti a mobil frekvencia-licencek elvesztését. Per van körülötte.

A törvénynek megfelelően Swan a frekvenciák megszerzésétől számított fél éven belül köteles volt megkezdeni a mobil szolgáltatások nyújtását. 2013–2014 fordulóján szerezte be őket. A valóság valószínűleg az, hogy nem így tettek, mert a megszerzett engedélyt közszolgáltatások nyújtására adják meg. Nyilvánosak, hogy az emberek használhassák őket. Nem emlékszem, hogy ebben az állapotban bárki egy meghatározott határidőn belül elkezdhette volna használni mobilszolgáltatásait ügyfélként. Ellenkező esetben valószínűleg mindannyian tudnánk róla. Ha abban az időben a mobil kommunikációs szolgáltatások nem voltak elérhetők a nyilvánosság számára, véleményem szerint a Hivatalnak vissza kellett volna vonnia az engedélyét.

A Hivatal azt állítja, hogy ellenőrizte a feltételek teljesülését, konkrétan azt, hogy a szolgáltatások már működnek-e, csak állítólag nem ellenőrizte, hogy az emberek meg tudják-e vásárolni őket.

Az iroda megváltoztatta régóta alkalmazott megközelítését azzal, hogy elég volt a hálózat működéséhez: csak azt látta, hogy egyes eszközök világítanak. Amióta az Iroda ellenőrizte, hogy az engedélyes teljesítette-e a feltételeket, mindig arra összpontosított, hogy a szolgáltatások valóban elérhetők-e. Korábban egy ilyen ellenőrzés során nem volt elég, ha az üzemeltető bekapcsolta a rádióállomást, és úgy tett, mintha valami lefedettség lenne. Mindig kiderült, hogy a szolgáltatások elérhetők-e a nyilvánosság számára. Most nem egészen ismert okok miatt a Hivatal megváltoztatta régóta alkalmazott megközelítését.

A szabályozó továbbra is visszavonhatja az engedélyt, ilyen témában van per. Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik időközben előfizettek egy új szolgáltató szolgáltatásaira, de nem tudják használni őket?

Követelhetik a fel nem használt hitel visszatérítését, mivel ez az üzemeltető részéről indokolatlan gazdagodás lenne. A kártérítési felelősség szempontjából azonban ez nehéz kérdés. A szolgáltatások nyújtását elvileg vis maior miatt szüntetnék meg, mivel a hatóság beavatkozott. Tehát kitől kér kártérítést? A válasz nehéz lenne.