Csodálatos szó sokunk szókincsében. Ha lenne, és ha nem lenne hento, és ha ilyen lenne ... És ha, és ha, és ha ... Tudod. Tetszik ez a szó a "ha" változatban.
Nos, ma egy ilyen csodálatos dologról, mi lenne, ha… Igen, pontosan egy ilyen csodáról, ha… a szitakötő tündér üzenete lenne a 6. meséből. És hogy mi a szitakötő tündér igazi neve?
Szinte egyszerű. A levegőhöz tartozik, aerian. Amint a Wictionary elmondja, az aerian anagramma Ariane. És csak azok tudják, hogy az én munkámat a blogon olvasták, és nagyon jó memóriájuk van arról, hogy az Ariana egy név, amely mélyen kapcsolódik hozzám. És nem, ez még nem minden - A Wictionary Ariane nevében feltárja szoros kapcsolatát a mitológiai Ariadnéval, aki metaforikusan arról beszél, hogy egy összetett vagy kusza helyzetet kell kezelni. Szóval már tudhatod, hogy a 6. mesében mit mondott a szitakötő tündér a következővel: "mondd most a nevem".
Ha…
Van egy érdekes pszichológiai teszt a Befejezetlen mondatokról. Kiegészíted őket. Ezeket most neked találtam ki, csak példaként.
Egyszer, amikor ... várom ... Leginkább a kívánt világon ... rájövök, hogy ... vagyok ...
Néha azt az alternatíváját használom, hogy egy-egy mondatot ismételten, többször adunk hozzá. Legalább 7-10 alkalommal (nem csak három vagy öt, nem magyarázom el az okát, így egyszerűen működik). Vagy tizenegyszer, ez a szám varázslatosan kíséri az életben. Igen, igen, próbáld ki a tizenegy válaszoddal, amit írsz - nem elég csak kimondani őket.
Most gondold át, mit adnál hozzá a Ha… szóhoz
Sok lehetőség van - többnyire jövőorientált - abból, hogy mi szeretnénk lenni, mi lenne, vagy hogyan élnénk. Gyerünk, őszintén, mit tenne hozzá - mi az álmai világa? Írja le magának - és őszintén kívánok minden kiteljesedést.
Ajak és fújás…
Ó, igen, hadd mondjak el valamit a szitakötő tündér örökségéről. Emlékszel a pitypang fújására? Nem, nem véletlenül adtam a képet. Fordítsa össze ajkait és fújjon…
Albert Espinoza A sárga világ című könyve - többször említettem a blogomban, nagyon tetszik, nagyon szép - pontosan arról szól, hogy az ajkunk eldagad és kifúj. És kívánságot kívánni nemcsak születésnapokra, hanem éppúgy - amikor nagyon akarunk valamit.
Úgy értem, még nem próbáltam ki, most kifogytam a kívánságokból. Igaz, bárkinek és bárkinek össze tudtam állítani a kívánságokat - de ha kívánságok voltak magamnak, akkor nem tudom, mit akartam. A fiad természetesen ennyi.
De nyugodtan próbáld ki. Gyerünk, fújj és kívánj, így szívből ...
Nos, és hogy nézne ki ...
Most be kellene fejeznem a befejezetlen mondatomat Ha… 11 módon?
Ha a fiam élne, nekem minden értelme lenne. Végül is, hé, a fiammal minden értelemben volt, mindent el tudtam viselni, ami volt.
Ha értelmesen kellene élnem, akkor a jövőbe kellene költöznöm.
Nem, nem folytatom, most nem érzem magam ezeknek a feltöltőknek. Csak három órát aludtam, majdnem reggel Revúcára mentem a középső lányommal fogászati sürgősségre. A hiányzó összeköttetések miatt félnapos kirándulás volt. És akkor békességért és csendért mentem az erdőbe.
Nem is reméltem, hogy idén perspektívában találhatom magam. Az erdő gyönyörű volt, mesésen ködös, és a könnyeim olyan halkan fújtak, hogy fél órás gyaloglás után már csak a varázsát éreztem. A lehullott levelek aranybarna felületet képeztek az úton. A fák csupasz koronái már nem rejtették el a lejtőket, gyönyörű köveket tártak fel. Az ezüstös harmat tapadt a törékeny pókhálókra, olyan érzés volt, mintha álmaink lebegnének bennük. Adok neked valamit abból a csodálatos országból, amelyet a mobilommal megörökítettem. A levelek susogtak, aranybarna paplanjának gyökerei és kövei élesen ellentétesek voltak a mélyzöld mohával. Megérintettem egy mohával borított sziklát - a moha olyan selymesen puha volt ... Az erdő ősszel intenzíven illatozott.
Visszajöttem az amúgy is perzselő erdőn keresztül. Bevallom, nem tudtam ellenállni, és a táskámba húztam két nagy követ - kvarcot - a táskámban, és a bérház melletti lejtőn helyeztem el őket. Sűrű köd kísérte, fokozatosan erdei táj alakult ki belőle, gondolataim megint mindenhová elrepültek. Az erdei út kissé életemnek tűnt, a láthatár mintha ködben lenne - a jövő dolgai újra olyan értelmesen komponálódnak és ismét a hatalmas projektem ragaszkodik hozzám, a pénz átölel. Mindez folyton azt kiabálja, hogy "lépés végre". És szomorúan nézem az egészet, mint egy álomban, csak állok és úgy nézek ki, mintha még mindig várnék valamire ...
Változtassunk a témáról valami pozitívra, kedvesre vagy vidámra.
Hm, hadd említsem meg a három héttel ezelőtti szombatot.
Aznap délután megírtam a novemberi konferencia egyik művét - az elsőt (végül sikerült befejeznem, a másodikon még dolgozom). Ezen kívül a legidősebb gyermekemmel televíziós sorozatokat néztünk a kulináris sajátosságokról - lepényhal, érdekes dolgok, mint például olvasztott sajtból és articsókából készült Pascalette torta, sült yucca, vagy bármilyen különleges salvadori gyümölcs és zöldség. Közben sorozatot is adtak a koktélokról - egyfajta történelmi koktél receptet kevertek oda, valamit mésszel, áttetsző arany volt. Tetszett a moderátor üzenete - "Ha elfogadom, megértem, hogyan írhatták meg a Függetlenségi Nyilatkozatot" ...
A mai blog írása közben forró teát iszok málnaszörppel. Nos, ki tudja, mit írnék, ha…