A gyümölcs szárítása az egyik legrégebbi feldolgozási módszer. Az ilyen gyümölcsfeldolgozás első említése az ókorban (Krisztus előtt csaknem 1500 évvel ezelőtt) nyúlik vissza.

egészséges

A szárítás elsődleges célja a gyümölcs megőrzése volt, majd jelentősen meghosszabbította tárolási és fogyasztási idejét. Mivel a friss gyümölcs pusztulását okozó mikroorganizmusoknak vízre van szükségük, eltávolítása megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a baktériumok bomlási hatását. Ez jelentősen meghosszabbítja a gyümölcs életét.

Az így elkészített gyümölcsöt egész évben fogyaszthatjuk, még a természetes szezonális előfordulásán kívül is. Kiváló íztulajdonságai, valamint jó és gyors jóllakottsága miatt az elfogyasztott szárított gyümölcs kis mennyisége is az emberek keresett édes csemege gyakorlatilag a világ minden tájáról.

A szárított gyümölcsöt friss gyümölcsből készítik a víz eltávolításával (szárítással). Néha a szárítást természetesen napfény, szél és meleg levegő áramlásával végezték. Manapság a gyümölcsöt nagyüzemekben szárítják, modern ipari technológiával. A szárított gyümölcsök szinte mindenkinek ízlik. Különösen népszerű az édességeket kedvelők körében.

Mindannyian tudunk a szárított gyümölcs magas cukortartalmáról. Ezért egyesek aggódnak amiatt, hogy a szárított gyümölcs egyáltalán egészséges, ha annyira intenzíven édes. Néhány fontos tényt az alábbiakban ismertetünk.

Elegendő táplálkozási információ van a szárított gyümölcsről és annak táplálkozási összetételéről. Energia és tápanyagok szempontjából egyértelmű, hogy a friss gyümölcsből a víz eltávolítása jelentősen csökkenti a gyümölcsök súlyát, valamint az eredeti méreteit. Előnyös következménye a könnyebb csomagolás és az egyszerűbb hordozhatóság.

Amikor 1 kg friss gyümölcsöt megszárítunk, csak kevés szárított gyümölcs tömeget kapunk, amelyből hiányzik az eredeti víz jelentős része. A tápanyagok és az energia mennyisége ugyanakkora egy ilyen kicsi térfogatban, mivel a gyümölcsből eltávolított víz nem vett magával energiát.

Szárítás után a gyümölcs tápanyagokat kis térfogatra bepároljuk. A makrotápanyagok (amelyek energiatartalmú tápanyagok: fehérjék, szénhidrátok és zsírok) közül a gyümölcs gyakorlatilag csak szénhidrátokban gazdag, amelyek fele egyszerű cukrokba (fruktóz vagy glükóz) esik.

A fehérje csak kis mennyiségű szárított gyümölcsöt tartalmaz, általában 2-3 g/100 g. A szárított gyümölcsben vagy nincs, vagy csak minimális mennyiségű zsír, legfeljebb 1 g/100 g. Ezzel szemben az összes szénhidrát tartalma magas, a gyümölcs típusától függően 30 - 70 g/100 g.

A legtöbb szárított gyümölcs esetében az összes szénhidrát jelentős része egyszerű, gyorsan felszívódó cukor (fruktóz vagy glükóz). Az alaptápanyagok összetételét 4 általános típusú szárított gyümölcsben az alábbi táblázat tartalmazza.

Örvendetes azonban a szárított gyümölcs jelentős rosttartalma, 5,0–13,0 g/100 g, a gyümölcs fajtájától függően. 100 g megfelelően kiválasztott szárított gyümölcs így az egész napos rostigény 50% -át képes fedezni. A szárított gyümölcs szintén tartalmaz bizonyos mikroelemeket (ezek csak kis mennyiségben vannak az ételekben - mg, μg), és nem tartalmaznak energiát. Fontos funkciókat látnak el azonban a szervezetben).

A szárított gyümölcs vitaminjai főleg A-, B1-, B2-, B3-, B6-vitamin és pantoténsav, valamint C- és E-vitaminok. Az ásványi anyagok közül főleg kálium, magnézium, kalcium, vas, mangán, réz és foszfor található. A friss gyümölcs az antioxidáns hatású anyagok fontos forrása, az ún antioxidáns fitokémiai anyagok. Ilyenek például a karotinoidok, antocianinok, C- és E-vitaminok vagy folsav.

Megfelelő szárítási eljárással a szárított gyümölcs antioxidánsainak jelentős része megmarad. Az antioxidánsok megakadályozzák a rákot és a szív- és érrendszeri betegségeket. Például az antioxidánsok tartalma magas az aszalt szilvában. Az áfonya még több antioxidánst tartalmaz, mint frissen. A szárított datolya és a füge glikémiás indexe magas, más szárított gyümölcs esetében közepes, az alma pedig még alacsony is.

Szárítás előtt a gyümölcs nagy részét kén-dioxiddal (SO2) kezelik. Kis mennyiségű kén használata megakadályozza az idő előtti oxidációt és az aszalt gyümölcs minőségének vagy romlásának következményes csökkenését (hasonló hatást alkalmaznak a bortermelésben is). A kénezés hatása az A és C vitaminok jobb megőrzésére a szárított gyümölcsben pozitív.

Ha valakit megakadályoznak a gyümölcs elterjedésében, termékeket kell keresnie az ún biológiai minőség. A kéntelenített szárított gyümölcs kissé eltérő színű lehet, mint a kéntelenített gyümölcs. Különösen alkalmas kénvegyületekre allergiás emberek számára. Egyes szárított gyümölcsökhöz cukrot (kandírozott gyümölcs) adnak, ami növeli a cukor- és energiatartalmat.

Mire kell vigyázni?

A friss gyümölcs magas víztartalma miatt nagyobb mennyiségű ételt képvisel. Nagyobb mennyiségű étel telít többet, mint kicsi. A jelentős víztartalom miatt a friss gyümölcs nagyobb mennyiségben ugyanazzal az energiával rendelkezik, mint a szárított gyümölcs. Így a friss gyümölcs energiasűrűsége alacsonyabb, mint a szárított gyümölcsé.

A fenti tényekből egyértelműen kiderül, hogy lényegesen nagyobb adag friss gyümölcsöt ehetünk ugyanolyan ellátott energiával, mint a szárított gyümölcs. Például négyszer többet ehetünk friss sárgabarackból (240 kJ/100g), miközben ugyanazt az energiát kapjuk, mint szárítottból (1000 kJ/100g). További példákat az alábbi táblázat ad meg.

Az aszalt gyümölcs egyes mikroelemeinek tartalma csökkenhet a magas működési hőmérséklet miatt az elkészítése során. Ez különösen igaz a termolabilis C-vitaminra és az E-vitaminra, de a fenolos anyagokra is. Ebben az esetben a szárított gyümölcs antioxidáns potenciálja csökken a frisshez képest. A szárítás egyes ásványi anyagok, például kalcium és kálium tartalmát is csökkentheti. A rosttartalom azonban változatlan marad.

A fentiek fényében a friss gyümölcs értékesebbnek és egészségesebbnek tűnik, mint a szárított gyümölcs. Az említett hátrányok némelyike ​​ellenére azonban az aszalt gyümölcs pozitív jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Táplálkozási szempontból hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy nem tartalmaz zsírt vagy koleszterint, és ezért nem a káros transz-zsírsavak forrása (sok "normális" édességhez képest). Ezért a szárított gyümölcs nem növeli az érelmeszesedés kockázatát.

Ezenkívül a szárított gyümölcs nátriumtartalma csak elhanyagolható. Ezért magas vérnyomásban szenvedők is fogyaszthatják. A szárított gyümölcs kiváló növényi rostforrás. Az antioxidánsokkal együtt (bár tartalmuk általában valamivel alacsonyabb, mint a friss gyümölcsöknél), a rostoknak védőhatása van a rák ellen.

A cukortartalom magasabb, de ésszerű adagmennyiség mellett a szárított gyümölcs nem jelent semmilyen kockázatot. A szárított gyümölcs fogyasztása során csak az elfogyasztott adag nagyságára kell figyelni. Egy adag 1–1 evőkanál szárított gyümölcsnek számít, amely 20–30 g (legfeljebb 40 g) lehet. 100 g vagy még ennél is biztosan meghaladja az egy támogatható adagot.

A szárított gyümölcs a magasabb cukortartalma miatt nem alkalmas cukorbetegeknek, ellentétben a friss gyümölccsel. Egyes szakértők visszaszorítják a szárított gyümölcsök fogyasztását csökkentő étrendben. A mérsékelt fogyasztást, ráadásul az alacsony zsírtartalmú fehérjetartalmú ételekkel (joghurt, tej) együttesen egészséges "redukáló" cefrének tartom.

Mi alkalmas a szárított gyümölcsök kombinálására?

Természetesen nem előnyös, ha az aszalt gyümölcsöt csokoládéba mártják, és egyáltalán nem cukorba. A kandírozott gyümölcs ezért jobb elkerülni. Ha ízlelünk egy igazán jó és egészséges pépet, akkor megfelelő tipp a szárított gyümölcsök és diófélék kombinációja. Például a diós aszalt szilva kiváló ízű. Próbáld ki, akkor nagyszerű lesz!

Még dióval vagy mandulával is, azonban részenként józanoknak kell lennünk (egy kis marék megfelelő adag lehet). A szárított gyümölcsök teljes kiőrlésű gabonapehelyhez (gabonafélékhez) adhatók alacsony zsírtartalmú savanyú joghurthoz vagy alacsony zsírtartalmú tejhez.

A friss gyümölcshöz képest magasabb cukor- és energiatartalom ellenére a szárított gyümölcs egyértelműen az egészséges étrend része. Akár minden nap kényeztethetjük őket, feltéve, hogy a mérsékelt fogyasztás feltételeit betartják. Az 5 adag zöldség és gyümölcs kampány (például az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban népszerű) napi 4 adag friss zöldséget és friss gyümölcsöt ajánl (megjegyzés: egy adag zöldségnek jelentősen nagyobbnak kell lennie, mint a gyümölcs) és egy adag szárított gyümölcsnek vagy 100% -ban tiszta gyümölcslé - feltéve, hogy a megfelelő adag megmarad, és sem az aszalt gyümölcsöt, sem a gyümölcsleveket nem édesítik további cukorral. Mérsékelt fogyasztás mellett a szárított gyümölcs példa az egészséges és tápláló pépre.