A motiváció az oktatás egyik kulcskérdése. A motiváció az "miért" emberi viselkedés kérdése. A motiváció magában foglalja: ösztönöket, ösztönöket, szükségleteket, érdekeket, törekvési célokat, ideálokat, értékeket, életfilozófiát.
E. H. Erikson a biodromról (az életmódról) a személyiség érzelmi és motivációs struktúrájának kialakulásának következő sorrendjében beszél:
1. bizalom és remény (kétéves gyermek),
2. szabadság, autonómia, dac (élet 2-4 év),
3. kezdeményezés (4. életév) és annak kudarca,
4. szorgalom, szorgalom - kisebbrendűség (pubertás, pubertás előtti),
5. identitás - ki vagyok, hol vagyok, miben hiszek (serdülőkor),
6. bensőségesség, szeretet, barátság (korai felnőttkor),
7. generativitás - kreativitás,
8. integritás - az élet értelme.
A motivációt a legtágabb értelemben olyan tényezők összességeként értjük, amelyek felidézik, irányítják, fenntartják és megcélozzák az emberi tevékenységet.
Motivációs rendellenességek
Két nagy csoportot ismerhetünk fel a személyiség motivációs szférájában:
1. a motiváció intenzitásának rendellenességei
2. a motiváció célzásának rendellenességei
Az emberi viselkedés motiválása belső ingereken, emberi szükségleteken, külső ingereken, ösztönzőkön alapulhat. Ha szükség merül fel, felmerül egy motívum - az ok, amiért az ember bizonyos módon viselkedni kezd. A motívumok a szükségletek és az ösztönzők kölcsönös kölcsönhatásában jönnek létre.
Tudjuk
a) alacsonyabb biofiziológiai szükségletek, b) szociális és c) pszichológiai szükségletek.
Az iskolai motiváció három külső forrásból fakad
a) kognitív igények
b) társadalmi szükségletek
c) áramigény
Aktiválás és motiváció feladatok révén
1. Motiváció fejlesztése a kognitív funkciók komplex fejlesztésével
2. Minél több tanulót motiválunk és aktiválunk a tanítás vagy az oktatás optimális idejére
3. Kihívó feladatok és képzési kapacitás a feladatokhoz
4. A feladatok kolativitása - D. E. Berlyne e koncepció szerzője. E koncepció szerint azok a változók váltják fel az érdeklődést és kíváncsiságot, amelyekre a következő jellemzők jellemzők: a) a meglepetés elve, b) kognitív bizonytalanság, ellentmondás,) a nehézség elve, d) a dráma elve
Motiváció értékelés útján
1. Hozzon létre lehetőséget minden gyermek dicséretére
2. Értékelje a különösen fontos dolgokat
3. Jutalmazzon meg többet, mint kritizáljon!
Okozati hozzárendelési módszer
Ennek a módszernek az a célja, hogy a pedagógus, a tanár megkérdezze a gyerekeket, mit gondolnak az iskolai és nevelési sikerek és kudarcok okairól. Pontosabban abban, ami a sikerét és a kudarcát okozza. A pedagógusnak minden gyermeknél tudnia kell, hogy hol és általában a sikerek és kudarcok okait helyezi egy adott helyzetbe. Az egyik megosztottság az okok ezen térképéről beszél:
a) belső és változó okok
b) belső és változhatatlan
c) külső és változó okok
d) külső és megváltoztathatatlan okok
Külsőség - az internalitás arról beszél, hogy a gyermek sikereinek és kudarcainak okait magában vagy kívül helyezi-e el ("nem sokat tanultam" - "a tanár nem tudja, hogyan magyarázza el az anyagot").
A reverzibilitás és a visszafordíthatatlanság arra utal, hogy megváltoztatható-e az ok, vagy viszonylag megváltoztathatatlan-e, például: „Nincs kedvem tanulni” - változtatható: „Nincsenek sejtjeim a matematikához” - viszonylag megváltoztathatatlanok, ami demotiválja a gyermeket jelentősen befolyásolja a személyiség motivációját a tanuláshoz, a munkához, az önfejlesztéshez.
Relációs keretrendszer
F. Rheinberg kifejlesztett egy módszert, amelyben kérdés, hogy kivel és hogyan hasonlítja össze a pedagógus a tanuló teljesítményét vagy viselkedését. Két lehetőség van:
a) a társas kapcsolati keret használata
b) egyéni kapcsolati keretrendszer használata
A társadalmi kapcsolatról az egyéni kapcsolatra a következő technikák segítségével lehet váltani:
1. Teljesítmény visszajelzés a tanításban, a tanulásban
2. Visszajelzés a didaktikai teszt eredményeiről
3. Kérdések és feladatok feltevése
4. Szankciók