U-vitamin - gyógyszer a peptikus fekélyek ellen
Az U-vitamin aminosav, és neve ellenére nem vitamin, bár tevékenységét 1930 óta tanulmányozták. Első neve 1949-ben (1) született, amikor egy amerikai orvos, Garrett Cheney 13 elítélten végzett kutatásokat. Minden elítélt gyomorfekélyben szenvedett, mivel az összes káposztalevelet kezelték. Az orvos megismételte a kísérletet, majd 100 betegen, és 1952-ben közzétette az eredményeket (2): a fekély káposztalével történő kezelésének időtartama jelentősen, átlagosan 10 napra csökkent, míg tüneteik, fájdalmuk sokkal korábban eltűntek mint a kontrollcsoportban. Megnevezte az ismeretlen faktor U-vitamint, amelyet azóta sikeresen alkalmaznak fekélyes betegek kezelésében.
Ez meglepő, de közel egy évszázados kutatás ellenére az U-vitamin, tudományosan S-metil-metionin-szulfónium-kloridnak nevezett mechanizmus hatása még mindig nem ismert. Annyi bizonyos, hogy más vitaminokhoz hasonlóan testünknek is szüksége van rá, hiánya miatt a ritkuló nyálkahártya, amely védelmet nyújt a gyomor és a belek számára, peptikus fekélyt, azaz gyomorfekélyt, nyombélfekélyt vagy gégefekélyt képezhet. A nyálkahártya védelme mellett szerepet játszik a gyomorsav termelésének szabályozásában is, de manapság a kutatás (3) azt is megerősíti, hogy jelentősen támogatja a sebgyógyulást, nemcsak az emésztőrendszerben, hanem az egész testben. Ezért használata műtét után is ajánlott. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően egyértelmű a hatékonysága a peptikus fekélyek kezelésében: ezekben az esetekben a gyomornedv (pl. Sósav, pepszin) károsodás, a nyálkahártya elvékonyodása miatt közvetlenül érintkezik a gége, a gyomor vagy a vékonybél falával, ezek az irritáló anyagok és fekélyek, vagyis a seb. Az U-vitamin hármas hatásmechanizmusa csökkenti a savtermelést, helyreállítja a nyálkahártyát és felgyorsítja a sejtek regenerálódását.
Az U-vitamin a nyálkahártya helyreállításának funkciója miatt olyan betegségekben is alkalmazható, mint a vastagbélgyulladás (bélfekély gyulladása) vagy az IBS (irritábilis bél szindróma), amelyek a nyálkahártya károsodásából erednek.
Ezen figyelemre méltó tulajdonságok mellett az U-vitamin számos más folyamatban is szerepet játszik: nemcsak az emésztőrendszer védelmében, hanem a bőrünkben is szerepet játszhat, meglepően hatékonyan védve az UVB-sugárzást (4). Szerepet játszik a zsíranyagcsere szabályozásában (5), így segíthet krónikus elhízásban vagy az elhízás következményeitől szenvedő betegeknél, például a vérzsírszint csökkentésével (6). A sejtregeneráció felgyorsítása mellett védelmet nyújt az oxidatív stressz ellen is. Fent említett tulajdonságai mellett kutatások folynak az U-vitamin emésztőrendszeri rákos megbetegedésekben (pl. Gyomorrákban vagy vastagbélrákban) történő alkalmazásával kapcsolatban, akár önmagukban, akár kiegészítő terápiaként. Megakadályozza továbbá a káros baktériumok szaporodását a kiválasztó rendszerben. A kutatás azt is megerősíti (7), hogy megakadályozza a kórokozók megtelepedését az ureterekben.
Az U-vitamin számos növényben megtalálható a természetben, de a kezdeti kutatások ellenére nagy mennyiségben nem a káposztában, hanem a spenótban található (8). Sok vitamin tartalmaz pak-choi-t és spárgát. Mivel vízben oldódik, a test hosszú ideig nem képes tárolni, ezért rendszeresen pótolni kell, különösen olyan gyógyszerek (pl. Aszpirin) szedése esetén, amelyek káros hatással vannak a belek nyálkahártyájára, ill. gyomor, de amikor csak lehet, életmódunk növeli a fekélyek kockázatát, például a zsíros, fűszeres ételek túlzott fogyasztása, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a stresszes életmód.
A táplálékkiegészítők használata nem helyettesíti a változatos, kiegyensúlyozott étrendet és fizikai aktivitást, sem az orvosi ellátást. Ha bármilyen gyógyszert szed, beszéljen kezelőorvosával a gyógyszer szedéséről. Ha bármelyik összetevővel szemben túlérzékeny, ne vegye be. A termék terhes nőknél és szoptatós anyáknál, valamint kisgyermekeknél nem tiltott, de nincs elegendő információ az adagolásáról, ezért ezekben az esetekben elővigyázatossággal, a kezelőorvos.