A társadalom nem áll készen a túlsúlyos emberekre. Állatkertekben vizsgálják őket, és a biztosítótársaságok csak kivételesen fizetnek a kezelésért.

Mária Strýčková

2017. július 28., 19:00 Mário Šmýkal

Az akasztók egymásnak ütköztek, mint a műanyag hang, a kopogás kopogása, amikor a boltban turkálsz a ruhák között. Az egyik oldalról a másikra naponta néhány centit, esetleg kilométereket is vezetnek.

Mária Strýčková egyszer ilyen módon mozgatta a hevedereket. Megnézte az őszi kollekciót, és eldöntötte, melyik inget vegye. A sárga túl hangsúlyosnak tűnt, a fehér rendesnek és a kéknek. Hirtelen az egyik eladónő felkereste. Hátulról.

- Nincs itt nekünk semmi - kezdte hátulról.

Megfordult, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az eladónő nem beszél valakivel. Előzetesen azonban egyértelmű volt, hogy beszél vele.

Abban az időben Maria 124 kilogramm volt, és épp szedett valamit a lányainak a bevásárlóközpont egyik boltjában. Nem tehette meg magának. Nekik ott nem volt semmi.

"Rettenetesen gyalázatosan hangzott" - idézi fel a néhány évvel ezelőtti élményt.

Ma 55 kilogrammal kevesebb súlya van, elérve a 70 kiló határt. Azonban több mint tizenöt évig túlsúlyos volt. Tönkretette az ízületeit, megfeszítette a szívét, és amikor fel kellett mennie a lépcsőn, inkább sikoltozott, hogy valaki elhozza neki.

Sok hasonló történet létezik. Mindazonáltal a kórosan elhízott emberek világa nemcsak a nyilvánosság, hanem a biztosító társaságok és az orvosok számára is idegen.

A kádból kimászni probléma

Abbahagyta az élet élvezetét. Nem ment a társaságba, minden fájt, és szégyellte az alakját. Kezdett problémája lenni a veséjével, a pajzsmirigyjével, a magas vérnyomással és eltávolítani a nemi szervét.

Mária Strýčková négy gyógyszert szedett vérnyomás ellen, egy másikat a pajzsmirigy kezelésére. A vesekövek miatt több mint húsz műtéten esett át, és meg kellett műteni a térdét. Ha a súly nem csökken, akkor a második térd-, csípőízületek és később az ízületek teljes cseréje kerül sor.

A hátán aludt, és miközben feküdt, úgy érezte, mintha valaki a mellkasán ülne. Fájtak az ízületei, amikor az oldalára fordult. Nem kapott levegőt. Reggel tízig nem kelt fel.

Létrehozott egy rendszert a kádból való kilépéshez. Mivel a térde miatt nem tudott normálisan felállni, négyet kellett bekapcsolnia, meg kellett ragadnia a kádat és egyszerre felemelnie az egyik lábát.

Azt mondta a melleiről, hogy hasra feküdtek. Amikor lenézett, még a lábát sem látta. A repülőgépekben szorosan rögzítette a biztonsági övet, amíg az bele nem vágott, csak hogy ne kelljen a felépítményt kérnie. Ez kár lenne.